... ma úgy rendesen megvert az eső futás közben, de közben szép felhőket lehetett fotózni, egyre kevesebb ember futott körülöttem (és előzött meg) és egyszer sem merült fel komolyan bennem, hogy hamarabb is abbahagyhatnám, hogy ne ázzak meg, lefutottam a tervezett időt és még kibővítettem 5 perccel, hogy meglegyen az 5 km. :)
... magamon is meglepődtem, amikor munka végén a főnökömnek nem a terápiás sikereimről (lassan azt érzem, hogy nincs is olyan, vagy csak elenyésző), hanem a júliusban futva megtett kilométereimről dicsekedtem... :) még szerencse, hogy ő kb 20 éve fut, tehát még valamicskét ért is hozzá - azzal ámított, hogy túl fogom élni a 10 km-es távot... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése