ismét 20... ;)

ajándék :)

Az egyik beteg, aki mellesleg névrokonom és velem egykorú, készítette nekem ma este girbe-görbe ujjacskáival a két kishajót és a spanyol díszdobozt.:) be kellett töredelmesen valljam neki, hogy én ilyent nem tudok, és nem is fogok soha, mert az én kitartásom a lap összefirkálásában kimerül, a tűrögetésig én bizony nem jutok el... Mellesleg egy zöld színű karkötőről, amit a folyósón fonogat, kiderült, hogy szintén nekem szánja (naná hogy tetszik a színe), pedig a lány nem is az én "fennhatóságom" alá tartozik.

... Lassan dobozt indíthatok ezeknek a megható, néha utólag fájdalmas ajándékoknak, amelyek gazdájukat akaratlanul is belekarcolják az életembe-emlékeimbe.

Published with Blogger-droid v2.0.4

most pedig jöhet...

... a vasárnap esti 1 deci vörösbor (kávéspohárban :) ), hogy kivédjem a szokásos hétfő reggeli szindrómát (időnként vasárnap este felpörög az agyam - most is némileg, hiszen 5 perce küldtem útjára Olaszországba és Hollandiába mostohagyerekcikkem legújabb rémverzióját - , és képtelen vagyok elaludni, hétfőn viszont fáradtabban ébredek, mint ahogy nekivágtam a hétvégének).

... és hát ugyebár a vörösbor a kollégák szerint is jobb, mint a "böcsületes közönséges gyógyszer" - mindenféle szempontból. :)

... és mivel a buszt holnap sem én vezetem a munkahelyemig, ezért még akkor sincs baj, ha az ébresztőig hátramaradó 6 óra alatt nem bontja le teljesen a szervezetem... :) reggel pedig még mindig foghatom a zűrzavart a kialvatlanságra és kávéhiányra... ;)

az előbb...

... kikapcsoltam a tévét és terveim szerint a hétvégén már nem is kapcsolom be többet, mert elkezdett szorítani az idő, egyre hangosabban ketyeg az óra, egyre jobban közelednek a kikerülhetetlen határidők.

Döntően ezért nem írok mostanában - és mert időnként azon töröm a fejem, hogy ebben az évben a meséim miről szóljanak, mivel a mostani célszemélyt valami mással kell motiváljam ... 

Édesanyámnak...

... és minden édesanyának Boldog Anyák Napját! :)

www.fotozz.hu-ról

Mindent köszönök!

(Persze az apukáknak is hálásak vagyunk folyton folyvást, mielőtt mellőzve éreznék magukat ;) )

jobb későn...

... mint soha. :)
Amióta eléggé magamra maradtam a cikkírásban, elkezdtem cikkeket olvasni arról, hogy hogyan is írjunk cikkeket. Ezt mondjuk már pár éve is megtehettem volna, lehet, hogy másképp alakult volna az életem... mondjuk pár fehér hajszállal kevesebb a saját és szüleim fején, minusz négy szarkaláb, és kicsivel több napsütéses óra az életemben, ami ugyebár a csontritkulás későbbi kialakulásának kockázatát csökkentette volna...;) Persze az is hozzátartozik, hogy eddig, ha elakadtam, rohanhattam a főnökömhöz, mert 15 perc múlva jött az útbaigazítás (plussz két újabb feladvány :) )...

Ha esetleg valaki nekiveselkedne, vagy úgy érzi, még van, mint tanulnia ebben a témában, én itt találtam hasznos dolgokat (egy sokat publikáló holland ifjú titán küldte a linket, úgyhogy lehet benne valami :) ).