napi jó 26. nap (2024)

Szülinapi giga-mega-muffin sütés (nem találtam meg a muffin sütő tepsit, így a nyers tésztát egy tortaformába öntöttem), miközben bent Babó az apukájával játszik.❤️

napi jó 11. nap (2024)

Babó első bibije eléggé visszavetette az írhatnékomat, de igyekszem ezen felül emelkedni, továbbra is tenni a dolgomat és megpróbálni a jóra koncentrálni. 

Szóval a mai napi jó az volt, hogy jó ízűen eszegette csemeténk az ebédjét, ami életem első önállóan megfőzött húsleveséből származott (főtt pulykacomb és sárgarépa/murok/ pürésítve). Jó érzés látni, hogy van értelme annak, amit csinálok (időt töltök a konyhában és ehető, ami elkészül). Az apukája is szeretné a főztömet, ha kapna... 😅 

Egyszerűen nem tudom, másoknak hogy fér bele az idejükbe a főzés is az egyéb házimunkák mellett, ha van egy aludni nem szerető kisbabájuk... 

napi jó 8. nap (2024) (pótlás :) )

 Biztos olvasta Babó az előző bejegyzést, mert tegnap elkezdett egyedül mászni. 😊💗

Isten éltesse...

 drága kicsi lányunkat, B.-t (addig Babócáztuk, hogy maradt a B kezdőbetűs név :) ), ma pont 3 hetes. :) 

3 hete végetért az eddigi életem és egy új élet kezdődött egy kis tünemény édesanyjaként.

minden napját szeretném dokumentálni, de egyelőre még a Babanaplóba sem írtam egy sort sem ... remélem javul majd az időmenedzsmentem ahogy gyakorlatot szerzek az anyaságban... :)

mi :)

Hónapok óta mindennap megnyitom a blogot, hogy most már aztán igazán írok ide pár sort, de az a helyzet, hogy valahonnan mélyről előjött egy babonás félelem, ami sokáig visszatartott...

Nehogy elszóljam magam, hogy mennyire csodálatosan alakul az életem, miközben azt is tudom, hogy a szűkebb ismeretségi körömben egyesek életük legnehezebb periódusán mennek át éppen. 

De mégiscsak jó lenne az utóbbi évek törekvéseinek megfelelően a jó dolgokról is írni ide, nem csak a negatívakat kiventillálni és hát életem legcsodálatosabb dolgainak egyike éppen most történik velem, kisbabát várok és egy szeretetteli ember az apukája.

Néha még én is alig hiszem el, pedig a gömbölyödő pocak és a benti mozgolódás meglehetősen kézzel fogható. :)

Az elmúlt hónapok során csak bámultam, mint Aliz Csodaországban, számomra teljesen ismeretlen terepre kerültem, új menetrendet kellett kialakítani, amiből a munka lassan teljesen kikopik, új szavakat tanulok, mint például babafészek vagy babaöböl, új fajta dilemmákkal szembesülök (mint pl melyik pelenkát érdemes kiválasztani a széles palettáról) és nem kerülhetem el, hogy odafigyeljek a testem jelzéseire, amiket évtizedekig figyelmen kívül hagytam, mert a kisbabánk szeret enni és folyadékot fogyasztani, és nem tehetem meg vele, hogy órákig sanyargatom, mert épp nem érek rá ilyen földi dolgokkal foglalkozni a munka miatt. 😊

Az utóbbi időben az egyes szám első személy is eléggé kikopott a szótáramból, bár azért én én maradtam, csak a fókusz lett most nagyon más. 

Hát így vagyok mi.😊💓

minden, amiben hiszünk

 ... lehetségessé válik.

Ma egy futóversenyen, amire nem nagyon jutott időm készülni, eddigi legjobb időmet futottam 9 km-en, kb 30 másodperccel gyorsabban megtéve minden egyes km-t a szokásoshoz képest. 

Bár reggel még hittem, hogy nem fogom túlélni, de aztán mégiscsak úgy döntöttem, hogy inkább másba vetem a hitemet és a bizalmamat... :) 

Természetesen az én legjobb időm messze elmarad a többiektől, akik a csapattársaim voltak, de ettől még büszke vagyok magamra és a csapatokra is, akiknek a szervezésébe szintén belefolytam. :)

Most akkor álmodjunk meg valami még merészebb kihívást... :)

karácsonyi recept :)

 

napi jó - 162. nap

 Életem első futóérme megérkezett. :)))

Ha 25 éve mondja valaki, vagy ha csak 3 éve, hogy nekem lesz ilyenem, akkor biztos nem hittem volna el. Az csak külön ráadás, hogy nem is utolsóként végeztem sem a korosztályomban, sem a teljes mezőnyben.

Kezdek hinni a változásban, a változásra való képesség(em)ben. :)

napi jó - 144. nap

Ma le tudtam ülni egy kicsit és koncentráltan dolgozni. Annyira belejöttem a szabadságba, hogy felmerült bennem, hogy erre képtelen leszek a jövőben - de azért van még remény. :) 

Még egy napig tart a békesség, de hátha egy kis nyugalmat át tudok menekíteni a hétköznapokba is valahogy. Valami varázsszót kell ehhez kitaláljak és valahova szemmel látható helyre felírjam. :)

Abrakadabra!💥

napi jó - 143. nap

A mai nap egy nem annyira Karácsony-specifikus cselekvéssel, azaz hűtődíszítéssel kezdődött (a feldíszített karácsonyfát ugyebár már korábban elhozta az Angyalka)... :) 

Rájöttem, hogy az új lakásban még nem jutott időm a most már elég jelentős, 100 feletti hűtőmágnesemet kitenni jól megérdemelt helyükre, egy kartondobozba zárva várják hónapok óta, hogy ismét gyönyörködni lehessen bennük. 

Ez egy kis időutazás is volt számomra, hiszen minden mágneshez valamilyen emlék fűz, a múzeumokból származó, művészi alkotásokat ábrázolókon kívül (pl. Mona Lisa, A milói Vénusz szobra, Monet és Dali néhány festményének pici mása), amiket saját magamnak vásároltam, a többit leginkább ajándékba kaptam a szüleimtől, ahol ők jártak, vagy P.-től, ahol közösen jártunk. Bár idén nem nagyon gyarapodott a gyűjteményem, de számos csodaszép helyet és emléket felelevenített ez az művelet. :)

Két másik nem annyira megszokott dolog is történt, az egyik az volt, amikor saját kezemmel varrva cseréltem ki néhány ajándékba kapott maszkon a kissé rövidre szabott pántot hosszabbra (hogy használhassam is, mert az eredeti állapotában félő volt, hogy leszedi a füleimet), majd a maszkokat ki is vasaltam, ami már tényleg háziasszonyi tevékenységem csúcspontjának számít, mivel nagyjából minden szökőévben kerül csak elő a vasaló nálam... A titok nyitja a megfelelően megválasztott ruházat és a jó teregetés. :)

Mindeközben hangoskönyveket hallgattam, hogy azért az időt másképp is ki tudjam használni. :) 

Délután azért kénytelen voltam 2 órát aludni is, annyira kimerültem ebben a rengeteg házimunkában... 

Bár majdnem egész nap esett egyébként az eső, ami a mára betervezett futásomat eléggé fenyegette, de végül 6 óra után elcsendesült, és mire az órám megtalálta a GPS jelt, addigra a szemerkélő eső is megszűnt. 

Így egy kis laza futás során átléptem a bűvös 500 km-es idei lélektani határt, ezt is a karácsonyi ajándékaim közé tudom így tenni, ez a 2020-as Esztendő ajándéka számomra, a viszonylag rendszeres futás beiktatása az életembe. :)

 

A tavalyi kb 60-70 kilométerhez képest (a Strava nem tartalmazza minden futásomat, csak kb 1.5 éve kezdtem el ezt is használni, de nem ez a fő applikációm) idén tényleg magam számára is meglepő és látványos a fejlődésem. :)

Bátyó már elültette a bogarat a fülembe, hogy mi legyen a futócélom a következő évre, de annyira merésznek tűnik, hogy le sem merem írni... :) még ízlelgetem...

napi jó - 128. nap

 Ma bedobom a Jolly Jokert, mert még készülnöm kell a holnapi előadásomra, csak ma esett le, hogy holnap van az egyik ilyen nap... még szerencse, hogy a változatosság kedvéért ezt legalább évente 1x magyarul, 1x pedig angolul is előadom. Még így is időnként meglepnek a saját diáim és most is épp még pótolgatom fontosnak vélt információkkal... :)

Szóval az év összes napjára, de különösen a késő őszi-téli-kora tavaszi hónapokra mindenképp mondhatom, hogy minden nap szenzációs érzés, hogy van egy garázsom, amit gyakorlatilag a lakásom fűt és ami miatt reggelente, ameddig a többiek a jeget kapargatják a szélvédőről, én vidáman, nem elgémberedő kézujjakkal, mint eddig (na jó, lett vezetéshez kesztyűm, szóval amikor épp megtaláltam, akkor ez utóbbi nem volt jelentős) tudok elindulni dolgozni. Eddig ilyenkor 10 perccel korábban indultam, mostanában inkább 10 perccel később, mert elszöszmötölöm az időt - inkább az ébredéssel, az ágyban hallgatom meg a 6 órakor kezdődő klasszikus zenedarabot a nem is tudom melyik rádióban, majd felolvasnak egy szuper könyvből, majd fél 7-kor végre a hírek kezdetekor elkezdek kibújni a paplan alól...

