napi jó - 186. nap

Bámulatosan jó dolgok történnek mostanában. :) 

Elkészült a nyomtató, kevesebbet kellett fizetnem, mint amennyit a tegnap a telefonban értettem és kb 3x kevesebbet, mint amennyire eredetileg készültem az előző nyomtatóm tönkretevése után kapott árajánlat alapján.. :) 

Megvolt az előadás, ami az utóbbi napokban izgalomban tartott - rögtön kezdés előtt a szépségemet méltatta az egyik előadótárs, ilyen bevezető után mi mást is lehet tenni, mint ragyogni. :) 

A visszajelzések alapján jól sült el a rendezvény, természetesen én szokás szerint úgy éreztem, hogy lehettem volna jobb is, de ezt most elengedtem és majd legközelebb... bár most is elég sokat készültem rá, valahogy az az érzésem, hogy minél több tapasztalatot szerzek, annál ügyetlenebbnek érzem magam. Hát hogy is van ez? Közben pedig tudom, hogy annyi más embert is felkérhettek volna, szóval kívülről talán nem olyan rettenetes a helyzet, mint ahogyan én érzem - ideje lenne végre elengedni a tökéletesség iránti vágyamat és elfogadni, hogy én is csak egy egyszerű humanoid vagyok. 

Este volt egy hirtelen összehívott lakógyűlés, nagyon jó hangulatban telt, mindannyian egyetértésre jutottunk, majd a 2 legkedvesebb szomszéddal született egy kicsit zártabb virtuális csoport is, ott még egy darabig folytattuk a mókát.

Az előadás óta nem végeztem szellemi tevékenységet - hivatalosan is szabadságra vonultak az agysejtjeim ma estére. :) 

Holnapra azért már vannak szellemi tevékenységgel kapcsolatos terveim - cikket fogok írni. Legalábbis remélem.

napi jó - 164. nap

Olyan környéken lakom, ahol ha 1 óráig a nem bezárt garázs ajtóban lengedezik a kulcs-csomóm, akkor visszavár ugyanabban a pozícióban... :) Annyira nyomasztott a mai előadás tudata, hogy egyszerűen elfelejtettem bezárni az ajtót miután kiálltam a garázsból, csak simán elhajtottam... 😅

napi jó - 157. nap

Kb. 3-4 év után úgy tűnik, hogy ismét lesz virága az egyik "zöldségnek", amit utoljára akkor láttam virágozni, amikor ajándékba kaptam. Szemlátomást jól érzi magát a hálószobámban... az irodámban még csak új hajtást sem volt hajlandó teremteni, itt pedig számos zsenge zöld hajtás mellett most két pirosat is látok...

Mondjuk tény, hogy én is jobban érzem magam ebben a szobában, mint abban...

napi jó - 149. nap

Elkezdődött az év és már 10 nap el is telt belőle. :) Ez az év sem ígérkezik lassabb tempójúnak, mint a tavalyi. Bár hétvégére terveztem a nagy 2020-as évértékelő megírását, de végül újratervezés lett. Nem amiatt, mert nincs is kedvem rágondolni, nekem meglepő módon a számos viharos fordulat mellett összességében több felismerést és önmagam felett aratott győzelmet hozott ez az év. 

Na de erről majd máskor (remélem nem lógom el végül, a halogatásomat ismerve ;) ).

A mai napi számos jó dolog egyike a Praktiker parkolójában kapható túrós barackos házirétes, egyszerűen valami fenomenális. A másik napi jó, és ne nevessetek, elég ha csak mosolyogtok, hogy a WC-be vásároltam olyan WC-papír tartót, aminek könyv/folyóirat tartó része is van. Végre megoldódik ez a problémám, családi örökségem része, hogy ott nyugalomban lehet olvasgatni, az egy szent hely, ott senki sem zavarhatja a másikat az elmélyülésben. :) Mivel a lakásomnak ez a része különálló a fürdőtől és tényleg pirinyó helység, már mindenféle ajtóra szerelhető megoldásban gondolkoztam, mikor szembejött velem ez a lehetőség. ;)

Délután pedig lehavazott. :) Bár amióta autóm van, ennek annyira nem szoktam örülni, de végül is így január majdnem közepén egy jólnevelt mérsékelt égövi településen ennek itt is lenne az ideje- igyekszem hát én is örülni neki. :)

napi jó - 148. nap

Kutya bajom sem volt az oltás után, se fejfájás, se hőemelkedés, se bőrpír. Tegnap és ma este is végigettem az egész estét, nagyjából mindent végigkóstoltam a hűtőmből, de ez mondjuk teljesen független az oltástól, mivel amúgy is ez az egyik kedvenc esti programom - ha már rendszerint csúszik az ebéd délután 4-5-6-ra, akkor viszont annyira belejövök az eszegetésbe, hogy éjfélig meg sem állok. Ma a Tuc keksz esett áldozatul és egy fél(kilós) pomelo... :)

Második adag függöny is felrakásra kész - miközben a 4. részt is megnéztem ma az Úttörő sebészekből, szorgalmasan rakosgattam fel a műanyag fityfirittyeket a tegnapi kör után még mindig enyhén zsibbadó ujjbegyekkel. Ma épp egy indiai szívsebész életét mutatták be, aki munkája egy jelentős részét ingyen végzi, felkarolva a szegényeket (akikből akad egy pár arrafele) és aki Teréz anya szívproblémáit is gondozta. Remélem lesz még sok-sok évad (bár jelenleg már csak egy adag függöny vár felrakásra kompatibilis állapotba hozásra), nagyon motiváló ez a sorozat. :)

napi jó - 147. nap

Bár most épp elgondolkoztam, hogy esetleg újra kellene kezdeni a számozást 1-től, mert ez már új év, új lehetőségek (de még mindig a régi önmagam, apró kis felismerésekkel)... de akkor duplikátumok keletkeznek??

Szóval a napi jó, hogy ma megkaptam a k0r0navírus elleni védőoltást, természetesen semmi bajom, várom a következőt 3 hét múlva és akkor nyugodtabb szívvel megyek majd be az olyan betegekhez is, akik pl 5 napja érkeztek haza Németországból és eszükbe sem jutott, hogy önként elvonuljanak 10 nap karanténba, ahogy elvileg tenniük kellene, mielőtt kiteszik a lábukat a nagyvilágba és beteszik ugyanezen lábukat egy nem akut betegellátó intézetbe nem akut problémákkal. 

A második napi jó, hogy elkészültek a saját méregetésem alapján tippelt és saját ízlésem szerint választott függönyeim és jól mutatnak, továbbra is tetszenek és nem lettek sem túl rövidek, sem túl hosszúak. :) A nem annyira jó hír, hogy felaggatni a karnisra kb függönyönként félóra, mert ezeket az apró pici műanyag fityfirittyeket egyesével kell bekapcsolni és ha mind megvan, akkor felvezetni a karnis sínjére. A következő karnisom egészen biztosan egy klasszikus cső lesz, amire a függönyBe varrt karikákat kell kb 10 másodperc alatt rávarázsolni. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, amikor mosás előtt egyesével le kell szedegessem ezeket, hogy ne tegye majd tönkre a mosógépet a lekapcsolódó fityfiritty társaság.... 

A harmadik napi jó, hogy függönyfelrakás közben a Netflixen egy sebészekről szóló sorozatot néztem (Úttörő sebészek) és a maximalista transzplantációs sebésznő története közben rájöttem, hogy bár egész életemre az volt a jellemző, hogy belefogtam dolgokba, amiket gyorsan meguntam és ezért abba is hagytam, a munkahelyemen még soha nem éreztem unalmat és ha egyszer elhagyom a pályát/szakágat, annak biztos nem az unalom lesz az oka... :)

napi jó - 140. nap

Bár az utóbbi napokban kicsit elbizonytalanodtam, hogy az elképzelésem idén megvalósítható-e, de végül mégiscsak lett irinyó-pirinyó nekem tetsző Karácsonyfám. :) Képeket természetesen csak december 24.-én osztok meg, addig próbáljátok meg elképzelni. Nagyjából 5 perc volt feldíszíteni és reményeim szerint leszedni is pont ugyanennyi ideig fog tartani (bár ez utóbbi mindig a szüleimre maradt az utóbbi rengeteg sok évben, az egyetem első éve óta ugyanis mindig más városba szöktem ez elől a procedúra elől... :)

A jelenlegi állás szerint 2020-ban egyáltalán nem jutok el fodrászhoz, mivel már a legeldugottabb helyen sincs szabad időpont, így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a tavalyi fiús nyakszirtig érő frizurámból mostanra vállig érő hajkoronám lett. :) Hamarosan lehet, hogy ismét a derekamat fogja verdesni, mint utoljára emlékezetem szerint az egyetem utolsó évében, legalábbis ha ilyen tempóban jutok hajvágó olló közelébe... Megint megbarátkoztam a lófarokkal, futás közben és lassan már a munkahelyemen is praktikus, épp csak a futáshoz használt sapkát akarja folyton ledobni magáról... a megoldáson még töprengek egy kicsit. 

Talán a legnagyobb jó a mai napban, hogy a hétköznapi dolgok esetén tapasztalt döntésképtelenségemhez képest (melyik ételt válasszam az étteremben, melyik ruha legyen a befutó az üzletben, melyik matrac kerüljön az ágyamba, stb) nagyjából 10 perc alatt választottam függönyt és sötétítőket a lakásomba és meg is rendeltem, varrással együtt. Közben néhányszor ugyan elveszítettem a "fonalat", hogy épp mit kérdez tőlem a hölgy, aki a megrendelést felvette, szerintem nagyobb zavarban voltam, mint egy átlag konferencián az előadóhoz szegezett kérdések kereszttüzében... mindegyik kérdés váratlanul ért... de azért sikeresen abszolváltam a feladatot, csak holnap kell még egyszer visszatelefonálnom, hogy biztosan jól mértem-e le a mennyezet-padló távolságot... :))

napi jó - 115. nap

A költözésnél számos kincs is előkerült, például a több, mint egy évtizeden keresztül gyűjtögetett (döntően ajándékba kapott) gyertyagyűjteményem, amiből nagyjából 1 darabot gyújtottam meg az évek során. 

Ma este kedvem támadt az olvasásomhoz kis hangulatot teremteni, előszedtem egy karácsonyi csillámos gyertyaüzemelésű párologtatót és tettem a párologtatóba néhány darabka illatos pöttyöt (viaszt?), ami gondolom akkor bocsát ki ellenállhatatlan illatot, ha alágyújtanak....

... az egész lakásban nem találtam egyetlen doboz gyufát vagy öngyújtót sem, pedig jó néhány dobozba reménykedve túrtam bele...

... bár legutóbb a sörnyitást egy kiskanállal (és egy kb 8 napig gyógyuló sérüléssel) meg tudtam oldani, de ez a feladat most kifogott rajtam, látszik, hogy nem voltam kiscserkész..

... így tehát ma sem fogy a gyertyakészletem... :)

napi jó - 114. nap

Ma megérkezett a "pakk" a szüleimtől, minden darabkája nagy-nagy gonddal és szeretettel kiválasztva. :) Egy kis otthon, ami  a mindennapjaim része lehet. 

Kicsit túl van reprezentálva benne a konyha, de ki tudja, eljön még az idő, amikor saját kézzel fogok krumplipürét készíteni, vagy gombócot szedek ki a fövő vízből... (remélem nem valami világégés kell ezt megelőzze, hanem csak simán rá fogok érni ilyesmire akkortájt...)

napi jó - 113. nap

Röpül az idő és mire nekifognék blogot írni, már le is csukódik a szemem mostanában. Pedig számos jó dolog történik nap, mint nap, például végre erőt vettem magamon és beparkoltam a garázsomba, mint kiderült, tényleg befér az autó. :) Annyi hely még marad az ajtó szélétől, amennyi elég ahhoz, hogy ne kapjak minden reggel szívinfarktust kifele tolatáskor. :) A garázsban már kellemesen nagy a tér és jó meleg van, hiába na, én melegítem - fölülről. :) 

A másik nagyon jó dolog az volt, hogy végre elkezdtek fűteni, fázós ember vagyok és csak reménykedtem, hogy minden fűtőtest működik majd az új helyen. Most próbálom kitapasztalni, milyen hőfokra állítsam a fűtőtesteket, ami számomra kellemes, se ne fázzak, se ne legyen indokolatlanul meleg. Ez az első hely (a szállodákat leszámítva, ahol mindig az az első mozdulataim egyike, hogy 20 C-ról 25-re tekerem a hőszabályzót, hogy ne fagyjak meg éjszaka), ahol nekem kell beállítani a fűtőtesteket - még mindig tanulom az életet. :)

Ma pedig 2 hét kihagyás után (ugyanolyan okból, amiért a blogolás is elmaradt) ismét futottam egy laza 5 km-t. Próbálok visszatérni a rendszeres testmozgáshoz, de úgy tűnik, nem elég motiváló, ha nem fizetek be valami versenyre, csak gondolatban nézem ki magamnak... :)

napi jó - 111. nap

Első éjszaka lesz az új lakásban, hála a mai segítségeimnek is és mindenkinek, aki valamit is hozzátett ahhoz, hogy ez a nap elérkezzen. 

Délelőtt és kora délután is pakolásztunk, költöztünk, egész idő alatt nevetve, vidáman. :) Jó móka volt (bár még egy kör nagyjából hátravan).

Remélem, szép álmaim lesznek. :)

A sarkokat természetesen megszámolom! ;)

napi jó - 108. nap

 ... azt még nem tudom, hogy aludni mikor fogok az új helyen, de az már kiderült, hogy dolgozni nagyon jól lehet. :) tegnap és ma este is átugrottam pár csomaggal és akkor már megírtam 4-4 kérelmet a betegeimnek így éjszakába menően, majd pedig fogtam - most épp fogom magam, és visszamegyek a másik lakásba aludni (ha megint nem pörgök fel úgy, mint tegnap éjjel és számolgatom a bárányokat éjjel 1-ig...)

... remélem azért más előnyös oldalait is fel fogom fedezni a lakásomnak, például a pihenés és regeneráció szempontjából... 😊

... a magánéletem kicsit megint eltűnt a színről. Úgy tűnik, hogy bőszebben kellene védelmezzem...

napi jó - 105. nap

 ... még mindig nem az a nap, amikor átveszem a lakáskulcsokat - pedig már hétfőn is úgy volt... 

... majd kedden... 

... majd ma... :)

Viszont holnap (is) állítólag igen és állítólag kapok egy nagy halom paradicsomot is az új hűtőmbe, csak úgy... a kulcsok mellé... :) nem meséltem el, hogy a másik hűtő is tele van paradicsommal, engem mostanában mindenki paradicsommal akar tömni, illetve szőlővel ... nem tudom olyan ütemben enni, ahogy újratermelődik... lehet, hogy rosszul kommunikáltam a Fennvalóval és pasi helyett paradicsomot értett...?

Szerencsére vannak körülöttem elhivatott gyümölcs- és zöldség rajongók, így legalább egy részét el tudom ajándékozni, mielőtt tömegesen megromlik.

napi jó - 104. nap

Kiderült, hogy a december 31.-én megvásárolt, és azóta a lakásban egy dobozban levő, ki sem csomagolt hatalmas okostévé, amit leginkább amiatt vettem, mert a szüleim reklamáltak, hogy az apró betűs szövegeket már nem látják a kb 8 éves másikon, amit én inkább monitorként használok (igaz, hogy lassan már én sem tudom elolvasni rajta az apróbbacska írásokat...), remekül működik és olyan dolgokat tud, amikről nem is álmodtam. Mivel Samsung, mint a telefonom is, gyakorlatilag a telefonról irányítgathatom, kapcsolgathatom, biztos vannak emberek, akiknek ez megszokott, de nekem kicsit leesett az állam - és van külön N3tflix gomb a távirányítón... 👀

