napi jó - 59. nap

A tegnapi napban is volt néhány jó dolog, de ügyeletben nem igazán van hangulatom blogolni...
Például az, hogy nem kellett megint átadnom beteget az intenzívre. :)
Ma reggel ráadásul az a beteg, akit már egy ideje visszakaptunk az intenzívről, dupla segítséggel ugyan, de végre megint pár lépést meg tudott tenni a folyosón. Jó kezdése volt a napnak. :) Hosszú még az út, de legalább megint látom a reményt.

A következő napi jó a mai futás volt ügyelet után, egyedül a szemerkélő esőben, 6 km-t sikerült teljesíteni (persze a sétákkal együtt ;) ). Lehet, hogy számomra is a futás egy magányos sportként működik a legjobban. Ilyenkor van idő elmélázni magamon, hogy mennyi mindenen kell még változtassak ahhoz, hogy a dolgaim jobb irányba forduljanak.

A nap fénypontja az a mozdulat volt, amivel elküldtem egy mai határidős e-posztert és a hozzá felmondott 2 perces angol hanganyagot egy nemzetközi e-kongresszusra... volt benne némi izgalom,  de még így is kevesebbel megúszom, mintha járványmentes időkben 2 órát kellene állnom mellette és válaszolnom az érdeklődők kérdéseire... bár lehet, hogy majd e-kérdéseket fogok kapni e- mailekben... :)

napi jó - 58. nap

Ma ismét aludtam délután munka után kb. 2 órát. :)
Ez is lehet egy nap fénypontja, nálam egész gyakran... gyakoribb, amikor valami munka határideje is közeledik. Mint például most is...

napi jó - 57. nap

Ma kb. 1.5 órát üldögéltünk még az autómban és beszélgettünk az egyik kolléganőmmel, akit mostanában rendszeresen reggel elviszek és délután hazaviszek a járványügyi helyzetre tekintettel. Az ő idegeit számos szempontból inkább kisimította ez a rendkívüli helyzet és ezt meg is jegyeztem neki, sokkal nyugodtabb és összeszedettebb mostanában. Mindenkinek más démonokkal kell megküzdeni - az övéit ez a helyzet most jobban elüldözte.

Jó lenne mindenkit élete legjobb lelkiállapotában átmenteni a következő hónapokba. :)
Az én mentésemmel kicsit még várjanak...

napi jó - 56. nap

Ma majdnem láttam egy űrhajó kilövést az űrbe, de aztán lefújták (remélem nem miattam, egészen addig nem dőlt el a kilövés, ameddig be nem kapcsolódtam - 1 millió ember mellé...), cserébe viszont a kilövésre várva váltottunk néhány mondatot bátyóval Skypeon, aki felhívta a figyelmemet a nagy eseményre.
Nekem ez a párbeszéd is nagyszerű élmény volt, talán még nagyobb, mint ha tényleg láthattam volna, amint két emberke kirepül a zűrbe... :) Kicsit amúgy is izgultam, hogy élőben nézhetem végig, amint felrobban az űrhajó az emberekkel, de szerencsére ez is elmaradt. ;)

Ideje az optimista szemüvegemet előkeresnem... ;)

napi jó - 55. nap

Egy hetes "szabadság" után (ami gyakorlatilag a vizsgáztatás megszervezésével és a vizsgák javításával telt a hétköznapokban és egy túrázós-olvasgatós-emberekkel beszélgetős kis ünnepléssel a hétvégén) ma ismét az osztályon is dolgoztam és például a kollégáimtól visszavettem azt a betegemet is, akit legutolsó ügyeletben egész éjjel próbáltam stabilizálni, majd hajnalban átadtam az intenzív osztályra, amikor már minden rendelkezésemre álló lehetőség mellett sem tudtam megnyugtatóan javítani az állapotán - mindeközben a beteg végig tudatánál volt, beszélgettünk, jelentősebb panaszt nem jelzett és titokban hálát adtam, hogy nem omlott össze a keringése. Pár nap után vissza is kaptuk, és ma a reggeli viziten megköszönte nekem és annak a nővérnek, aki történetesen akkor éjszaka és most is ott volt, hogy vigyáztunk rá és gondoskodtunk róla és elnézést kért, hogy miatta nem tudtunk pihenni egész éjszaka... :)) Teljesen megdöbbentem. Mindenre emlékszik, ami maga a csoda abban a helyzetben és képes volt ezt szóba hozni és megköszönni.

Annyira szeretném, hogy végül győztesként kerüljön ki ebből a helyzetből, amiben már volt némi javulás az utóbbi 2 hónapban és most megint majdnem a startvonalhoz kerültünk vissza emiatt a váratlan esemény miatt. Muszáj ébren tartani folyamatosan a küzdő szellemét, a mosolyát, nélküle nem sikerülhet. Szerencsére együtt akarjuk a győzelmet.

napi jó - 54. nap

Sikerült leküzdeni a lustaságomat és elmentem futni, jobban bírtam a vártnál - mégiscsak lehet, hogy jó lesz valamire ez a pulzuskontrollos futás és nemcsak J. asszisztensnőmmel való kapcsolatom elmélyítésére. :) Az átlag pulzust figyeljétek, ne a többi adatomat... :))) Majdnem ilyen sebességgel túrázom is.... ;)

napi jó - 53. nap

Több napi jó dolog is történt, spontán ébredés fél 9-kor, délutáni 2 órás szunyókálás, utána futás és közben  beszélgetés a kedvenc asszisztensnőmmel, akit nevezzünk mondjuk J.-nek, a Döntés c. könyv befejezése amitől én is kicsit erősebbnek érzem magam és már neki is fogtam a következő könyvnek. 

Enyhe lelkiismeret furdalásom ugyan van, hogy ma pl.nem dolgoztam semmi konkrétat ha nem számoljuk az angol hallgatókkal kommunikációt vizsgabeosztás ügyben, de el is hessegettem magamtól, szabadság utolsó napján ez bocsánatos dolog. :)

Amúgy is dolgozni fogok még azon, hogy a szabadság összes többi napján is megbocsáthassak magamnak és egyáltalán ne hatékonykodjak máskor... 

napi jó - 52. nap

Reggel arra a gondolatra ébredtem, hogy már az is egy kiváltság, hogy ezt a napot is megérhettem. :) Korábban egyedül szerettem volna tölteni, kicsit elmerengeni az eddigieken és megtervezni a következő egy évet, de végül is túrázásba torkollt, üsse kő, így is jó volt. :)
Az ételek pedig fenomenálisak voltak, ebédre pisztráng egy kis meggyes sörrel, vacsorára kenyérlángos. Ennek soha nem tudok ellenállni. Azért volt kb. 17-19 km túra is közben, úgyhogy a kenyérlángos egy részét azért ledolgoztam. :)

napi jó - 51. nap

Ma futottam ismét az asszisztensnőmmel, és futás közben láttunk egy ismerős arcot, aki minket (is) nézett és talán egyet biccentettem is neki, mert azt hittem, hogy orvoslátogató lehet az alapján, hogy már biztos többször is találkoztunk, annyira megszokott volt az arca (ennyire tudom követni a körülöttem változó arcokat, neveket, cégeket).
Később is néhányszor elmentünk még egymás mellett, akkor is összenéztünk.

Már az autóban esett le nekem ,hogy ki is volt ez az illető: az egyik helyi színész, akit többször is láttam szerepelni az utóbbi évtizedben a színházban- hát innen volt ismerős. :) Gondolom neki nem voltam ismerős, csak látta, hogy valaki kedvesen üdvözölte őt. :D

napi jó - 50. nap

... online vizsgáztatás, majdnem összeomló rendszerek, egyelőre még eléggé ismeretlen internetes felület, amin 10 percen belül kellene új vizsgát összedobni, követelőző diákok, idővel versenyt futva javított tesztek közben könnyesre nevetni magunkat a régi-kis-jelenleg-nagyfőnökömmel. :)

napi jó - 49. nap

Éjfél előtt pár perccel túróscsuszát enni. :)

napi jó - 48. nap

Ma olyan nagyon jó volt tovább aludni, valamikor fél 8-kor spontán ébredni. :)

Ismét szabadságon pár napig, ismét éjfélig vizsgáztatáshoz töltögetem fel az anyagokat, csitítom a diákokat, de ma végig sütött a nap, és jó volt egy kicsit futni a szabadban, asszisztensnőmmel közösen, az ő tempójában (amit olyannyira bírok, hogy nem vörösödött ki a fejem, mint ahogy általában minden futás végére szokott... :) ), végig beszélgetve közben. Úgyhogy azért szerintem holnap is megyek futni, hogy végül túlélhessem a 10 km-es roppant merész célkitűzésemet...

Vagy holnap kipróbálom a jógát... eddig még mindig valamiért elmaradt. :)
Lehet, hogy tudat alatt attól félek, hogy képes vagyok kitörni a nyakamat és én még élni szeretnék egészen sok-sok éven keresztül... :)

plussz egy jó :)

... életemben először kihasználtam a J0y napok kedvezményeit és megvásároltam online életem első  hűtőszekrényét, mosógépét és mikrohullámú sütőjét, egészen kellemes összeggel kevesebbért. :)

... és nem hagytam magam elcsábulni és venni egy csomó egészen fölösleges, de szintén akciós dolgot, pedig mennyi, de mennyi kupon volt még.... :)

... kicsit büszke vagyok magamra.

napi jó - 47. nap

Az utóbbi napok megint elég sűrűek voltak, két ügyelet, amiből a tegnapi során kb. félórát aludtam 24 óra leforgása alatt, de legalább úgy tűnik, hogy megérte, érzem, hogy valaki odafentről próbál ilyenkor segíteni és a tegnap éjjel valami szokatlan nyugalmat éreztem, ami új érzés volt...

A mai nap elmentem egyedül futni, miután délben azért aludtam kb 4 órát, hogy bepótoljam a lemaradást, az asszisztensnőm ma inkább tanult (egyszer eljutottunk a héten és eldöntöttük, hogy ezentúl társulunk egymáshoz, így motiválva a másikat), így nyugodtan vállalhattam a hosszabb 1 órás futástervet, amit eredetileg is hétvégére szab ki nekem a sportórám és a mögöttes szoftver. 

Futás (ami még mindig több séta a pulzusom alapján...) közben valami hanganyagot hallgattam a célok megfogalmazásáról, fújt a szél kicsit, de azért sütött a nap, felfedeztem egy új útvonalat, ami során rengeteg finom illatú virág és bodzabokor és az alábbi fotón látható gyönyörű búzavirágok mellett haladtam el, ami eszembe juttatta, hogy egyik nagymamám kedvenc virágai voltak. :) Szerintem is csodálatosak, bár most hirtelen nem is tudom megmondani, hogy épp mik a kedvenc virágaim, mindegyik olyan gyönyörű, rengeteget fotózom mostanában. :)

 

Jó volt kicsit visszakalandozni a gyerekkorba, örülök, hogy a szakma és az utóbbi évtizedek zűrzavarai nem szorítottak ki minden általános iskolás szép gyerekkori emléket. :)

(teg)napi jó - 46. nap

Este 7-kor egy fél órára ledőltem aludni - 10 után ébredtem, de ügyesen visszaaludtam - reggelig. :)

napi jó -45. nap

Van egy nővér, akivel korábban futólag dolgoztam együtt és akiről azt hittem hajdanán, hogy árgus szemekkel figyeli a lépteimet és pontozza a cselekedeteimet (és azt volt az érzésem, hogy nem szerepeltem túl jól a 10 pontos skálán...). Érdekes módon ezt az érzést kevés ember támasztotta eddig bennem, nővérek közül szerintem csak maximum 2 és ő volt az egyik közülük. Amikor más intézménybe távozott, én bizony kicsit megkönnyebbültem, mert bár a munkájában nem találtam kivetnivalót, de feszélyezett a jelenléte. Teltek, múltak az évek és úgy hozta a sors, hogy visszatért hozzánk, ami szintén nem töltött el túl nagy örömmel, mert ismét visszatért az a kényelmetlen érzés, amit hajdanán a jelenlétében éreztem: hogy meg fogok ismét mérettetni és kevésnek találtatok.
Ma kiderült, hogy vele fogok szakrendelni hűséges jobbkezem szabadsága miatt és egy kicsit azért tartottam tőle, hogy hogyan fogom érezni magam... és bármi hihetetlen is, a türelmemet és segítségemet kérte, és én őszintén mondtam, hogy boldogulni fogunk mi ketten és így is lett, ügyesen megoldottuk a szakrendelést, jó hangulatban, gyakran nevetve. Nagyon jó volt, hogy nem hagytam magam befolyásolni a saját régebbi félelmeim és elképzeléseim miatt, tiszta lappal indítottunk és jól tudtunk együtt dolgozni.

Lehet, hogy néhány szilárd meggyőződésemet más emberekkel kapcsolatban ideje lenne újra szemügyre venni, mivel az évek múlásával nem csak az ősz hajszálaim gyarapodnak, hanem talán elfogadóbb és kevésbé paranoiás is leszek... :)

Azért vannak olyan kapcsolataim is, amiket inkább nem piszkálnék - tudjátok, amikor már az illető nevének említésekor is feláll a szőr a hátadon... Bár lehet, hogy ezekkel az emberekkel is még dolgom van (csak még nem állok rá készen) és egyszer majd ezek a kapcsolatok is a semleges kategóriába kerülnek...

napi jó - 44. nap

Ma a saját lelkem legmélyebb bugyrait kutatgattam kicsit, és hát arra jutottam, hogy vannak itt olyan dolgok, amiken még dolgozni kell, elfogadni magam az összes tökéletlenségemmel együtt, de azért az volt a legjobb érzés, hogy rájöttem, hogy igazából az emberek többségétől pozitív visszajelzéseket kapok, talán ideje elfogadni, hogy lehet engem is szeretni és erről akár meg is próbálhatom meggyőzni magamat. És nemcsak akkor, ha kétszer annyit dolgozom, mint a velem egykorúak. Bár ez vélhetően azért a főnökség részéről hozzátesz a megítélésemhez...

Egy másik jó dolog pedig a ma esti meggyes sör volt (Nem vagyok én apáca nevet viseli, mindenkinek ajánlom,  aki szereti az édes bárna sört), ami remélhetőleg segít, hogy ne éjjel kettőig kakukkoljak, holnap munka vár... (a pezsgő a háttérben ajándék volt, nem tudom hova pakolni).

napi jó - 43. nap

A mai napi első jó dolog az volt, hogy kiderült, hogy a körömlemosómmal le tudom törölni az alkoholos filcemmel írt listát a fényképtartóról...
A kis cetlik nincsenek eléggé szem előtt és már régebben kitaláltam, hogy egy adott napra tervezett feladatokat felírom egy klasszikus használaton kívüli fényképtartóra (nővéreinktől lestem a technikát), majd a nap végén letörlöm és újraírom másnapra - épp csak egy gyötrelemnek bizonyult a törölgetés, nem vitte le az itthon tartott Octeniseptes fertőtlenítő, a házi birsalma pálinka (ez utóbbi nagy csalódás volt és azóta is értetlenül állok az események előtt), a monitor tisztító spray, majd támadt egy remek ötletem és kipróbáltam az acetonmentes körömlemosót, ami kihasználatlanul áll itthon kb 1 éve (évente egyszer használom körömerősítő lakk eltávolítására, pont ugyanennyiszer használok is lakkot). Jelentem - kiválóan bevált, mostantól szárnyalni fog a hatékonyságom. :)

A másik napi jó egy kis 14 km-es laza túra volt, egy elvarázsolt erdőben, ahol egy település szélén gyerekeknek is van kincskereső pálya, mindenféle kuckókkal és álomcsapdákkal az úton...
Nagyon szép nap volt, friss levegővel, némi munkával, és a saját magamon időszakos elgondolkozással. Bőven maradt még, amin gondolkozni. :)

Az utolsó képen 2 teknős van elrejtve (épp sütkéreznek a vízből kiemelkedő fatörzseken :) ).

napi jó - 42. nap

Ma be kellett szaladnom a munkahelyemre egy megbeszélés miatt, utána viszont hazavittem az egyik kolléganőmet és kitaláltuk, hogy ebédeljünk együtt. :) Beugrottunk a közeli, nagyon jó gyrososhoz, ahol már majdhogynem régi ismerősként üdvözölt a tulaj pedig kb félévente járok oda, és kaptunk ajándék sültkrumplit. :)
A tavaszi napsütésben jót beszélgettünk a hatalmas gyrosok társaságában, jó hangulatban telt, de azért nem mondhatnám, hogy hiányzik a munkahelyem és várom a hétfői napot, amikor bent is indul megint a munka... 

napi jó - 41. nap

... a mai nap legjobb része az volt, amikor kiderült, hogy a főnököm elnézte kicsit az időpontokat és nem most hétfőn lesz az első elektronikus vizsga, amire még kell kb 20-30 kérdést írni és 150-et feltölteni a számítógépbe német nyelven, hanem csak szerdán kezdünk az angollal és azzal már egészen jól állunk. :)

... kicsit fárasztó ez a szabadság, ma például 14 órát ültem a gép előtt, hogy a vizsgáztatáshoz felépítsük az infrastruktúrát, remélem kapok majd olyan szabadnapokat is, amikor kipihenhetem ezt a szabadságot. :)

... az időgazdálkodásom még mindig nem túl fényes.

(teg)napi jó - 40. nap

... az utóbbi napok késői fekvései és a tegnapi 6:30-kor kelés a munka miatt megtette a hatását. Délután 6-kor kicsit ledőltem ruhástól evés (estebéd?) után, a háttérben talán CSI helyszínelőkkel (van egy idősáv, amikor képzeljétek el, hogy nincs Columbo egyik adón sem) és ma reggel 6-kor ébredtem, mert elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt az újabb szabadnapomra (a rendeletnek hála, hogy részarányosan ki kell májusig adni a szabadságokat, még így is marad pár napom :) ).

Így elég sok tegnapi tervem elmaradt: a szokásos esti szüleimmel beszélgetés, a lassan megszokássá váló napi jó megírása, jövő héttől induló vizsgaidőszakkal kapcsolatos szervezési és kérdésbank rendezési feladatok... de legalább most kialudtam magam és talán sikerül visszacsalogatni az alvási periódusomat a valamivel rendezettebb este 10-11 közötti periódusba, mert ez már kezdett átcsúszni az éjjel 1-2-es tartományba, ami, ha nem váltok munkahelyet, nálam tarthatatlan állapot.

Tegnapi jóként talán azt tudnám kiemelni, hogy az asszisztensnőm, aki a járóbeteg rendelésen a lelki támaszom és jobb kezem is egyben, reggel egy pohár tejeskávéval (tejhab nélkül, amint a büfés hölgy emlékeztette rá :) ), egy banánnal és sajtkrémes rudacskákkal fogadott, hálából, hogy segítettem neki elkészíteni az egyik vizsgájához egy power point file-t. Nekem előző este max. 10 perc munka volt zenehallgatás közben, már el is felejtettem, de ezek szerint benne nyomokat hagyott. Kávét nagyjából mindennap kapok tőle, amikor a "bányában" vagyok, de aranyos volt tőle, hogy megjegyezte a sajtkrémes rudacskáimat, amik időnként elcsábítanak még akkor is, ha épp viszek magammal ennivalót. :)

napi jó - 39. nap

A mai napi jó az volt, hogy mivel ma szabadnapos voltam, majdnem 11 órakor ébredhettem azok után, hogy éjjel fél 3-ig olvastam. :) nem is emlékszem, mikor volt utoljára olyan, hogy ennyire beszippantott az olvasás.

A lefekvés előtti olvasást ezennel ünnepélyesen rögzítem a napirendemben. :)

napi jó - 38. nap

Munka után inkább szellemileg elfáradva sétálni indulni egy barátnővel és ilyen csodára találni. :)

Többet kellene a természetben lenni...

Kár, hogy én szerintem egyedül a Tescoban is képes vagyok az ellenkező irányba indulni...

Mindenesetre ahhoz képest, hogy ha itthon maradok, biztos reggelig aludtam volna, így annyira felfrissültem, hogy még egy kis munka és egy kis könyvolvasás (A döntés,  egyszerűen alig letehető... :) ) is belefért.

napi jó - 37. nap

A mai napi jó már reggel eldőlt miközben fogalmaztam a levelet az én Drága Édesanyámnak és a szintén Drága Édesapámnak, hogy felköszöntsem Őket Anyák napján (mert hát Apukám is kellett ehhez a nagy naphoz...). A napi és valójában mindennapi jó, hogy vannak, hogy tudunk naponta beszélgetni, még ha most távol is vagyunk egymástól és olyan bizonytalan egyelőre még, hogy mikor tudunk ismét találkozni. Én azért reménykedem benne, hogy hamarosan és akkor élőben is megpuszilhatom és szorongathatom őket és megünnepeljük, hogy létezünk és együtt lehetünk.

napi jó - 36. nap

Ma sétáltam 2 órát (kb 8 km-t) egy barátnőmmel (belvárosba be, majd haza), akivel munkáról, pasikról, vírusról beszélgettünk és közben jó érzés volt jól érezni magamat a saját bőrömben. :)

Vásároltam egy szép zöld felmosóvödröt hozzávalókkal, amikkel várhatóan nem másfél órába fog telni egy kétemeletes lépcsőház kitakarítása, mint a tegnap... :)

Vásároltam egy e-könyvet (A döntés, Marcipánördög hatására) mert rájöttem, hogy minden nyomtatott könyv vásárlással a saját bajomat gyűjtöm meg a költözés során... :) Még mindig működik a kis Kindle-em, amit sok-sok évvel ezelőtt vásároltam még Firenzében.

Megannyi jó dolog. :)

napi jó- 35. nap második felvonás

A mai napi jó előtt kiegészíteném még a tegnapi napot egy jó dologgal- amit számítógép hiányában, látogatóban egy kolléganőnél és családjánál nem volt alkalmam megosztani: a tegnap reggel elég nagy izgalommal átvonultam a felújítás alatti életem-első-lakásához, hogy felmossam a lépcsőházat, mivel itt mindenki maga oldja meg, mivel kevés a lakó (össz-vissz két emelet miatt tényleg elgondolkoztató, hogy kell-e ezért valakinek fizetni, bár én szívem szerint azt tenném...). Indult egy lista a postaládák felett kitéve, amin a két szomszéd neve már szerepelt és gondoltam, ideje nekem is felkerülni rá, ha rögtön az elején nem akarom elrontani a viszonyt, amit az elhúzódó felújítás miatt lassan már lehet, hogy mégiscsak elkerülhetetlen lesz... 
Mivel egyszer már volt egy feszültebb hangulatú első találkozás és bemutatkozás a szembe szomszéd férfi tagjával, aki azóta is időnként kommentálja a lakásfelújítást az ott dolgozó munkásoknak, szívem szerint reggel 7-kor mentem volna, amikor még hátha mindenki alszik, de végülis nem tudtam korán felébredni, mivel ismét éjjel 1-ig dolgoztam.
A lakásnál jöttem rá, hogy seprűt elfelejtettem hozni és a lakásban sincs, így feszülten, izzadó tenyérrel, lámpalázasan kopogtam be a szembe szomszédhoz, hogy kérjek egyet és a hölgy meglepően barátságos és segítőkész volt, összetegeződtünk (édesanyámmal egyidős lehet), seprűt és lapátot is kaptam (ez utóbbiról is elfeledkeztem, ő tukmálta rám, látszik, hogy milyen nagy házisámán vagyok), úgyhogy nekifoghattam a munkának.
A felső szomszéd a motoszkálásra kijött és egy igazi tündért ismerhettem meg, úgy érzem, vele jól ki fogok tudni majd jönni, velem kb egykorú lány, szerintem még a szüleivel él, de mozgalmas az élete sok utazással, mivel vállalkozóként dolgozik. Olyan embernek tűnik, akinél el tudom képzelni, hogy rábízhatom majd a virágaim locsolását, ha lesz akár egy is, ami kibírja nálam 1-2 hétnél tovább és esetleg elutaznék...
Bár nagyon féltem a szomszédokkal találkozástól, meglepően szerencsésen alakult. :)

Bár a szemközti szomszéd férfival lesznek még azt hiszem nézeteltéréseink, de majd igyekszem széles ívben kerülni. Nem szerethet mindenki mindenkit. De örülök, hogy nem fordultam meg és mentem haza egy seprűért is (bár akkor meg lapátért kellett volna bekopognom a szomszédokhoz... :) ) és végül is jól alakult az ismerkedés.

A karanténban még introvertáltabb lettem. :)

napi jó- 35. nap

Barátoknál.  :)

napi jó - 34. nap

Ma egész nap dolgoztam a számítógépen és időnként online webinarokat néztem (3 darabot, amiből egyik a Wiley kiadó idő menedzsmentről tartott előadása volt, kár, hogy folyamatosan akadozott a nem megfelelő internet kapcsolat - előadóé - miatt) :)
De végre éjfélkor elküldtem az anyag nagyobb részét, amit eredetileg úgy számoltam, hogy kb max 3 nap alatt le tudok adni (ebből tartok kereken egy hétnél úgy, hogy mindennap éjfél után feküdtem le).
Fogalmam sincs, hogy mi mennyi időbe telik. De most indítok egy oldalt a kapcsos naptáramban, amin ilyen figyelmeztetéseket jegyzetelek magamnak, mint pl hogy az online modulhoz a kérdések gyártása nem 1-2 nap, hanem inkább 4-5 nap, legalábbis az én tesztkérdés író gyakorlatommal (pedig már írtam elég sokat, de nem angolul és nem ilyen feltételekkel...).

A nagyon jó dolgon is gondolkoztam és most valaminek a hiányát kell megjelölnöm: ma este volt egy megbeszélés két nagyon-nagyon intelligens férfi kollégával és az egyik elmesélte, hogy 2 napja rettenetes migrén gyötri, lesötétített szobában ül és elhaló hangon tudott csak kommunikálni. Hiába minden tudás, minden elismerés, ha jön a migrén, akkor bizony ki van lőve néhány nap (én mondjuk ezt migrén és egyéb fájdalom nélkül, Columboval tudom reprodukálni).

Ma nagyon jó érzés volt, hogy semmiféle migrénes tendenciám nincs és remélem így is marad. :)

Köszönöm!