Kiderült, hogy a december 31.-én megvásárolt, és azóta a lakásban egy dobozban levő, ki sem csomagolt hatalmas okostévé, amit leginkább amiatt vettem, mert a szüleim reklamáltak, hogy az apró betűs szövegeket már nem látják a kb 8 éves másikon, amit én inkább monitorként használok (igaz, hogy lassan már én sem tudom elolvasni rajta az apróbbacska írásokat...), remekül működik és olyan dolgokat tud, amikről nem is álmodtam. Mivel Samsung, mint a telefonom is, gyakorlatilag a telefonról irányítgathatom, kapcsolgathatom, biztos vannak emberek, akiknek ez megszokott, de nekem kicsit leesett az állam - és van külön N3tflix gomb a távirányítón... 👀
Kicsit izgultam, hogy kellemetlen lesz, ha el sem indul - sajnos vagyok annyira pesszimista, hogy ezt feltételezzem, pedig igazán az Univerzum próbál nekem segíteni itt és ott (kivéve amott...). Például most elhalasztódik egy kongresszus is miattam, így lesz rá némi esélyem, hogy rendesen elkészítsem az előadásomat és fel tudjak készülni is rá, akár szemkontaktust is tartva a közönséggel, nem úgy, mint máskor, amikor utolsó este fogok neki ténylegesen összehozni, éjszakába nyúlóan, az előadás alatt pedig meredten a diáimat bámulom, mert már nem emlékszem világosan, éjszaka mit is matattam még a laptopon... 😵
Találkoztam a két szimpatikus szomszédom közül az újabbal, jó érzés, hogy az ő láttán nem szorul görcsbe a gyomrom. Szerintem az Univerzum direkt küldte a szembe-szomszédot is, hogy gyakoroljam a konfliktus felvállalást és diplomáciát - egyikben sem jeleskedek...
És még futottam is! Bár előtte 5 napot ellógtam - hiába na, ennyit tesz, hogy nem érzem magam fenyegetve holmi tömegközlekedési eszközök, befizetett nevezési díjak és lejáró határidők által... 😁
Úgy tűnik, kell nekem a külső nyomás, hogy fejlődjek... csak mi lesz így a koszorúereimmel...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése