... a szabadságom utolsó napján kicsit keresni kell a jó dolgokat, mert mindent picit beárnyékol a holnapi zsúfolt szakrendelés és "milyen meglepetést rejt az osztály" gondolata....
... de azért volt ma is nem kevés - reggel a laza 1 órás futás, zene nélkül, amikor kiszámoltam, hogy novemberig el kell küldjek egy cikket (amit el is kellene fogadjanak persze), ahhoz, hogy végre szintet léphessek, szerintem tudat alatt eddig nem akartam és talán most sem akarom még eléggé, mert még nem érzem magam felkészülve erre (csak kb mindenki más a környezetemben) de majd ennek a miértjén is elgondolkozom egy következő hosszú futás alkalmával... :)
... kicsit kacifántosan, de megkaptam a szüleimtől egy "aprócska" borítékot, aminek segítségével engem próbálnak anyagilag kicsit megtámogatni, hogy szegény lányuk ne menjen csődbe, miközben élete első saját lakását próbálja döntően saját elképzelése szerint berendezni - átalakíttatni... és a borítékban ott volt egy igazán szép hűtőmágnes is, ami a másik otthonomra emlékeztet. A borítékon pedig anyukám még mindig csodaszép kézírása- gyerekkoromban volt idő, amikor olyan szépen szerettem volna írni, ahogy ő is - a medicina aztán végleg agyonütötte ezt a vágyamat és a nővérek időnként odajönnek és megkérdezik, hogy mit is írtam a lázlapra, a főnővérem pedig inkább időnként még át is írja a következő oldalt, hogy ne kelljen böngészni az írásomat tovább (vagy mert engem akar ettől megkímélni, ki tudja... :) ).... nem tehetek róla, szerepel a munkaköri leírásban, hogy olvashatatlan kell legyen a kézírás is, egyébként gyanakodni kell...
... együtt dinnyéztem két tündéri kisfiúval, amikor meglátogattam az egyik barátnőmet (ahol a boríték is hozzám került), és még az a kisfiú is megbarátkozott velem, aki már elfelejtett (mert Karácsonykor találkoztunk utoljára és ő akkor még 3 éves volt, most meg már 3,5... ) és félt a "nagy nénitől"...
... ma is voltam a lakásomban - egyre jobban tetszik. :) annyira szép fények játszanak benne...
... a nap zárásaként még sétáltam egyet M.-el, egy másik barátnőmmel, akinek számos nehézség után most szépen kerekedik a magánélete... jó látni, hogy boldog és szerelmes.
2 megjegyzés:
Holnap 100? Lehet elsözni?
Elsőzni? Mire gondolsz, Betond? :) a lakásomba még mindig nem költöztem be...
Ahogy elnézem (azaz nem nézem, mert épp eltűntek a srácok), szerintem az első ottani éjszaka valahol a 150. napi jó környékén fog beköszönteni...
Megjegyzés küldése