...amúgy...

...ez a nagy hideg sem tesz jót a lelkiállapotomnak... Hiába vagyok hegyi lány, engem a gólya szerintem rossz kontinensen ejtett a fejemre dobott le (bár a szüleimmel és bátyámmal való külső hasonlóság azért nem elenyésző, de ezt biztos csak a táplálkozás és környezeti tényezők teszik...), mert lelkemben igazi trópusi lény vagyok, és akkor érzem magam jól, amikor más már félig hőgutát kapott. Ehhez képest a reggeli szélvédő olvasztások, befagyott ablakmosó spriccoló lyuk, hólapátolás az autó tetejéről és belülről(!!!) befagyott szélvédő kapirgálása és viharos erejű benti klímában ücsörgés nem villanyozza fel túlzottan a napomat.

Hát legyen már végre tavasz!

Hüpp.

...önző...

...újabb (bár még viszonylag korai) gólyahír a munkatársaim között. Az első gondolatom az volt, hogy újabb adag beteget kapok ezáltal az eddigiek mellé...
Csak utána jutott eszembe, hogy az ilyen híreken illik együtt örvendezni...

Kicsit fáradt vagyok és nem úgy alakul az év, ahogy elterveztem. Lehet, hogy meg kellene próbálni tenni érte. Vagy tisztázni, hogy mit is akarok igazán. Csak félek magamba nézni, leginkább csak elszomorodok attól, amit látok.

Kész horror...

... Ma délután jelezték, hogy mégsem repülhet a csoportunk nagyobb része vissza a hónapokkal korábban lefoglalt repülővel, a délutáni gépre pakolták át a korábbi foglalásunkat... Ráadásul a transzfer is csak hajnali 4-re tudna hazaszállítani, így korábbi kisfőnököm javaslatának engedelmeskedve nem megyek hétfőn dolgozni valószínűleg...

Rémes.
....
:)

Négy csillagos valójában 5 csillag :)

Valahol Franciaországban. :)

Az ételek és a borok is kitűnőek. :) ha tudnék kicsit is franciául, elkezdenék pályázatokat keresgélni, hogy egy kicsit telítődhessek ezzel... 

ezúttal...

... a személyim maradt otthon. Még szerencse, hogy útlevéllel engednek fel a repülőre és azt viszont megtaláltam. Ez az online összekötött rendszer, amibe a személyivel lehet belépni, egyszer még elnyeli a dokumentumomat... vagy engem... vagy mindkettőt egyszerre. Még szerencse, hogy csak 8 gépen kellett hűséges rezidensem megnézze a szokásos mászkálásaim útvonalát követve, hogy aztán a benti kardigánom zsebében leljen rá...

... vajon büntetendő, ha kilyukasztom és a nyakamba akasztom (mint hajdanán a lakáskulcsot, bár így is néhány tucat kulcsot szerintem sikerült elveszítenem a távoli múltban - és a helyzet azóta csak romlott)...

látens genetika

... remélem egyszer felszínre tör a genetika, és képes leszek én is vidáman 6 órát buszozni, hogy megnézhessek egy színházi előadást egy másik városban (na jó és közben találkozhassak a kétszem gyermekem egyikével), amint azt a szüleim éppen teszik. :)
... nem a buszozással van amúgy bajom, csak hát olyan sok egyéb dolgot lehet tenni annyi idő alatt... pl aludni, vagy aludni, esetleg aludni (természetesen kényelmes ágyikóban)...

.... kicsit alvásmegvonási tüneteket produkálok egy közelgő pályázati leadási határidő (ez külső kényszer), egy nemzetközi kongresszus és velejáró posztergyártás (poszter szinten szintén külső kényszer), meggondolatlanul elvállalt referátum írás egy folyóiratba (belső lüke kényszer, mert minek ezt, nem is az én kutatási területem) és a még meggondolatlanabbul elvállalt angol nyelvű ülésvezetőség (tipikus példa arra, amikor átmeneti jó dolgomban sikerül egy magamat meghaladó feladatot önként a nyakamba venni) miatt, miközben sajnos a betegellátás és oktatás éppen úgy zajlik, mint bármikor máskor. Azaz eléggé.

....
Mindeközben drukkolok a genetikának - egyelőre a mogorva szomszédokra hasonlítok inkább....

várom a sok pozitívumot...

... az életemben, amiről írhatnék. Biztos itt vannak, csak a sok apró bosszúság és végtelenített feladat lista eltakarja... még jobban meg kell szűrjem, hogy melyik feladatokat engedem be a listámra a millióból, mert bár este 10-11-ig dolgozgatok, a Nagyfőnök szerint így is évek óta nem kutatok (bezzeg a nagyon ügyes kollégám...), és nem érti, hogy nem tudom befejezni napi 8 órában a teendőimet, mert egyre többen vagyunk az intézményünkben...

... ma este máris találtam egy feladatot, amire nemet mondhatok: az este 8-kor átküldött emailt, amiben úgyis számos nálam rengetegszer okosabb és szorgalmasabb ember is szerepel címzettként. Hagyom őket ismét ügyeskedni.