 Visszatérve a garázsra, soha nem mertem volna álmodni sem ilyesmiről és most ez megtalált engem. 💓

napi jó - 101. nap

SIKERÜLT!!! :) 

Az utóbbi hónapok kitartása az órám által diktált terv mellett (utólag kiderülve, hogy 10 km-es versenyben már tapasztalattal rendelkező futók számára lett kifejlesztve), melyet a busz fenyegető közeledése is némileg motivált, oda vezetett, hogy ma 12 másodperccel a szintidő előtt teljesítettem a versenyt - versenyen kívül.  :))) az első 6 km közben még beszélgettem is. :)

Gyorsan kinéztem egy novemberi 10 km-es versenyt, amihez ismét beállítottam ugyanazt a futótervet, amit eddig is követtem, és ami nem volt annyira kegyetlen, hogy rögtön az elején feladjam. :) nem regisztráltam, mert úgysem megyek el, ha így nőnek a számok, de azért egy olyan szép helyet választottam, amit ha csoda történik, tényleg felkeresek és rajthoz állok. :))

napi jó - 93. nap

 Tegnap éjjel 2-ig pakolásztam itthon, mivel ma jöttek az első adag dobozaimat elvinni az új lakásba, így nem volt időm a tegnapi nagyon jót megírni: voltam egy kvíz-esten, ahova a kozmetikusnő szervezett be, akit a folyamatos maszkviseléstől meggyötört, pubertáskorom könnyfacsaró élményeit visszahozó arcocskám miatt látogattam meg már kétszer is az utóbbi időben... Engem mindig azzal nyugtatgattak, hogy ha felnőtt leszek (és szülök pár gyereket), elmúlnak a pattanásaim - lassan már középkorúnak számítok és bár tény, hogy a gyerekprojekt hatásáról nem tudok nyilatkozni a faggyúmirigyeimre és ezek kivezető csatornáira, de egyébként most kicsit úgy érzem, hogy engem bizony átvertek gyerekkoromban. 

Tény, hogy nem számolhattak holmi koronával és annak következményeivel, valamint a hivatásomat sem gondoltam végig ilyen szempontból - de legalább nem lettem sebész vagy aneszteziológus, ezáltal jelentősen csökkentve az általános maszkviselési rizikót... 

Na de visszatérve a kvízre, utoljára gyerekkoromban vettem részt műveltségi vetélkedőn, szerintem az ilyen jellegű tudásom azóta csak romlott, de mivel csapatok vetélkedtek és az óra nem ketyegett olyan szigorúan, mint hajdanán, nekem végig nagyon pozitív élmény volt, és ehhez a frissen megismert csapat is nagyban hozzájárult. Nagyon jól szórakoztam, változatos feladatokat kellett megfejtetni, és ez a kicsit másfajta szellemi kihívás az agytekervényeimnek is jót tett, majdhogynem éreztem, hogy egy-egy halványabb bemélyedés elkezdett kialakulni a tükörsima részeken, ahol a földrajzról, történelemről, művészetekről volt hajdanán némi emléknyom...  Azért örültem, hogy a csapatban 3 nagyon profi csapattárs is volt, így csomó dologról ki sem derülhetett, hogy nem tudom, mert ők már rögtön tudták a választ... :) Szerencsére volt nekem is néhány találatom. ;)

A mai nap pedig egy csodával kezdődött: tényleg eljöttek a költöztetők, még szerencse, hogy éjjel kettőkor a pakolászás végén eszembe jutott, hogy egy ébresztőt azért állítsak be 7:45-re. Negyed 9-kor már itt is voltak és elvitték a csekélyke (összesen két darab) bútoromat, néhány nagyobb elektronikai cikket és mivel hoztak nekem üres rekeszeket/ládákat is, így ameddig megfordultak, a könyveim nagyját is sikerült összecsomagolni - mind a 10 rekesz megtelt, és még maradt is kb 2 rekeszre való mappa és könyv, de ezeket még át akarom nézni és kiszelektálni, mielőtt megutaztatom. 

Most eldöntöttem, ezentúl az e-könyvekre koncentrálok, mert tizenév alatt egy szép, de meglehetősen súlyos gyűjteményt sikerült összevásárolgatnom. A Kindle-t amúgy sem használom ki eléggé.

napi jó - 91. nap

Ma kipróbáltam, hogy le tudom-e futni a 10 km-t, ami a versenytávom lesz.... és sikerült. :) igaz, hogy kb 3 perccel több idő alatt, mint amennyi a versenyen a szintidő, és szerintem az elején fel is vett volna a busz, mert ott stabilan 8:00-08:10 perces átlagokkal futottam, de az utolsó 3 km lett a leggyorsabb, sőt a legutolsó lett a legesleges, szerintem ott már tudat alatt éreztem, hogy a nyomomban van a busz, ami összeszedi a lassú futókat... :)

Mindenesetre 1-2 évvel ezelőtt még nem is álmodtam volna, hogy erre egyszer képes leszek. :)

Lehet, hogy most kellene nekifogni a cikkírásnak is, hátha ott is történnek még hasonló csodák... :)

napi jó - 24. nap

Hétfőnként, ami amúgy is szakrendelős napjaim egyike, mindig izgulok kicsit, hogy meglátom-e a jót, ami biztosan ott ólálkodik körülöttem, csak túl morcos vagyok, hogy észrevegyem...

Azért volt a mai napban is jó dolog, nem is egy. :) Az egyik, hogy kiderült, hogy az egyik betegemnek, akinek korábban több problémás terhessége volt, végül megszületett a régóta várt trónörököse és már otthon vannak egészségesen. :) Idén is reményeim szerint szaporodni fognak a speciális albumomban a fényképek. :)
Mai is volt olyan, hogy egy amúgy elég mogorva betegem a telefonos beszélgetés végén kissé aggódva kívánt nekünk egészséget, és hogy vigyázzunk magunkra, még egy félmosolyt is kihallottam a szavaiból. :)
A nap végén pedig én lettem a győztes, mert sikerült legyőznöm magam és elindultam teljesíteni a napi futást, pedig a munka végén erre még nem sok esélyt láttam. :) Így, hogy tudom, hogy mielőtt elfáradnék úgyis váltanom kell a sétára, mert a pulzusom felszáll az egekbe, nem is olyan elrettentő dolog ez a sétafutkorászás. :)

új lehetőség...

... a keddi performanszom után, amikor kb. 3 óra nemzetközi és belföldi telefonálgatás után sikerült repülőjegyet szerezni a volt olasz főnökömnek (aki meglehetősen rövid időn belül meglátogat bennünket és nagyjából az utolsó pillanatban szólt, hogy a repülőjegyét mégiscsak nekünk kellene megvenni), az egyik kolléganőm, aki minden elhangzott szónak fültanúja volt, megnyugtatott, hogy ha gond adódna valaha orvosként elhelyezkednem, titkárnőként bárhol kapnék állást a képességeimmel... egészen megnyugodtam és új perspektívák tárultak fel előttem... :)

... az viszont egészen biztos, ha így hozná egyszer az Élet, egyetlen kikötésem lenne: olasz főnököt soha.

... mindezt úgy, hogy közben egy átlagos(an zűrös) munkanap volt osztályos betegfelvétellel, akadozó egyéb adminisztratív problémákkal... szerintem nem lehetett sokkal kevesebb a pulzusom, mint hajdanán futás közben...

néha azt hiszem, hogy csak álmodtam, hogy néhány hétig nem jártam be dolgozni...

Magamat is megleptem :)

Életem leghosszabb egyben lefutott távja. :)

Nem hittem volna, hogy képes leszek. Csak az a szépséghiba, hogy a versenyen emelkedők is lesznek ugyanekkora távon. Most először érzem azt, hogy túlélhetem.

Alakul ;)

Több, mint egy év után...

...a fogságomban végre életjelet mutat a karácsony kaktusz. Hajtott egy virágrügyet. Egyebekben status idem (azaz változatlan, méretben, levelek és elszáradt rügyek számában az egy évvel korábbi önmagához képest). Biztos rájött, hogy nem győzhet, tőlem csak holtan kerülhet ki (mint ahogy általában a virágok), ezért akkor legalább addig is élvezze kicsit az életet...

kereken 12 éve....

... írom a blogom....

... egyre rövidebbek lesznek a bejegyzések...

... amikor többre már nem lesz energiám, a vége egyszer majd egyetlen pont lesz.

.

azért addig is Isten éltesse. :)