szerda, február 05, 2025

január vége...

Január 30.-án volt gyakorlatilag a habilitáció beadásának határideje (igazából február 1, ami szombat és pénteken nem volt ügyfélfogadás). Előtte volt pár éjszakázás, hogy össze tudjam állítani az anyagot, aminek az lett a következménye, hogy egy idő után fura dolgokat kezdtem művelni: összekevertem január 25-öt február 25-el, elfelejtettem elmenni a kozmetikushoz a naptáramba beírt időpontban, egyéb apróságok is ködbe vesztek el... 🙈

Végül aztán 29.-én éjjel 3-ig javítgattam még az anyagot és nyomtattam... Még aznap este 6 körül becsípte a nyomtató a papírt és leállt, R. szemöldökcsipeszével szerettük volna kipiszkálni, de az rejtélyes módon eltűnt a táskájából, egyikünk sem találta (2 nap múlva spontán meglett a táskában...), szerencsére a szomszédtól tudtunk kölcsönkérni és sikerült kivarázsolni a beszakadt papírdarabokat. Éjjel elfogyott a papír (majdnem két db 500-as csomag, mert elvileg egy oldalasra kell az anyagot nyomtatni 4 példányban), ez állított le éjjel 3-kor, majd 4-ig forgolódtam, annyira felpörögtem... Reggel fél 7-kor nagy nehezen kikászálódtam, hogy ameddig R. még itthon van, el tudjak ugrani A4-es papírt vásárolni Babó nélkül. Utána újranyomtattam a cikkeimet 2 oldalasra, mert olyan vastag lett volna a paksaméta, hogy nem lehetett volna spirálozni. Babó eléggé nehezményezte, hogy rá kevesebb figyelmet fordítok, mint amennyit ő elvárt volna, de végül valahogy sikerült befejezni a nyomtatást és rendezgetést, és fél 11-kor kettesben elvittük a nem kevés papírt beköttetni. Mire hazaértünk, már szóltak is, hogy mehetünk érte, de addigra Babó, aki kihagyta a délelőtti alvást, már kellően álmos és éhes is volt, így tartottunk egy kis szünetet a folyamatban.

Fél 2 után mentünk a füzetekért, majd R.-t elraboltuk a munkából, így volt, aki Babóra vigyázzon az autóban, ameddig leadtam a füzeteket és nem kellett az egyetemre magammal cipelni a karomban (a felújítások miatt nem vagyok meggyőződve, hogy babakocsival bejutnék - amúgy sem tudom, mennyire van babakocsi/kerekesszék kompatibilisre kialakítva a hely, bevallom, egészen Babó megszületéséig nem figyeltem erre)...

Másfél órával az ügyfélfogadási idő vége előtt már át is adtam a füzeteket, nagyon megkönnyebbültem, hogy ezt az oly sok éve halogatott feladatot is végre elindítottam.... Persze ez csak a folyamat első lépése volt, most majd jönnek a további kihívások, nem kevés szervezés, további éjszakázások és végül három előadás és egy nyilvános vita. Nem fogok unatkozni tavasszal sem.... 🙈

vasárnap, január 26, 2025

Babó és az inhalálás :)

Creusa tippjét követve Babó náthája 7. napján bevetettem az inhaláló készülékemet, ami évek óta a tárolóban várja, hogy egyszer majd eljöjjön az ideje... Hajdanán az időszakosan érzett tompa arcüreg fájdalmam miatt vettem - persze még véletlenül sem merült fel bennem, hogy helyette megmutassam magam fül-orr-gégésznek, aztán 3 használat után meg is feledkeztem róla...

Persze fiziológiás sóoldattal szerettem volna alkalmazni, ahogy megolvasgattam itt-ott a neten, de mint a patikában kiderült, a babák számára kiadagolt 5 ml-es ampullákat csak receptre felírva lehet kiváltani (na ezen kicsit kiakadtam, mert ha van valami, amivel semmi kárt nem lehet senkiben tenni, akkor az az 5 ml-es fiziológiás sóoldat), így a patikából telefonon segítséget kérő R.-el megvetettem a nem is akarom tudni mennyibe kerülő por alakú kiszerelést (természetesen tiszta NaCl - azaz konyhasó), amit hígítani kell, és amit nem kell vényre felírni, pedig abból 1 tasakból 120 ml-es oldatot lehet készíteni (hűha..)... úgyhogy kezdhettem kicsit matematikázni, mert nekem csak 5-10 ml kellett ugyebár az inhalátorba. A legnagyobb vicc az egészben pedig ami a dobozra van írva, hogy nem adható, akinek ismert allergiája van az egyetlen összetevőre, azaz a NaCl-ra (amivel én még sehol nem találkoztam...)

Na de végül elkészült a bűvös oldat, Babó pedig gyanakodva nézte, hogy már megint mit találtam ki, aztán amikor fehér füst kezdett dőlni a csövön keresztül (maszk nélkül, csak úgy az orrához tartva) az ultrahangos porlasztásnak hála, bizony kitartóan próbálta elhárítani magától, hiába mutattam magamon is, hogy túl lehet ezt élni.. Kétszer felborította a készüléket a nagy hárításban, és becsületesen ellenállt egy darabig, de aztán végül megadta magát és készült pár vicces kép, ahogy épp harapdálja a fehér füstöt, vagy épp az orrlyukain hömpölyög befele az orrába. Másnapra vagy az inhalátor hatott, vagy Babó úgy van huzalozva, hogy nála minden nátha 7 nap helyett 8 napig tart (mert az előző egy darab is így volt), de már megúszta az orrszívó maci üzembe helyezését. 

Hát már ezt is tudjuk, legközelebb ezzel indítunk (bár inkább ne legyen legközelebb, ha kérhetem)... :) 

 

szombat, január 25, 2025

öndícséret

A főnököm nagyon el van havazva, így magamnak kellett megírni a saját támogató levelemet... szerencsére kaptam tőle egy mintát és megkérdeztem a csetzsípítít is, a kettőből két óra alatt és egy csomag pisztácia mellett olyan levelet kerekítettem, hogy én is majdnem elhittem, milyen nagyon ügyes vagyok... 😆
Tegnap amúgy volt főnököm véleményezte érthetetlennek a tézisemet, amit éjszakánként írogattam, ma a pályázati anyagomat egy hozzáértő erősnek nevezte, szóval meg van itt támogatva minden irányból az egóm... 🙈

szerda, január 22, 2025

Zsebibabó

 ... amióta náthás a csemeténk, egyre jobban igényli, hogy leginkább rajtam lógjon, éjjel és nappal egyaránt. Még az amúgy nagyon szeretett apukájától is átkérte magát ma hozzám (pedig mindig én fogom az orrszívó végét... 👿). Inkább a mászást is elfelejti (pedig több, mint 4 hónapja gyakorolja, meglehetősen ügyesen), csak vegyem fel és vigyem magammal, bárhová is megyek. Persze így semmivel nem haladok, beleértve a számítógép előtti határidős munkáimat, mert ha az ölembe felkéri magát, akkor azonnal bőszen nekifog a billentyűket püfölni és szegény gépem értetlenül pislog egy idő után... egy használaton kívüli billentyűzettel viszont nem tudom lekenyerezni, mert akkor nem nyílnak meg ablakok, nem gyakorol hatást a képernyőre... 😆 Ma a Netflixet is majdnem újra aktiválta a tévén, annyira kitartóan nyomogatta a minimalista távirányító gombjait (még jó, hogy nem tudja a mobilszámomat az aktiváló kód küldéséhez, itt bukott el végül az akció...). Egyébként próbáljuk a digitális világtól még távol tartani, szerintem nem olyan rossz hatásfokkal, de bámulatos, ahogy már most nyomogatja a kütyüket, ha valahogy a kezébe kerülnek.

Annyira kíváncsi vagyok, milyen emberke lesz belőle. 😊

Na és a napi jó: már csak az összefoglalót kell megírni a tézishez, és nem érzem áldozatnak magam, amiért éjszakánként tudok csak ezzel haladni.

péntek, január 17, 2025

napijaj

Babó 2,5 napja (de ki számolja) náthás, emiatt előkerült az orrszívó maci, ami bármennyire is aranyos, keserves sírásra fakasztja a csemeténket, valahányszor bekapcsoljuk... 
Kikapcsolt és áramtalanított állapotban egyébként szeret vele játszani... 😆

Ma este már én is tüsszögök és folyik az orrom... 🤧 holnapra meg kell gyógyuljak, most nincs időm betegeskedni. 😆

kedd, január 14, 2025

Babó és az oltás

Babókánk egy éves korában rájött, hogy ő bizony nemhogy oltást nem szeret kapni (eddig is mindig sírt, amikor szúrták, miért is ne tenné, nekem is minden alkalommal jön, hogy sírjak, de én már nagy vagyok), de most arra is rájött, hogy a gyerekháziorvos irodájában hiába vannak érdekes dolgok, amiket korábban megfigyelt, de utána mindig valami fájdalmas esemény következik. Úgyhogy ma nagyon sírt, már amikor csak feküdnie kellett az ágyon, hogy meghallgassák a szívét, akkor is. Ma már nem mondta a doki bácsi, hogy vele kellene forgatni egy oltási kampány videót.. :) Viszont a végén a mogorva asszisztensnő majdnem rámosolygott Babóra és azt mondta, hívja fel az apukáját telefonon (nálunk volt a műanyag Babó-mobil figyelem elterelésként - és nem, nem működött), és mondja el neki, hogy ügyes volt. Eltartott egy darabig, ameddig rájöttem, hogy most épp viccelt a hölgy. Nem szokott.

Biztos az is belejátszott az ingerlékenységébe, hogy délelőtt kihagyta azt az incifinci alvást, ami még maradt eddig, a nagy kaland után az autóban viszont egyből kidőlt és elaludt - összesen fél órát, ameddig mi a szüleimmel furikáztunk a városban pár dolgot összeszedni a fogzása és lelki jólléte (és fizikai is, ugyanis kinőtte a fürdőbugyiját és nagyobbat kellett vennem) érdekében. 

Utána viszont annyira felpörgött a nagyszülői szeretetben fürödve (és anyja által hanyagolva, akinek ma 4 angol nyelvű absztraktot kellett átolvasnia és kijavítania a rendíthetetlenül dolgozó kollégái számára és szerveznie egy őszi rendezvényt ami szintén utolsó előtti napos), hogy este 7-ig le sem lehetett állítani, majd hangos sírás közben kidőlt, és azóta is egy aprócska megszakítással alszik. 

Nekem pedig így remek alkalmam adódott, hogy a fennmaradó 2 absztraktot is átolvashassam és végre fél 11-kor nyugovóra térhessek az elvégzett munka jó érzésével (és azzal az érzéssel, hogy ismét szegény habilitációm munkálatai maradtak el, de hát ez már 5 éve így van, pont most kezdjek el változni/változtatni...?)😅

És egy kis napi jó a végére, hogy szükség esetén azért a bal agyféltekém felébreszthető a hibernálásából a jelek szerint és nem bosszankodik cselekvés helyett. :)

szombat, január 11, 2025

mozgásban...

 ... valójában csak Babó, aki bár majdnem egy hónapja állt először 2 lábra, de utána több, mint 2 hétig nem foglalkozott ezzel. Viszont most rájött, hogy mennyivel több mindent lehet állva nézni, így már sem ülni, sem feküdni nem akar és egész nap rajta kell tartani a szemünket, hogy épp miben akar meg és felkapaszkodni, mit akar magára rántani vagy kiszedni a fiókokból... Nagyon mókás, ahogy sétáltatja magát, mint egy kis Döbrögi, a pocakja elöl, a lábai és feje hátul, igyekszünk rövidre fogni, mert egyelőre még az egyedül felállásra is csak kapaszkodva képes, először azok az izmai kell megerősödjenek... :) 

A kisasszony egyébként jobban tudja, hogy mit akar, mint én a legmagabiztosabb napomon, és ezt nem is rejti véka alá, ha pedig nem engedelmeskedünk, megmakacsolja magát és ember legyen a talpán, aki képes ráerőltetni az akaratát (pl. átöltözni pizsamából civil ruhába, lecserélni a köldökig vizes ruhát, tiszta pelenkát adni rá, néha berakni a kocsiban a babahordozóba - csupa emberiség és Babó ellenes cselekedet... ). Amúgy pedig egy amikor békésen alszik (időnként előfordul), elmélyülten játszik valamelyik játékával, könyvvel vagy üres palackkal, vagy elmosolyodik, minden pelenka- és ruhacserés küzdelem egyből feledésbe merül és tudjuk, hogy nekünk van a legcukibb, legszebb és legaranyosabb kislányunk. :D 

Jól ki vannak találva ezek a hormonok és cuki kinézetű emberpalánták... 😅