napi jó - 160. nap

Tegnap beoltottam több, mint 70 embert, az átlagéletkoruk kb. 83 év lehetett, de volt 93 éves és egy napos is. :) Sajnos nem néztem, ki lett a rekordtartó, könnyen lehet, hogy volt nála is idősebb. A többségük mosolygós és aktív volt, többen egyedül éltek és látták el magukat, vagy a család segítségével. Csak egy személy mondta, hogy már minek tovább élnie, és egy volt, aki mindenen nevetett. Gyanúsan mindenen. Őt az unoka is elkísérte.

Volt közöttük néhány 80+-os nyugalmazott kolléga is, néhányan a feleségükkel/férjükkel érkeztek...  

Egy pár órára bepillantást nyertem a jövőbe. Nem is olyan rémes... :)

napi jó - 85. nap

Ismét számos jó dolog történt. :)

... futottam 7 km-t 1 óra alatt. Ez nekem életem második leghosszabb futása úgy, hogy önként vállalkoztam rá, az előző kb 100 méterrel volt hosszabb. Nem önként sem futottam ennél hosszabbat korábban. :)

... megvásároltam a vágyott fürdőszoba szekrényt (amit az is motivált, hogy szerintem egy 2 hónappal korábbi fotó frissen felfedezett tanulsága szerint el is repedt keresztbe a kagyló valamikor a felújítás során a nagy munkában...), ami az internet szerint épp nem volt raktáron a városban, de mégis találtak nekem egy bontatlan csomagot - bízom benne, hogy amikor holnap a brigád érte megy elhozni, akkor még mindig ugyanaz a modell lesz benne, sértetlenül. :)

... találkoztam a negyedik új szomszéddal is, aki szintén egy tündérnek tűnik egyelőre, nálam csak néhány évvel idősebb, fölöttem fog lakni a családjával, amit két kisgyermek és egy férj képez és már előre szabadkozott a kisgyerekek miatt. Megnyugtattam. Remélem egyszer majd én fogok neki szabadkozni 1-2 kisgyerek miatt... ;) Egyelőre úgy tűnik, hogy a szembeszomszédot leszámítva mindenki nagyon szimpatikus lesz. Kezdem várni az ottani életet, itt tizensokév alatt egy 5 emeletes lépcsőházban (ami egy kb 5 lépcsőházas komplexum része) összesen 5 családdal sikerült kb köszönőviszonyba kerülni és megismerni egymást az utcán, ebből összesen 2 emberrel beszélgetek is néha, egynek a lakásában is jártam, amikor beteg lett az édesanyja... Hiányzik az otthoni érzés, amikor ha elutazik az ember valahova, akkor a szomszéd lelkesen locsolja a virágjait, ameddig vissza nem tér az illető - na nem mintha életben lenne még akár 1 virágom is, mire az új helyre beköltözöm - dolgozom rajta... sajnos nem szándékosan...

És ha még palacsintát is hoznának, mint ahogy időnként ez otthon előfordul, amikor meghallják, hogy hazaugrottam pár napra... ;)

...ismét visszakerült a tej a jól megszokott helyére a hűtőben, miután a fejfájás hátterében diagnosztizált alacsony vérnyomásom miatt (vérnyomás: 89/60 Hgmm, pulzus: 56/perc) megittam a hetek óta a tej helyén árválkodó 2 dl vörösbort (és nem, a vérnyomásomat nem mértem még vissza, de a fejfájásom javult ;) ).

2019

Idén én is azt fogadom, hogy nem kezdek semmi újba, viszont elmélyülök abban, amit 2018-ban elkezdtem.
Így is lesz bőven, amiben elmélyülni: folytatni a futást, amit december óta heti 1-2-3x igyekszem beiktatni (még mindig a séta-futás kombinációnál tartok, eltart még néhány hónapig, ameddig ismét menni fog egyhuzamban 4 km-t lefutni...), rendszeresíteni a napi 10 perc pilatest, amit már kb 2 éve ugyan elkezdtem egyszer, de néhány alkalom után felhagytam vele, befejezni az 1400 oldalas szakkönyv átolvasását (amiből kb 10 oldalt sikerült tavaly elolvasni egy vizsgára), dolgozni azon, hogy a munkámat élesen el tudjam választani a magánélettől (ami ne csak az alvást jelentse ezáltal), befejezni néhány online szakmai és nem szakmai kurzust, amit tavaly elkezdtem (önbizalom növelő, valamint egy szakmámhoz köthető angol nyelvű kurzus).

Jól látjátok, szeretnék kicsit fittebb lenni, mert nagy terveim vannak a nyárra, amihez bírni kell cipelni a saját testsúlyomat.

Megpróbálok nem venni semmilyen kütyüt (azt hiszem mindenem megvan, amire a XXI. században ember vágyhat), illetve könyvet (mert kb 150 elolvasásra váró könyvvel van körülvéve az ágyam) és szeretnék haladni ez utóbbiakkal.

Jó lenne kicsit a családommal is ápolni a kapcsolatomat, mivel most épp megint le akarnak vágni a családi fotókról, emellett jó lenne magamban is végre letisztázni, hogy hogyan is képzelem a jövőmet... április ebből a szempontból igen érdekesnek ígérkezik.

És mivel csak egy életem van, és nincs olyan, hogy majd a következőben jobban csinálom (amire a tegnap ráirányították a figyelmemet és amin azóta is időnként elmerengek), ezért szeretnék kicsit jobb viszonyba kerülni magammal és élvezni a saját életem.

Hát ennyit szeretnék 2019-ben.

újratervezem az életemet...

.. például kitaláltam, hogy még itthon hozzászoktatom magam, hogy a hét összes napján reggel 8 és délután 4 között letiltom a chrome-on a nem hivatalos postaládámat, ami történetesen a gmail, a f@cebookot, a feedly-t, hogy ne nézegessek blogokat, na meg a tevémet, hogy szokjak át az esti etetésre (ezzel a mozdulattal egy hét azonnali éhezésre is kárhoztattam szegénykémet, jó eséllyel mostanában ki is purcantom, pedig egy hónappal azután keltettem életre, amikor az itteni életemet elkezdtem, vagyis nem kevés évig sikerült eddig életben tartani).
 ..persze az apróbb felismerések és sikerek mellett azért néha nem kis öngólokat is rúgok, például a legutóbb az online angollal kapcsolatban: általában délután 5 utánra szoktam időzíteni, hogy legyen esélyem előtte hazaérni ezen a heti 1-2 napon, de a kényszerpihenő alatt előrehoztam délelőttre. Mivel a Skype egy ideje nem működik rendesen, átnyergeltünk a Hangouts-ra, amit én chrome alatt használok és a gmail postafiókomból szoktam megnyitni. Most is szoktam volna, ha nem lett volna a gmail letiltva egy jópofa applikációval, ami ráadásul nem is engedélyezi, hogy az adott napon módosítsam a beállításokat, így csak másnap tudtam kiszedni a (részben)magán postafiókomat a korlátozás alól... és mivel a Mozilla alatt sem akart működni a Hangouts valamilyen érthetetlen okból kifolyólag, végül kb. negyedóra kísérletezgetés után maradt a nem túlzottan szimpatizált (bár meglepően jól működő) f@cebook-os beszélgetési lehetőség, persze csakis Mozillából megnyitva, mert a chrome-ban ez is tiltólistán szerepel. :) Amúgy nem volt rossz a hangminőség, megkockáztatom, hogy jobb a Skype-nál. Hát ilyen, ha egyszer csak elkap a lelkesedés, és alapos megfontolás nélkül, egyszerre akarom minden hibámat jóvá tenni... :)

Aránylag sok időm volt az utóbbi időben végiggondolni az életemet, a munkámat és a magánéletemet és rájöttem, hogy hosszú távon már nem tartható fenn a kötetlen munkaidő, ami egész nap tart és hétvégén sincs vége. Emiatt megpróbálom maximalizálni a munkahelyemen töltött órák alatt a produktivitásomat (már kész is félig-meddig a stratégia több vonalon), és ettől remélem, hogy sikerül több mindent elintézni munkaidő alatt és kevesebb marad a munkaidőn túlra (nálunk ugyebár a túlóra nem létező entitás, tehát még csak anyagilag sem éri meg tovább bent maradni, nemhogy egyéb szempontokból).
Vannak még terveim a rendszeres mozgással, relaxációval, lefekvés előtti olvasással, internet este 8-kor kikapcsolásával kapcsolatban, szép kis listát írtam, kíváncsi leszek, hogy két hét múlva hogyan értékelem az első eredményeket.... mert hát szeptembertől visszatérek a porondra. Egyelőre kicsit sem vagyok lelkes. Jó volt kicsit távol(abb) lenni az átlag életemtől és kívülről megszemlélni a dolgokat.

... Most épp...

... Arra edzem a lelkemet, hogy ne töltse el akkora nagy szomorúsággal, hogy kevesebb, mint három hét múlva vissza kell(ene) mennem dolgozni... Bár a gyógytorna akkor még nem ér véget és még az sem biztos, hogy addigra tökéletes lesz ismét a bokám...

... Kicsit elszomorít a tény, de egyáltalán nem hiányzik a benti munka... Bár ebben azért az is közrejátszhat, hogy mindennap hívnak beteg ügyben, valamelyik betegemmel öszefutok vagy a gyógytornán, vagy a kórház egyéb részein és azért a napi 4-6 óra szellemi munka most is megvan...

... Annyira meg tudnám szokni ezt az átmeneti új életemet...

De vajon újabb törés nélkül hogyan lehetne állandósítani ezt az állapotot?

Álom...

... Éjjel azt álmodtam, hogy milonka férjhez ment B-hez csak úgy pikk-pakk, civil ruhában (ha jól emlékszem farmerdzsekiben) , különösebb előkészületek nélkül, igen meghitt hangulatot árasztó szűk családi és baráti környezetben.

Úgy tűnik, hogy az a 3-4 blog, amit rendszeresen olvasok, beásta magát a tudatalattimba.
Remélem én is a jövőt álmodom meg, mint a Heroes sorozatban néhány hős - gipszes estéimet most ez tölti meg izgalommal... :)