... nem kevés időbe telt, ameddig észrevettem pár évvel ezelőtt, hogy mennyi irracionális elvárásom van magammal és másokkal szemben és azt hittem, hogy ezt már sikerült letenni és időben észreveszem, ha jönne az érzés.
... aztán megszületett Babó és csak kapkodom a fejem, mennyire visszasüllyedtem a régi működésembe, mennyi elvárásom lett vele szemben tudattalanul...
... például elkezdtük a hozzátáplálást, és a kitűnő étvágyú kisbabánknál elvártam, hogy kitörő örömet mutasson már az első adag almának, igaz, hogy kicsit ízetlenebb, fanyarabb példányt sikerült találni itthon, amit még meg is főztem (természetesen ízesítők nélkül, ahogy a nagy könyvben le van írva), és ezek után még én éreztem csalódottságot, hogy nem örült annyira az első szilárd tápláléknak, savanyú képeket vágott, és nem lett csodálatos csillámpónis videó belőle...
... pedig valójában hálásnak kellene lennem, hogy nem köpte ki, és igazán le is nyelt néhány falatot ebből a kicsit sem finom trutyiból (amit nem kent szét magán és az etetőszéken)...
... azóta már evett édesebb almát, krumplit és répát is és szerencsére ezeket is elfogadja, még ha elsőre fura képpel kóstolgatja is őket, de egyiket sem vágta a fejemhez, én pedig már tudom, hogy ezekért mind-mind hálás lehetek. :)
