napi jó - 146. nap

Az Univerzum egyre jobban rámhangolódik - ma például majdnem elkéstem a munkából, mert visszaaludtam a 6:10-es ébresztés után, így 6:28-kor küldött egy pici kis földrengést, ami gyengéden kiverte az álmot a szememből... 😅

napi jó- 145. nap

3 hónap után kiderült, hogy jól működik a sütő is, amit az előző lakótól örököltem.  :)

napi jó - 144. nap

Ma le tudtam ülni egy kicsit és koncentráltan dolgozni. Annyira belejöttem a szabadságba, hogy felmerült bennem, hogy erre képtelen leszek a jövőben - de azért van még remény. :) 

Még egy napig tart a békesség, de hátha egy kis nyugalmat át tudok menekíteni a hétköznapokba is valahogy. Valami varázsszót kell ehhez kitaláljak és valahova szemmel látható helyre felírjam. :)

Abrakadabra!💥

félreolvasások n + 1

hanganyag helyett hatóanyag... :)

kicsit sem vagyok beszűkült tudatállapotban...

napi jó - 143. nap

A mai nap egy nem annyira Karácsony-specifikus cselekvéssel, azaz hűtődíszítéssel kezdődött (a feldíszített karácsonyfát ugyebár már korábban elhozta az Angyalka)... :) 

Rájöttem, hogy az új lakásban még nem jutott időm a most már elég jelentős, 100 feletti hűtőmágnesemet kitenni jól megérdemelt helyükre, egy kartondobozba zárva várják hónapok óta, hogy ismét gyönyörködni lehessen bennük. 

Ez egy kis időutazás is volt számomra, hiszen minden mágneshez valamilyen emlék fűz, a múzeumokból származó, művészi alkotásokat ábrázolókon kívül (pl. Mona Lisa, A milói Vénusz szobra, Monet és Dali néhány festményének pici mása), amiket saját magamnak vásároltam, a többit leginkább ajándékba kaptam a szüleimtől, ahol ők jártak, vagy P.-től, ahol közösen jártunk. Bár idén nem nagyon gyarapodott a gyűjteményem, de számos csodaszép helyet és emléket felelevenített ez az művelet. :)

Két másik nem annyira megszokott dolog is történt, az egyik az volt, amikor saját kezemmel varrva cseréltem ki néhány ajándékba kapott maszkon a kissé rövidre szabott pántot hosszabbra (hogy használhassam is, mert az eredeti állapotában félő volt, hogy leszedi a füleimet), majd a maszkokat ki is vasaltam, ami már tényleg háziasszonyi tevékenységem csúcspontjának számít, mivel nagyjából minden szökőévben kerül csak elő a vasaló nálam... A titok nyitja a megfelelően megválasztott ruházat és a jó teregetés. :)

Mindeközben hangoskönyveket hallgattam, hogy azért az időt másképp is ki tudjam használni. :) 

Délután azért kénytelen voltam 2 órát aludni is, annyira kimerültem ebben a rengeteg házimunkában... 

Bár majdnem egész nap esett egyébként az eső, ami a mára betervezett futásomat eléggé fenyegette, de végül 6 óra után elcsendesült, és mire az órám megtalálta a GPS jelt, addigra a szemerkélő eső is megszűnt. 

Így egy kis laza futás során átléptem a bűvös 500 km-es idei lélektani határt, ezt is a karácsonyi ajándékaim közé tudom így tenni, ez a 2020-as Esztendő ajándéka számomra, a viszonylag rendszeres futás beiktatása az életembe. :)

 

A tavalyi kb 60-70 kilométerhez képest (a Strava nem tartalmazza minden futásomat, csak kb 1.5 éve kezdtem el ezt is használni, de nem ez a fő applikációm) idén tényleg magam számára is meglepő és látványos a fejlődésem. :)

Bátyó már elültette a bogarat a fülembe, hogy mi legyen a futócélom a következő évre, de annyira merésznek tűnik, hogy le sem merem írni... :) még ízlelgetem...

napi jó - 142. nap

 Azt hiszem alakul a saját karácsonyi napirendem, amiben a tejeskávéval fűszerezett karácsonyi filmnézés közbeni kifestő (színezés) szerintem állandósulni fog. :) 

A harcsapaprikást is kipróbáltam, de mennie kell, maradok a töltöttkáposztánál.

Áldott Karácsonyt!

 

napi jó - 141. nap

A mai napomat is számos apró és nem is olyan apró jó mozzanat kísérte. 

Reggel mégis eljutottam fodrászhoz (ezért nem lesz mostanában derékig érő hajam :) ), mivel reggel 8 óra 10 perckor még csak 6-on álltak előttem online sorban és legnagyobb meglepetésemre 08:40-re már kaptam is időpontot. 

