2025 :)

 ... én még leragadtam 2025-nél, mert ugyan megírtam január elején egy aprócska bejegyzést róla, de aztán valamilyen technikai hiba miatt, amivel korábban még soha nem találkoztam, elúszott az egész és már nem kezdtem újra... és azóta sem... :) De azért jó lenne pár sort mégiscsak írni, mivel az én életemben ez az év nagyon sok pozitívumot tartogatott. 

A kisgyerekes anyuka lét lelassultsága mellett (ami inkább érzelmekben zsúfolt és nem tényleges feladatok, programok miatt, legalábbis az én életemben) azért visszatekintve a blogomat és naptáramat, meglepően nagy léptékű dolgok is megvalósultak ebben az évben. 

Sikeresen habilitáltam, amit nagyon sok évig halogattam előtte, mert még nem éreztem magam kellően érettnek, megfelelő tudásúnak ehhez a címhez (utólag már látom, hogy ez csak egy általam kreált gondolat volt, most sem nagyobb a tudásom, sőt, a sok B0gyó és B@bóca mellett valószínűleg kissé elavultabb is, de most már kevésbé zavar és a jelek szerint bőven elég is volt az eddigi életutam a titulus megszerzéséhez). 

Innen már csak egy lépés volt a docensi pályázat benyújtása. Ez fel sem került a mumus listámra, mert számomra a habilitáció tűnt megugorhatatlannak sokáig, így ezzel szemben nem is volt nagyobb ellenállás bennem és aránylag könnyedén összeraktam az anyagot - persze nagyban támaszkodva a friss habilitációs dokumentációmra. Ha minden igaz, még 2025-ben minden fórum jóváhagyta, akinek kellett...

Volt még sok babaúszás, ringatóra járkálás, játszóterezés, szúnyogcsípések tömkelege. Emellett jártunk gyógytornára nagy zokogások mellett, mert Babó mozgásfejlődése kicsit lassabb volt az elvártnál, csak azért, hogy aztán amikor végre nekifogott járni, rövid idő alatt már a domboldalakat mászta és azóta igyekszünk utolérni, ami néha nem kis kihívás. Volt jó néhány nátha, ami során nem sikerül megkedvelnie, vagy legalább beletörődnie az orrszívó maci használatába, így továbbra is minden egyes alkalom két felnőtt fizikai erejét igényeli és hatalmas krokodilkönnyek kísérik. Emellett akadt elvétve pár hosszú hétvégi ügyelet látogatás, mert mikor máskor, de hála Istennek nagyobb baj nélkül megúsztuk az évet. 

A más felnőttekkel kapcsolataim 2024-hez képest egy kicsit előremozdultak, mivel a játszóterezés során megismertem egy fiatal anyukát, akivel ugyanarra a ringatóra is jártunk a lányainkkal. Ezen kívül még néhány viszonylag friss barátnőmmel tartottam havi 1x online a kapcsolatot. A szűk családi körön kívül kb. ennyi fért bele a felnőtt kapcsolataimba. Gyanítom, hogy a munka mellett még annak is örülni fogok, ha ezt sikerül tartanom. :)

2025 év végén már kicsit bekúszott a gondolat, hogy ennek a varázslatos 2 éves periódusnak (persze a maga nehézségeivel és kihívásaival, amik főként az én anya szereppel kapcsolatos bizonytalanságaimból fakadtak) lassan vége és vár rám a munka, Babóra pedig a bölcsi és elkezdődik a leválás. A szeparációs szorongás nemcsak a csecsemőket és kisgyerekeket, hanem egy adott ponton az anyákat is érinti, ezt is volt szerencsém megtapasztalni. :) 

Körvonalazódni látszik, hogy mit kell 2026-ban gyakorolnom: a határok megfelelő meghúzását, hogy maradjon ténylegesen idő és energia arra is, hogy együtt fedezzük fel Babó apukájával és a kis csöppünkkel az őt körülvevő világot a maga szépségeivel és kihívásaival.

