havi egy ...

Úgy tűnik, bölcsi nélkül is megy nekünk a havi egy nátha az utóbbi időben... szeptember és október után most novemberben is sikerült összeszedni valamit, ami miatt előkerült a gyűlölt orrszívó és inhaláló is. Annyira utálja az orrszívót még mindig, hogy szerintem ezzel alapozom meg a felnőttkori, hosszú időre kinyúló pszichoterápiás üléseit... 

Mi lesz itt januártól, amikor indul Babó a bölcsődébe... 🙈

téli álom...

 ... én már megkezdtem a téli álmot, napok óta kb egyszerre dőlök ki Babóval, egyik nap ez például este 7-kor következett be. Ebben csak az volt a kellemetlen, hogy két határidős feladatom is volt, az egyik tegnapi, a másik mai határidővel... az egyik érdekes volt, egy online kurzus sok modullal, a másik viszont nemszeretem feladat, ismét bírálatot kellett írnom... Ezt valahogy nem tudom megkedvelni, mindig rossz érzéssel tölt el, amikor mások munkáját kell véleményeznem és sokáig töprengek azon, nem vagyok-e túl szigorú, esetleg igazságtalan, rendben van-e, amit írtam.... 

... most még a csetzsípítít is megkérdeztem kíváncsiságból, miután feltöltöttem a dolgozatot és képzeljétek, 5-ből 4 kritikában nem volt igaza. Szóval csak óvatosan a tudományos tevékenységével... de azért számos dologban pedig bámulatraméltóan sokat tud segíteni, pl. kurzus/előadás tervezés tanítási célok alapján, nagy terveket szövögetek az előadásaim anyagainak megreformálásával kapcsolatban - majd ha visszamegyek dolgozni... :) 

... de most még jó lenne kiélvezni az utolsó cseppjeit a Babóval itthonlétnek.

napi jó :) 4. nap

Ma magamhoz képest kitűnően bírtam egy monotonitástűrést igénylő feladatot.... :) 

Holnaptól vizsgaidőszak és utolsó előtti pillanatokban még variálnom kellett az online teszttel úgy, hogy közben a rendszer nem működik igazán jól és berakott plussz kb 300 kérdést, amit nem kértem, és amit csak egyesével lehetett törölni, kb 7-8 másodperces latencia idővel az első órában... 

Nem kaptam sikítófrászt és nem okoztam maradandó károsodást a laptopban és a környezetemben sem. :)

Határozottan fejlődőképes vagyok. 💪

mindig is tudtam....

... hogy a legtöbbet én tanulok abból, ha valakiknek elő kell adnom egy bizonyos témát. 

... de most kicsit úgy érzem, hogy elhamarkodottan vállaltam el azokat az előadásokat, amiket egy éjszakám van megérteni (és befejezni a holnapi három kapcsolódó diasort....) 🙈

... holnaputánra nagyon okos leszek ... és valamivel álmosabb az okosságomnál...

még nem tudom...

 ... hogy valaki komolyan vizsgálta-e placebó kontrollált randomizált kettős vak vizsgálattal, hogy a nevetés hizlal.... 

... rám most felszaladt pár kiló...csak a nevetésre tudom fogni (a lustaságomra mégiscsak kevésbé izgalmas lenne...)

az év fele

 közeledik lassacskán, én pedig próbálom kitalálni, hogy vajon milyen tervekkel vághattam neki ennek az évnek. 

Rémlik, hogy az egyik az volt, hogy érezzem jól magam a saját bőrömben, még akkor is, ha lenne ennél számos hasznosabb elfoglaltság is. :)

Gyakorlat teszi a mestert, és én már egész ügyes lelkes általános iskolásnak érzem magam ezen a téren. :) 

Az 1000 km.es futást szerintem már februárban elengedtem. 

Az egyre fokozódó memóriazavarom (vagy csak szétszórtságom hatványozódása) miatt a többi tervemre nem  igazán emlékszem... :) Remélem született erről is listám, ami egyszer majd csak előkerül...

próbálok hinni benne, hogy

 ... ha megérkezik a tavasz és vele a sok illat, a madárcsicsergés, a napsugarak és a sok-sok zöld, akkor már a külvilág sem tűnik olyan elszomorítónak és minden jó lesz. 

... talán nekem is több kedvem lesz kimenni futni, mert a lendületem most kicsit alább hagyott - idén a hideg és a szél elég könnyen visszatántorított - lehet, hogy ez már a korral is jár... ? 🙈

... most a cél, hogy ne aggodalmaskodjak, sajnálkozzak és elvárjak, hanem próbáljak meg aktívan segíteni - és mellette tenni a saját dolgomat, szívvel - lélekkel. 

... nem mindig könnyű.

időzíteni márpedig tudni kell :)

 ... teljes nyugalomban, éjféli határidő előtt 6 perccel töltöttem fel egy anyagot  + hanganyag részt egy kongresszusra, azok után, hogy a hétvégém nem a munkáról szólt, mert fogtam magam és elutaztam. :) 

... a maximalizmusomat már elengedtem, de azért a csírája még megmaradt, mert végül mégiscsak felvettem másodszor is az egyik részt, miután sikerült elnevetnem magam közben, olyan mókás szócserét hajtottam végre... :) 

... bár lehet, hogy akkor emlékezetesebb lenne a munkám, mint így, nevetés nélkül... 🙈🙉🙊

lassan a februárnak is vége :)

 ... csak kapkodom a fejemet. 

... a munkában természetesen sikerült telepakolni mindenféle határidőkkel és feladatokkal a naptárt, így esténként viszonylag gyakran tudományos feladatokkal (is) foglalkozom...

... nem mellesleg tovább ismerkedem önmagammal, a korlátaimmal, a félelmeimmel, a motivációimmal és azzal, hogy mi dolgom lehet nekem még a világban.  

Izgalmas út, érdekes felismerésekkel, és a reménnyel, hogy ha sikerül elengednem a nem kevés előítéletemet, elvárásaimat, listáimat és az agyalásomat, akkor mindenkinek sokkal jobb lesz, de leginkább nekem. :) 

Előtte viszont még el kell fogadnom, hogy a legrosszabb, ami történhet, hogy lehet, hogy mégsem sikerül végigjárni az utat. És akkor morcos, türelmetlen, mindig alvás után vágyakozó vén banyává válok szépen lassan....

mivel...

 .. igyekszem nem felbosszantani magam a hétköznapi apróságokon (ami azért nem mindig sikerül, de kitartóan próbálkozom, mert érzem, hogy most már más üzemanyag kell, a düh és sértődöttség csak idáig hozott, innen már az életörömmel és boldogsággal szeretnék tovább menni), alig marad téma, amiről írhatnék... :)

... a futást nem adtam fel, csak az 1000 km-es idei álmot, de ha már 800-at futok, az is pont 260 km-el több lesz, mint tavaly - és 740-el több, mint 2019-ben... :) 

... elkezdtem a csendben is jól érezni magamat. :) 

... és hálás lenni, hogy ma is felébredtem. 

ezt tanulom most :)

 „Csak egyetlen lehetőség van: az ember szeresse a saját történetét, minden vacakságával és csalódásával együtt, mert hiszen önmaga szülte ezt a történetet, és az ember a gyerekének is megbocsájtja, hogy kissé félresikerült, ha nem olyan, mint amilyennek megálmodta.” 

Popper Péter

Itt a cikk is, amiben erre az idézetre rábukkantam, ami Popper Péter munkásságába ad egy kis bepillantást.

tükrök

 ... a szomszéd lépcsőházban lakik az én képzeletem szerinti álompár: a fiú (férfi) intelligens tekintetű, jóképű srác, aki kiveszi a kocsit a garázsból, majd előzékenyen besegíti a kedves arcú, nőies, csinos párját a pár hónapos kislányukkal együtt az autóba, leviszi sétálni a cuki kiskutyájukat, cipeli a babakocsit a lépcsőkön. A lányt nem sokat látom, gondolom ő 24 órás műszakot lát el a kisbaba mellett. 

... felmerült bennem a kérdés, hogy megkérdezem a srácot, van-e esetleg egy eladósorban levő bátyja, de unokatesó is jöhet, ha elég közeli rokon... :) 

... a másik tükör egy másik viszonylag újabb ismeretségem, nálam pár évvel idősebb hölgy, akivel együtt járunk néha vetélkedőre: brilliáns elme, széles általános műveltséggel, jó humorral, felelősségteljes munkával, aki kényelmes ruhákban jár, nem igazán törődik a külsőségekkel, kiterjedt ismeretségi köre van, mégis egyedül lakik egy albérletben. 

... a kérdés persze az, hogy hogyan tudok változtatni az irányon, ami egy elég egyértelmű végeredmény fele visz, holott érzem, hogy másra vágyom, ami egyébként létező entitás - másoknak. A felismerés önmagában valószínűleg nem elég. 

... valakinél egy kölcsön varázspálca vagy egy fel nem használt kívánság a háromból? :)

napi jó - 192. nap

 ... a rettenetesen sok ideje (3 hete) nyomasztó gondolatként rám telepedő PhD előbírálatot végre sikerült megírnom kb 5 óra alatt. :) Reggel friss(ebb) fejjel még egyszer elolvasom, aztán mehet. Nem könnyű olyan témáról komoly, összefüggő és némi értelemmel is bíró mondatokat írni, amikhez az ember nem igazán konyít... remélem ezzel letudtam az idei dózist, mindkettőnél vért izzadtam. 

... nem hiába halogattam a feladatot, mert tudtam, hogy nem félóra lesz, ahogy nálam okosabb emberek saccolták - bár így utólag tényleg jobb lenne ezeket a békákat minél gyorsabban lenyelni - csak attól tartok, hogy amint eltűnik egy breki, kettő terem helyette... jobb kicsit őrizgetni és hagyni brekegni, hogy addig is távol tartsa a kollégáit... 😜

szegény május

A kedvenc hónapom, én most mégis hallgatásba burkolózom - nem a jó dolgok hiánya miatt, hanem egyszerűen csak nincs időm irkálni (na jó, állítólag kellene, hogy legyen, mert hát mindenkinek 24 órából áll a napja és vannak, akiknek minden fontos belefér)... tudom, hogy fontossági sorrend felállításban még vannak hiányosságaim és már arra is rájöttem, hogy ha épp nyugisabb időszakom lenne, akkor gyorsan beleugrok még 5 olyan feladatba, amit másra is lehetne hagyni akár... 

Még mindig nem fáj eléggé, hogy elrobog az élet mellettem, miközben én folyamatosan valamit nagyon dolgozom...

napi jó - 167. nap

 Ma már legalább egy órát foglalkoztam kutatással kapcsolatos tevékenységgel a munkahelyemen... a végén még valahogy be tudom csempészni a hétköznapjaimba is, nem csak a hétvégi pihenés helyett... :)

 

a k4meráról...

 ... pedig többet szót sem ejtek, mert azóta hirtelen felszaporodtak az ilyen események... 

.. a Zuniverzum pedig közben csendben mosolyog... vagy inkább hangosan nevet?

napi jó - 160. nap

Tegnap beoltottam több, mint 70 embert, az átlagéletkoruk kb. 83 év lehetett, de volt 93 éves és egy napos is. :) Sajnos nem néztem, ki lett a rekordtartó, könnyen lehet, hogy volt nála is idősebb. A többségük mosolygós és aktív volt, többen egyedül éltek és látták el magukat, vagy a család segítségével. Csak egy személy mondta, hogy már minek tovább élnie, és egy volt, aki mindenen nevetett. Gyanúsan mindenen. Őt az unoka is elkísérte.

Volt közöttük néhány 80+-os nyugalmazott kolléga is, néhányan a feleségükkel/férjükkel érkeztek...  

Egy pár órára bepillantást nyertem a jövőbe. Nem is olyan rémes... :)

napi jó - 155. nap

 Nem olyan könnyű megtalálni a szabadság hete utáni első hétfőben a jót, pörgetem a nap eseményeit a fejemben: a reggel 7:30-kor beérkező első hívás egy betegtől; a gyorsteszt, ami minden hétfőn könnybe lábasztja a szememet; a szakrendelés, ahol ketyeg az óra, de azért mindenki örül, hogy látja a másikat és a végén mindenki mindenkinek jó egészséget kíván és hogy vigyázzon magára (mindig meglep, amikor a betegek is megkérdezik, hogy én hogy vagyok... :) ); a végtelen üzenethalmaz, ami  a múlt hét alatt gyűlt úgy, hogy még az előző kupacnak sem értem a végére; a csalódottság, amit akkor éreztem, amikor rájöttem, hogy a barackos túrós rétes helyett egy fél rúd szalámit hoztam magammal nassolnivalónak, mert kb ugyanolyan papírba volt csomagolva és reggel álmosan nem észleltem a különbséget; a szomorú hír otthonról, hogy ismét valaki a szüleim ismeretségi köreiből többé már nem fog velük kirándulni.

Legyen a napi jó az üzenetes füzetem, amit az utóbbi 1 hétben neveztek ki, ameddig én nem dolgoztam és aminek a borítóján egy pár hónapos csecsemő vigyorog tele szájjal. Hátha egyszer élőben is megadatik. A füzetben szereplő emberek is előbb-utóbb megjelennek élőben...

napi jó - 147. nap

Bár most épp elgondolkoztam, hogy esetleg újra kellene kezdeni a számozást 1-től, mert ez már új év, új lehetőségek (de még mindig a régi önmagam, apró kis felismerésekkel)... de akkor duplikátumok keletkeznek??

Szóval a napi jó, hogy ma megkaptam a k0r0navírus elleni védőoltást, természetesen semmi bajom, várom a következőt 3 hét múlva és akkor nyugodtabb szívvel megyek majd be az olyan betegekhez is, akik pl 5 napja érkeztek haza Németországból és eszükbe sem jutott, hogy önként elvonuljanak 10 nap karanténba, ahogy elvileg tenniük kellene, mielőtt kiteszik a lábukat a nagyvilágba és beteszik ugyanezen lábukat egy nem akut betegellátó intézetbe nem akut problémákkal. 

A második napi jó, hogy elkészültek a saját méregetésem alapján tippelt és saját ízlésem szerint választott függönyeim és jól mutatnak, továbbra is tetszenek és nem lettek sem túl rövidek, sem túl hosszúak. :) A nem annyira jó hír, hogy felaggatni a karnisra kb függönyönként félóra, mert ezeket az apró pici műanyag fityfirittyeket egyesével kell bekapcsolni és ha mind megvan, akkor felvezetni a karnis sínjére. A következő karnisom egészen biztosan egy klasszikus cső lesz, amire a függönyBe varrt karikákat kell kb 10 másodperc alatt rávarázsolni. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, amikor mosás előtt egyesével le kell szedegessem ezeket, hogy ne tegye majd tönkre a mosógépet a lekapcsolódó fityfiritty társaság.... 

A harmadik napi jó, hogy függönyfelrakás közben a Netflixen egy sebészekről szóló sorozatot néztem (Úttörő sebészek) és a maximalista transzplantációs sebésznő története közben rájöttem, hogy bár egész életemre az volt a jellemző, hogy belefogtam dolgokba, amiket gyorsan meguntam és ezért abba is hagytam, a munkahelyemen még soha nem éreztem unalmat és ha egyszer elhagyom a pályát/szakágat, annak biztos nem az unalom lesz az oka... :)

az új esztendő...

 ... egyelőre jól alakult, mert egyből 3 munkaszüneti nappal indult, ami során nem ügyeltem, csak telefonvégen kellett lógjak. Azért máris alakul a rejtély, ugyanis amikor össze akartam szedni a 2020-as Esztendő élményeit a kapcsos naptáramból, ahova minden fontosabb eseményt rögzítek, rájöttem, hogy sehol sem találom a 2020. márciust, áprilist és a fél májust megörökítő lapokat... valakinek valami ötlete?? 

A gúgel kalendáriumból persze valamennyire utánkövethető, hogy mi minden történt akkoriban velem, de ez azért mégiscsak furcsa, mert 2016-2019 között az összes lapom megvan lefűzve, szépen archiválva... 

Még egy utolsó fricskát nyomott az orromra a 2020-as esztendő. :)

Amúgy készülök beszámolóval, a statisztikai adatok már összeszedve, már csak egy kis időt kell szánjak a mondatok megfogalmazására. ;)

Azért ne várjátok lélegzet visszafojtva, lélegezzetek csak nyugodtan. :)