Kicsit izgultam, hogy kellemetlen lesz, ha el sem indul - sajnos vagyok annyira pesszimista, hogy ezt feltételezzem, pedig igazán az Univerzum próbál nekem segíteni itt és ott (kivéve amott...). Például most elhalasztódik egy kongresszus is miattam, így lesz rá némi esélyem, hogy rendesen elkészítsem az előadásomat és fel tudjak készülni is rá, akár szemkontaktust is tartva a közönséggel, nem úgy, mint máskor, amikor utolsó este fogok neki ténylegesen összehozni, éjszakába nyúlóan, az előadás alatt pedig meredten a diáimat bámulom, mert már nem emlékszem világosan, éjszaka mit is matattam még a laptopon... 😵

Találkoztam a két szimpatikus szomszédom közül az újabbal, jó érzés, hogy az ő láttán nem szorul görcsbe a gyomrom. Szerintem az Univerzum direkt küldte a szembe-szomszédot is, hogy gyakoroljam a konfliktus felvállalást és diplomáciát - egyikben sem jeleskedek... 

És még futottam is! Bár előtte 5 napot ellógtam - hiába na, ennyit tesz, hogy nem érzem magam fenyegetve holmi tömegközlekedési eszközök, befizetett nevezési díjak és lejáró határidők által... 😁

Úgy tűnik, kell nekem a külső nyomás, hogy fejlődjek... csak mi lesz így a koszorúereimmel...?

napi jó - 103. nap

Volt néhány váratlan fordulat, pl. a holnapi költözködés elnapolódik, mivel aki felajánlotta a segítségét a cipekedésben, COVID-kontakt-kontakt lett és inkább nem kockáztatok... még szerencse, hogy még azelőtt kiderült, mielőtt nekifogtam pakolászni - így pont ugyanúgy nem tartok kb. sehol sem a költözéssel, na de hétfőn még úgyis van a munkásoknak ott dolga... 

A csomagolástól tehát megszabadultam, így viszont magamat is meglepve nekifogtam és kipipáltam pár régebb óta halasztott feladatot - összefoglalót egy kérelemhez, néhány kényelmetlen emailt, amiben felvállalok pár konfliktust (az egyik ilyen még némi mellkasi panaszt is okozott, ebben nem vagyok jó, ezt még tanulnom kell - ti hogy csináljátok, hogy ez ne okozzon lelki traumát - nektek...?), gyakorlati beosztást készítettem... 

Közben online élő nemzetközi kongresszust hallgattam és volt néhány igazán jól előadás (szokás szerint az akcentusokon mosolyogtam, annyira semmivel sem összetéveszthető az olaszoké és a franciáké... :)) ).

A futást bizony ma is ellógtam, mert annyira finom tortillát rendeltem a neten, és úgy tele tömtem vele a pocakomat, hogy utána már moccanni sem tudtam - a székben ülés szerencsére még ment, így a munkában nem akadályozott. :) 

Holnap reggel futással kezdek - ha át nem alszom. :)

napi jó - 98. nap

 ... ma majdnem megkaptam a lakásom kulcsát azzal a címszóval, hogy felújítás befejezve, beköltözhetek.

... de aztán mégsem...

... még van pár dolog és a redőnyök sincsenek még fent, a szomszédok viszont viszonylag jól belátnának, függönyt vadászni pedig nincs kedvem. 

... ami viszont tényleg jó, hogy kevesebbe került a felújítás, mint amire az utolsó becsléseim alapján számítottam. 

... alakul a dolog, a Karácsonyt már lehet, hogy tényleg ott fogom ünnepelni...

napi jó- 97. nap

 Ma már az új lakásban takaríthattam É. segítségével, akinek mélységesen hálás vagyok, mert az összes ablakot megtisztította, amit én pölö nagyon utálok. :) Én viszont a lakás legszimpatikusabb részét, a konyhát sikáltam tisztára és bár gyanítom, hogy nem fogom egyik mesterszakács karrierjét sem fenyegetni, de annyira hangulatos helység, hogy biztos vagyok benne, hogy sok szép pillanatot fogok még ott átélni. :)

A takarítás közben egyszercsak elkezdett zizegni az órám, hogy megtettem a napi kb 9000 lépést. A bősz sikálásomat értelmezte gyaloglásként... 

Miután hazavittem É.-t, még nekivágtam a napi futásnak, és bár a vége már lámpafény mellett történt, és a nagyon nem kedvelt intervallum edzés volt soron, de azért meglepetésemre 7 km lett a futás vége és megjavítottam az 5 km-es egyéni legjobbamat. ;)

napi jó - 95. nap

Ma végre megérkezett a megrendelt ágyneműtartóm is a megfelelő színben (mint kiderült, egyszer 2 hete már leszállították az üzletbe, csak akkor piros színben érkezett, én viszont az ágykerethez passzoló sötétbarnát kértem), valamint az 1 hónapja rejtélyesen csendbe burkolózó D0rme0 kifizetett rendelésem nyomát is sikerült néhány telefonálással felderíteni - egészen hatékony voltam. 

Kicsit elszomorított, hogy nincs körülöttem férfi, aki az ilyesmiket intézze (nekem a halálom az ilyen típusú intézkedés, telefonálás, szervezkedés), de végül is boldogultam, a bútorüzletben is segítőkészek voltak, berakták a lapra szerelt ágyneműtartókat az autómba (és még az összeszerelést is majdnem elkezdték szervezni, mert még emlékeztek rám az első körből, amikor az ágykeretet és a kanapét kellett bevarázsolni a lakásba és összerakni). Szerencsére az egyik ismerősöm fiáról kiderült, hogy ilyesmikhez is ért, így majd őt fogom megkérni némi csokiért cserébe, mert az a gyengéje. :) 

Az ajándék bútorok elhozatala is alakulni látszik a mai egyeztetések alapján egy 200 km-re levő városból. A szüleim barátai ajánlották fel, így pár könyvespolcom addig is lesz, ameddig megint lelkileg és anyagilag is ráhangolódhatok egy újabb kör bútor vásárlására. Kapok még néhány széket és 2 kisebb kanapét is, így lassan annyi ülőhely lesz nálam, hogy házi mozit nyithatok a szomszédoknak...

A beköltözés időpontjáról inkább nem írok semmit, nehogy elkiabáljam, annyi mindent hallottam már kezdve májustól, hogy most a "99%-ban kész vagyunk"-nak már nem hiszek.

De azért reménykedek, hogy még (idén) Karácsony előtt összejön. :)

napi jó - 93. nap

 Tegnap éjjel 2-ig pakolásztam itthon, mivel ma jöttek az első adag dobozaimat elvinni az új lakásba, így nem volt időm a tegnapi nagyon jót megírni: voltam egy kvíz-esten, ahova a kozmetikusnő szervezett be, akit a folyamatos maszkviseléstől meggyötört, pubertáskorom könnyfacsaró élményeit visszahozó arcocskám miatt látogattam meg már kétszer is az utóbbi időben... Engem mindig azzal nyugtatgattak, hogy ha felnőtt leszek (és szülök pár gyereket), elmúlnak a pattanásaim - lassan már középkorúnak számítok és bár tény, hogy a gyerekprojekt hatásáról nem tudok nyilatkozni a faggyúmirigyeimre és ezek kivezető csatornáira, de egyébként most kicsit úgy érzem, hogy engem bizony átvertek gyerekkoromban. 

Tény, hogy nem számolhattak holmi koronával és annak következményeivel, valamint a hivatásomat sem gondoltam végig ilyen szempontból - de legalább nem lettem sebész vagy aneszteziológus, ezáltal jelentősen csökkentve az általános maszkviselési rizikót... 

Na de visszatérve a kvízre, utoljára gyerekkoromban vettem részt műveltségi vetélkedőn, szerintem az ilyen jellegű tudásom azóta csak romlott, de mivel csapatok vetélkedtek és az óra nem ketyegett olyan szigorúan, mint hajdanán, nekem végig nagyon pozitív élmény volt, és ehhez a frissen megismert csapat is nagyban hozzájárult. Nagyon jól szórakoztam, változatos feladatokat kellett megfejtetni, és ez a kicsit másfajta szellemi kihívás az agytekervényeimnek is jót tett, majdhogynem éreztem, hogy egy-egy halványabb bemélyedés elkezdett kialakulni a tükörsima részeken, ahol a földrajzról, történelemről, művészetekről volt hajdanán némi emléknyom...  Azért örültem, hogy a csapatban 3 nagyon profi csapattárs is volt, így csomó dologról ki sem derülhetett, hogy nem tudom, mert ők már rögtön tudták a választ... :) Szerencsére volt nekem is néhány találatom. ;)

A mai nap pedig egy csodával kezdődött: tényleg eljöttek a költöztetők, még szerencse, hogy éjjel kettőkor a pakolászás végén eszembe jutott, hogy egy ébresztőt azért állítsak be 7:45-re. Negyed 9-kor már itt is voltak és elvitték a csekélyke (összesen két darab) bútoromat, néhány nagyobb elektronikai cikket és mivel hoztak nekem üres rekeszeket/ládákat is, így ameddig megfordultak, a könyveim nagyját is sikerült összecsomagolni - mind a 10 rekesz megtelt, és még maradt is kb 2 rekeszre való mappa és könyv, de ezeket még át akarom nézni és kiszelektálni, mielőtt megutaztatom. 

Most eldöntöttem, ezentúl az e-könyvekre koncentrálok, mert tizenév alatt egy szép, de meglehetősen súlyos gyűjteményt sikerült összevásárolgatnom. A Kindle-t amúgy sem használom ki eléggé.

napi jó - 85. nap

Ismét számos jó dolog történt. :)

... futottam 7 km-t 1 óra alatt. Ez nekem életem második leghosszabb futása úgy, hogy önként vállalkoztam rá, az előző kb 100 méterrel volt hosszabb. Nem önként sem futottam ennél hosszabbat korábban. :)

... megvásároltam a vágyott fürdőszoba szekrényt (amit az is motivált, hogy szerintem egy 2 hónappal korábbi fotó frissen felfedezett tanulsága szerint el is repedt keresztbe a kagyló valamikor a felújítás során a nagy munkában...), ami az internet szerint épp nem volt raktáron a városban, de mégis találtak nekem egy bontatlan csomagot - bízom benne, hogy amikor holnap a brigád érte megy elhozni, akkor még mindig ugyanaz a modell lesz benne, sértetlenül. :)

... találkoztam a negyedik új szomszéddal is, aki szintén egy tündérnek tűnik egyelőre, nálam csak néhány évvel idősebb, fölöttem fog lakni a családjával, amit két kisgyermek és egy férj képez és már előre szabadkozott a kisgyerekek miatt. Megnyugtattam. Remélem egyszer majd én fogok neki szabadkozni 1-2 kisgyerek miatt... ;) Egyelőre úgy tűnik, hogy a szembeszomszédot leszámítva mindenki nagyon szimpatikus lesz. Kezdem várni az ottani életet, itt tizensokév alatt egy 5 emeletes lépcsőházban (ami egy kb 5 lépcsőházas komplexum része) összesen 5 családdal sikerült kb köszönőviszonyba kerülni és megismerni egymást az utcán, ebből összesen 2 emberrel beszélgetek is néha, egynek a lakásában is jártam, amikor beteg lett az édesanyja... Hiányzik az otthoni érzés, amikor ha elutazik az ember valahova, akkor a szomszéd lelkesen locsolja a virágjait, ameddig vissza nem tér az illető - na nem mintha életben lenne még akár 1 virágom is, mire az új helyre beköltözöm - dolgozom rajta... sajnos nem szándékosan...

És ha még palacsintát is hoznának, mint ahogy időnként ez otthon előfordul, amikor meghallják, hogy hazaugrottam pár napra... ;)

...ismét visszakerült a tej a jól megszokott helyére a hűtőben, miután a fejfájás hátterében diagnosztizált alacsony vérnyomásom miatt (vérnyomás: 89/60 Hgmm, pulzus: 56/perc) megittam a hetek óta a tej helyén árválkodó 2 dl vörösbort (és nem, a vérnyomásomat nem mértem még vissza, de a fejfájásom javult ;) ).