napi jó - 146. nap

Az Univerzum egyre jobban rámhangolódik - ma például majdnem elkéstem a munkából, mert visszaaludtam a 6:10-es ébresztés után, így 6:28-kor küldött egy pici kis földrengést, ami gyengéden kiverte az álmot a szememből... 😅

napi jó- 145. nap

3 hónap után kiderült, hogy jól működik a sütő is, amit az előző lakótól örököltem.  :)

napi jó - 144. nap

Ma le tudtam ülni egy kicsit és koncentráltan dolgozni. Annyira belejöttem a szabadságba, hogy felmerült bennem, hogy erre képtelen leszek a jövőben - de azért van még remény. :) 

Még egy napig tart a békesség, de hátha egy kis nyugalmat át tudok menekíteni a hétköznapokba is valahogy. Valami varázsszót kell ehhez kitaláljak és valahova szemmel látható helyre felírjam. :)

Abrakadabra!💥

félreolvasások n + 1

hanganyag helyett hatóanyag... :)

kicsit sem vagyok beszűkült tudatállapotban...

napi jó - 143. nap

A mai nap egy nem annyira Karácsony-specifikus cselekvéssel, azaz hűtődíszítéssel kezdődött (a feldíszített karácsonyfát ugyebár már korábban elhozta az Angyalka)... :) 

Rájöttem, hogy az új lakásban még nem jutott időm a most már elég jelentős, 100 feletti hűtőmágnesemet kitenni jól megérdemelt helyükre, egy kartondobozba zárva várják hónapok óta, hogy ismét gyönyörködni lehessen bennük. 

Ez egy kis időutazás is volt számomra, hiszen minden mágneshez valamilyen emlék fűz, a múzeumokból származó, művészi alkotásokat ábrázolókon kívül (pl. Mona Lisa, A milói Vénusz szobra, Monet és Dali néhány festményének pici mása), amiket saját magamnak vásároltam, a többit leginkább ajándékba kaptam a szüleimtől, ahol ők jártak, vagy P.-től, ahol közösen jártunk. Bár idén nem nagyon gyarapodott a gyűjteményem, de számos csodaszép helyet és emléket felelevenített ez az művelet. :)

Két másik nem annyira megszokott dolog is történt, az egyik az volt, amikor saját kezemmel varrva cseréltem ki néhány ajándékba kapott maszkon a kissé rövidre szabott pántot hosszabbra (hogy használhassam is, mert az eredeti állapotában félő volt, hogy leszedi a füleimet), majd a maszkokat ki is vasaltam, ami már tényleg háziasszonyi tevékenységem csúcspontjának számít, mivel nagyjából minden szökőévben kerül csak elő a vasaló nálam... A titok nyitja a megfelelően megválasztott ruházat és a jó teregetés. :)

Mindeközben hangoskönyveket hallgattam, hogy azért az időt másképp is ki tudjam használni. :) 

Délután azért kénytelen voltam 2 órát aludni is, annyira kimerültem ebben a rengeteg házimunkában... 

Bár majdnem egész nap esett egyébként az eső, ami a mára betervezett futásomat eléggé fenyegette, de végül 6 óra után elcsendesült, és mire az órám megtalálta a GPS jelt, addigra a szemerkélő eső is megszűnt. 

Így egy kis laza futás során átléptem a bűvös 500 km-es idei lélektani határt, ezt is a karácsonyi ajándékaim közé tudom így tenni, ez a 2020-as Esztendő ajándéka számomra, a viszonylag rendszeres futás beiktatása az életembe. :)

 

A tavalyi kb 60-70 kilométerhez képest (a Strava nem tartalmazza minden futásomat, csak kb 1.5 éve kezdtem el ezt is használni, de nem ez a fő applikációm) idén tényleg magam számára is meglepő és látványos a fejlődésem. :)

Bátyó már elültette a bogarat a fülembe, hogy mi legyen a futócélom a következő évre, de annyira merésznek tűnik, hogy le sem merem írni... :) még ízlelgetem...

napi jó - 142. nap

 Azt hiszem alakul a saját karácsonyi napirendem, amiben a tejeskávéval fűszerezett karácsonyi filmnézés közbeni kifestő (színezés) szerintem állandósulni fog. :) 

A harcsapaprikást is kipróbáltam, de mennie kell, maradok a töltöttkáposztánál.

Áldott Karácsonyt!

 

napi jó - 141. nap

A mai napomat is számos apró és nem is olyan apró jó mozzanat kísérte. 

Reggel mégis eljutottam fodrászhoz (ezért nem lesz mostanában derékig érő hajam :) ), mivel reggel 8 óra 10 perckor még csak 6-on álltak előttem online sorban és legnagyobb meglepetésemre 08:40-re már kaptam is időpontot. 

A főnököm beugrott egy halom szépirodalmi könyvvel (szabadságon vagy és ezért ráérsz olvasni felkiáltással), és egy kis karácsonyi mini ajándékcsomaggal (csodaszép kézi kerámia hűtőmágnes egy fenyővel a közepén, és szaloncukrok :) ).

Utána futottam egyet a gyönyörű napsütésben és +10 C fokban, így már csak 1 kilométer választ el az 500-tól... 

Délután ledőltem kicsit, majd a mai online vizsgát javító kollégák telefonjaira és messenger üzeneteire ébredtem, akiknek most először kellett a javításban részt venni. Bár tartottam oktatást erről, amin senkinek nem volt semmi kérdése, de ezek szerint azért kellett az ismétlés is... :)

Este látogatóba mentem É.-hez és a férjéhez, kaptam egy tányér karácsonyi sütit (köztük a nagymamám által is régen gyakran készített non-plusz-ultrával) és nem kevés töltött káposztát, ha mostantól fogva semmi ételt nem vásárolok, akkor sem halnék éhen Szilveszterig, olyan ételmennyiséget sikerült felhalmozni az utóbbi időben. És talán még főznöm sem kellene az életben maradáshoz... :) 

Volt számos karácsonyi üzenet és néhány ilyen jellegű hívás is, még az egyik korábbi takarítónőnk az osztályról is rám írt és boldog Karácsonyt kívánt. :) 

Jó dolog ez a szabadság, szívet melengető ünnep ez a Karácsony! :)

napi jó - 140. nap

Bár az utóbbi napokban kicsit elbizonytalanodtam, hogy az elképzelésem idén megvalósítható-e, de végül mégiscsak lett irinyó-pirinyó nekem tetsző Karácsonyfám. :) Képeket természetesen csak december 24.-én osztok meg, addig próbáljátok meg elképzelni. Nagyjából 5 perc volt feldíszíteni és reményeim szerint leszedni is pont ugyanennyi ideig fog tartani (bár ez utóbbi mindig a szüleimre maradt az utóbbi rengeteg sok évben, az egyetem első éve óta ugyanis mindig más városba szöktem ez elől a procedúra elől... :)

A jelenlegi állás szerint 2020-ban egyáltalán nem jutok el fodrászhoz, mivel már a legeldugottabb helyen sincs szabad időpont, így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a tavalyi fiús nyakszirtig érő frizurámból mostanra vállig érő hajkoronám lett. :) Hamarosan lehet, hogy ismét a derekamat fogja verdesni, mint utoljára emlékezetem szerint az egyetem utolsó évében, legalábbis ha ilyen tempóban jutok hajvágó olló közelébe... Megint megbarátkoztam a lófarokkal, futás közben és lassan már a munkahelyemen is praktikus, épp csak a futáshoz használt sapkát akarja folyton ledobni magáról... a megoldáson még töprengek egy kicsit. 

Talán a legnagyobb jó a mai napban, hogy a hétköznapi dolgok esetén tapasztalt döntésképtelenségemhez képest (melyik ételt válasszam az étteremben, melyik ruha legyen a befutó az üzletben, melyik matrac kerüljön az ágyamba, stb) nagyjából 10 perc alatt választottam függönyt és sötétítőket a lakásomba és meg is rendeltem, varrással együtt. Közben néhányszor ugyan elveszítettem a "fonalat", hogy épp mit kérdez tőlem a hölgy, aki a megrendelést felvette, szerintem nagyobb zavarban voltam, mint egy átlag konferencián az előadóhoz szegezett kérdések kereszttüzében... mindegyik kérdés váratlanul ért... de azért sikeresen abszolváltam a feladatot, csak holnap kell még egyszer visszatelefonálnom, hogy biztosan jól mértem-e le a mennyezet-padló távolságot... :))

napi jó - 139. nap

... bár a köd miatt itt ténylegesen nem látszik a Jupiter és Szaturnusz együttállása, de szerencsére online azért követhető. :)) még szerencse, hogy 2000 éve internet nélkül is működött a dolog. :)

 Éljen a technológia - is! :)

napi jó- 138. nap

 Ma spontán ébredtem reggel 8-kor, álmomban a főnökömnek pozitív lett a koronavírus tesztje, így némi ijedtséggel indult a reggel, mert egyből arra gondoltam álmomban, hogy nagyon fog hiányozni a szakmai tudása, ameddig otthon lábadozik... 

Azért összeszedtem magam és futottam 8.48 km-t, hogy gyűljenek azok a kilométerek, mielőtt még lehavazik. :) Nem vagyok szilárdan meggyőződve arról, hogy képes leszek rávenni magam a futásra, ha havas latyakban kell elindulni... bár már legalább kétszer elindultam szemerkélő esőben is, szóval még meglephetem magam... :) 

Ma már a negyedik gyertyát is meggyújtottam, elröpült az idő, hamarosan tényleg itt a Szenteste. 

Rájöttem, hogy a jelenlegi helyzet remek alkalom arra, hogy kitaláljam, hogy én magam hogyan szeretném tölteni a Karácsonyt, most, hogy nincsenek külső befolyásoló tényezők... Karácsonyfát szeretnék állítani (valami egészen pirinyót), de süteményt lehet, hogy nem fogok sütni, főleg, hogy ma felajánlotta É., az egyik kedves barátnőm, hogy süt nekem is egy tálcával, nehogy nekifogjak sütögetni... 

Lehet ellenállni egy ilyen ajánlatnak?

napi jó - 137. nap

Pont amikor az ajtómra készültem kiaggatni a frissen beszerzett angyalkámat, hogy ezzel is a karácsonyi hangulatot erősítsem magamban, összefutottam Gy. kedves szomszédommal (a két kedves felnőttből az egyik) és nagyon jót beszélgettünk 2020-ról, 2021-ről, önismeretről. :)

Beszélgetésünk kapcsán újabb könyv került a látóterembe és a hangulat kártyák, amik az érzelmi intelligenciát fejlesztik és amiket ki szeretnék én is próbálni. :)

napi jó - 136. nap

Ma elfelejtettem futónadrágot vinni a futáshoz munka után, de szerencsére ez végül nem tántorított el és az egyik ezen a héten nem használt türkizkék munkahelyi nadrágomban kocogtam végül. :) magamon is meglepődtem, hogy a feladás helyett megoldást kerestem. :) lassan eljutok odáig, hogy kezdem élvezni időnként a mozgást magát is, nemcsak az utána következő szellemi felfrissülést. :)

napi jó - 135. nap

Ma azon kellett elgondolkoznom, mit jelent nekem a Karácsony. Holnap elő is kell adnom pár percben.

Könnyekig hatódtam a saját gondolataimtól, sok szép emlékem fűződik hozzá. :)

Remélem holnap el fogom tudni mondani... 

Bátyótól loptam (utólagos engedelmével) egy általa készített fotót, ami szerintem pont ezt az ünnepi hangulatot árasztja. :) 

Egy kicsit megmozdult bennem a karácsonyi hangulat, eddig semmi ilyesmi érzésem nem volt. 

De még van időm. :)

napi jó - 134. nap

Úgy tűnik, beválik a recept, hogy ha futóruhában megyek be dolgozni (persze napközben átöltözöm :) ), akkor utána még jó eséllyel elmegyek futni is. :) 

Gyűlnek a kilométerek, ma is volt 6 darab belőle, még 20 km van hátra az egész év alatt lefutott 500 km-hez és még a hónap fele hátra van. :) A végén még kiderül, hogy tényleg mindenre képes vagyok, amit a fejembe veszek... 

Csak a fejembe kellene vennem dolgokat, amik fontosak nekem és nem engedni, hogy a nem fontos dolgok letaszítsák őket. Erre kellene valami működő technikát kidolgozni (a végtelenített listák nem nagyon alkalmasak... ).

A mai nap jó dolga tehát a futás volt szakrendelés után, a tanulsága viszont egy beszélgetés csattanója volt, ami úgy szólt, hogy jogom van magamat tenni első helyre a saját életemben. 

Azt hiszem ezt magamra kell tetováltassam valahova jól látható helyre magam és a környezetem számára is (pl a homlokom...? :) ), mert hajlamos vagyok megfeledkezni róla.

napi jó - 133. nap

 (halkan megsúgom, hogy kimaradt a 129. nap, de úgy látom, senkinek nem tűnt fel... :)) ) 

A mai nap a fantasztikus beszélgetések jegyében telt. 

Először a tesómmal beszélgettem döntően statisztika ügyben (nem mondtam még le teljesen a cikkírásról), jót tett kicsit magamnak is letisztázni, hogy mi is motoszkál bennem, milyen tudományos kérdések merülhetnek fel egyáltalán, amire választ lehetne keresni? így repült el két óra...

Ezt követően a szüleimmel, ma főleg anyukámmal Skype-oltunk és számos megható és érdekes dolgot tudtam meg anyai ágon a dédnagyszüleimről, nagyszüleimről és anyukám gyerekkoráról. :) Apu részéről is gyűlnek a hasonló információk, még jópár izgalmas beszélgetés vár ránk. :) Bár próbálkoztak fiatalabb koromban ezeket az információkat átadni, de engem olyankor annyira lefoglaltak a saját gondolataim, gondjaim, vagy csak épp egy világfájdalmas periódusomat éltem, hogy akkoriban nem fogtam fel, milyen igazi kincsek ezek az emlékek...

napi jó - 132. nap

Ma szándékosan futóruhában mentem dolgozni, így munka után futottam is egy laza 5 km-t, bár nem volt napsütés, ködbe rejtőzött a táj egy része, de így is hangulatos volt. Utána aludtam két órát. 

Az új futóórám csodás, még ismerkedünk, de számos érdekes dolgot tud, amit az előző még nem, például már azt is mutogatja, ha szerinte nem elég pihentető az alvásom... kíváncsi leszek, hogy a ma délután 2 órás szundikálást észlelte-e... igaz, hogy alvás közben ment egy hangoskönyv is, ami az időmenedzsmentről szól és sikerült viszonylag gyorsan bele is aludnom, bár időnként fel-fel riadtam fejezetváltásnál, szóval nem tudom, ez mennyire számíthat pihentető kategóriának...  

Kezd nem elszállni teljesen az esély, hogy idén meglegyen a lefutott 500 km... :) jövőre lehet, hogy minden lefutott km mellé 10-10 perc cikkírást is meg kellene fogadjak és akkor lehet, hogy végre befejezném az egyik cikkemet...

napi jó - 131. nap

 Valójában tegnapi, de eltöltöttem az időt a beállítgatásával... 

... mostmár akár maratont is futhatnék (ha tudnék, bírnék és akarnék - de leginkább egyik sem), mert akár 40 órát is képes kibírni GPS használat mellett is. De annyi távot inkább csak gyalogolnék, azt sem mostanában. :)

napi jó - 130. nap

... erre a hétre lejárt a szakrendelés, ha jól tudom (természetesen minden nap minden borulhat), így holnap megpróbálhatom magamra zárni a szobám ajtaját és kicsit lefaragni az elmaradt telefonos betegkonzultációkból, leletezésekből... 

... ez az egész jelenlegi helyzet egy kicsit sokkterápia is: eddig mindig úgy gondoltam a hétfőre és a szerdára, amik a klasszikus szakrendelős napjaim voltak, hogy ezek a napok rettenetesek lesznek (még mindig feszélyez a tudat, hogy ketyeg az óra, kint ül rengeteg beteg akik számos olyan problémájukat is elhozzák és rámbízzák a hozzám tartozókon kívül, amikhez semmi közöm és emiatt még inni sem marad időm és mosdóba járni, nemhogy enni, hogy valamennyire lehessen a napot időben zárni - pl csak fél óra csúszással a végén), most viszont már annak tudok örülni, hogy ha egy héten csak három vagy négy nap kell szakrendelni, és nem mindennap. 

... felüdülés lesz, ha egyszer visszatérhetek a csak hétfőkhöz és szerdákhoz... :)

napi jó - 128. nap

 Ma bedobom a Jolly Jokert, mert még készülnöm kell a holnapi előadásomra, csak ma esett le, hogy holnap van az egyik ilyen nap... még szerencse, hogy a változatosság kedvéért ezt legalább évente 1x magyarul, 1x pedig angolul is előadom. Még így is időnként meglepnek a saját diáim és most is épp még pótolgatom fontosnak vélt információkkal... :)

Szóval az év összes napjára, de különösen a késő őszi-téli-kora tavaszi hónapokra mindenképp mondhatom, hogy minden nap szenzációs érzés, hogy van egy garázsom, amit gyakorlatilag a lakásom fűt és ami miatt reggelente, ameddig a többiek a jeget kapargatják a szélvédőről, én vidáman, nem elgémberedő kézujjakkal, mint eddig (na jó, lett vezetéshez kesztyűm, szóval amikor épp megtaláltam, akkor ez utóbbi nem volt jelentős) tudok elindulni dolgozni. Eddig ilyenkor 10 perccel korábban indultam, mostanában inkább 10 perccel később, mert elszöszmötölöm az időt - inkább az ébredéssel, az ágyban hallgatom meg a 6 órakor kezdődő klasszikus zenedarabot a nem is tudom melyik rádióban, majd felolvasnak egy szuper könyvből, majd fél 7-kor végre a hírek kezdetekor elkezdek kibújni a paplan alól...

 Visszatérve a garázsra, soha nem mertem volna álmodni sem ilyesmiről és most ez megtalált engem. 💓

napi jó - 127. nap

Ma megpróbáltam előbányászni a valamikor 10-12 éves korom körül eltemetett kreatív énemet (a betegtájékoztató írást és cikkírást nem érzem ebbe a kategóriába sorolhatónak...).

Első lépésként előkerültek a 2 éve megvásárolt színes filctollak, azaz kariókák. 😉

Rájöttem, hogy a rajztudásom megragadt 10 éves korom fejlettségi szintjén, kutyát, macskát és embereket akkor is kb. ugyanígy rajzoltam. :))) Na jó, volt egy idő, amikor könyvborítók alapján rajzolgattam alakokat, majdnem felismerhető módon, de ez egy nagyon rövid és átmeneti idő lehetett csak. :)

A végeredményt megtartom magamnak. :)

A következő kreativitási lépés is megvan már, csak ma este nem akartam már itthon árvizet és hatalmas felfordulást csinálni:

Azt hiszem jövő évre benevezek egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra és bebizonyítom, hogy vannak emberek, akiken már a csoda sem segíthet. De a pálcikaembereim meg kell hagyni, hogy páratlanok! És nem csak számban. :)

napi jó - 126. nap

 Vissza kell vezessem a napi blogírást, mert bár rohan az idő, de pár percre meg kellene tudni állni mindennap, felidézni és leírni a jó dolgokat... hogy majd jövőre, amikor már minden olyan nagyon szép és olyan nagyon jó lesz és ez az utóbbi időszak egy sötét rémálomnak tűnik csak, amiből végre felébredhettünk, tudjak visszaemlékezni arra, hogy itt is naponta történtek jó dolgok, csak néha túl elfoglaltak voltunk, hogy észrevegyük. 

Ma például a 8 km-es futásom végére kisütött a nap, amit hét közepe óta nem láttam és itt is maradt velünk. Már csak 62 km-t kell idén futnom, és meglesz az egy év alatt lefutott 500 km!

Az egyik rezidens, akit most a koronavírusos betegekhez osztottak be és aki előtte velem dolgozott 1 hónapon keresztül, ma felidézte a biztató szavaimat, amiket az utolsó nálunk töltött hét végén mondtam neki, ami után őt hétfőn átirányították a koronavírus központba. :) Hatással voltam egy fiatal, fejlődő, még saját magában nem eléggé hívő emberre. 

Megtudtam, hogy apai nagypapám fiatal korában sokat biciklizett és szeretett pingpongozni. :) A biciklizést még továbbvihetjük bátyóval (bár inkább csak szobabicikli formában, na de ki tudja, talán jövőre még a rendes is bekopogtathat). Jövő héten anyai vonalon derítem fel a sportolási anamnézist a felmenőimnél. 

