a halogatás non plus ultrája...

 ... amikor cikk/könyvfejezet írása helyett a saját blogomat olvasom.... 🙈

időzíteni márpedig tudni kell :)

 ... teljes nyugalomban, éjféli határidő előtt 6 perccel töltöttem fel egy anyagot  + hanganyag részt egy kongresszusra, azok után, hogy a hétvégém nem a munkáról szólt, mert fogtam magam és elutaztam. :) 

... a maximalizmusomat már elengedtem, de azért a csírája még megmaradt, mert végül mégiscsak felvettem másodszor is az egyik részt, miután sikerült elnevetnem magam közben, olyan mókás szócserét hajtottam végre... :) 

... bár lehet, hogy akkor emlékezetesebb lenne a munkám, mint így, nevetés nélkül... 🙈🙉🙊

a halogatást ...

 ... sajnos nem felejtettem 2021-ben, sikerült ma 1 hét késéssel elküldenem egy cikkbírálatot. Sokszor megfogadtam már, hogy több ilyen mizériát nem vállalok, mert csak az időt rabolja és a napi döntési készletemet csökkenti. Amúgy is hadilábon állok a döntésekkel így vizsgaidőszak táján: hallanátok csak, micsoda párbeszédek futnak le a fejemben vizsgáztatás során, most akkor ez 4-es legyen, vagy 5-ös, vagy mégiscsak 4-es...? de ha ekkora badarságot mondott, akkor vágjam ki, vagy csak adjak neki 2-est... ? (1-5-ig terjedő skálán... ) 

Kicsit várom már én is a nyári szünidőt, amikor sem oktatni, sem vizsgáztatni nem kell ... :))

napi jó - 192. nap

 ... a rettenetesen sok ideje (3 hete) nyomasztó gondolatként rám telepedő PhD előbírálatot végre sikerült megírnom kb 5 óra alatt. :) Reggel friss(ebb) fejjel még egyszer elolvasom, aztán mehet. Nem könnyű olyan témáról komoly, összefüggő és némi értelemmel is bíró mondatokat írni, amikhez az ember nem igazán konyít... remélem ezzel letudtam az idei dózist, mindkettőnél vért izzadtam. 

... nem hiába halogattam a feladatot, mert tudtam, hogy nem félóra lesz, ahogy nálam okosabb emberek saccolták - bár így utólag tényleg jobb lenne ezeket a békákat minél gyorsabban lenyelni - csak attól tartok, hogy amint eltűnik egy breki, kettő terem helyette... jobb kicsit őrizgetni és hagyni brekegni, hogy addig is távol tartsa a kollégáit... 😜

napi jó - 158. nap

 .. legyen az, hogy utolsó pillanatban lemondva a napsütésben futásról, erős elszántsággal nekifogtam cikket írni (határidős, naná), és valamennyire oda is tudtam figyelni kb 1,5 órán keresztül. 

... most pedig cikkeket fogok olvasni egy másik témában a jövő heti előadásomhoz és ezennel ki is kapcsolom a gépemet, hogy ne jelentsen erős kísértést a virtuális lét. Éljenek a kinyomtatott cikkek. :)

... csakazértis képes vagyok erőt venni magamon (utolsó utáni pillanatban...).

napi jó - 132. nap

Ma szándékosan futóruhában mentem dolgozni, így munka után futottam is egy laza 5 km-t, bár nem volt napsütés, ködbe rejtőzött a táj egy része, de így is hangulatos volt. Utána aludtam két órát. 

Az új futóórám csodás, még ismerkedünk, de számos érdekes dolgot tud, amit az előző még nem, például már azt is mutogatja, ha szerinte nem elég pihentető az alvásom... kíváncsi leszek, hogy a ma délután 2 órás szundikálást észlelte-e... igaz, hogy alvás közben ment egy hangoskönyv is, ami az időmenedzsmentről szól és sikerült viszonylag gyorsan bele is aludnom, bár időnként fel-fel riadtam fejezetváltásnál, szóval nem tudom, ez mennyire számíthat pihentető kategóriának...  

Kezd nem elszállni teljesen az esély, hogy idén meglegyen a lefutott 500 km... :) jövőre lehet, hogy minden lefutott km mellé 10-10 perc cikkírást is meg kellene fogadjak és akkor lehet, hogy végre befejezném az egyik cikkemet...

napi jó - 121. nap

 ... ugyan ma nem futottam, de egész nap szénhidrát napot tartottam - gyakorlatilag a vitaminos gumicukrot leszámítva, ami cukormentes volt, mindenbe gondosan csempésztem valami kis cukrot. Nagyon finom napom volt. :)

Lehet, hogy a szénhidrát kóma ütött ki kora délután egy fél órácskára, pedig akkor már túl voltam egy lépcsőház takarításon, egy előadás elkészítésén, egy félresikerült bevásároló körúton (gyanútlanul elmentem a Tesco-ba bevásárolni, ami zárva volt, így kénytelen voltam óriás sajtos pogácsákat venni az ominózus közeli kisboltomban, igen, amelyikben a csíki áfonyás sör is kapható). 

Ugye nem lepődtök meg, ha elárulom, hogy csak az ambuláns kartonjaimmal nem haladtam, valamint további 1.5 előadást kell már csak összedobjak zűrös záros határidőn belül...? A tudományt/oktatást nem rettenti el holmi koronácska.

Remélem, hogy az ambuláns karton mizériára választ lelek a Kaizen című könyvben, aminek nekifogtam, ami kis léptek segítségével vesz rá a nagy változásokra. Nálam az az óriási változás kellene bekövetkezzen (szerintem egy nagyobbacska csoda is kell ehhez, nemcsak egy viszonylag kis méretű könyv, hiába na a kis léptekhez kis méret is elég a jelek szerint), hogy ne halogassam kínosan sokáig a nemszeretemfeladatokat.

számos (vagy számtalan...?) hibáim egyike...

... hogy mindig mást szeretnék csinálni, mint amit az adott körülmények között tenni kellene. Most épp a futásba menekülök, miután összeírtam, hány előadást kell megírjak és megtartsak a következő 3 hónapban (két számjegyű lett sajnos), ráadásul nagyjából mindegyiket más témából, más közönségnek... és készítettem egy listát a kérelmekről is, amiket sürgősen meg kellene írni... ezek a listák nem igazán tettek jót a lelki nyugalmamnak...

Ezek után ma életemben másodszor ismét egy órán keresztül futottam, javítottam 600 m-t a megtett távomon, megdöntöttem a tegnapi rekordomat és csak utána fogtam neki kérelmet írni így nagy magányomban a szép nagy hotelszobámban...

Holnap pedig nagyon fog fájni a reggeli ébredés, pedig olyan jó lenne még egy kérelmet megírni a reggeli és a 8-9 óra konferencia előadások előtt (alatta inkább figyelni kellene... )....

Ha így haladok a futással, a végén még elkezdem nézegetni a félmaratonra felkészülés tippjeit... hogy aztán jövőre még eggyel gazdagodjon a beregisztrált, de meg nem látogatott futóversenyeim gyűjteménye...

Elhatározások (n+1)

Valószínűleg rengeteg (túl sok) időt töltök azzal, hogy a 4-5 blogot, amit követek, naponta többször frissítem, nehogy lemaradjak egy perccel is az eseményekről (ezek közül hármat nem tudok a feedlybe irányítani, ezért külön - külön kell kinyitogatni)...
Vélhetően ez a rendszeres frissítgetés is csak a halogatásom egyik megnyilvánulási formája, mert hisz ezalatt az idő alatt akár naponta pár soros bejegyzésre futná az időmből, ha nem erre használnám. :)

Az elhatározásom tehát a következő : napi egyszer nézni meg a kedvenc blogokat - mondjuk este 9-kor, amikor még fel is fogom, miről szólnak. :)

 a blogírással kapcsolatban még nem született elhatározás. :) azon még elmélkedni kell.

Jó lenne még pár ilyen időrabló mechanizmust fülön csípni... Lehet, hogy a mobilom is ludas ebben egy kicsit...
Vagy inkább csak én...

soha nem gondoltam volna...

... hogy a szakdolgozat írás még párszáz évvel az egyetem után is képes a szabad hétvégéimbe belepiszkálni. Erre senki sem készített fel az egyetem alatt, amikor épp arról álmodtam, hogy majd később oktató (is) leszek és vezetem az ifjú nemzedék bizonytalan lépteit, fényesítgetem az elméjüket...

... és hogy a határidők nemcsak a diákjaim nyakincáját szorongatják, hanem az enyémet is ... :)

.. együtt bukunk vagy jutunk a csúcsra fel...

dilemma...

... lassan eljutottam arra a pontra, amikor már csak a 3 hónapon túli és néhány év óta halogatott feladatok maradtak a listámon...

... most milyen ürügyet találjak ki, ami miatt továbbra is halogathatom őket addig, ameddig teljesen megfeledkezem róluk - vagy ők rólam... ? az időhiány most nem annyira releváns...