napi jó - 194. nap

 Boldog születésnapot kívánni a telefonban édesapámnak. :) Aki mellett ott hallom csacsogni a szintén friss szülinapos édesanyámat is. :) 💓💓

napi jó - 133. nap

 (halkan megsúgom, hogy kimaradt a 129. nap, de úgy látom, senkinek nem tűnt fel... :)) ) 

A mai nap a fantasztikus beszélgetések jegyében telt. 

Először a tesómmal beszélgettem döntően statisztika ügyben (nem mondtam még le teljesen a cikkírásról), jót tett kicsit magamnak is letisztázni, hogy mi is motoszkál bennem, milyen tudományos kérdések merülhetnek fel egyáltalán, amire választ lehetne keresni? így repült el két óra...

Ezt követően a szüleimmel, ma főleg anyukámmal Skype-oltunk és számos megható és érdekes dolgot tudtam meg anyai ágon a dédnagyszüleimről, nagyszüleimről és anyukám gyerekkoráról. :) Apu részéről is gyűlnek a hasonló információk, még jópár izgalmas beszélgetés vár ránk. :) Bár próbálkoztak fiatalabb koromban ezeket az információkat átadni, de engem olyankor annyira lefoglaltak a saját gondolataim, gondjaim, vagy csak épp egy világfájdalmas periódusomat éltem, hogy akkoriban nem fogtam fel, milyen igazi kincsek ezek az emlékek...

napi jó - 99. nap

 ... a szabadságom utolsó napján kicsit keresni kell a jó dolgokat, mert mindent picit beárnyékol a holnapi zsúfolt szakrendelés és "milyen meglepetést rejt az osztály" gondolata.... 

... de azért volt ma is nem kevés - reggel a laza 1 órás futás, zene nélkül, amikor kiszámoltam, hogy novemberig el kell küldjek egy cikket (amit el is kellene fogadjanak persze), ahhoz, hogy végre szintet léphessek, szerintem tudat alatt eddig nem akartam és talán most sem akarom még eléggé, mert még nem érzem magam felkészülve erre (csak kb mindenki más a környezetemben) de majd ennek a miértjén is elgondolkozom egy következő hosszú futás alkalmával... :) 

... kicsit kacifántosan, de megkaptam a szüleimtől egy "aprócska" borítékot, aminek segítségével engem próbálnak anyagilag kicsit megtámogatni, hogy szegény lányuk ne menjen csődbe, miközben élete első saját lakását próbálja döntően saját elképzelése szerint berendezni - átalakíttatni... és a borítékban ott volt egy igazán szép hűtőmágnes is, ami a másik otthonomra emlékeztet. A borítékon pedig anyukám még mindig csodaszép kézírása- gyerekkoromban volt idő, amikor olyan szépen szerettem volna írni, ahogy ő is - a medicina aztán végleg agyonütötte ezt a vágyamat és a nővérek időnként odajönnek és megkérdezik, hogy mit is írtam a lázlapra, a főnővérem pedig inkább időnként még át is írja a következő oldalt, hogy ne kelljen böngészni az írásomat tovább (vagy mert engem akar ettől megkímélni, ki tudja... :) ).... nem tehetek róla, szerepel a munkaköri leírásban, hogy olvashatatlan kell legyen a kézírás is, egyébként gyanakodni kell...

... együtt dinnyéztem két tündéri kisfiúval, amikor meglátogattam az egyik barátnőmet (ahol a boríték is hozzám került), és még az a kisfiú is megbarátkozott velem, aki már elfelejtett (mert Karácsonykor találkoztunk utoljára és ő akkor még 3 éves volt, most meg már 3,5... ) és félt a "nagy nénitől"...

... ma is voltam a lakásomban - egyre jobban tetszik. :) annyira szép fények játszanak benne... 

... a nap zárásaként még sétáltam egyet M.-el, egy másik barátnőmmel, akinek számos nehézség után most szépen kerekedik a magánélete... jó látni, hogy boldog és szerelmes.

napi jó - 37. nap

A mai napi jó már reggel eldőlt miközben fogalmaztam a levelet az én Drága Édesanyámnak és a szintén Drága Édesapámnak, hogy felköszöntsem Őket Anyák napján (mert hát Apukám is kellett ehhez a nagy naphoz...). A napi és valójában mindennapi jó, hogy vannak, hogy tudunk naponta beszélgetni, még ha most távol is vagyunk egymástól és olyan bizonytalan egyelőre még, hogy mikor tudunk ismét találkozni. Én azért reménykedem benne, hogy hamarosan és akkor élőben is megpuszilhatom és szorongathatom őket és megünnepeljük, hogy létezünk és együtt lehetünk.

ez az év...

... nem a futásban elért nagy sikereimről fog szólni, ez már biztos.

Azok után, hogy az év első általam kinézett és beregisztrált versenye rossz idő miatt el lett halasztva, az esőnap viszont nekem nem volt jó, a második és egyben utolsó tervezett versenyt a családban bekövetkező jobb bokatörés (egy évvel korábban nekem ez is ez volt, csak épp az enyém lényegesen kevesebb darabba tört és én megúsztam a műtétet) miatt végülis le kellett mondanom, mert ápolási feladataim támadtak.
Remélem nem a Fennvaló égi jele volt ez, hogy ne nagyon erőltessem ezt a futás dolgot, inkább küldjön egy emailt, hogy egyértelmű legyen, csak több csont ne törjön...
Az is lehet ugyanakkor, hogy az én életemet akarta megmenteni, mert a felkészülésem hagyott némi kívánni valót maga után és 2-3 km futás után vagy kipurcantam volna, vagy lesétáltam volna a maradék 4 km-t. Ez már nem fog kiderülni... Jövőre a családom és magam egészsége védelmében biztos nem fogok januárban regisztrálni egy nyári futóversenyre (ami valójában a motivációmat lenne hivatott erősíteni, hogy fel is húzzam a futócipőt, ne csak olvassak a futásról...). Ha mindenki a családban egyben van, és én is képes vagyok lefutni az adott távot, akkor fogok utolsó pillanatban jelentkezni, kicselezve a sorsot - vagy nem.

Még ha távol is vagyok... :(