Elkészítettem életem második adventi koszorúját 😊

Szándékosan választottam különböző gyertyákat, pedig lett volna akár 3 egyforma (a negyedik mindig más színű kellene legyen hivatalból), de megtetszett az ötlet, amint a kommentekben kaptam: a kisebb fehér gyertyát amúgy egy 2009-es esküvőn kaptam résztvevőként. :) Ideje betöltse a feladatát és világítsa be kicsit az életemet. :)

Persze joggal merülhet fel, hogy hol van itt a koszorú, de csak abból akartam dolgozni, amit a lakásban találtam. Próbálok nem vásárolni újabb és újabb dolgokat, főként azután nem, hogy megnéztem egy TED előadást, ahol egy hölgy egy éven keresztül csak élelmet vásárolt - és túlélte. Szerintem én is simán túlélném azzal a rengeteg izémizével, amit az utóbbi években felhalmoztam - ruha, sportcikkek, szépségápolási termékek stb vonalon egyaránt.

Kb 15-18 rekesz még tele van a dolgaimmal a tárolóban és a vendégszobában, amik közül egyedül a fehér cérna és a tű hiányzott az utóbbi 1-2 hétben (aztán kaptam kölcsön és így ez is megoldódott), így gyanítom, hogy még mindig túl sok minden fölösleges dolgom van...

napi jó - 125. nap

Mára is jutott egy kis futás, de a mai nap mégis Feldmár András klinikai szakpszichológus "Heti agymosó" sorozatától lett igazán színes. :) 100 részből áll, pár részt hallgattam meg (a végéről kezdve, mert a yútúb így hozza fel), de érdekes problémákat boncolgat benne a pszichológus. Addiktív, mindig csak még egy részt akarok még meghallgatni. Be kell valahogy osszam, hogy azért a munkára is jusson némi idő a nap végén... vagy nem kellene a munkára időt szánni a nap végén...?

napi jó- 124. nap

 Mára volt kitűzve a következő 10 km-es futóverseny, amit csak a motiváció fenntartása céljából néztem ki magamnak (és egyébként is lefújtak mindent nem olyan rég, szerintem helyesen). 

Ma amúgy is terveztem kimenni futni, mert az utóbbi hetekben eléggé ellógtam a mozgást, és végül bár az eredeti terv 5 km lett volna, de mégiscsak lefutottam a 10 km-t. Az időm sem lett rosszabb, mint szeptemberben, tehát a buszt is legyőztem volna. A 10. km lett a leggyorsabb köröm, úgy tűnik, hogy a sok séta-futi mellett azért lettek még tartalékaim is. 

Már a célbaérésnek is nagyon örültem, utána viszont még egy apró okom lett a mosolyra: valaki egy gyermekláncfű virágot hagyott az autómon. :) kedves gesztus volt. Gondolom ameddig egy órán keresztül elárvulva várt rám az autóm, addig sajnálták meg. Az univerzum kedves gesztusa. :)

samúgy

 eltelt kereken egy év.

napi jó - 123. nap

... ma kulcsot másoltatni mentem a Tesco-ba, ahol már épp zárni készült a srác, félig le volt húzva a redőny, de szerencsére még elvállalta a feladatot, így lett 3 kulcs, hogy ne záródjunk be a munkahelyünkre, ha kicsit tovább maradnánk (mert hát miért is ne, a két főnökömet és engem fenyeget egyedül ez a veszély...), a piros műanyag izéket pedig, amiket "világjárvány" felkiáltással választottam a kulcsok mellé megjelölés céljából, ingyen kaptam, mert, mint kiderült, az egyik kolléganőm vizsgálta a kulcsmásolót, mielőtt a kolléganőt átvezényelték vírus irtani - vagy gyógyítani ... vagy miaszösz.

#kicsiavilág

UI: azt hiszem épp most használtam életemben először a hashtaget. :)

napi jó - 122. nap

Folyamatosan romlik a helyzet, nőnek az esetszámok, nyílnak meg az újabb és újabb osztályok, és fogynak el körülöttem a kollégák, akiket a koronavírusos betegek ellátására irányítanak át. Mindeközben a nép a füle botját sem mozdítja és mindenki azt hiszi, ez egy buta kis játék, amiben az a menő, aki a szabályoknak ellenszegül. 

Hát nem menő. 

És ez nem játék. 

És azok is megsínylik, akik rendesen betartották a szabályokat, csak épp közben más betegségük lett, nem a koronavírus, csak épp nem nagyon marad ember, aki ellássa őket. Kérlek vegye mindenki komolyan, ami történik körülöttünk.

Így kicsit nehéz megtalálni a napi jót, de talán legyen az a csodálatos őszi táj, ami tegnap futás során elkápráztatott, és ami kicsit megcirógatta a lelkemet és tompította kicsit a feszültséget. 

napi jó - 121. nap

 ... ugyan ma nem futottam, de egész nap szénhidrát napot tartottam - gyakorlatilag a vitaminos gumicukrot leszámítva, ami cukormentes volt, mindenbe gondosan csempésztem valami kis cukrot. Nagyon finom napom volt. :)

Lehet, hogy a szénhidrát kóma ütött ki kora délután egy fél órácskára, pedig akkor már túl voltam egy lépcsőház takarításon, egy előadás elkészítésén, egy félresikerült bevásároló körúton (gyanútlanul elmentem a Tesco-ba bevásárolni, ami zárva volt, így kénytelen voltam óriás sajtos pogácsákat venni az ominózus közeli kisboltomban, igen, amelyikben a csíki áfonyás sör is kapható). 

Ugye nem lepődtök meg, ha elárulom, hogy csak az ambuláns kartonjaimmal nem haladtam, valamint további 1.5 előadást kell már csak összedobjak zűrös záros határidőn belül...? A tudományt/oktatást nem rettenti el holmi koronácska.

Remélem, hogy az ambuláns karton mizériára választ lelek a Kaizen című könyvben, aminek nekifogtam, ami kis léptek segítségével vesz rá a nagy változásokra. Nálam az az óriási változás kellene bekövetkezzen (szerintem egy nagyobbacska csoda is kell ehhez, nemcsak egy viszonylag kis méretű könyv, hiába na a kis léptekhez kis méret is elég a jelek szerint), hogy ne halogassam kínosan sokáig a nemszeretemfeladatokat.

napi jó - 120. nap

...  futás közben egy podcastet hallgattam a nárcizmusról (D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi) és felfedezni véltem néhány ilyen vonást is magamban (mint az egyetemen a teljes belgyógyászati, sebészeti, fertőző, és minden egyéb oktatás során az épp aktuális betegségeknél...). Újabb oldalaimat ismerem meg. Remélem azért nem patológiás mértékű, bár ha jól értettem, akkor nem a nárcisztikus ember szenved ettől, hanem a környezete - ami végső soron nekem ugyebár jó is lehet(ne)....😎

Év végére többet tanulok magamról, mint az elmúlt néhány évtizedben... :) éljen az önfejlesztés.

napi jó - 119. nap

Ma meglepően hatékony voltam: takarítottam, közben egy induló vizsgálathoz oktatóanyagokat hallgattam a fülesemen keresztül, majd inspiráló nők előadásai következtek, próbálom a nőies énemet kicsit kiszabadítani az ambuláns karton hegyek és egyéb projektek alól.:) 

Eljutottam futni, megcsodáltam az őszi színeket és hangulatot, egy kicsit jobban el is fáradtam, mint ahogy szoktam, mert az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a mozgást az ismét felszaporodott előadások és egyéb teendők miatt. Bár augusztusban még teljesíthetőnek tűnt a 2020-ban lefutott 500 km, kezd kicsit veszélybe kerülni, mivel még 140 km van hátra, az októberi futás eléggé hiányzik a matematikából...

napi jó - 118. nap

Ma végre megírtam egy régóta halogatott emailt (mindent halogatok, ami tudom, hogy több, mint 2 percet vesz igénybe az életemből, ergo gyakorlatilag minden fontos dolgot).

Meg még egy emailt, egy kollégának, akit kezelek, és most döbbentem rá, hogy 1 kerek hónapja nem válaszoltam a levelére. Ne csodálkozzak, ha mások sem ugranak azonnal az én emailjeimre... :) azazhogy csodálkozok, hogy a főnökeim mégis megteszik. Igaz, hogy csak néhány karakterben, de akkor is. 

Még mindig maradt kb 6-8 email, amire illene válaszolni. 

Lehet, hogy elfogadom lassan én is, hogy a kerek mondatok ideje lejárt és akkor talán két szóban, de a többi tartozásomat is törlesztem...

napi jó - 117. nap

 😊

napi jó - 116. nap

A közeli kisboltban lehet kapni gyufát, jól kinéző hatalmas sajtos pogácsát, paradicsomot és.... áfonyás csíki sört. Valamint sokáig nyitva van. 

Egy szavam sem lehet az árukészletre. 😉

napi jó - 115. nap

A költözésnél számos kincs is előkerült, például a több, mint egy évtizeden keresztül gyűjtögetett (döntően ajándékba kapott) gyertyagyűjteményem, amiből nagyjából 1 darabot gyújtottam meg az évek során. 

Ma este kedvem támadt az olvasásomhoz kis hangulatot teremteni, előszedtem egy karácsonyi csillámos gyertyaüzemelésű párologtatót és tettem a párologtatóba néhány darabka illatos pöttyöt (viaszt?), ami gondolom akkor bocsát ki ellenállhatatlan illatot, ha alágyújtanak....

... az egész lakásban nem találtam egyetlen doboz gyufát vagy öngyújtót sem, pedig jó néhány dobozba reménykedve túrtam bele...

... bár legutóbb a sörnyitást egy kiskanállal (és egy kb 8 napig gyógyuló sérüléssel) meg tudtam oldani, de ez a feladat most kifogott rajtam, látszik, hogy nem voltam kiscserkész..

... így tehát ma sem fogy a gyertyakészletem... :)

napi jó - 114. nap

Ma megérkezett a "pakk" a szüleimtől, minden darabkája nagy-nagy gonddal és szeretettel kiválasztva. :) Egy kis otthon, ami  a mindennapjaim része lehet. 

Kicsit túl van reprezentálva benne a konyha, de ki tudja, eljön még az idő, amikor saját kézzel fogok krumplipürét készíteni, vagy gombócot szedek ki a fövő vízből... (remélem nem valami világégés kell ezt megelőzze, hanem csak simán rá fogok érni ilyesmire akkortájt...)

napi jó - 113. nap

Röpül az idő és mire nekifognék blogot írni, már le is csukódik a szemem mostanában. Pedig számos jó dolog történik nap, mint nap, például végre erőt vettem magamon és beparkoltam a garázsomba, mint kiderült, tényleg befér az autó. :) Annyi hely még marad az ajtó szélétől, amennyi elég ahhoz, hogy ne kapjak minden reggel szívinfarktust kifele tolatáskor. :) A garázsban már kellemesen nagy a tér és jó meleg van, hiába na, én melegítem - fölülről. :) 

A másik nagyon jó dolog az volt, hogy végre elkezdtek fűteni, fázós ember vagyok és csak reménykedtem, hogy minden fűtőtest működik majd az új helyen. Most próbálom kitapasztalni, milyen hőfokra állítsam a fűtőtesteket, ami számomra kellemes, se ne fázzak, se ne legyen indokolatlanul meleg. Ez az első hely (a szállodákat leszámítva, ahol mindig az az első mozdulataim egyike, hogy 20 C-ról 25-re tekerem a hőszabályzót, hogy ne fagyjak meg éjszaka), ahol nekem kell beállítani a fűtőtesteket - még mindig tanulom az életet. :)

Ma pedig 2 hét kihagyás után (ugyanolyan okból, amiért a blogolás is elmaradt) ismét futottam egy laza 5 km-t. Próbálok visszatérni a rendszeres testmozgáshoz, de úgy tűnik, nem elég motiváló, ha nem fizetek be valami versenyre, csak gondolatban nézem ki magamnak... :)

napi jó - 112. nap

Ma nagyon türelmesen elmagyaráztam a legkevésbé szimpatikus kollégámnak, hogyan kell kihangosítani az ügyeletes telefont és akkor sem veszítettem el a türelmemet, amikor többször elmondta, hogy persze, tudom, tudom... Mert hát ugyebár nem tudta. :) Én is csak menet közben tudtam meg, miközben nyomogattam a masszív, törés, ütés, víz- (és gondolom tűz) álló készüléket. Az pedig talán még egy kicsivel jobb is volt, hogy egész délelőtt ez a telefon is az én zsebemben volt, de egyszer sem szólalt meg  (tehát konzílium ügyben nem kerestek), így tudtam kicsit koncentrálni a betegvizsgálatokra, amik szervezést igényelnek. 

Az élet apró örömei. :)

Megfigyelés

... minél több dolgom lenne, annál inkább halogatok és bambulós üzemmódra váltok. 

Ki érti ezt?

napi jó - 111. nap

Első éjszaka lesz az új lakásban, hála a mai segítségeimnek is és mindenkinek, aki valamit is hozzátett ahhoz, hogy ez a nap elérkezzen. 

Délelőtt és kora délután is pakolásztunk, költöztünk, egész idő alatt nevetve, vidáman. :) Jó móka volt (bár még egy kör nagyjából hátravan).

Remélem, szép álmaim lesznek. :)

A sarkokat természetesen megszámolom! ;)

napi jó- 110. nap

 Elfogyott az ásványvíz itthon - kénytelen vagyok kézműves meggysörrel hidratálni. 

Csak egy darab van itthon - ennyivel is kevesebbet kell atcipelni az új lakásba. 

Megvolt az oktatás is, túléltem, szándékosan választottam olyan témát és abból is többször ismétlődő oktatást, amitől van egy kis fóbiám, így talán 50 diák oktatása során akár ettől meg is szabadulhatok. 

Azért marad még így is pár fóbiám a tarsolyomban. 

Azokon is dolgozom.

napi jó- 109. nap

Ma korán fekszem, mert megtehetem. 

Remélem reggel fel is tudok korán kelni, mert még át kellene néznem pár dolgot a holnapi oktatáshoz. Ma eszembe jutott, hogy egyetemistaként arról álmodtam, hogy majd oktatni fogom a nálam fiatalabbakat. Megpróbálom holnap ezt a gondolatot szem előtt tartani és a lelkesedésemet stabilizálni vele. :)

Amúgy is ma épp elismerték az oktatásszervezésben végzett tevékenységemet. :)

napi jó - 108. nap

 ... azt még nem tudom, hogy aludni mikor fogok az új helyen, de az már kiderült, hogy dolgozni nagyon jól lehet. :) tegnap és ma este is átugrottam pár csomaggal és akkor már megírtam 4-4 kérelmet a betegeimnek így éjszakába menően, majd pedig fogtam - most épp fogom magam, és visszamegyek a másik lakásba aludni (ha megint nem pörgök fel úgy, mint tegnap éjjel és számolgatom a bárányokat éjjel 1-ig...)

... remélem azért más előnyös oldalait is fel fogom fedezni a lakásomnak, például a pihenés és regeneráció szempontjából... 😊

... a magánéletem kicsit megint eltűnt a színről. Úgy tűnik, hogy bőszebben kellene védelmezzem...

napi jó - 107. nap

Fejfájósan indultam futni, az első két kör elég fájdalmas is volt, minden lépésnél lüktetett az agyacskám a szemem mögött, majd a harmadik körnél csatlakozott hozzám egy kolléga egy másik városból, 1 kör alatt megbeszéltük a jelenlegi járványügyi helyzetet és 2 beteget, ez utóbbi két embert küldi hozzánk, majd továbbfutottam és észrevettem, hogy megszűnt a fejfájás... 

Nem tudom mire vélni... :) Ez lenne a munkaterápia?????

napi jó- 106. nap

A kulcs.... :)))

Azért jövő héten egy nap még jönnek... :)))

Új fejezet nyílik az életemben. 

napinemjó

ó hát nem, nem, ma sem kaptam meg a kulcsokat... de 100%, hogy holnap. Kár, hogy ezt nagyjából július közepe óta hallgatom... 

... a jó, hogy őszintén szólva nem is számítottam rá, tehát nem ért csalódásként.

napi jó - 105. nap

 ... még mindig nem az a nap, amikor átveszem a lakáskulcsokat - pedig már hétfőn is úgy volt... 

... majd kedden... 

... majd ma... :)

Viszont holnap (is) állítólag igen és állítólag kapok egy nagy halom paradicsomot is az új hűtőmbe, csak úgy... a kulcsok mellé... :) nem meséltem el, hogy a másik hűtő is tele van paradicsommal, engem mostanában mindenki paradicsommal akar tömni, illetve szőlővel ... nem tudom olyan ütemben enni, ahogy újratermelődik... lehet, hogy rosszul kommunikáltam a Fennvalóval és pasi helyett paradicsomot értett...?

Szerencsére vannak körülöttem elhivatott gyümölcs- és zöldség rajongók, így legalább egy részét el tudom ajándékozni, mielőtt tömegesen megromlik.

napi jó - 104. nap

Kiderült, hogy a december 31.-én megvásárolt, és azóta a lakásban egy dobozban levő, ki sem csomagolt hatalmas okostévé, amit leginkább amiatt vettem, mert a szüleim reklamáltak, hogy az apró betűs szövegeket már nem látják a kb 8 éves másikon, amit én inkább monitorként használok (igaz, hogy lassan már én sem tudom elolvasni rajta az apróbbacska írásokat...), remekül működik és olyan dolgokat tud, amikről nem is álmodtam. Mivel Samsung, mint a telefonom is, gyakorlatilag a telefonról irányítgathatom, kapcsolgathatom, biztos vannak emberek, akiknek ez megszokott, de nekem kicsit leesett az állam - és van külön N3tflix gomb a távirányítón... 👀

Kicsit izgultam, hogy kellemetlen lesz, ha el sem indul - sajnos vagyok annyira pesszimista, hogy ezt feltételezzem, pedig igazán az Univerzum próbál nekem segíteni itt és ott (kivéve amott...). Például most elhalasztódik egy kongresszus is miattam, így lesz rá némi esélyem, hogy rendesen elkészítsem az előadásomat és fel tudjak készülni is rá, akár szemkontaktust is tartva a közönséggel, nem úgy, mint máskor, amikor utolsó este fogok neki ténylegesen összehozni, éjszakába nyúlóan, az előadás alatt pedig meredten a diáimat bámulom, mert már nem emlékszem világosan, éjszaka mit is matattam még a laptopon... 😵

Találkoztam a két szimpatikus szomszédom közül az újabbal, jó érzés, hogy az ő láttán nem szorul görcsbe a gyomrom. Szerintem az Univerzum direkt küldte a szembe-szomszédot is, hogy gyakoroljam a konfliktus felvállalást és diplomáciát - egyikben sem jeleskedek... 

És még futottam is! Bár előtte 5 napot ellógtam - hiába na, ennyit tesz, hogy nem érzem magam fenyegetve holmi tömegközlekedési eszközök, befizetett nevezési díjak és lejáró határidők által... 😁

Úgy tűnik, kell nekem a külső nyomás, hogy fejlődjek... csak mi lesz így a koszorúereimmel...?

napi jó - 103. nap

Volt néhány váratlan fordulat, pl. a holnapi költözködés elnapolódik, mivel aki felajánlotta a segítségét a cipekedésben, COVID-kontakt-kontakt lett és inkább nem kockáztatok... még szerencse, hogy még azelőtt kiderült, mielőtt nekifogtam pakolászni - így pont ugyanúgy nem tartok kb. sehol sem a költözéssel, na de hétfőn még úgyis van a munkásoknak ott dolga... 

A csomagolástól tehát megszabadultam, így viszont magamat is meglepve nekifogtam és kipipáltam pár régebb óta halasztott feladatot - összefoglalót egy kérelemhez, néhány kényelmetlen emailt, amiben felvállalok pár konfliktust (az egyik ilyen még némi mellkasi panaszt is okozott, ebben nem vagyok jó, ezt még tanulnom kell - ti hogy csináljátok, hogy ez ne okozzon lelki traumát - nektek...?), gyakorlati beosztást készítettem... 

Közben online élő nemzetközi kongresszust hallgattam és volt néhány igazán jól előadás (szokás szerint az akcentusokon mosolyogtam, annyira semmivel sem összetéveszthető az olaszoké és a franciáké... :)) ).

A futást bizony ma is ellógtam, mert annyira finom tortillát rendeltem a neten, és úgy tele tömtem vele a pocakomat, hogy utána már moccanni sem tudtam - a székben ülés szerencsére még ment, így a munkában nem akadályozott. :) 

Holnap reggel futással kezdek - ha át nem alszom. :)

napi jó - 102. nap

 ... kvíz nap, még mindig kitartok és eljárogatok a piciny kis csapattal, akihez csatlakoztam, kezdenek ismerős arcok is lenni, bár bemutatkozni még csak elenyésző számú embernek /3 darab/ sikerült. :) 

... a lelkesedés töretlen, és végre felnőtt fejjel nem csak a győzelem a fontos, hanem a részvétel még inkább. :) (a győzelem a magasan szervezett néhány csapat miatt nem is igen esélyes).

... ugyanitt: zenében, filmekben, történelemben, gráf elméletben és sportban járatos csapattagokat keresünk. :) ez lehet több ember is. ;)

napi jó - 101. nap

SIKERÜLT!!! :) 

Az utóbbi hónapok kitartása az órám által diktált terv mellett (utólag kiderülve, hogy 10 km-es versenyben már tapasztalattal rendelkező futók számára lett kifejlesztve), melyet a busz fenyegető közeledése is némileg motivált, oda vezetett, hogy ma 12 másodperccel a szintidő előtt teljesítettem a versenyt - versenyen kívül.  :))) az első 6 km közben még beszélgettem is. :)

Gyorsan kinéztem egy novemberi 10 km-es versenyt, amihez ismét beállítottam ugyanazt a futótervet, amit eddig is követtem, és ami nem volt annyira kegyetlen, hogy rögtön az elején feladjam. :) nem regisztráltam, mert úgysem megyek el, ha így nőnek a számok, de azért egy olyan szép helyet választottam, amit ha csoda történik, tényleg felkeresek és rajthoz állok. :))

napi jó - 100. nap

Bár a nap kb. 62%-át azon stresszelve töltöttem, hogy még az elvégzendő lista összeírásának a végére sem érek a nap folyamán (és ez most csak sima munkahelyi, nem költözős), de azért voltak ma is jó dolgok.:) 

Rögtön reggel 6-kor egy SMS-re ébredtem, hogy mégsem kell más helyett beugranom ügyelni, mert negatív lett a koronája - ugyebár ha a családban valaki fertőzés jeleit mutatja, ki kell zárni, hogy az egészségügyben dolgozó személy nem hurcibálja be a munkahelyére is és addig nem nagyon tud dolgozni sem. A munkahelyemen ketten vagyunk, akik egyedül élünk - szerintem eljön a nap, amikor ketten fogjuk váltogatni egymást ügyeletekben, mert hamarosan itt az influenza és minden egyéb nátha szezon is, ami általában a kisgyerekes családokat nem szokta elkerülni...

Estefele pedig kicsit azért olvasgattam futóverseny előtti tanácsokat is, igaz, hogy félmaratonhoz írták, amire én nem tervezek soha benevezni (és ne is engedjétek légyszi, beszéljetek le időben, vagy küldjetek egy újabb világjárványt, hogy meghiúsítsa), de abban az szerepel, hogy a verseny előtti estére be kell tervezni a szénhidrátraktár feltöltést, pl. tésztapartit vagy egyebeket... 

Emiatt teljes lelki nyugalommal megettem egy mini-fehércsokis-magnumot, hiába na, jó dolog ez a szokás - és a 6-os dobozos kiszerelés...😁

 

napi jó - 99. nap

 ... a szabadságom utolsó napján kicsit keresni kell a jó dolgokat, mert mindent picit beárnyékol a holnapi zsúfolt szakrendelés és "milyen meglepetést rejt az osztály" gondolata.... 

... de azért volt ma is nem kevés - reggel a laza 1 órás futás, zene nélkül, amikor kiszámoltam, hogy novemberig el kell küldjek egy cikket (amit el is kellene fogadjanak persze), ahhoz, hogy végre szintet léphessek, szerintem tudat alatt eddig nem akartam és talán most sem akarom még eléggé, mert még nem érzem magam felkészülve erre (csak kb mindenki más a környezetemben) de majd ennek a miértjén is elgondolkozom egy következő hosszú futás alkalmával... :) 

... kicsit kacifántosan, de megkaptam a szüleimtől egy "aprócska" borítékot, aminek segítségével engem próbálnak anyagilag kicsit megtámogatni, hogy szegény lányuk ne menjen csődbe, miközben élete első saját lakását próbálja döntően saját elképzelése szerint berendezni - átalakíttatni... és a borítékban ott volt egy igazán szép hűtőmágnes is, ami a másik otthonomra emlékeztet. A borítékon pedig anyukám még mindig csodaszép kézírása- gyerekkoromban volt idő, amikor olyan szépen szerettem volna írni, ahogy ő is - a medicina aztán végleg agyonütötte ezt a vágyamat és a nővérek időnként odajönnek és megkérdezik, hogy mit is írtam a lázlapra, a főnővérem pedig inkább időnként még át is írja a következő oldalt, hogy ne kelljen böngészni az írásomat tovább (vagy mert engem akar ettől megkímélni, ki tudja... :) ).... nem tehetek róla, szerepel a munkaköri leírásban, hogy olvashatatlan kell legyen a kézírás is, egyébként gyanakodni kell...

... együtt dinnyéztem két tündéri kisfiúval, amikor meglátogattam az egyik barátnőmet (ahol a boríték is hozzám került), és még az a kisfiú is megbarátkozott velem, aki már elfelejtett (mert Karácsonykor találkoztunk utoljára és ő akkor még 3 éves volt, most meg már 3,5... ) és félt a "nagy nénitől"...

... ma is voltam a lakásomban - egyre jobban tetszik. :) annyira szép fények játszanak benne... 

... a nap zárásaként még sétáltam egyet M.-el, egy másik barátnőmmel, akinek számos nehézség után most szépen kerekedik a magánélete... jó látni, hogy boldog és szerelmes.

napi jó - 98. nap

 ... ma majdnem megkaptam a lakásom kulcsát azzal a címszóval, hogy felújítás befejezve, beköltözhetek.

... de aztán mégsem...

... még van pár dolog és a redőnyök sincsenek még fent, a szomszédok viszont viszonylag jól belátnának, függönyt vadászni pedig nincs kedvem. 

... ami viszont tényleg jó, hogy kevesebbe került a felújítás, mint amire az utolsó becsléseim alapján számítottam. 

... alakul a dolog, a Karácsonyt már lehet, hogy tényleg ott fogom ünnepelni...

napi jó- 97. nap

 Ma már az új lakásban takaríthattam É. segítségével, akinek mélységesen hálás vagyok, mert az összes ablakot megtisztította, amit én pölö nagyon utálok. :) Én viszont a lakás legszimpatikusabb részét, a konyhát sikáltam tisztára és bár gyanítom, hogy nem fogom egyik mesterszakács karrierjét sem fenyegetni, de annyira hangulatos helység, hogy biztos vagyok benne, hogy sok szép pillanatot fogok még ott átélni. :)

A takarítás közben egyszercsak elkezdett zizegni az órám, hogy megtettem a napi kb 9000 lépést. A bősz sikálásomat értelmezte gyaloglásként... 

Miután hazavittem É.-t, még nekivágtam a napi futásnak, és bár a vége már lámpafény mellett történt, és a nagyon nem kedvelt intervallum edzés volt soron, de azért meglepetésemre 7 km lett a futás vége és megjavítottam az 5 km-es egyéni legjobbamat. ;)

Olyan jó lenne...

 ... ha simán csak megálmodnám, hogy mit kell tennem, vagy valaki megsúgná, aki a jövőmbe lát... csak hogy hogyan rendezkedjek be az életemben ha már hamarosan költözöm...

A döntésképtelenségem nem javít a helyzetemen.

napi jó - 96. nap

Ma is volt kvíz. :) A filofaxomba nem került ugyan új telefonszám, de nagyon jól éreztem magam és bár dobogó közelébe sem kerültünk a csapattal (legkevesebb ember-lányból álltunk a 8 csapat közül), de olyan kellemes érzés volt igazi tét nélkül, csak a móka kedvéért küzdeni - nekem újdonság ez az érzés, gyerekként és felnőttként is mindig az első helyet céloztam, a többi rendszerint csalódást okozott. 

Újratanulom önmagam. :) Szerintem jó lesz ez az irány... :)

napi jó - 95. nap

Ma végre megérkezett a megrendelt ágyneműtartóm is a megfelelő színben (mint kiderült, egyszer 2 hete már leszállították az üzletbe, csak akkor piros színben érkezett, én viszont az ágykerethez passzoló sötétbarnát kértem), valamint az 1 hónapja rejtélyesen csendbe burkolózó D0rme0 kifizetett rendelésem nyomát is sikerült néhány telefonálással felderíteni - egészen hatékony voltam. 

Kicsit elszomorított, hogy nincs körülöttem férfi, aki az ilyesmiket intézze (nekem a halálom az ilyen típusú intézkedés, telefonálás, szervezkedés), de végül is boldogultam, a bútorüzletben is segítőkészek voltak, berakták a lapra szerelt ágyneműtartókat az autómba (és még az összeszerelést is majdnem elkezdték szervezni, mert még emlékeztek rám az első körből, amikor az ágykeretet és a kanapét kellett bevarázsolni a lakásba és összerakni). Szerencsére az egyik ismerősöm fiáról kiderült, hogy ilyesmikhez is ért, így majd őt fogom megkérni némi csokiért cserébe, mert az a gyengéje. :) 

Az ajándék bútorok elhozatala is alakulni látszik a mai egyeztetések alapján egy 200 km-re levő városból. A szüleim barátai ajánlották fel, így pár könyvespolcom addig is lesz, ameddig megint lelkileg és anyagilag is ráhangolódhatok egy újabb kör bútor vásárlására. Kapok még néhány széket és 2 kisebb kanapét is, így lassan annyi ülőhely lesz nálam, hogy házi mozit nyithatok a szomszédoknak...

A beköltözés időpontjáról inkább nem írok semmit, nehogy elkiabáljam, annyi mindent hallottam már kezdve májustól, hogy most a "99%-ban kész vagyunk"-nak már nem hiszek.

De azért reménykedek, hogy még (idén) Karácsony előtt összejön. :)

napi jó - 94. nap :)

Tegnap megtörtént az idei nyár első és valószínűleg egyben utolsó strandolása- egy termálfürdőben, némileg öregesen, egyik meleg medencéből a másikba mászkálva, közben időnként a felhős eget kémlelve, hogy mikor kezd el esni az eső. A társaság nagyon jó volt (egy nálam kb 20 évvel idősebb baráti házaspár), jó hangulatban beszélgettünk, méghozzá zenei aláfestéssel, mivel az egyik medence mellett 2000-ig terjedő slágereket rakott be egy dj, ami szintén segített a lazításban, ráadásként a medencék körül rengeteg zöld, fák és néha egy kis kellemes szellő. 

Ebédre lángos volt sok sajttal, tejföllel és fokhagymával.😎

Ide még szeretnék visszatérni. :)

É., a feleség szerint még hódolóim is akadtak, én annyira belemerültem a beszélgetésbe és a zenehallgatásba, hogy csak az egyik tűnt fel, hogy időnként rám néz, de ennek sem tulajdonítottam jelentőséget. :)

napi jó - 93. nap

 Tegnap éjjel 2-ig pakolásztam itthon, mivel ma jöttek az első adag dobozaimat elvinni az új lakásba, így nem volt időm a tegnapi nagyon jót megírni: voltam egy kvíz-esten, ahova a kozmetikusnő szervezett be, akit a folyamatos maszkviseléstől meggyötört, pubertáskorom könnyfacsaró élményeit visszahozó arcocskám miatt látogattam meg már kétszer is az utóbbi időben... Engem mindig azzal nyugtatgattak, hogy ha felnőtt leszek (és szülök pár gyereket), elmúlnak a pattanásaim - lassan már középkorúnak számítok és bár tény, hogy a gyerekprojekt hatásáról nem tudok nyilatkozni a faggyúmirigyeimre és ezek kivezető csatornáira, de egyébként most kicsit úgy érzem, hogy engem bizony átvertek gyerekkoromban. 

Tény, hogy nem számolhattak holmi koronával és annak következményeivel, valamint a hivatásomat sem gondoltam végig ilyen szempontból - de legalább nem lettem sebész vagy aneszteziológus, ezáltal jelentősen csökkentve az általános maszkviselési rizikót... 

Na de visszatérve a kvízre, utoljára gyerekkoromban vettem részt műveltségi vetélkedőn, szerintem az ilyen jellegű tudásom azóta csak romlott, de mivel csapatok vetélkedtek és az óra nem ketyegett olyan szigorúan, mint hajdanán, nekem végig nagyon pozitív élmény volt, és ehhez a frissen megismert csapat is nagyban hozzájárult. Nagyon jól szórakoztam, változatos feladatokat kellett megfejtetni, és ez a kicsit másfajta szellemi kihívás az agytekervényeimnek is jót tett, majdhogynem éreztem, hogy egy-egy halványabb bemélyedés elkezdett kialakulni a tükörsima részeken, ahol a földrajzról, történelemről, művészetekről volt hajdanán némi emléknyom...  Azért örültem, hogy a csapatban 3 nagyon profi csapattárs is volt, így csomó dologról ki sem derülhetett, hogy nem tudom, mert ők már rögtön tudták a választ... :) Szerencsére volt nekem is néhány találatom. ;)

A mai nap pedig egy csodával kezdődött: tényleg eljöttek a költöztetők, még szerencse, hogy éjjel kettőkor a pakolászás végén eszembe jutott, hogy egy ébresztőt azért állítsak be 7:45-re. Negyed 9-kor már itt is voltak és elvitték a csekélyke (összesen két darab) bútoromat, néhány nagyobb elektronikai cikket és mivel hoztak nekem üres rekeszeket/ládákat is, így ameddig megfordultak, a könyveim nagyját is sikerült összecsomagolni - mind a 10 rekesz megtelt, és még maradt is kb 2 rekeszre való mappa és könyv, de ezeket még át akarom nézni és kiszelektálni, mielőtt megutaztatom. 

Most eldöntöttem, ezentúl az e-könyvekre koncentrálok, mert tizenév alatt egy szép, de meglehetősen súlyos gyűjteményt sikerült összevásárolgatnom. A Kindle-t amúgy sem használom ki eléggé.

napi jó - 92. nap

 Futás közben találtam: 

idén is csak magammal futóversenyzek

Ma végre eldöntöttem, amin napok óta merengtem - visszalépek a futóversenytől, mivel várhatóan nagy lesz a tömeg és csökkenteni szeretném a kockázatát, hogy bárkit is megfertőzhessek utána, ha részt veszek rajta. Akad bőven esendő ember a környezetemben. 

Az űrlapot kitöltöttem és elküldtem, a kocka el van vetve.

De mint E. már korábban felhívta rá a figyelmemet, ha le is fújnák a versenyt (akkor még a visszalépésem nem merült fel), akkor sem jelenti azt, hogy nem futhatom le a 10 km-t ott, ahol amúgy is futkorászom nap mint nap. Ez motivált eddig is, hogy csináljam az edzéstervet, és ez fog motiválni továbbra is, ugyanis szeptember 6.-án én is le fogom futni a 10 km-t, megkísérelve, hogy lefaragjam azt a 3.5 percet, amivel vasárnap szintidőn felül teljesítettem.

Így is érzem a kihívást, pedig a busz fenyegető képe a hátam mögött ezennel szertefoszlott... :) 

A célt amúgy, amiért decemberben beneveztem a versenyre, elértem: sikerült rendszeres, heti 3-4-szeri  edzésekre ösztönözzön a tudat, hogy közeledik a nagy nap, és már azt is sikerült magamnak bebizonyítani, hogy képes vagyok ennyire rengeteg sok km-t lefutni (amit még 1 évvel ezelőtt sem hittem volna el magamról).

Már ki is találtam egy új kihívást magamnak, év végig összesen 500 km-t futni - ezzel próbálom a hideg idő miatt várható motiválatlanságomat kompenzálni.... :) Ebből 250 km-t már lefutottam január óta (az első két hónapban összesen kb 15 km-t futva), a szorgalmam egyelőre rendületlen, így talán nem is teljesen reménytelen a dolog... :)

napi jó - 91. nap

Ma kipróbáltam, hogy le tudom-e futni a 10 km-t, ami a versenytávom lesz.... és sikerült. :) igaz, hogy kb 3 perccel több idő alatt, mint amennyi a versenyen a szintidő, és szerintem az elején fel is vett volna a busz, mert ott stabilan 8:00-08:10 perces átlagokkal futottam, de az utolsó 3 km lett a leggyorsabb, sőt a legutolsó lett a legesleges, szerintem ott már tudat alatt éreztem, hogy a nyomomban van a busz, ami összeszedi a lassú futókat... :)

Mindenesetre 1-2 évvel ezelőtt még nem is álmodtam volna, hogy erre egyszer képes leszek. :)

Lehet, hogy most kellene nekifogni a cikkírásnak is, hátha ott is történnek még hasonló csodák... :)

napi jó (?) - 90. nap

24 óra leforgása alatt 2 betegem is tájékoztatott, hogy pozitív lett a terhességi tesztje. Igazi baby boom.

Mivel nem vagyok sem szülész, sem nőgyógyász, ez engem mindig némi belső feszültséggel tölt el, mert akkor 9 hónapig leshetem, hogy mi lesz a betegeimmel, és közben szoríthatok a babáért is. Szerencsére mindkét terhességre már én is áldásomat adtam korábban, de azért mégis ilyenkor nem csak azt látom, hogy a babafotós gyűjteményem reményeim szerint bővülni fog (idén már gyűlt kb 3, folyamatban van 2 és most itt az utánpótlásesély), hanem, hogy szegény koszorúereim már megint kapnak némi stresszhormont plusszba.

mondtam már, hogy most kb 1 évig unatkozni szeretnék?

napi jó - 89. nap

... ma úgy rendesen megvert az eső futás közben, de közben szép felhőket lehetett fotózni, egyre kevesebb ember futott körülöttem (és előzött meg) és egyszer sem merült fel komolyan bennem, hogy hamarabb is abbahagyhatnám, hogy ne ázzak meg, lefutottam a tervezett időt és még kibővítettem 5 perccel, hogy meglegyen az 5 km. :)

... magamon is meglepődtem, amikor munka végén a főnökömnek nem a terápiás sikereimről (lassan azt érzem, hogy nincs is olyan, vagy csak elenyésző), hanem a júliusban futva megtett kilométereimről dicsekedtem... :) még szerencse, hogy ő kb 20 éve fut, tehát még valamicskét ért is hozzá - azzal ámított, hogy túl fogom élni a 10 km-es távot... :)

napi jó - 88. nap

... olyan, mintha nem lenne teljesen hiába az a sok hanganyag és könyv, amit mostanában olvasgatok és talán a rendszeres testmozgás sem - kicsit türelmesebbnek érzem magam és ma pl egyszer sem éreztem, hogy elsírom magam, amikor ügyelet után még bent ragadtam délután 3-ig a munkahelyemen, mert számos dolgot el kellett intéznem.

... a szemerkélő esőben könnyű félórás futás pedig kifejezetten jól esett. :)

napi jó - 87. nap

Már csak 1.5 km-t kell bele szuszakoljak a maradék 4 percbe 1 óra 15 percig, amennyi a maximum idő, ami alatt lefutható a távom a versenyen, és akkor meglesz a 10 km-es futásom, és a buszra sem kell felszállnom. :))

Még szerencse, hogy ez a futás sem volt annyira megerőltető, hogy a végét jártam volna, a leggyorsabb köröm az utolsó volt és volt benne némi séta is a kitűzött pulzustartomány folyamatos áthágása miatt.

A futópályán meglepetésemre Odrayy-val is "összefutottam", kicsi a világ, talán futunk még együtt, bár engem az utolsó 5 méteren bekövetkező szúnyogtámadás kicsit eltántorított az esti testmozgástól.. :)

napi jó- 86. nap

... első nap egy hét szabadság után, egyből szakrendeléssel indítva, rögtön 28 beteg beírva, akikből néhány csak úgy meglepetésként, más szabadságon levő kollégák által előjegyezve, hogy ne maradjon el a gyógyszeres kezelés. Egy hős voltam, mert nem sírtam el magam egyszer sem és ha belegondolok, szokatlan módon az első néhány beteg után nem éreztem azt a késztetést, hogy ennyi elég volt, most már menjünk haza.

... a hazaérkezés után sikerült elkoppanni az ágyon, amint az nem is olyan ritkán előfordul 1-1 szakrendelős nap után. Ébredés után valahogy annyira nem tűnt fontosnak a futás, de amikor már elkezdtem keresgélni a futónadrágomat, akkor éreztem, hogy nem teljesen reménytelen a dolog, rá tudom venni magam... :) A vége egy kicsit szenvedős alig 3,2 km lett. Néha elgondolkodom, hogy 3 éve még ez volt az álomtávom, csak ezt kellene valahogy megcsinálni és túlélni, ez volt az első és azóta is utolsó futóversenyemen a teljesítendő cél, most pedig ez a rövid táv a héten. Azért tud ez is nagyon fájni még mindig... :) Az ebből fakadó jó az volt, hogy megéreztem az ízét annak, hogy képes vagyok legyőzni a saját lustaságomat, pedig kétszer is visszatettem a fejem előtte a párnára, hogy inkább hagyjuk, majd holnap bepótolom.

