napi jó - 154. nap

...  annyira jó, hogy létezik az időjárás előrejelzés és végül is ennek hatására már a tegnap elmentem futni egy hosszabbat, mert ma egész nap szállingózott a hó és eléggé lehűlt az idő, így nem nagyon lett volna kedvem kidugni az orromat a jó meleg lakásból... :) 

... bár véget ért a szabadság, és a 20 elemes listából csak kb 1 dolgot pipáltam ki (ugyanis a 7-8 darab megbeszélés egyike sem szerepelt rajta, amin részt vettem) de most valahogy indokolatlanul is optimistának érzem magam és bízom benne, hogy lesz erőm, türelmem és energiám megoldani ezeket a feladatokat is határidőn belül. :)

 

napi jó - 153. nap

Ma gyönyörű napsütésre ébredtem és legnagyobb örömömre ki is jutottam a természetbe, egy kis terepfutásnak álcázott természetjárásra. 

Még ízlelgetem a terepfutást, a már megszokott és kedvelt aszfalt és rekortán pálya és kiszámítható elfáradás után ez most elég új, a váratlanul érkező emelkedők és hirtelen véget érő lejtők folyamatosan némi feszültségben tartanak, ki fogom-e bírni, túl fogom-e élni... Persze bármikor megállhatok vagy belesétálhatok, nem hajt senki, de tény, hogy jobban elfáradok. 

A látvány, a madárcsicsergés és az összehasonlíthatatlanul frissebb levegő azért kárpótol a futás közbeni-utáni vörös fejért. :)

 

napi jó - 152. nap

Gyűlnek a kilométerek a hideg téli napok ellenére, elképzelhető, hogy meglesz a 80 km a hónap végéig. ;) Felfoghatatlanul közeledik január vége, pedig most volt csak Szilveszter...

A 2. oltás után sem volt különösebb probléma, bár kb a 36. óránál jött egy kis hidegrázás, ami viszont paplannal, két bögre forró mézes teával és egy lebilincselő 2 órás filmmel könnyen átvészelhető volt gyógyszermentesen. Akit csak tudok, mindenkit felkészítek, hogy a 2. oltás után 2 napig nagyobb kiruccanást, fizikai megterhelést, heti bevásárlást ne tervezzen, azokon a napokon inkább kicsit kímélje magát. Továbbra is azt gondolom, hogy ez minimális ár azért, hogy ne kapjuk el ezt a nyavalyát, és ha nagyon pechesek vagyunk, és mégis, akkor is elkerüljük az intenzív osztályt. Annyira hiszek az oltásokban, hogy még oltópontra is jelentkeztem, hogy próbáljam segíteni az ellátást, ha végre nagyobb mennyiségben is érkezik oltóanyag. Másképp sokáig itt marad még velünk ez a kis izgága.

Ma másodkézből megtudtam, hogy megdicsért a volt főnököm a betegeim ellátásával kapcsolatban. Kitűnően leplezi előttem, hogy mit gondol rólam. Még szerencse, hogy mások előtt azért néha hangot ad neki, így néha én is értesülhetek róla... :)

napi jó - 151. nap

Ma megkaptam az oltás második részét is, egyelőre minden rendben, utána még tornásztam is fél órát, igaz, hogy nem vállövre fókuszálva (onnan már minden izomcsoportom évtizedekkel ezelőtt nyaralni ment), és nem az oltás miatt dolgoztam még kicsit este lassított felvételként, hanem simán csak az álmosság miatt. :) Miközben beadta a kolléga az oltást, beszélgettünk, most találkoztunk élőben személyesen, bár telefonon már néhányszor konzultáltunk és emlékeztünk egymás nevére. Annyira elvonódott a figyelmem, és olyan profin adta, hogy észre sem vettem a szúrást. :) Én nem bánnám, ha ez az állapot így is maradna, de az is világos, hogy a második után megfázásszerű tünetek, hidegrázás, hőemelkedés, ízületi fájdalom is belefér a következő 24-48 órában, ahogy a vizsgálatok során is látható volt - és a szakmai portálokon is olvasható. A Paracetamol és Algopyrin be van készítve.

Éppen ezért holnapra csak lazítást tervezek, spontán ébredést, esetleg egy rövid kis Teams-es megbeszélést, de ezt leszámítva egy valódi szabadnapot. :) 

Ha már történetesen épp szabadságon vagyok... ;)

napi jó - 150. nap

 Ma volt 9,3 km terepfutás, gyönyörű tájakon, madárcsicsergéssel és időnként felbukkanó napsugarakkal, az ébredező természetben. Persze azért volt benne séta is, az emelkedőket a túrázás közben sem annyira szeretem, nemhogy futás közben... :) 

Bár csak 7 km-re tippeltem, hogy le kell futni ezen a körön, de menetközben kiderült, hogy én valahogy rosszul emlékeztem, és bizony ez annál több lesz - de kibírtam, túléltem és még tudok járni. ;)

A másik napi jó az első virtuális könyvklub ülés volt, amit J. szervezett szűkebb baráti körében, amin számomra ő volt az egyedüli ismerős (bár egymás arcát most láttuk először :) ), és emiatt előtte még "kötelezően" olvasnom is kellett szépirodalmat, hogy a tárgyalt könyvhöz én is hozzá tudjak szólni. Az utóbbi hetek rohanása és egyre szaporodó feladathegyei, mások helyettesítgetései, utolsó pillanatban kapott határidős feladatok után felüdítő volt kicsit kikapcsolni és elmélyedni a történetben. 5 oldallal a könyv vége előtt elkezdődött az ülés, de nem lőtték le a poént, mert már sejthető volt az írónő önéletrajzából... Nekem nagyon tetszett a könyv, az önéletrajzi ihletésű könyvek mindig izgalmasak, amikor nem a fikció, hanem a valóság formálja a történetet és ennél a könyvnél a lélekábrázolás is magával ragadott. Jó lenne így merni tudni leírni a bennem munkálkodó érzelmeket... 

Persze az ülés után elolvastam a maradék öt oldalt is. Kíváncsian várom a következő könyvklubot.

egyelőre...

 ... nem érzem, hogy ez az év a kreatív énemet hozza előtérbe... Leginkább sokat aludnék és nem csinálnék semmit. De tényleg semmit. 

napi jó - 149. nap

Elkezdődött az év és már 10 nap el is telt belőle. :) Ez az év sem ígérkezik lassabb tempójúnak, mint a tavalyi. Bár hétvégére terveztem a nagy 2020-as évértékelő megírását, de végül újratervezés lett. Nem amiatt, mert nincs is kedvem rágondolni, nekem meglepő módon a számos viharos fordulat mellett összességében több felismerést és önmagam felett aratott győzelmet hozott ez az év. 

Na de erről majd máskor (remélem nem lógom el végül, a halogatásomat ismerve ;) ).

A mai napi számos jó dolog egyike a Praktiker parkolójában kapható túrós barackos házirétes, egyszerűen valami fenomenális. A másik napi jó, és ne nevessetek, elég ha csak mosolyogtok, hogy a WC-be vásároltam olyan WC-papír tartót, aminek könyv/folyóirat tartó része is van. Végre megoldódik ez a problémám, családi örökségem része, hogy ott nyugalomban lehet olvasgatni, az egy szent hely, ott senki sem zavarhatja a másikat az elmélyülésben. :) Mivel a lakásomnak ez a része különálló a fürdőtől és tényleg pirinyó helység, már mindenféle ajtóra szerelhető megoldásban gondolkoztam, mikor szembejött velem ez a lehetőség. ;)

Délután pedig lehavazott. :) Bár amióta autóm van, ennek annyira nem szoktam örülni, de végül is így január majdnem közepén egy jólnevelt mérsékelt égövi településen ennek itt is lenne az ideje- igyekszem hát én is örülni neki. :)

napi jó - 148. nap

Kutya bajom sem volt az oltás után, se fejfájás, se hőemelkedés, se bőrpír. Tegnap és ma este is végigettem az egész estét, nagyjából mindent végigkóstoltam a hűtőmből, de ez mondjuk teljesen független az oltástól, mivel amúgy is ez az egyik kedvenc esti programom - ha már rendszerint csúszik az ebéd délután 4-5-6-ra, akkor viszont annyira belejövök az eszegetésbe, hogy éjfélig meg sem állok. Ma a Tuc keksz esett áldozatul és egy fél(kilós) pomelo... :)

Második adag függöny is felrakásra kész - miközben a 4. részt is megnéztem ma az Úttörő sebészekből, szorgalmasan rakosgattam fel a műanyag fityfirittyeket a tegnapi kör után még mindig enyhén zsibbadó ujjbegyekkel. Ma épp egy indiai szívsebész életét mutatták be, aki munkája egy jelentős részét ingyen végzi, felkarolva a szegényeket (akikből akad egy pár arrafele) és aki Teréz anya szívproblémáit is gondozta. Remélem lesz még sok-sok évad (bár jelenleg már csak egy adag függöny vár felrakásra kompatibilis állapotba hozásra), nagyon motiváló ez a sorozat. :)

napi jó - 147. nap

Bár most épp elgondolkoztam, hogy esetleg újra kellene kezdeni a számozást 1-től, mert ez már új év, új lehetőségek (de még mindig a régi önmagam, apró kis felismerésekkel)... de akkor duplikátumok keletkeznek??

Szóval a napi jó, hogy ma megkaptam a k0r0navírus elleni védőoltást, természetesen semmi bajom, várom a következőt 3 hét múlva és akkor nyugodtabb szívvel megyek majd be az olyan betegekhez is, akik pl 5 napja érkeztek haza Németországból és eszükbe sem jutott, hogy önként elvonuljanak 10 nap karanténba, ahogy elvileg tenniük kellene, mielőtt kiteszik a lábukat a nagyvilágba és beteszik ugyanezen lábukat egy nem akut betegellátó intézetbe nem akut problémákkal. 

A második napi jó, hogy elkészültek a saját méregetésem alapján tippelt és saját ízlésem szerint választott függönyeim és jól mutatnak, továbbra is tetszenek és nem lettek sem túl rövidek, sem túl hosszúak. :) A nem annyira jó hír, hogy felaggatni a karnisra kb függönyönként félóra, mert ezeket az apró pici műanyag fityfirittyeket egyesével kell bekapcsolni és ha mind megvan, akkor felvezetni a karnis sínjére. A következő karnisom egészen biztosan egy klasszikus cső lesz, amire a függönyBe varrt karikákat kell kb 10 másodperc alatt rávarázsolni. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, amikor mosás előtt egyesével le kell szedegessem ezeket, hogy ne tegye majd tönkre a mosógépet a lekapcsolódó fityfiritty társaság.... 

A harmadik napi jó, hogy függönyfelrakás közben a Netflixen egy sebészekről szóló sorozatot néztem (Úttörő sebészek) és a maximalista transzplantációs sebésznő története közben rájöttem, hogy bár egész életemre az volt a jellemző, hogy belefogtam dolgokba, amiket gyorsan meguntam és ezért abba is hagytam, a munkahelyemen még soha nem éreztem unalmat és ha egyszer elhagyom a pályát/szakágat, annak biztos nem az unalom lesz az oka... :)

az új esztendő...

 ... egyelőre jól alakult, mert egyből 3 munkaszüneti nappal indult, ami során nem ügyeltem, csak telefonvégen kellett lógjak. Azért máris alakul a rejtély, ugyanis amikor össze akartam szedni a 2020-as Esztendő élményeit a kapcsos naptáramból, ahova minden fontosabb eseményt rögzítek, rájöttem, hogy sehol sem találom a 2020. márciust, áprilist és a fél májust megörökítő lapokat... valakinek valami ötlete?? 

A gúgel kalendáriumból persze valamennyire utánkövethető, hogy mi minden történt akkoriban velem, de ez azért mégiscsak furcsa, mert 2016-2019 között az összes lapom megvan lefűzve, szépen archiválva... 

Még egy utolsó fricskát nyomott az orromra a 2020-as esztendő. :)

Amúgy készülök beszámolóval, a statisztikai adatok már összeszedve, már csak egy kis időt kell szánjak a mondatok megfogalmazására. ;)

Azért ne várjátok lélegzet visszafojtva, lélegezzetek csak nyugodtan. :)