A költözésnél számos kincs is előkerült, például a több, mint egy évtizeden keresztül gyűjtögetett (döntően ajándékba kapott) gyertyagyűjteményem, amiből nagyjából 1 darabot gyújtottam meg az évek során.
Ma este kedvem támadt az olvasásomhoz kis hangulatot teremteni, előszedtem egy karácsonyi csillámos gyertyaüzemelésű párologtatót és tettem a párologtatóba néhány darabka illatos pöttyöt (viaszt?), ami gondolom akkor bocsát ki ellenállhatatlan illatot, ha alágyújtanak....
... az egész lakásban nem találtam egyetlen doboz gyufát vagy öngyújtót sem, pedig jó néhány dobozba reménykedve túrtam bele...
... bár legutóbb a sörnyitást egy kiskanállal (és egy kb 8 napig gyógyuló sérüléssel) meg tudtam oldani, de ez a feladat most kifogott rajtam, látszik, hogy nem voltam kiscserkész..
... így tehát ma sem fogy a gyertyakészletem... :)
4 megjegyzés:
Végre még valaki, aki nem égeti el a gyertyákat :D Rám emiatt mindig mindenki nagyon furán nézett eddig, szóval kezdtem magam teljesen egyedülérezni ezzel a szokásommal. :D nekem is jó sok van, és mèg így évek múltán is illatosak. :)
Muhahaaa! :) Nekem anyukám pár éve azt mondta, addig nem vesz új gyertyát, míg a végére nem ér a meglevőknek. Azóta az adventi koszorún is különbözőek vannak...
Én se nagyon égetem őket, de egy idő után elajándékozom a fölöslegesnek ítélteket. Úgyhogy jut is, marad is.
én szerintem még az életben nem vettem olyan gyertyát, amit nem a temetőbe szántam - olyant sem sokat, mert erről általában a szüleim gondoskodtak...
az adventi koszorús kép, amit felvetítettél, mókás - lehet, hogy idén én is kreatív leszek, készítek koszorút és felhasználom a gyertyáim egy töredéknyi részét hozzá - csakis különbözőeket!
Várjuk a képet, bárhogy is döntesz róla végül :)
Megjegyzés küldése