Babó második karácsonya :)

Számos meglepetéssel és tanulsággal szolgált ez a karácsony.  

... meglepetésünkre december 22.-én és 23.-án csak délután 5-ig voltak nyitva a hozzánk közel levő faárusok, így végül december 24.-én délelőtt vágtunk neki kettesben R-el fát vásárolni, ameddig Babó a szüleim szabad vegyértékeit kötögette le - sikerrel. Válogatni már nem nagyon lehetett, a kis-karácsonyfa-vágyamat gyorsan el is engedtem, végül szerencsére sikerült találni egy szép nagy nordmann fenyőt egészen barátságos áron, amit az eladó Benny Hill show-ba illő módon meg is rövidített nekünk - előbb a fűrésszel a kabátját szakította ki, majd elvágta a saját ujját a védőkesztyűn keresztül (még egy kis vér is megjelent), végül a segítőjét is orrba vágta, aki a fa törzsét tartotta a fűrészeléskor - ha nem látom, el sem hiszem, hogy ők ketten egészen sok fát adhattak el az előző hetekben és túlélték eddig... Tanulság: jövőre azért pár nappal korábban nekivágunk.

... az autóm meglepően nagy fát is képes elnyelni, ha elég ügyesen pozicionáljuk - igaz, hogy utána jobb oldalon és hátra semmit sem láttam ki, de szerencsére nem kellett messzire utazni ilyen korlátozott látási viszonyok mellett. 

... egészen gyorsan sikerült feldíszítenünk a fát kettesben és számomra is meglepő módon jól áll neki az árvalányhaj. A gyorsaságban persze az is benne van, hogy eddig kis fáim voltak, korlátozott, ámde egyre növekvő számú díszekkel (szüleim gondoskodása miatt)...

... mielőtt hazavittük volna Babót, 1 órával a zárás előtt beugrottunk a szüleimmel együtt a legnagyobb bevásárlóközpontba karácsonyi díszítést csodálni - volt is nagy sikere az ottani karácsonyfáknak és a sok csillogásnak. A híres amerikai kávézóból kilépett egy lány és felkínálta a megmaradt sütiket, hogy válasszunk belőle,  mert csak kidobnák, így önmegtartóztató módon 3 sütivel jöttünk ki onnan, nagyon boldogan. :) Nagyon aranyos gesztus volt. 

... mivel Babó már rég benne járt a délutáni alvásidejében és kezdett nyűgös lenni, az eredeti terv helyett, mely szerint amint hazaérünk, egyből érkezik a Jézuska/angyalka, inkább elvonultunk aludni kettesben és csak a friss, kipihent és jóllakott lánnyal mentünk be a nappaliba a csengőszó hallatán... :) Annyira lenyűgözte a fa és szerintem annyira meglepődött, amikor mondtuk, hogy ezt a Jézuska és angyalkák hozták ameddig ő aludt, hogy utána egy órán keresztül csak járt a fa körül, simogatta a díszeket és meg sem mukkant (pedig itthon általában be nem áll a szája). Még az ajándékai sem érdekelték annyira, mint a díszek és a fények... :) Nálunk otthon az angyalka hozza a fát, itt pedig a Jézuska, egész biztosan mindkét verziót hallani fogja, így mi egyből a kevert változatot ismertetjük meg vele.

 ... ahhoz képest, hogy már egy hónapja azon törtük a fejünket, hogy hogyan és hova legyen a fa felállítva, mekkora legyen, mennyi biztonsági óvintézkedés szükséges egy lassan 2 éves mellett, hogy nagyobb személyi sérülések nélkül megússzuk a karácsonyt, eddig lekopogom, de egészen megnyugtatóan alakul Babó és a fa kapcsolata, a díszeket velünk felnőttekkel szedeti le és hurcolja szét a lakásban. Tanulság: kiszámíthatatlan, hogy fog reagálni a kisasszony. :)  

Nagyon gyorsan eltelt. Még szerencse, hogy a fa még egy darabig itt fogja díszíteni a nappalit és minden nap kicsit bekapcsolhatjuk a fényeit - nem is mindig Babó miatt... :) 

nálunk is járt a Mikulás... :)

 ... igaz, még elég kezdő szülők vagyunk és ezért nem sikerült tökéletesen összehangolni a körülményeket, legközelebb előző este még tartunk egy kis kupaktanácsot, mi is legyen a végleges csomagban... Így kimaradt pár könyv az ajándékok közül, de majd megkapja karácsonyra... Mivel meglepően sokáig aludtunk reggel és R. szegény már nem győzte kivárni, hogy felébredjünk és elment vásárolni, így jobb ötlet híján Babó kabátjával takartam le az ajándékot, ameddig az édesapja hazaér, hogy ő se maradjon le a kisasszony öröméről... 

Végül ügyesen megtalálta a csomagot, be is vonult vele azonnal a nappaliba, hogy kényelmesen kipakolhassa. A legjobban a csoki-Mikulás tetszett, amit kb 1 óra múlva ki is lapított a nagy ki-be-csomagolászásban, további fél óra múlva pedig már el is kezdett eszegetni... nagyon édesszájú lesz, ez már most látszik, kénytelenek leszünk lassan kitiltani az édességeket a lakásból, hogy ne azokat részesítse előnyben a klasszikus ételekkel, gyümölcsökkel és zöldségekkel szemben... A jövő évi csomagba pedig csak gyümölcsöket teszünk - ha nem felejtjük el - a munkahelyünkön kapott Mikulás-csomagokat pedig mi magunk eszegetjük meg - lassú tempóban... 

.. a videókon a lelkesedése mellett az én pizsamám és álmos ábrázatom szintén meg lett örökítve, hogy legyen, ami tovább emelje a nap fényét.

kereken 20 éve...

...próbálkozom hébe-hóba blogírással...

Isten éltessen kicsi blogom! 😊🤗🎂🥂

havi egy ...

Úgy tűnik, bölcsi nélkül is megy nekünk a havi egy nátha az utóbbi időben... szeptember és október után most novemberben is sikerült összeszedni valamit, ami miatt előkerült a gyűlölt orrszívó és inhaláló is. Annyira utálja az orrszívót még mindig, hogy szerintem ezzel alapozom meg a felnőttkori, hosszú időre kinyúló pszichoterápiás üléseit... 

Mi lesz itt januártól, amikor indul Babó a bölcsődébe... 🙈

gyerekszáj

A mai aranyos: "Gőgös Tata". 

Nem, nem lehet meggyőzni arról, hogy az Kata és nem Tata. Pedig a Tata értelmét egészen biztosan tudja... 😅

téli álom...

 ... én már megkezdtem a téli álmot, napok óta kb egyszerre dőlök ki Babóval, egyik nap ez például este 7-kor következett be. Ebben csak az volt a kellemetlen, hogy két határidős feladatom is volt, az egyik tegnapi, a másik mai határidővel... az egyik érdekes volt, egy online kurzus sok modullal, a másik viszont nemszeretem feladat, ismét bírálatot kellett írnom... Ezt valahogy nem tudom megkedvelni, mindig rossz érzéssel tölt el, amikor mások munkáját kell véleményeznem és sokáig töprengek azon, nem vagyok-e túl szigorú, esetleg igazságtalan, rendben van-e, amit írtam.... 

... most még a csetzsípítít is megkérdeztem kíváncsiságból, miután feltöltöttem a dolgozatot és képzeljétek, 5-ből 4 kritikában nem volt igaza. Szóval csak óvatosan a tudományos tevékenységével... de azért számos dologban pedig bámulatraméltóan sokat tud segíteni, pl. kurzus/előadás tervezés tanítási célok alapján, nagy terveket szövögetek az előadásaim anyagainak megreformálásával kapcsolatban - majd ha visszamegyek dolgozni... :) 

... de most még jó lenne kiélvezni az utolsó cseppjeit a Babóval itthonlétnek.