napi jó- 86. nap

... első nap egy hét szabadság után, egyből szakrendeléssel indítva, rögtön 28 beteg beírva, akikből néhány csak úgy meglepetésként, más szabadságon levő kollégák által előjegyezve, hogy ne maradjon el a gyógyszeres kezelés. Egy hős voltam, mert nem sírtam el magam egyszer sem és ha belegondolok, szokatlan módon az első néhány beteg után nem éreztem azt a késztetést, hogy ennyi elég volt, most már menjünk haza.

... a hazaérkezés után sikerült elkoppanni az ágyon, amint az nem is olyan ritkán előfordul 1-1 szakrendelős nap után. Ébredés után valahogy annyira nem tűnt fontosnak a futás, de amikor már elkezdtem keresgélni a futónadrágomat, akkor éreztem, hogy nem teljesen reménytelen a dolog, rá tudom venni magam... :) A vége egy kicsit szenvedős alig 3,2 km lett. Néha elgondolkodom, hogy 3 éve még ez volt az álomtávom, csak ezt kellene valahogy megcsinálni és túlélni, ez volt az első és azóta is utolsó futóversenyemen a teljesítendő cél, most pedig ez a rövid táv a héten. Azért tud ez is nagyon fájni még mindig... :) Az ebből fakadó jó az volt, hogy megéreztem az ízét annak, hogy képes vagyok legyőzni a saját lustaságomat, pedig kétszer is visszatettem a fejem előtte a párnára, hogy inkább hagyjuk, majd holnap bepótolom.

.... a minimagnum pedig, amivel a futás után jutalmaztam magam, egyszerre napi 1.5 jónak számít. :) Kalóriában is... ;)

napi jó - 85. nap

Ismét számos jó dolog történt. :)

... futottam 7 km-t 1 óra alatt. Ez nekem életem második leghosszabb futása úgy, hogy önként vállalkoztam rá, az előző kb 100 méterrel volt hosszabb. Nem önként sem futottam ennél hosszabbat korábban. :)

... megvásároltam a vágyott fürdőszoba szekrényt (amit az is motivált, hogy szerintem egy 2 hónappal korábbi fotó frissen felfedezett tanulsága szerint el is repedt keresztbe a kagyló valamikor a felújítás során a nagy munkában...), ami az internet szerint épp nem volt raktáron a városban, de mégis találtak nekem egy bontatlan csomagot - bízom benne, hogy amikor holnap a brigád érte megy elhozni, akkor még mindig ugyanaz a modell lesz benne, sértetlenül. :)

... találkoztam a negyedik új szomszéddal is, aki szintén egy tündérnek tűnik egyelőre, nálam csak néhány évvel idősebb, fölöttem fog lakni a családjával, amit két kisgyermek és egy férj képez és már előre szabadkozott a kisgyerekek miatt. Megnyugtattam. Remélem egyszer majd én fogok neki szabadkozni 1-2 kisgyerek miatt... ;) Egyelőre úgy tűnik, hogy a szembeszomszédot leszámítva mindenki nagyon szimpatikus lesz. Kezdem várni az ottani életet, itt tizensokév alatt egy 5 emeletes lépcsőházban (ami egy kb 5 lépcsőházas komplexum része) összesen 5 családdal sikerült kb köszönőviszonyba kerülni és megismerni egymást az utcán, ebből összesen 2 emberrel beszélgetek is néha, egynek a lakásában is jártam, amikor beteg lett az édesanyja... Hiányzik az otthoni érzés, amikor ha elutazik az ember valahova, akkor a szomszéd lelkesen locsolja a virágjait, ameddig vissza nem tér az illető - na nem mintha életben lenne még akár 1 virágom is, mire az új helyre beköltözöm - dolgozom rajta... sajnos nem szándékosan...

És ha még palacsintát is hoznának, mint ahogy időnként ez otthon előfordul, amikor meghallják, hogy hazaugrottam pár napra... ;)

...ismét visszakerült a tej a jól megszokott helyére a hűtőben, miután a fejfájás hátterében diagnosztizált alacsony vérnyomásom miatt (vérnyomás: 89/60 Hgmm, pulzus: 56/perc) megittam a hetek óta a tej helyén árválkodó 2 dl vörösbort (és nem, a vérnyomásomat nem mértem még vissza, de a fejfájásom javult ;) ).

napi jó - 84. nap

... megérkeztek a bútorok, pedig volt néhány szkeptikus hang, hogy ha szombaton délig dolgoznak a cégnél, akkor hogyan is ígérhették, hogy délután 2 körül fogják kiszállítani és összeszerelni...

... a srácok ügyesek voltak, és végül még a kanapé is befért a nappaliba, pedig elsőre ez elég reménytelennek látszott... :)

... a lakásban is továbbra is szimpatikusak az új bútoraim, nem bántam meg, hogy ezeket vásároltam.

... a lépcsőház felmosása közben pedig (mert az új helyen lista van, hogy melyik héten ki takarított és ez egyelőre 3 személy között oszlik meg) hosszasan beszélgettem telefonon az egyik barátnőmmel, aki otthon derekasan helytáll olyan helyzetben, amire pont nem készítette fel a szakvizsgája és mégis képes volt megőrizni a humorát és majdnem könnyesre nevettem magam egy-egy abszurd helyzet elmesélése. :) Már többször lemértem, kb 50-60 perc alapos felsepréssel és felmosással a lépcsőház takarítási procedúra, még a korlátokat is áttörölöm egy kis fertőtlenítő kendővel a végén, hiába na, járvány van vagy mi - így volt sok időnk megbeszélni az utóbbi hónapok eseményeit is közben. Egyébként általában podcasteket hallgatok felmosás közben, hogy gyorsabban teljen az idő, de a telefonálás is megoldható a vezeték nélküli fülhallgatómnak köszönhetően. :)

...  a nap végén pedig befizettem egy olyan online tanfolyamra, amit évek óta nézegetek, és amitől azt remélem, hogy a segítségével kicsit tisztázni tudom majd magamban a rövid és hosszútávú céljaimat - utána megnéztem a dollár árfolyamát és épp mélyponton van, szóval jobbkor nem is jelentkezhettem volna. ;) Hétfőn indul a tanfolyam- egyenesen Amerikából, ezért a néhány Zoom-os élő kapcsolódás itt este 11 órai kezdetre fog esni - még szerencse, hogy egyelőre nem sikerült rászoknom az este 10:30-as elalvásokra- így bajban lennék... :) De csak 6 hétig tart a tanfolyam, utána még mindig kibontakozhatok ilyen téren - is. :)

napi jó - 83. nap

Hűha, ma nagyon sok jó dolog történt, rögtön a nap elején életemben először vettem egy kanapét, konyhaasztalt, heverőt, és komódot a még mindig felújítás alatt levő lakásomba (kicsit hosszúra nyúlt történet, de talán már látszik a vége). Eddig bárhova mentem, mindig be volt rendezve az adott lakás és nem kellett ilyesmin törni a fejemet (na jó, egy darab íróasztalt kellett csak vennem magamnak, valamint egy cipőtároló szekrénykét). Most a saját határaimat feszegetem, amikor azt próbálom felderíteni magamban, mi az, amit magam körül ÉN szeretnék látni, és még fizetni is szeretnék érte, és nem utolsó sorban legyen kompatibilis családtagjaim néhány igényével. ;)

Nem vagyok még csak átlagos stílusérzékkel sem megáldva és utálok vásárolni (leszámítva a technikai kütyüket), így ha jól sejtem, lesznek még izgalmas percek-órák a lakberendezéssel kapcsolatban. Még szerencse, hogy nem törekszem a régió legszebb lakása címre. :)

A költözésre még nem is merek gondolni, ameddig nem tudom, mikor fejezik be a lakásfelújítást - amit kb május elejére ígértek. A jelszót már tudom: apránként. A bútorok beszerzésére is azt hiszem ugyanezt a jelszót fogom használni. :) Végülis nem kell egyszerre mindent, majd hagyom, hogy áthasson a hangulat és hátha azzal együtt jön majd még ihlet is. :) Szerencsém van amúgy, mert azért van segítségem, anyum pl. kb 10 másodperc után dönt, kár, hogy ezt a tulajdonságot pont nem örököltem tőle... De a komódot ma önállóan választottam ki, tudjátok, vannak azok a szerelem első látásra dolgok, ez most olyan volt, miután 3 komódot bizonytalanul méregettem, a negyedik, egy sarokban eldugott egyből megtetszett.

Mivel a bútorokat ki is hozzák és össze is szerelik, mondhatni az univerzum kegyeltjének érzem magam. A többi bútort is innen fogom vásárolni.:)) Majd... apránként...

A lakberendezős túra után sikerült pontot tenni egy pályázat körüli rendelésekkel kapcsolatos kérdésekre és 1 héttel leadási határidő előtt megszületett a végső lista - még jó, hogy szabadságon vagyok, így volt legalább időm napi 3-4 órát foglalkozni a felmerülő problémákkal. :) Egy nagyon szimpatikus pályázati felelőssel fűződött szorosabbra a kapcsolatom ezen a héten, annyira szimpatikus nő, hogy vele még akár munkától függetlenül is szívesen összefutnék valamikor. Felüdítő, amikor proaktív emberrel találkozom, aki töri a fejét azon, hogy megtalálja a megoldást, addig megy, ameddig talál valakit, aki tud válaszolni a kérdéseire, és szívén viseli a munkacsoportunk kutatását.

Az egyik fénypont természetesen a délutáni alvás volt, igazából meditálni szerettem volna kicsit, de nagyjából a második mondatnál elaludtam és 2.5 óra múlva ébredtem. :)

napi jó - 82. nap

Kezdjük azzal, hogy futottam 5 km-t. :) Vészesen közeledik a nagy nap (amennyiben egyáltalán meg lesz tartva a verseny), de mivel ha elmarad, nekem aznap akkor is le kell futni a távot, csak maximum egy kicsit kevésbé inspiráló helyen, nem a Duna parthoz közel, ezért próbálom komolyan venni a tervet és követem. Ebben a hónapban már 47 km-en vagyok túl és szeretném megdönteni a júniusi rekordomat, amikor 57 km-t futottam a teljes hónap során. :)

Magamhoz képest le vagyok nyűgözve magamtól. :) A tempó is lassan lassan alakulgat, hangsúly inkább a lassún, de azért csak megyek tovább és bízom az órámban és az edzéstervben- valamint a verseny napi adrenalinban, ami remélem elég lesz ahhoz, hogy a busz előtt kocogva érjek be a célba és ne a buszról gyönyörködve a kilátásban - ez utóbbi opció sem olyan nagyon rossz, most, hogy így leírtam, buszozni is nagyon szeretek... 😊

Három nagyon jó szakember/kolléga keresett meg a mai napon mobilon, hogy nézzek meg nekik betegeket, az egyik konkrétan fel is ébresztett reggel ezzel a kéréssel - az első érzés mindannyiszor leginkább a halvány bosszúság volt, hogy ha már 3. napja itthon dolgozgatok a szabadságom alatt egy egyre nagyobb kihívások elé állító adminisztratív és némileg kutatási árnyalatokat is tartalmazó feladattal, legalább a másik része az életemnek kicsit igazán csitulhatna. Majd rá kellett jönnöm, hogy ebben azért van némi megtiszteltetés is, hogy alkalmasnak tartanak a feladatra, szóval ilyenkor meg kellene veregetni a vállamat és jól érezni magam - erre reális esélyt nagyjából a nyugdíjam előtt 1 hónappal tudok elképzelni. Azért egy felkérést sikerült delegálnom, ami már csak azért is jó, mert ezt is tovább kell még fejlesztenem magamban ahhoz, hogy esélyem legyen visszaszorítani a napi munka mennyiségét 10 óra alá. A delegálást tehát külön kiemelném napi jóként. 😉

Ugyanezt nem mondhatom el a nemet gyakorlásról, azzal még a startvonalon állok, elméletileg már tudom, hogyan kell kiejteni ezt a szót, de valahogy az alkalmas pillanatban soha nem sikerül alkalmaznom...

holnaptól :)

... este fél órával korábban fekszem. Egy órával hamarabb nem jön össze sehogyan sem.

Apróbb darabkákra szabdalom a terveimet. :) 

Önfejlesztem magam itt a nagy szabadságom kellős elején, amiből fél nap azért munkával telt. :)

napi jó - 81. nap

Jól indul a szabadság. :) Gyönyörű kardvirág a piacról egy idős hölgytől, aki az illatozó rózsákat ajándékba adta, majd egy sétálós-beszélgetős-7 km-es kirándulás az egyik barátnőmmel, miközben férfiakról, podcast-ekről és szakmai dolgokról egyaránt beszélgettünk... :) Én inkább szakmáról és podcast-ekről (naná, hogy futással kapcsolatosról :) ), ő inkább férfiakról.

Érzéseim szerint ez a témafelosztás egyhamar nem fog változni.

Napi jó- 80. nap

éjfélkor ügyeletben tavaszi Pick felvágottas szendvicset majszolni. :)

itt-ott szépség

ezt viszont a régi felületen írom

Mozillában úgy tűnik, ez is működik.

próba :)

én az új blogger felületet használom már, ez működik.

a régi felülettől elbúcsúztam.

a hallgatásomnak nem technikai okai vannak. :)

napi jó - 79. nap

... az első két SMA-s kisfiú megkapta már a génterápiát az emberek összefogásának hála.

Most a kicsi Noelnek gyűlik szépen, valamivel lassabban, talán, mert korábban nekifogtak a gyűjtésnek és akkor még annyira nem volt fenyegető a határidő. Most már közel a cél, már "csak" 150 millió forint hiányzik, még egy hónap maradt, ne adjuk fel.

Nagyon biztató és megható, hogy annyi ember össze tud fogni a jó célok érdekében.

nem is tudom...

... hogy írogassam-e tovább a napi jókat, hisz egyelőre úgy tűnik, hogy minden visszaáll a megszokott kerékvágásba - kérdés, hogy meddig -, most épp nincsenek korlátozások és kicsit olyan már, mint egy régmúlt álom, amikor alig jártak autók az utakon, nem voltak emberek az utcákon, csak néhány kiváltságos foglalkozású ember járt rettenthetetlenül munkába, hogy biztosítsa az életben maradáshoz szükséges dolgokat.

... már csak a szekrényben felhalmozott 2 db ananászkonzerv, 2 csomag tészta és 3 üveg előre legyártott bolognai szósz emlékeztet, hogy hogyan képzeltem én, hogy mivel fogom magamat életben tartani, ha kijárási tilalom és kaja kiszállítási tilalom is lesz... semmi élesztő, nulla deka frissen vásárolt liszt.

... az az érzésem, hogy már mindenki elfelejtette azokat a tanulságokat és fogadalmakat, amiket pár hete még levont vagy esküvel fogadott.

Megint nagyjából ugyanaz a türelmetlenség, ugyanaz a mogorvaság, ugyanaz a pesszimizmus, és pont ugyanaz a panaszáradat. Semmi sem változott...

napi jó - 78. nap

... végre döntöttem és kiléptem egy fb csoportból, aminek bár hívogató volt a neve és azt hittem, hogy azt képviseli, ami a nevében van foglalva és amit a hétköznapokban próbálok magam is képviselni, mégis számomra legalábbis csalódás volt. Sem szakmailag, sem emberileg nem adott semmi pozitívumot.

... tegnap pedig elmondtam a főnökömnek, hogy szeretném, ha elgondolkozna azon, hogy az oktatás-kutatás-gyógyítás vonalból melyiknél kapok csökkentett terheket, mert nem gondolom igazságosnak, hogy mindhárom vonalon maximális elvárások vannak irányomban, mások pedig kihúzhatják magukat legalább az egyik, de inkább két része alól. 

... eljött az ideje kicsit a saját jólétemért is küzdeni.

napi jó - 77. nap

Ma a 20 perces "laza" futás mellett a felhők is lélegzetelállítóak voltak. 😊