... ma legalább 3 órát foglalkoztam a cikkemmel és elküldtem a legfrissebb verziót mindkét főnökömnek.
Már csak azt kellene kitalálni, hogy ezt az időt hogy lehetne belecsempészni a reggel 8-16 óra közötti "normális" munkaidőbe, hogy ne éjfélkor kakukkoljak még a számítógép előtt (majd kimenjek és fosztogassam a hűtőt), másnap pedig 10 percenként vágyakozva gondoljak az ágyamra, miközben negyedóránként komoly döntéseket próbálok meghozni....
Bámulatosan jó dolgok történnek mostanában. :)
Elkészült a nyomtató, kevesebbet kellett fizetnem, mint amennyit a tegnap a telefonban értettem és kb 3x kevesebbet, mint amennyire eredetileg készültem az előző nyomtatóm tönkretevése után kapott árajánlat alapján.. :)
Megvolt az előadás, ami az utóbbi napokban izgalomban tartott - rögtön kezdés előtt a szépségemet méltatta az egyik előadótárs, ilyen bevezető után mi mást is lehet tenni, mint ragyogni. :)
A visszajelzések alapján jól sült el a rendezvény, természetesen én szokás szerint úgy éreztem, hogy lehettem volna jobb is, de ezt most elengedtem és majd legközelebb... bár most is elég sokat készültem rá, valahogy az az érzésem, hogy minél több tapasztalatot szerzek, annál ügyetlenebbnek érzem magam. Hát hogy is van ez? Közben pedig tudom, hogy annyi más embert is felkérhettek volna, szóval kívülről talán nem olyan rettenetes a helyzet, mint ahogyan én érzem - ideje lenne végre elengedni a tökéletesség iránti vágyamat és elfogadni, hogy én is csak egy egyszerű humanoid vagyok.
Este volt egy hirtelen összehívott lakógyűlés, nagyon jó hangulatban telt, mindannyian egyetértésre jutottunk, majd a 2 legkedvesebb szomszéddal született egy kicsit zártabb virtuális csoport is, ott még egy darabig folytattuk a mókát.
Az előadás óta nem végeztem szellemi tevékenységet - hivatalosan is szabadságra vonultak az agysejtjeim ma estére. :)
Holnapra azért már vannak szellemi tevékenységgel kapcsolatos terveim - cikket fogok írni. Legalábbis remélem.
Ma és tegnap minden összefogott, hogy rekordidő alatt elintézzek hónapok óta (de tényleg minimum 3-4 hónapja) halogatott dolgokat: a tegnap a Diginél a router beállítási kérelmem leadását követően épp csak beültem az autóba, és már hívtak is, hogy akkor jönnének is, mikor érek haza... És sikerült is beállítani a kütyüt, így mostantól várhatóan a kamrából is tudok Skypeon beszélni bárkivel (nem mintha túl sok időt töltenék ott, rendszerint gyorsan megtalálom, hogy mit akarok kienni a hűtőből és a mosógépet sem szeretgetem hosszasan).
Ma első hívásra már jönni is akartak összeszedni a szőnyegeket a lakásból vinni a tisztítóba (nem az enyémek, de tisztán akarom visszavinni a másik lakásba), nekem kellett kicsit későbbi időpontra kérni őket, hogy legalább egy gyors porszívózás beleférjen előtte, és az összehajtogatásra váró frissen megszáradt ruhakupacokat is eltüntessem a nagyszobából... Holnap már hozzák is vissza (addig a kupacok maradnak elrejtve - ma ugyanis inkább dolgoztam egy határidős feladaton, minthogy kupactalanítsak).
Januárban pedig az előző szabadságom alatt (amit szintén végigdolgoztam) már próbálkoztam nyomtató szervizt találni, most végre másodikra sikerült és bár kicsit eltévedtem odafele, de nagyon készségesen navigáltak, így zárás előtt negyedórával le is tudtam adni a nyomtatót, remélem még sokáig fogom tudni használni bent a munkahelyemen, mert ugyan nincs semmi baja, csak sikerült tavaly ráolvasztanom belülről egy levél sok smiley-t tartalmazó matricagyűjteményt (az előző nyomtatónak is ugyanez lett a halála, kétszer is majdnem ártatlan vagyok benne, de mégsem)...
A mostani működő nyomtatómnak már zárt a papíradagolója, pont az ilyen balesetek elkerülése céljából... :)
Olyan jó érzés, amikor ilyen gördülékenyen mennek a dolgok. :)
Nem mellesleg végre kihasználom a Galaxy Note kis tollacskáját is, amit az utóbbi 1,5 évben kb 3x vettem elő. Mostanig. 😊
A végén még magamat is kellemesen meglepem... 🙃
Azt hittem, enyhe földrengést érzek este 11 körül, de az internet néma maradt, így vélhetően csak a tudományos cikkolvasás rengette meg a világomat és a kanapémat.
Előadás gyártás közben alkalmas zenét keresve bukkantam az alábbi üzenetre. :)
A dolgok jóra fordulnak.
vagy inkább napi fura - 1. nap? :))
Ma egy, azaz egy diáknak tartottam 45 perces előadást. Érdekes élmény volt. :) Még szerencse, hogy magyarul volt és nem volt nagyon időm foglalkozni vele, így túl sok energiát a konkrét előadáson kívül nem vitt el...
Lehet, hogy a napi furát is lehetne rendszeresíteni - minden nap történik olyasmi is.
Ma csak úgy jó nap volt, érdekesebbnél érdekesebb emberek találtak meg. Kezdem oltási szaktekintélynek érezni magam, pedig nem is. 😅
Ma családi napot tartottam, természetesen csakis virtuálisan, 3 különböző országban élő közeli, de ritkán látott rokonommal beszélgettem 1-1 órát, a telefonnak és internetnek hála, valamint természetesen a szüleimmel és rövid ideig tesómmal is (aki jól ránk hozta a frászt, mivel elfelejtette a lehalkított telefonját visszahangosítani és persze amikor az ember hozzászokott, hogy a másik napi 24 órában elérhető, akkor ha 2 órán keresztül ez nem kivitelezhető, már mindenféle fura gondolatok támadhatnak...)
Hálás vagyok a technológiáért, ami elviselhetőbbé teszi a tényt, hogy 1 éve nem tudtam találkozni a szüleimmel és bátyóékkal.
Bízom benne, hogy ez már nem tart sokáig.
Egy kis Húsvét-szerű reggeli a munkahelyemen, csupa jószándékú ember a nap során és ismét megtapasztalhattam, hogyan szomjazzák az emberek a kedves szót... pedig igazán nem kerül semmibe.
Egy kicsit eltűntem, elült az irkálási kedv (egyszerűen csak energiatakarékos üzemmódban létezem), de most rájöttem, hogy továbbra is a jóra kell koncentrálni és venni a fáradtságot, hogy ezeket a nem is olyan kevés pozitív élményeket az ember (lánya) meg is örökítse. Máskülönben bekúszik és tartósan ott felejti magát az életünkben a félelem, a szomorúság, a tehetetlenség érzése, a szorongás.
Gyönyörű tavaszunk van megint (mint ahogy a tavaly is volt, bármennyire is akkor szakadt ránk a járvány első alkalommal), rengeteg színes, illatos virággal, madárcsicsergéssel, napsütéssel.
Próbálom a futást továbbra is rendszeresen űzni, bár a nagy cél elérése most kicsit távolabbra került, mert a havi tervezett kilométer számot nem mindig érem el, de nincs kőbe vésve a cél, és nem ragaszkodom hozzá foggal-körömmel. :)
Belevágtam egy mindfulness online tanfolyamba is, hogy egy kicsit a figyelmemet próbáljam meg a jelenben is tartani, nem csak a múlt és jövő között cikázni. :) Egyébként pont amikor átutaltam a pénzt, akkor beszélt egy pszichiáter szintén egy online webinarium keretén belül, hogy a világjárvány kellős közepén az egyik leghasznosabb dolog, amit tehetünk, ha megtanulunk kicsit relaxálni, a jelenben maradni és erre kitűnő technika lehet a mindfulness.:) Nagyon jó szakmai webinariumok vannak egyébként a neten laikusoknak, valódi szakemberektől, ahol egyre rendszeresebb vendég 1-1 pszichológus vagy pszichiáter is a virológusok, intenzív terápiás szakemberek, infektológusok, belgyógyászok, immunológusok mellett.
Az egyik legnagyobb megvalósításom egyébként a mindfulnessel kapcsolatban az, hogy reggelente szuszakolom bele a napirendembe a majdnem fél óra meditációt, így már mielőtt beérnék a munkahelyemre, tettem magamért valamint 28 percen keresztül. Persze kb percenként 3-4x azon kapom magam, hogy a gondolataim a munkahelyemre, betegeimhez kalandoznak, de marad legalább percenként 10-20 másodperc a saját magamra fókuszálásra is.
Az öngondoskodás második szintjére léptem.
Ugyan ott még nem tartok, hogy a napi munkát rendszerint ne étlen-szomjan 8 órán keresztül végezzem, szóval még van hova fejlődni, de nem vagyok telhetetlen. ;)
