szombat, március 27, 2010

igazi kihívás...

... lesz holnap reggel 1 órával korábban kelni és bemenni dolgozni... csak meg ne győzzem magam félálomban, hogy jobb nekem a párnák között, csak még 5 percig, hisz úgyis vasárnap van...

csütörtök, március 25, 2010

Olyan lélekemelő...

... tud lenni egy vakbélgyulladás, főleg ha nem magadnak diagnosztizálod éjjel 3-kor, és pár órával a panaszok kezdete után a beteget már meg is operálták a sebészek és valóban helyes volt a diagnózisod. :)

... ki gondolná, hogy egy pár centis begyulladt csökevény így meg tudja szépíteni a napot és nagyob sikerélménnyel tölt el, mint egy kongresszusi részvétel... :)

... na igen, erről jut eszembe a holnapi újabb 10 perces szereplésem, amit legszívesebben elcserélnék 1 nap krumpliszedésre... szóljatok időben, ha bárkit érdekel a csere...:D

kedd, március 09, 2010

Megint elment a nap...

.. ahogy mindig szokott... :)



És a mai nyüzsgés után (a tudományos tevékenységem végét (?) jelentő védés fele megtett apró lépések, mentőzés, statisztikázás, hivatalos levelezések bonyolítása) jóleső érzés ezt a számot hallgatva egyre laposabbakat pislogni, és lassan álomba szenderülni... igyekezve nem gondolni arra, ami szombattól néhány hosszú hónapon keresztül kitölti a nappalokat és éjeket...

hétfő, március 08, 2010

egyik csalhatatlan jele...

... annak hogy ideje lefeküdni, mert a szellemi tevékenységnek mára már befellegzett az, ha az ember (lánya) az édesanyjának szánt nőnapi üdvözletet saját magának küldi el... és aztán 1 percébe kerül, ameddig leesik, hogyan is történhetett ez a misztikus képeslap visszavándorlás...

... tehát irány az ágy...

... és boldog Nőnapot Mindannyiunknak! :)

... és a Zoltánoknak! ... vagyis nekik boldog Névnapot!

... na jó, tényleg irány az ágy... :))

kedd, március 02, 2010

Kedves Szerencse!

Ha netalán az én blogomat is böngészed szabadidődben (mostanában jobban ráérhetsz, mert mintha kissé halványodó jelét látnám a tevékenységednek a nagyvilágban), és ezt a bejegyzést is olvasod, légyszi utazz el a kincses városba, és szegődj szorosan a nyomába annak a személynek, akitől mostanában eléggé elpártoltál... Arra igazán nem lehet panaszod, hogy nem dolgozik keményen az illető, szóval légy tekintettel erre az ő esetében (és miután az ő ráncait elsimítottad, minden más szorgalmasan és lelkiismeretesen dolgozó embernél is).

Számítok a segítségedre, kérlek ne okozz csalódást!

Köszönettel, reménykedéssel, utólagos és megelőlegezett hálával,
Cserebú


PS: ha már másképp nem segíthetek...