.... a minimagnum pedig, amivel a futás után jutalmaztam magam, egyszerre napi 1.5 jónak számít. :) Kalóriában is... ;)

napi jó - 85. nap

Ismét számos jó dolog történt. :)

... futottam 7 km-t 1 óra alatt. Ez nekem életem második leghosszabb futása úgy, hogy önként vállalkoztam rá, az előző kb 100 méterrel volt hosszabb. Nem önként sem futottam ennél hosszabbat korábban. :)

... megvásároltam a vágyott fürdőszoba szekrényt (amit az is motivált, hogy szerintem egy 2 hónappal korábbi fotó frissen felfedezett tanulsága szerint el is repedt keresztbe a kagyló valamikor a felújítás során a nagy munkában...), ami az internet szerint épp nem volt raktáron a városban, de mégis találtak nekem egy bontatlan csomagot - bízom benne, hogy amikor holnap a brigád érte megy elhozni, akkor még mindig ugyanaz a modell lesz benne, sértetlenül. :)

... találkoztam a negyedik új szomszéddal is, aki szintén egy tündérnek tűnik egyelőre, nálam csak néhány évvel idősebb, fölöttem fog lakni a családjával, amit két kisgyermek és egy férj képez és már előre szabadkozott a kisgyerekek miatt. Megnyugtattam. Remélem egyszer majd én fogok neki szabadkozni 1-2 kisgyerek miatt... ;) Egyelőre úgy tűnik, hogy a szembeszomszédot leszámítva mindenki nagyon szimpatikus lesz. Kezdem várni az ottani életet, itt tizensokév alatt egy 5 emeletes lépcsőházban (ami egy kb 5 lépcsőházas komplexum része) összesen 5 családdal sikerült kb köszönőviszonyba kerülni és megismerni egymást az utcán, ebből összesen 2 emberrel beszélgetek is néha, egynek a lakásában is jártam, amikor beteg lett az édesanyja... Hiányzik az otthoni érzés, amikor ha elutazik az ember valahova, akkor a szomszéd lelkesen locsolja a virágjait, ameddig vissza nem tér az illető - na nem mintha életben lenne még akár 1 virágom is, mire az új helyre beköltözöm - dolgozom rajta... sajnos nem szándékosan...

És ha még palacsintát is hoznának, mint ahogy időnként ez otthon előfordul, amikor meghallják, hogy hazaugrottam pár napra... ;)

...ismét visszakerült a tej a jól megszokott helyére a hűtőben, miután a fejfájás hátterében diagnosztizált alacsony vérnyomásom miatt (vérnyomás: 89/60 Hgmm, pulzus: 56/perc) megittam a hetek óta a tej helyén árválkodó 2 dl vörösbort (és nem, a vérnyomásomat nem mértem még vissza, de a fejfájásom javult ;) ).

napi jó - 84. nap

... megérkeztek a bútorok, pedig volt néhány szkeptikus hang, hogy ha szombaton délig dolgoznak a cégnél, akkor hogyan is ígérhették, hogy délután 2 körül fogják kiszállítani és összeszerelni...

... a srácok ügyesek voltak, és végül még a kanapé is befért a nappaliba, pedig elsőre ez elég reménytelennek látszott... :)

... a lakásban is továbbra is szimpatikusak az új bútoraim, nem bántam meg, hogy ezeket vásároltam.

... a lépcsőház felmosása közben pedig (mert az új helyen lista van, hogy melyik héten ki takarított és ez egyelőre 3 személy között oszlik meg) hosszasan beszélgettem telefonon az egyik barátnőmmel, aki otthon derekasan helytáll olyan helyzetben, amire pont nem készítette fel a szakvizsgája és mégis képes volt megőrizni a humorát és majdnem könnyesre nevettem magam egy-egy abszurd helyzet elmesélése. :) Már többször lemértem, kb 50-60 perc alapos felsepréssel és felmosással a lépcsőház takarítási procedúra, még a korlátokat is áttörölöm egy kis fertőtlenítő kendővel a végén, hiába na, járvány van vagy mi - így volt sok időnk megbeszélni az utóbbi hónapok eseményeit is közben. Egyébként általában podcasteket hallgatok felmosás közben, hogy gyorsabban teljen az idő, de a telefonálás is megoldható a vezeték nélküli fülhallgatómnak köszönhetően. :)

...  a nap végén pedig befizettem egy olyan online tanfolyamra, amit évek óta nézegetek, és amitől azt remélem, hogy a segítségével kicsit tisztázni tudom majd magamban a rövid és hosszútávú céljaimat - utána megnéztem a dollár árfolyamát és épp mélyponton van, szóval jobbkor nem is jelentkezhettem volna. ;) Hétfőn indul a tanfolyam- egyenesen Amerikából, ezért a néhány Zoom-os élő kapcsolódás itt este 11 órai kezdetre fog esni - még szerencse, hogy egyelőre nem sikerült rászoknom az este 10:30-as elalvásokra- így bajban lennék... :) De csak 6 hétig tart a tanfolyam, utána még mindig kibontakozhatok ilyen téren - is. :)

napi jó - 83. nap

Hűha, ma nagyon sok jó dolog történt, rögtön a nap elején életemben először vettem egy kanapét, konyhaasztalt, heverőt, és komódot a még mindig felújítás alatt levő lakásomba (kicsit hosszúra nyúlt történet, de talán már látszik a vége). Eddig bárhova mentem, mindig be volt rendezve az adott lakás és nem kellett ilyesmin törni a fejemet (na jó, egy darab íróasztalt kellett csak vennem magamnak, valamint egy cipőtároló szekrénykét). Most a saját határaimat feszegetem, amikor azt próbálom felderíteni magamban, mi az, amit magam körül ÉN szeretnék látni, és még fizetni is szeretnék érte, és nem utolsó sorban legyen kompatibilis családtagjaim néhány igényével. ;)

Nem vagyok még csak átlagos stílusérzékkel sem megáldva és utálok vásárolni (leszámítva a technikai kütyüket), így ha jól sejtem, lesznek még izgalmas percek-órák a lakberendezéssel kapcsolatban. Még szerencse, hogy nem törekszem a régió legszebb lakása címre. :)

A költözésre még nem is merek gondolni, ameddig nem tudom, mikor fejezik be a lakásfelújítást - amit kb május elejére ígértek. A jelszót már tudom: apránként. A bútorok beszerzésére is azt hiszem ugyanezt a jelszót fogom használni. :) Végülis nem kell egyszerre mindent, majd hagyom, hogy áthasson a hangulat és hátha azzal együtt jön majd még ihlet is. :) Szerencsém van amúgy, mert azért van segítségem, anyum pl. kb 10 másodperc után dönt, kár, hogy ezt a tulajdonságot pont nem örököltem tőle... De a komódot ma önállóan választottam ki, tudjátok, vannak azok a szerelem első látásra dolgok, ez most olyan volt, miután 3 komódot bizonytalanul méregettem, a negyedik, egy sarokban eldugott egyből megtetszett.

Mivel a bútorokat ki is hozzák és össze is szerelik, mondhatni az univerzum kegyeltjének érzem magam. A többi bútort is innen fogom vásárolni.:)) Majd... apránként...

A lakberendezős túra után sikerült pontot tenni egy pályázat körüli rendelésekkel kapcsolatos kérdésekre és 1 héttel leadási határidő előtt megszületett a végső lista - még jó, hogy szabadságon vagyok, így volt legalább időm napi 3-4 órát foglalkozni a felmerülő problémákkal. :) Egy nagyon szimpatikus pályázati felelőssel fűződött szorosabbra a kapcsolatom ezen a héten, annyira szimpatikus nő, hogy vele még akár munkától függetlenül is szívesen összefutnék valamikor. Felüdítő, amikor proaktív emberrel találkozom, aki töri a fejét azon, hogy megtalálja a megoldást, addig megy, ameddig talál valakit, aki tud válaszolni a kérdéseire, és szívén viseli a munkacsoportunk kutatását.

Az egyik fénypont természetesen a délutáni alvás volt, igazából meditálni szerettem volna kicsit, de nagyjából a második mondatnál elaludtam és 2.5 óra múlva ébredtem. :)

napi jó - 82. nap

Kezdjük azzal, hogy futottam 5 km-t. :) Vészesen közeledik a nagy nap (amennyiben egyáltalán meg lesz tartva a verseny), de mivel ha elmarad, nekem aznap akkor is le kell futni a távot, csak maximum egy kicsit kevésbé inspiráló helyen, nem a Duna parthoz közel, ezért próbálom komolyan venni a tervet és követem. Ebben a hónapban már 47 km-en vagyok túl és szeretném megdönteni a júniusi rekordomat, amikor 57 km-t futottam a teljes hónap során. :)

Magamhoz képest le vagyok nyűgözve magamtól. :) A tempó is lassan lassan alakulgat, hangsúly inkább a lassún, de azért csak megyek tovább és bízom az órámban és az edzéstervben- valamint a verseny napi adrenalinban, ami remélem elég lesz ahhoz, hogy a busz előtt kocogva érjek be a célba és ne a buszról gyönyörködve a kilátásban - ez utóbbi opció sem olyan nagyon rossz, most, hogy így leírtam, buszozni is nagyon szeretek... 😊

Három nagyon jó szakember/kolléga keresett meg a mai napon mobilon, hogy nézzek meg nekik betegeket, az egyik konkrétan fel is ébresztett reggel ezzel a kéréssel - az első érzés mindannyiszor leginkább a halvány bosszúság volt, hogy ha már 3. napja itthon dolgozgatok a szabadságom alatt egy egyre nagyobb kihívások elé állító adminisztratív és némileg kutatási árnyalatokat is tartalmazó feladattal, legalább a másik része az életemnek kicsit igazán csitulhatna. Majd rá kellett jönnöm, hogy ebben azért van némi megtiszteltetés is, hogy alkalmasnak tartanak a feladatra, szóval ilyenkor meg kellene veregetni a vállamat és jól érezni magam - erre reális esélyt nagyjából a nyugdíjam előtt 1 hónappal tudok elképzelni. Azért egy felkérést sikerült delegálnom, ami már csak azért is jó, mert ezt is tovább kell még fejlesztenem magamban ahhoz, hogy esélyem legyen visszaszorítani a napi munka mennyiségét 10 óra alá. A delegálást tehát külön kiemelném napi jóként. 😉

Ugyanezt nem mondhatom el a nemet gyakorlásról, azzal még a startvonalon állok, elméletileg már tudom, hogyan kell kiejteni ezt a szót, de valahogy az alkalmas pillanatban soha nem sikerül alkalmaznom...

holnaptól :)

... este fél órával korábban fekszem. Egy órával hamarabb nem jön össze sehogyan sem.

Apróbb darabkákra szabdalom a terveimet. :) 

Önfejlesztem magam itt a nagy szabadságom kellős elején, amiből fél nap azért munkával telt. :)

napi jó - 81. nap

Jól indul a szabadság. :) Gyönyörű kardvirág a piacról egy idős hölgytől, aki az illatozó rózsákat ajándékba adta, majd egy sétálós-beszélgetős-7 km-es kirándulás az egyik barátnőmmel, miközben férfiakról, podcast-ekről és szakmai dolgokról egyaránt beszélgettünk... :) Én inkább szakmáról és podcast-ekről (naná, hogy futással kapcsolatosról :) ), ő inkább férfiakról.

Érzéseim szerint ez a témafelosztás egyhamar nem fog változni.

Napi jó- 80. nap

éjfélkor ügyeletben tavaszi Pick felvágottas szendvicset majszolni. :)

itt-ott szépség

ezt viszont a régi felületen írom

Mozillában úgy tűnik, ez is működik.

próba :)

én az új blogger felületet használom már, ez működik.

a régi felülettől elbúcsúztam.

a hallgatásomnak nem technikai okai vannak. :)

napi jó - 79. nap

... az első két SMA-s kisfiú megkapta már a génterápiát az emberek összefogásának hála.

Most a kicsi Noelnek gyűlik szépen, valamivel lassabban, talán, mert korábban nekifogtak a gyűjtésnek és akkor még annyira nem volt fenyegető a határidő. Most már közel a cél, már "csak" 150 millió forint hiányzik, még egy hónap maradt, ne adjuk fel.

Nagyon biztató és megható, hogy annyi ember össze tud fogni a jó célok érdekében.

nem is tudom...

... hogy írogassam-e tovább a napi jókat, hisz egyelőre úgy tűnik, hogy minden visszaáll a megszokott kerékvágásba - kérdés, hogy meddig -, most épp nincsenek korlátozások és kicsit olyan már, mint egy régmúlt álom, amikor alig jártak autók az utakon, nem voltak emberek az utcákon, csak néhány kiváltságos foglalkozású ember járt rettenthetetlenül munkába, hogy biztosítsa az életben maradáshoz szükséges dolgokat.

... már csak a szekrényben felhalmozott 2 db ananászkonzerv, 2 csomag tészta és 3 üveg előre legyártott bolognai szósz emlékeztet, hogy hogyan képzeltem én, hogy mivel fogom magamat életben tartani, ha kijárási tilalom és kaja kiszállítási tilalom is lesz... semmi élesztő, nulla deka frissen vásárolt liszt.

... az az érzésem, hogy már mindenki elfelejtette azokat a tanulságokat és fogadalmakat, amiket pár hete még levont vagy esküvel fogadott.

Megint nagyjából ugyanaz a türelmetlenség, ugyanaz a mogorvaság, ugyanaz a pesszimizmus, és pont ugyanaz a panaszáradat. Semmi sem változott...

napi jó - 78. nap

... végre döntöttem és kiléptem egy fb csoportból, aminek bár hívogató volt a neve és azt hittem, hogy azt képviseli, ami a nevében van foglalva és amit a hétköznapokban próbálok magam is képviselni, mégis számomra legalábbis csalódás volt. Sem szakmailag, sem emberileg nem adott semmi pozitívumot.

... tegnap pedig elmondtam a főnökömnek, hogy szeretném, ha elgondolkozna azon, hogy az oktatás-kutatás-gyógyítás vonalból melyiknél kapok csökkentett terheket, mert nem gondolom igazságosnak, hogy mindhárom vonalon maximális elvárások vannak irányomban, mások pedig kihúzhatják magukat legalább az egyik, de inkább két része alól. 

... eljött az ideje kicsit a saját jólétemért is küzdeni.

napi jó - 77. nap

Ma a 20 perces "laza" futás mellett a felhők is lélegzetelállítóak voltak. 😊

napi jó - 76. nap

... ma feltűnt, hogy valamivel több türelmet érzek magamban magamhoz és a külvilághoz, beleértve a munkahelyemet is. :)

... valószínűleg jót tett, hogy egy kicsit más jellegű munkával (cikkírás, statisztikázás, posztergyártások) is foglalkozhattam az utóbbi időben, időnként még normális emberi időben is.

... nem utolsósorban vélhetően az is hozzájárul, hogy júniusban már több, mint 50 km-t futottam, ezzel megdöntve minden korábbi hónap megtett táv rekordját. Vélhetően 2019-ben összesen nem futottam ennyit, mint ebben a hónapban és holnap még jó lenne eljutni. :)

... ma visszatértem a megszokott élethez, sikerült is délután 2 órát aludnom az ambulancia és osztályos betegellátást követően, így elmaradt a mai futás, remélem azért nem fog megint kiszorulni a naptáramból. Egyre fogynak a napok és most szembesültem azzal, hogy bizony itt is lesz busz, amit hajdanán Betond egyszer felvetett, ami a minimum tempót nem tartókat összeszedi...

Kicsit messze vagyok még attól a tempótól, de meg fogom csinálni! ;)

napi jó - 75. nap

Egy gyönyörű csokor virágot kaptam ajándékba egy barátnőm apukájától, jól esik kinézni a konyhába időnként. :)  

napi jó - 74. nap

Macha limonádé ügyelet után, hogy ébren tartson egész nap. :)

Ugyan nem sikerült neki, de azért finom volt. Lehet, hogy inkább futni kellett volna menni a TV bekapcsolása helyett, ami aztán végül álomba ringatott. :)

De legalább végül majdnem kipihenten elkészítettem a holnapi előadásomat, remélem a főnökeim is vállalhatónak tartják, mert ez most sajna ki fog kerülni a könyörtelen netre is...

napi jó - 73. nap

... ma fogtam magam és elugrottam az unokatesómhoz és családjához 80 km-rel távolabbra, mert hát valójában nem is igazán messzi az a messzi, egyet ebédeltünk, nagyon jót beszélgettünk (a férje és a kisfia is nagyon aranyosak, felemelő érzés volt velük társalogni), majd visszavezettem. Útközben oda és vissza is végig hangosan énekeltem az autóban, egész jó pozitív gondolatokat gerjesztő technika és mivel senki nem kellett rajtam kívül elviselje, ezért nem fogtam vissza magam. :)

... bár 2020-at eredetileg a sport évének szántam, ezt most inkább átfogalmazom az emberi kapcsolatok felfrissítése évének - akár online, akár offline. :) Már csak a listán és a fejemben kell mindenek fölé sorolni, de biztos, hogy megéri. :)

... és ráadásként este még egy futás is belefért, bár tele pocakkal kezdetben kicsit ódzkodtam, de mivel nagyon elálmosodtam, és még szellemi tevékenységet kellett végeznem, ezért végül is rávettem magam - mostmár értem, miért mondják sokan, hogy esőben futni is megvan a maga varázsa - kellemesen kihaltak voltak az utak, bár igazából éppcsakhogyszemerkélt. :)

napi jó- 72. nap

.. bár reggel 6-kor az órám ébresztett, mivel elfelejtettem kikapcsolni a mobilon az ébresztőt, azért nem nyomta rá a bélyegét a napomra. 

... ma egészen hatékony voltam (azok után, hogy megint sikerült mindent az utolsó pillanatra hagyni), elkészítettem egy posztert a következő nemzetközi e-kongresszusra (holnapi leadási határidejű), részt vettem az éves stratégiai megbeszélésén az egyik nemzetközi szervezetnek (2.5 órát tartott, direkt nem kapcsoltam be a kamerát, hogy közben tudjak ebédelni és mást is dolgozni), finomítottam egy mai leadási határidejű absztraktot, és mindeközben az motoszkált a fejemben, hogy a semmire sincs időm helyett ezentúl azt mondogatom magamnak, hogy "VAN IDŐM". Hátha így nem stresszel annyira a tennivalóim nem annyira rövid listája és könnyebben belevágok... :)

Ma működött (valamint a tudat is, hogy úgysem csinálja meg senki helyettem...)... :)

napi jó - 71. nap

... bár még mindig nem sportblogot írok, de a mai napi legjobb az volt, hogy ügyelet után elmentem egyet futni. :) Amikor megérkeztem a futópályához, tele volt szenvedő arcú rendőrökkel, úgy tűnik, időnként őket is próbálják mobilizálni. :) Szerencsére mire megtalálta az órám a GPS jelét (kb 3 perc alatt), addigra a rendőrök befejezték a testmozgást, mikrobuszokra szálltak és elhagyták a terepet, így a megszokott körülmények között futhattam le a nem annyira nagyon szeretett intervallum edzést, amikor időnként fel kell gyorsulni és amennyire gyorsan bírok, futni 4-5 percig, majd 3 perces lassúbb tempó után ismételni a bravúrt még kétszer... Eközben elég borús volt az ég, tele szép szürke felhőkkel, kissé szemerkélt is az eső az utolsó két kör alatt, de még jól is esett, ahogy a felhevült arcomat hűsítette.

Amikor lejárt a kitűzött 35 perc, már csak egy kicsi választott el az 5 km-től, ezért úgy döntöttem, hogy tovább szaladok, hogy egy ilyen szép kerek számot is hozzáadhassak a számlálómhoz és végül 40 perc és egy kicsi alatt meg is lett a bűvös ötös. :)

Már az autóban ültem, amikor elég rendesen elkezdett esni.

Az univerzum nagyon szorít nekem, hogy túléljem az idei futóversenyeimet - egyelőre kettőre nem is jutottam el, a harmadik még nem teljesen esélytelen, ezért legalább az edzési lehetőségeket próbálja nekem biztosítani... :)

Mondtam már, hogy ma szembejött velem egy újabb októberi 10 km-es versenytáv...?

Remélem elfelejtek nevezni rá... :)

napi jó - 70. nap

... E. segített találni egy fotót, aminek a láttán kicsit ismét fiatalnak és gondtalannak éreztem magam- és csak tavaly nyáron készült. :) Egy örökkévalóság telt el azóta. Az élet tele van meglepetésekkel.

napi jó - 69. nap

A hétvégén megismerkedtem a 6 szavas történetmeséléssel. :)
Nagy élmény és nem kis kihívás volt a saját legnagyobb sikeremet összefoglalni.
Kicsit azért fájdalmas is - ennyi év után csakis a munkáról tudok beszámolni, másban nem vagyok igazán sikeres.
A többieknél a magánélet is legalább annyi, vagy még több szót kapott, mint a munka.
Ez is a változtatás szükségessége mellett szól (ezután ma kaptam egy rövid határidős lektorálási feladatot a többi mellé)... 

A mai napi jót megpróbálom 6 szóban összefoglalni (tetszik a dolog, még máskor is próbálkozom, konfliktus is kell egy jó hatszavasba, ezért került be az egyik szó... :) ):

Napsütés. Szamóca. Fák. Ex. Ebéd. Szunyókálás.