kedd, április 30, 2013

megsem

... azzal a holggyel leszek egy szobaban olaszorszagi, szakvizsga elotti par napos kiruccanasom soran, akinek elso szerzos cikke van a Nature-ben... igy most is homaly marad elottem, hogy milyen extra adottsagok kellenek ahhoz, hogy valakinek elfogadjak ott a cikket... 3 kez, 4 szem, magasitott homlok, vagy ilyesmi...

annyira elusztam az anyaggal, hogy mar ugyis eselytelen az egyszeri atismetles.. hat ezert fer bele a blogiras...

szombat, április 27, 2013

a legrosszabb kombináció...

... amikor a maximalizmus lustasággal párosul - hát ez vagyok én...

... apum szerint egyébként az, ha a butaság szorgalommal társul - azért ebben is van valami... :)

... engem mondjuk ez az utóbbi veszély nem fenyeget - soha életemben nem voltam szorgalmas... :)

szerda, április 24, 2013

hadirend

az elso sargak a rozsaszinig kifogyva - de ugy erzem semmire sem emlekszem abbol, amit alahuztam... hajaj..

szerda, április 10, 2013

szabadalomgyanús..

... annyira khmm khmm állok a tanulással, hogy újabb motiváló eszközt találtam ki: mivel folyamatosan gondot jelent a korai ébredés és nekigyürkőzés a tanulásnak (ez eddig 10-nél hamarabb egyszer sem sikerült, de inkább még annál is később), ma feldiktáltam az okostelefonomra a "Fel kell kelni, vár XY és ZW (a két elméleti vizsgáztatóm neve)" és holnap reggel 7:30-kor erre fogok ébredni... remélem azonnal kipattintja az álmot a szememből...

vasárnap, április 07, 2013

ma...

... ma átrendeztem a szobát, ahol tanulok, és még a port is letörölgettem... mostmár tényleg mennie kell a tanulásnak... csak még azt kell kitaláljam, hogy ezek között az ideális körülmények között a figyelmemet hogy tudom végre teljesen az olvasnivalóra összpontosítani...

... holnaptól a mobiljaim is átköltöznek egy másik szobába.

... egyébként tényleg nagyon szenvedek. Nyugodtan lehet sajnálni.

péntek, április 05, 2013

kiegészítés 1

... a mereven rám szegeződő tekintetű bizottsági tagos könyvjelzőm mellé már csak egy bilincset kell szerezzek (vagy valami nem egyszerűen kibogozható akármit), amivel az asztalhoz rögzítsem magam, hogy ne ugráljak fel folyamatosan, amikor épp eszembe jut valami aktuálisan nagyon fontosnak tűnő probléma (rendszerint táplálkozással vagy folyadékbevitellel kapcsolatos, de néha a számítógépet is érinti), ami miatt a lakás másik végébe kell(ene) sürgősen távozzak...

szerda, április 03, 2013

eldőlt...

... megvan az időpont, megvan a hely, megvan a vizsgáztatóbizottság. A csoda nem következett be. Ezek után azt is tudom, melyik lesz az egyik biztos tétel, amit húzni fogok, mert arra is mindig azt mondtam, hogy csak azt ne... :)

.. úgyhogy letöltöttem a vizsgáztatóbizottság két ismert tagjának a fényképét és könyvjelzőt készítek velük, hogy a látványuk kicsit nyomatékosabban motiváljon a tanulásra és az anyaggal való tempós haladásra.

Kipróbálom, hátha beválik...

kedd, április 02, 2013

sokadik bejegyzés

... arról, hogy ha azt mondják, hogy más papír ezen az egyen kívül nem kell, az még nem azt jelenti, hogy úgy is van.

Tegnap este néztem meg még egyszer tiszta véletlenül (regényesebben hangzana, ha azt mondanám, hogy egy belső hang sugallatára, de valójában nem susogott semmi, csak ismerve a szokásos utolsó pillanatban kiderülő drámáimat gondoltam, még egyszer megnézem, biztos, ami biztos...), hogy milyen papírokat kell leadni a szakvizsgára jelentkezéshez. És bár eddig 5-ből 5 ember azt mondta, hogy második fordulóban már csak az abszolutóriumot kell elküldeni (ebben benne volt az egyetemen dolgozó felelős emberke is), tegnap este rádöbbentem, hogy ezek közül az emberkék közül senkinek sem számítottak be PhD-t és külföldi gyakorlatot a szakképzésbe - és pont ezért egyiküknek sem kellett azt az egy kiegészítő, dékán által aláírt papírkát elküldeni, amit egyébként én sem tettem, de határozottan nem ártana, mert kötelező. Persze enyhe pánik (na jó, inkább mérsékelt), aztán igazoláshoz szükséges adatok összeírása, ma reggel átküldése az egyetemre emailben - amire rögtön meg is érkezett a válasz, hogy április 8-ig szabadságon vagyok, további szép napot. B-terv előráncigál, honlapon másik munkatárs megkeres, email továbbít, majd az egy órakor kezdődő ügyfélfogadásig óraellenőrzés 5 percenként, majd 13:02-kor elhaló hangon telefonálás. És ekkor éreztem meg az Isteni beavatkozást, amikor a nevemet hallva nem is engedte a hölgy a magyarázkodást, hanem mondta, hogy épp most íratta alá a papírt és már meg is címezte a borítékot... Hát igen, a végtelen optimizmusom nem engedte, hogy ilyesmiben akár reménykedjek is, úgyhogy tényleg kifogta a hölgy a szelet a vitorlámból, és a lendület, amivel esedezve kértem volna, átalakult számtalan hálás köszönetté. Egyébként C terv is ki volt már ekkor dolgozva: enyém kedvenc titkárnő, aki vegye fel a kapcsolatot dékántitkárnővel, majd fax Pestre, és párhuzamosan turbógalamb vagy esetleg sürgős posta az eredeti példánnyal.

Ezt követően nagy megkönnyebbülés, belemerülés kb 20 percig a bevezető utáni első fejezetbe a nagy zöld könyvben, amikor jelentkezett egy ismerős Taljánországból, hogy volt főnököm (aki, "mint ő is tudja", most épp nem kommunikál velem), megbízta azzal, hogy küldje be a cikket, amin két éve nyüszkölök, az egyik legrangosabb folyóiratba. Csak épp szegény lány a szerzői névsort nem tudja... megnyugtattam, hogy azt mondjuk én sem (de arra mostmár én is kíváncsi vagyok, hogy benne leszek-e egyáltalán...).

Ezek után visszatérés a nagy zöld könyvhöz, lélekben nem épp teljesen higgadtan és koordináltan, és ezek után cseppet sem csodálkoztam, amikor nemrég megnéztem, hogy végül ma hány oldalt haladtam...

De még nem adtam fel a reményt...

hétfő, április 01, 2013

hümm

Emitt még annál is gyorsabban rohan az idő, mint amott...

Amúgy tény és való, hogy átok, de egyben áldás is ez a szakvizsgának nevezett rettenet, mert soha többet az életben nem lesz egy hónapom, amit csak arra fordíthatok, hogy a szakmámban elmélyüljek (főleg ha végre rá is tudom venni magam arra, hogy legalább 3 mondatot elolvassak együltömben és ne álljak fel 3 percenként vizet inni, vagy kinyilatkozni a szüleimnek, elmesélni szösszeneteket az életemből bátyóéknak).

... kicsit azért irigyelem a volt firenzei kollégákat, akiknek egy power point előadást kellett gyártani valamilyen "kutatási" témából, aminek a bemutatása után egy csendes elbeszélgetés következett a főnökükkel négyszemközt, és hipp-hopp máris szakorvosok lettek...

... na de ha a jó oldalát próbálom nézni, most olyan témákat is kénytelen vagyok elolvasni, amiket egyébként önszántamból biztos nem vettem volna kézbe... és ki tudja még mikor fognak jól jönni ezek az emlékfoszlányok... csak bízom benne, hogy az agyacskám még képes lesz tárolni is őket a szakvizsga után pár évig.