vasárnap, július 05, 2020

nem is tudom...

... hogy írogassam-e tovább a napi jókat, hisz egyelőre úgy tűnik, hogy minden visszaáll a megszokott kerékvágásba - kérdés, hogy meddig -, most épp nincsenek korlátozások és kicsit olyan már, mint egy régmúlt álom, amikor alig jártak autók az utakon, nem voltak emberek az utcákon, csak néhány kiváltságos foglalkozású ember járt rettenthetetlenül munkába, hogy biztosítsa az életben maradáshoz szükséges dolgokat.
... már csak a szekrényben felhalmozott 2 db ananászkonzerv, 2 csomag tészta és 3 üveg előre legyártott bolognai szósz emlékeztet, hogy hogyan képzeltem én, hogy mivel fogom magamat életben tartani, ha kijárási tilalom és kaja kiszállítási tilalom is lesz... semmi élesztő, nulla deka frissen vásárolt liszt.

... az az érzésem, hogy már mindenki elfelejtette azokat a tanulságokat és fogadalmakat, amiket pár hete még levont vagy esküvel fogadott.

Megint nagyjából ugyanaz a türelmetlenség, ugyanaz a mogorvaság, ugyanaz a pesszimizmus, és pont ugyanaz a panaszáradat. Semmi sem változott...

Nincsenek megjegyzések: