Bár az utóbbi napokban kicsit elbizonytalanodtam, hogy az elképzelésem idén megvalósítható-e, de végül mégiscsak lett irinyó-pirinyó nekem tetsző Karácsonyfám. :) Képeket természetesen csak december 24.-én osztok meg, addig próbáljátok meg elképzelni. Nagyjából 5 perc volt feldíszíteni és reményeim szerint leszedni is pont ugyanennyi ideig fog tartani (bár ez utóbbi mindig a szüleimre maradt az utóbbi rengeteg sok évben, az egyetem első éve óta ugyanis mindig más városba szöktem ez elől a procedúra elől... :)
A jelenlegi állás szerint 2020-ban egyáltalán nem jutok el fodrászhoz, mivel már a legeldugottabb helyen sincs szabad időpont, így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a tavalyi fiús nyakszirtig érő frizurámból mostanra vállig érő hajkoronám lett. :) Hamarosan lehet, hogy ismét a derekamat fogja verdesni, mint utoljára emlékezetem szerint az egyetem utolsó évében, legalábbis ha ilyen tempóban jutok hajvágó olló közelébe... Megint megbarátkoztam a lófarokkal, futás közben és lassan már a munkahelyemen is praktikus, épp csak a futáshoz használt sapkát akarja folyton ledobni magáról... a megoldáson még töprengek egy kicsit.
Talán a legnagyobb jó a mai napban, hogy a hétköznapi dolgok esetén tapasztalt döntésképtelenségemhez képest (melyik ételt válasszam az étteremben, melyik ruha legyen a befutó az üzletben, melyik matrac kerüljön az ágyamba, stb) nagyjából 10 perc alatt választottam függönyt és sötétítőket a lakásomba és meg is rendeltem, varrással együtt. Közben néhányszor ugyan elveszítettem a "fonalat", hogy épp mit kérdez tőlem a hölgy, aki a megrendelést felvette, szerintem nagyobb zavarban voltam, mint egy átlag konferencián az előadóhoz szegezett kérdések kereszttüzében... mindegyik kérdés váratlanul ért... de azért sikeresen abszolváltam a feladatot, csak holnap kell még egyszer visszatelefonálnom, hogy biztosan jól mértem-e le a mennyezet-padló távolságot... :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése