... amikor visszafele vezettem életemben először egyedül a szülővárosomból most már a saját lakásomba, jó sok 100 km-en keresztül..
Csodaszép tájakon haladtam keresztül, Eckhart Tolle-t hallgatva, elmélkedve a saját életem mozzanatain (és közben lopva néhány fotót készítve, hogy amikor már az emlékeim kicsit megfakulnak a hétköznapi rohanásban, legyen, amit elővenni és felidézni ezt a varázslatos utazást - az egyik ilyen kép azóta is a háttérképem...).
Csodaszép ősz volt/van, ha nem a tavasz szülötte lennék, ez lenne a kedvenc évszakom. :)
Útközben a táj mellett azért néha a szembejövő forgalmat is figyeltem és így fordulhatott elő, hogy az egyik kamion ablakában megpillantottam a "Cserebogár" feliratot. :D Ez számomra egy jel volt, valamit kezdenem kellene szegény blogommal, amit mostanában hiába is nyitok meg, mert nem tudok mit írni. Még magamnak is nehéz megfogalmazni a gondolataimat, hát még olyan emberkék előtt, akik számítanak, akik olvasnak és utána esetleg riadtan néznek egymásra, hogy ebbe a lányba vajon mi ütött... :) Pedig csak keresi a belső békét és a cél nélküli, személyektől független boldogságot és többet nem akar panaszkodni. Ezt nehéz másképp megfogalmazni... ennek mentén írni viszont még nehezebb.
Az utat megszakítva az estét egy kisvárosban töltöttem, már a határ másik oldalán. Mivel korábban érkeztem a tervezettnél, felmerült a gondolat, hogy akár meglátogathatnám a helyi termálfürdőt egy kis regeneráció céljából... épp csak nem hoztam magammal semmilyen fürdőfelszerelést és a szállásomon sem sok jóval biztattak, hogy nyitva tart-e aznap a fürdő kisboltja - a környéki multi üzletek az ünnepre tekintettel mind zárva voltak. Azért csak elsétáltam oda és kellemes meglepetésemre nyitva volt az üzlet, egy nagyon segítőkész hölgy rekordidő alatt segített kiválasztani egy fürdőruhát, ami rámjött, hozzá egy papucsot és egy fürdő logós törülközőt és már meg is volt a menetfelszerelés.
2 órát lubickoltam, szaunáztam, majd zárás előtt félórával kiúsztam a szabad ég alá a termálmedencében csillagokat bámulni, félig-meddig a medencéből felszálló párába burkolózva... egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mögöttem egy férfi lassú vontatott hangon mond fel üzeneteket a szerelmének a telefonban és hallgatja ezeket vissza. Az üzenetek pedig arról szóltak egytől egyig, hogy elsősorban a hölgynek kell jól lennie ahhoz, hogy utána a környezetén is segíthessen és a gyereke boldog lehessen, az ő feladata ebben is példát mutatnia a csemetének, illetve hogy ne félelemből döntsön, és mindig válassza a boldogságot, a szeretetet. :)
Különös éjszaka volt...
