én egy hős vagyok :)

... vagy inkább egy nem túl kitartó kalandor, aki időnként nagyobb fába vágja a fejszéjét, mint aminek látja a tetejét...

.... mivel már csak kevesebb, mint 6 hetem maradt a 7 km-es futóversenyemig (ami életem első terepfutóversenye lesz és valójában életem második versenye, az elsőn ugyebár 3.2 km-t teljesítve több, mint egy éve), rájöttem, hogy muszáj nekifogjak kicsit futni is, mert hiába olvasgatok cikkeket arról, hogy hogyan is kell túlélni egy ilyen versenyt, ha fizikailag nem készülök rá... Azt hiszem, eddig egyébként jóval több órát töltöttem ilyen témájú cikkek és könyvek olvasásával, mint magával a tényleges testmozgás részével...

... az egyedüli periódus, amikor még nem elég erős a futásról lebeszélő igencsak lusta énem, az a hajnali 5:45, amikor a szokatlanul korai ébredéstől még félig sokkos állapotban félálomban indulok el kocogni, majd nagyjából 15-20 perc múlva verejtékben úszva és vörös fejjel levegő után kapkodva, de éberen térek vissza a majdnem 2 km-es futásból.

Ezt pedig már négyszer sikerült véghez vinnem 4 hét alatt, ergo egy igazi hős vagyok magamhoz képest, mivel ennyi rengeteg alkalommal sikerült már leküzdenem az alvás iránti olthatatlan szerelmemet.

Azt ugyan még nem tudom, hogyan lesz ebből egyhuzamban lefutott 7 km és párszáz méteres szintkülönbség, de hát a hősök is folyamatosan meglepetéseket okoznak az emberiségnek, remélem én is képes leszek kellemesen meglepni magamat ... :)

Vissza a valóságba...

... 3 hét szabadság után holnap ismét dolgos hétfő lesz. Kicsit izgulok, meddig tart ki a jelenlegi félig zen állapot. Remélem az óra csörgése után még legalább 10 órán keresztül... :)

Olyan jó lenne legalább egy hétfőt mosollyal az ajkamon végigvinni.

van az úgy...

... hogy az ember a külföldi nyaralása alatt éjjel 1-kor még betegtájékoztatót és beleegyezőt ír, de nem zavarja, mert próbál szemléletet váltani és meglátni a dolgok jó oldalát és a végső nagy célt... :)

... és azért nem mellesleg a lelkiismeret furdalás sem hagyja tovább nyugodni, mert rájön, hogy 4 hónapja nem halad ezzel a feladattal, mert soha nem érezte igazán magáénak, pedig ha elejétől fogva azt tette volna, már 3 hónapja letudta volna a nehezét...

... ismét rengeteget tanultam etikai engedély írásból, pedig volt idő, amikor azt hittem, hogy az ilyent csak a PhD hallgatók szívatására találták ki (na jó, ez költői túlzás, a betegek és a tudomány érdeke, tudom én ezt, csak ezt általában a szegény PhD hallgatókkal szokták megcsináltatni - kivéve most, amikor majdnem egy évtized után ismét visszasüppedtem ebbe a feladat beosztásba...).

... az biztos, hogy legközelebb már másképp fognék neki... ha megint engem ér ez a megtisztelő feladat.

... és már rengeteg hasznos telefonszámot is kiderítettem. :)