Magamat is megleptem :)

Életem leghosszabb egyben lefutott távja. :)

Nem hittem volna, hogy képes leszek. Csak az a szépséghiba, hogy a versenyen emelkedők is lesznek ugyanekkora távon. Most először érzem azt, hogy túlélhetem.

kicsit megingott....

... az elszántságom, hogy futni fogok a Vivicittán, miután ez a hét eddig teljesen kimaradt előadás gyártások és délután 7-kor álomba ájulások miatt... az esemény pedig egyre vészesebben közeleg... én pedig még nem jutottam el oda, hogy a teljes távot egyszer megpróbáljam egyben lefutni (úgy már megy, ha kb 1/3-át legyaloglom, sík terepen... kár, hogy a pálya időnként emelkedni fog a nagy napon...).

...csak az tartja bennem kicsit a lelket, hogy megfogadtam, hogy csak akkor veszek újabb kütyüt (sportóra), ha részt is veszek az eseményen, nem csak készülgetek rá.... Bár amióta kiderült, hogy a sima kis Garminom is képes valamilyen szinten rögzíteni (persze nem teljesen pontosan, mert hát nem 14-19 műhold jelei alapján számolja...) a futásaimat, már nem is annyira létszükséglet...

Napjaim :D

The Akward Yeti blogjáról véve a képet. :)

Vajon honnan ismerhetnek engem?

Tegnapi illatfelhő :)

hüpp hüpp

... az új mobilom máris elromlott, a hangszórója ment tönkre úgy tűnik, így vissza kellett ma este térnem a régihez és szervezhetem az új mobil szervizelését. Nem tett túlzottan boldoggá. :( Pedig már egészen megszerettem az új kütyüt, talán még szebb képeket készít, mint az elődje.

... amúgy ezekben a napokban még nyűgösebb vagyok, minden és mindenki irritál - mindenki természetesnek tartja, hogy a nap 24 órájában álljak rendelkezésre, mindenki minden nyűgjét teljesítsem, ügyeljek annyit, mint a rezidensek, már a harmadik hosszú hétvégének is megkaptam a közepét vagy a 3 naposnak a végét (mintha kb összesen négyen ügyelnénk, pedig nem), de közben minden szinten képviseljem a munkahelyemet, legyek főnök és információs pult is egyben.... áááh. Ma nem tudom a jót meglátni.

Vesszenek a hétfők.

Hopp

Sikerült ma este nem befejezni a harmadik előadásomat a hétvégére, neki sem fogni összecsomagolni, pedig reggel még nemegyszer kicsit dolgozni, nem megírni két zárót, nem hajat mosni (vágásról ne is essék szó) és a holnapi előadásomhoz nem olvasni és nem kibővíteni a főnöki javaslatnak megfelelően.

Csak tudnám, hogy mit csináltam ma (és hogy képzeltem, hogy mindez még bele is fér...)

A tudomány közbeszólt...

...emiatt tegnap éjfélig előadást gyártottam, a mindennapi jó pedig elmaradt. Ma fellázadtam és este az új kütyüt nyomogattam, formálgattam saját ízlésemre. Holnap ezt persze nagyon fogom bánni.

De addig is a mai napi sok jó egyike:

Na nem én ettem meg mindent... :)

A régivel az újat :)

Hát megérkezett! :)

Már csak a SIM kártya zsugorítására kell valamikor időt szakítsak. :)

Még egy túra :)

Még egy kis tavasz.

Még napvilágnál

Éjszakai túra kezdetén. :)

Saját magamat is meglepem...

...amikor sikerül ismét rávenni magam egy futásra. A Garmin most is mért, most is kicsit jobbat, mint a GPS alapú mobil, de megfogadtam, hogy okosabb órát csak akkor veszek, ha tényleg lefutom a távot az örömfutáson. :) addig igyekszem ellenállni a késztetésnek, hogy csak úgy simán a virtuális kosárkámba tegyem és 3 kattintással megvásároljam az újabb kütyüt.
Ha igaz, hogy 21 nap alatt lehet egy újabb szokást kialakítani, akkor még két hét és itt az újabb (végre talán egy jó) szokásom... És ki tudja, addig talán a blogolás is rögzül - vagy legalább annak a mímelése... :)

Ajándék :)

Nem hagynak éhenhalni... :)

Miután sikeresen diagnosztizáltam...

...magamnál a kis kék könyv segítségével egy egyértelmű kiégési szindrómát, a következő kísérleteim a hatékony hobbikeresésre és szabadidő felszabadításra, valamint ebből fakadó energianyerésre fognak összpontosulni.

Első potenciális jelölt meg is van:

Remélem még külső segítség nélkül is visszafordítható az állapotom ... 

nem is értem...

... hogy történhetett, de ma a roppant egyszerű Garmin órám rögzítette a futásomat is (nem biztos, hogy ezt legközelebb is sikerül reprodukálni, eddig mindig csak a lépésszámomat rögzítette... :) ).
... az adatok ugyan nem egyeznek meg teljesen a telefonos applikációm által mértekkel, de a lényeg, hogy bár már kb a futás/gyaloglás közepén a feladáson gondolkoztam több okból kifolyólag (viszonylag sok ember az utakon, a korábbi eldugott helyen számos kutyasétáltató alak, már 10 perc után vöröslő arcocskám, a tervezett futás közepén már elég jelentős kifáradás), de végül a levezető 5 perces sétát leszámítva végig küzdöttem a mai napi tervet.

Bár épp ma szembesültem azzal, hogy a futótervem nem 6, hanem 9 hétre szól és nekem ugye már csak 5,5 hetem van az indulásig (igaz 9 hét alatt elvileg 5 km-es távot kell majd tudjak összefüggően lefutni, nekem viszont 3.2-t kell majd teljesíteni), kezdek icipicit bizakodó lenni... :)

Még mindig Húsvét :)