A főnököm beugrott egy halom szépirodalmi könyvvel (szabadságon vagy és ezért ráérsz olvasni felkiáltással), és egy kis karácsonyi mini ajándékcsomaggal (csodaszép kézi kerámia hűtőmágnes egy fenyővel a közepén, és szaloncukrok :) ).

Utána futottam egyet a gyönyörű napsütésben és +10 C fokban, így már csak 1 kilométer választ el az 500-tól... 

Délután ledőltem kicsit, majd a mai online vizsgát javító kollégák telefonjaira és messenger üzeneteire ébredtem, akiknek most először kellett a javításban részt venni. Bár tartottam oktatást erről, amin senkinek nem volt semmi kérdése, de ezek szerint azért kellett az ismétlés is... :)

Este látogatóba mentem É.-hez és a férjéhez, kaptam egy tányér karácsonyi sütit (köztük a nagymamám által is régen gyakran készített non-plusz-ultrával) és nem kevés töltött káposztát, ha mostantól fogva semmi ételt nem vásárolok, akkor sem halnék éhen Szilveszterig, olyan ételmennyiséget sikerült felhalmozni az utóbbi időben. És talán még főznöm sem kellene az életben maradáshoz... :) 

Volt számos karácsonyi üzenet és néhány ilyen jellegű hívás is, még az egyik korábbi takarítónőnk az osztályról is rám írt és boldog Karácsonyt kívánt. :) 

Jó dolog ez a szabadság, szívet melengető ünnep ez a Karácsony! :)

napi jó - 140. nap

Bár az utóbbi napokban kicsit elbizonytalanodtam, hogy az elképzelésem idén megvalósítható-e, de végül mégiscsak lett irinyó-pirinyó nekem tetsző Karácsonyfám. :) Képeket természetesen csak december 24.-én osztok meg, addig próbáljátok meg elképzelni. Nagyjából 5 perc volt feldíszíteni és reményeim szerint leszedni is pont ugyanennyi ideig fog tartani (bár ez utóbbi mindig a szüleimre maradt az utóbbi rengeteg sok évben, az egyetem első éve óta ugyanis mindig más városba szöktem ez elől a procedúra elől... :)

A jelenlegi állás szerint 2020-ban egyáltalán nem jutok el fodrászhoz, mivel már a legeldugottabb helyen sincs szabad időpont, így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a tavalyi fiús nyakszirtig érő frizurámból mostanra vállig érő hajkoronám lett. :) Hamarosan lehet, hogy ismét a derekamat fogja verdesni, mint utoljára emlékezetem szerint az egyetem utolsó évében, legalábbis ha ilyen tempóban jutok hajvágó olló közelébe... Megint megbarátkoztam a lófarokkal, futás közben és lassan már a munkahelyemen is praktikus, épp csak a futáshoz használt sapkát akarja folyton ledobni magáról... a megoldáson még töprengek egy kicsit. 

Talán a legnagyobb jó a mai napban, hogy a hétköznapi dolgok esetén tapasztalt döntésképtelenségemhez képest (melyik ételt válasszam az étteremben, melyik ruha legyen a befutó az üzletben, melyik matrac kerüljön az ágyamba, stb) nagyjából 10 perc alatt választottam függönyt és sötétítőket a lakásomba és meg is rendeltem, varrással együtt. Közben néhányszor ugyan elveszítettem a "fonalat", hogy épp mit kérdez tőlem a hölgy, aki a megrendelést felvette, szerintem nagyobb zavarban voltam, mint egy átlag konferencián az előadóhoz szegezett kérdések kereszttüzében... mindegyik kérdés váratlanul ért... de azért sikeresen abszolváltam a feladatot, csak holnap kell még egyszer visszatelefonálnom, hogy biztosan jól mértem-e le a mennyezet-padló távolságot... :))

napi jó - 139. nap

... bár a köd miatt itt ténylegesen nem látszik a Jupiter és Szaturnusz együttállása, de szerencsére online azért követhető. :)) még szerencse, hogy 2000 éve internet nélkül is működött a dolog. :)

 Éljen a technológia - is! :)

napi jó- 138. nap

 Ma spontán ébredtem reggel 8-kor, álmomban a főnökömnek pozitív lett a koronavírus tesztje, így némi ijedtséggel indult a reggel, mert egyből arra gondoltam álmomban, hogy nagyon fog hiányozni a szakmai tudása, ameddig otthon lábadozik... 

Azért összeszedtem magam és futottam 8.48 km-t, hogy gyűljenek azok a kilométerek, mielőtt még lehavazik. :) Nem vagyok szilárdan meggyőződve arról, hogy képes leszek rávenni magam a futásra, ha havas latyakban kell elindulni... bár már legalább kétszer elindultam szemerkélő esőben is, szóval még meglephetem magam... :) 

Ma már a negyedik gyertyát is meggyújtottam, elröpült az idő, hamarosan tényleg itt a Szenteste. 

Rájöttem, hogy a jelenlegi helyzet remek alkalom arra, hogy kitaláljam, hogy én magam hogyan szeretném tölteni a Karácsonyt, most, hogy nincsenek külső befolyásoló tényezők... Karácsonyfát szeretnék állítani (valami egészen pirinyót), de süteményt lehet, hogy nem fogok sütni, főleg, hogy ma felajánlotta É., az egyik kedves barátnőm, hogy süt nekem is egy tálcával, nehogy nekifogjak sütögetni... 

Lehet ellenállni egy ilyen ajánlatnak?

napi jó - 137. nap

Pont amikor az ajtómra készültem kiaggatni a frissen beszerzett angyalkámat, hogy ezzel is a karácsonyi hangulatot erősítsem magamban, összefutottam Gy. kedves szomszédommal (a két kedves felnőttből az egyik) és nagyon jót beszélgettünk 2020-ról, 2021-ről, önismeretről. :)

Beszélgetésünk kapcsán újabb könyv került a látóterembe és a hangulat kártyák, amik az érzelmi intelligenciát fejlesztik és amiket ki szeretnék én is próbálni. :)

napi jó - 136. nap

Ma elfelejtettem futónadrágot vinni a futáshoz munka után, de szerencsére ez végül nem tántorított el és az egyik ezen a héten nem használt türkizkék munkahelyi nadrágomban kocogtam végül. :) magamon is meglepődtem, hogy a feladás helyett megoldást kerestem. :) lassan eljutok odáig, hogy kezdem élvezni időnként a mozgást magát is, nemcsak az utána következő szellemi felfrissülést. :)

napi jó - 135. nap

Ma azon kellett elgondolkoznom, mit jelent nekem a Karácsony. Holnap elő is kell adnom pár percben.

Könnyekig hatódtam a saját gondolataimtól, sok szép emlékem fűződik hozzá. :)

Remélem holnap el fogom tudni mondani... 

Bátyótól loptam (utólagos engedelmével) egy általa készített fotót, ami szerintem pont ezt az ünnepi hangulatot árasztja. :) 

Egy kicsit megmozdult bennem a karácsonyi hangulat, eddig semmi ilyesmi érzésem nem volt. 

De még van időm. :)

napi jó - 134. nap

Úgy tűnik, beválik a recept, hogy ha futóruhában megyek be dolgozni (persze napközben átöltözöm :) ), akkor utána még jó eséllyel elmegyek futni is. :) 

Gyűlnek a kilométerek, ma is volt 6 darab belőle, még 20 km van hátra az egész év alatt lefutott 500 km-hez és még a hónap fele hátra van. :) A végén még kiderül, hogy tényleg mindenre képes vagyok, amit a fejembe veszek... 

Csak a fejembe kellene vennem dolgokat, amik fontosak nekem és nem engedni, hogy a nem fontos dolgok letaszítsák őket. Erre kellene valami működő technikát kidolgozni (a végtelenített listák nem nagyon alkalmasak... ).

A mai nap jó dolga tehát a futás volt szakrendelés után, a tanulsága viszont egy beszélgetés csattanója volt, ami úgy szólt, hogy jogom van magamat tenni első helyre a saját életemben. 

Azt hiszem ezt magamra kell tetováltassam valahova jól látható helyre magam és a környezetem számára is (pl a homlokom...? :) ), mert hajlamos vagyok megfeledkezni róla.

napi jó - 133. nap

 (halkan megsúgom, hogy kimaradt a 129. nap, de úgy látom, senkinek nem tűnt fel... :)) ) 

A mai nap a fantasztikus beszélgetések jegyében telt. 

Először a tesómmal beszélgettem döntően statisztika ügyben (nem mondtam még le teljesen a cikkírásról), jót tett kicsit magamnak is letisztázni, hogy mi is motoszkál bennem, milyen tudományos kérdések merülhetnek fel egyáltalán, amire választ lehetne keresni? így repült el két óra...

Ezt követően a szüleimmel, ma főleg anyukámmal Skype-oltunk és számos megható és érdekes dolgot tudtam meg anyai ágon a dédnagyszüleimről, nagyszüleimről és anyukám gyerekkoráról. :) Apu részéről is gyűlnek a hasonló információk, még jópár izgalmas beszélgetés vár ránk. :) Bár próbálkoztak fiatalabb koromban ezeket az információkat átadni, de engem olyankor annyira lefoglaltak a saját gondolataim, gondjaim, vagy csak épp egy világfájdalmas periódusomat éltem, hogy akkoriban nem fogtam fel, milyen igazi kincsek ezek az emlékek...

napi jó - 132. nap

Ma szándékosan futóruhában mentem dolgozni, így munka után futottam is egy laza 5 km-t, bár nem volt napsütés, ködbe rejtőzött a táj egy része, de így is hangulatos volt. Utána aludtam két órát. 

Az új futóórám csodás, még ismerkedünk, de számos érdekes dolgot tud, amit az előző még nem, például már azt is mutogatja, ha szerinte nem elég pihentető az alvásom... kíváncsi leszek, hogy a ma délután 2 órás szundikálást észlelte-e... igaz, hogy alvás közben ment egy hangoskönyv is, ami az időmenedzsmentről szól és sikerült viszonylag gyorsan bele is aludnom, bár időnként fel-fel riadtam fejezetváltásnál, szóval nem tudom, ez mennyire számíthat pihentető kategóriának...  

Kezd nem elszállni teljesen az esély, hogy idén meglegyen a lefutott 500 km... :) jövőre lehet, hogy minden lefutott km mellé 10-10 perc cikkírást is meg kellene fogadjak és akkor lehet, hogy végre befejezném az egyik cikkemet...

napi jó - 131. nap

 Valójában tegnapi, de eltöltöttem az időt a beállítgatásával... 

... mostmár akár maratont is futhatnék (ha tudnék, bírnék és akarnék - de leginkább egyik sem), mert akár 40 órát is képes kibírni GPS használat mellett is. De annyi távot inkább csak gyalogolnék, azt sem mostanában. :)

napi jó - 130. nap

... erre a hétre lejárt a szakrendelés, ha jól tudom (természetesen minden nap minden borulhat), így holnap megpróbálhatom magamra zárni a szobám ajtaját és kicsit lefaragni az elmaradt telefonos betegkonzultációkból, leletezésekből... 

... ez az egész jelenlegi helyzet egy kicsit sokkterápia is: eddig mindig úgy gondoltam a hétfőre és a szerdára, amik a klasszikus szakrendelős napjaim voltak, hogy ezek a napok rettenetesek lesznek (még mindig feszélyez a tudat, hogy ketyeg az óra, kint ül rengeteg beteg akik számos olyan problémájukat is elhozzák és rámbízzák a hozzám tartozókon kívül, amikhez semmi közöm és emiatt még inni sem marad időm és mosdóba járni, nemhogy enni, hogy valamennyire lehessen a napot időben zárni - pl csak fél óra csúszással a végén), most viszont már annak tudok örülni, hogy ha egy héten csak három vagy négy nap kell szakrendelni, és nem mindennap. 

... felüdülés lesz, ha egyszer visszatérhetek a csak hétfőkhöz és szerdákhoz... :)

napi jó - 128. nap

 Ma bedobom a Jolly Jokert, mert még készülnöm kell a holnapi előadásomra, csak ma esett le, hogy holnap van az egyik ilyen nap... még szerencse, hogy a változatosság kedvéért ezt legalább évente 1x magyarul, 1x pedig angolul is előadom. Még így is időnként meglepnek a saját diáim és most is épp még pótolgatom fontosnak vélt információkkal... :)

Szóval az év összes napjára, de különösen a késő őszi-téli-kora tavaszi hónapokra mindenképp mondhatom, hogy minden nap szenzációs érzés, hogy van egy garázsom, amit gyakorlatilag a lakásom fűt és ami miatt reggelente, ameddig a többiek a jeget kapargatják a szélvédőről, én vidáman, nem elgémberedő kézujjakkal, mint eddig (na jó, lett vezetéshez kesztyűm, szóval amikor épp megtaláltam, akkor ez utóbbi nem volt jelentős) tudok elindulni dolgozni. Eddig ilyenkor 10 perccel korábban indultam, mostanában inkább 10 perccel később, mert elszöszmötölöm az időt - inkább az ébredéssel, az ágyban hallgatom meg a 6 órakor kezdődő klasszikus zenedarabot a nem is tudom melyik rádióban, majd felolvasnak egy szuper könyvből, majd fél 7-kor végre a hírek kezdetekor elkezdek kibújni a paplan alól...

 Visszatérve a garázsra, soha nem mertem volna álmodni sem ilyesmiről és most ez megtalált engem. 💓