napi jó 10. nap (2024)

 ... ma kicsit nehezebb végiggondolni, hogy mi minden jó történt (pedig volt sok jó), de lassan kezdi Babó a fogacskájával és fájó ínyével elviselhetetlenné tenni a szoptatást és nem érti, miért menekülök és próbálom jelezni, amikor fáj. A cumit, cumisüveget, pohárból tejet nem fogadja el... na de lesz valahogy. 

Amúgy nagyon aranyos, amikor a földön üldögélve nézelődik és magyaráz, lassan nem akar fekve maradni sehol, mert sokkal többet lehet ülve látni (persze minden baba ilyen, de mi rajta keresztül tapasztalunk :) ), egyre változatosabb a bababeszéde és egyre jobban látszik, hogy túltesz a szülein akaratosságban... 😊🙈

napi jó 9. nap (2024)

Ma megpillantottuk Babó első tejfogát! Igazán nem kapkodta el, 3 hónapos kora óta várjuk ezt a pillanatot (kb. azóta mindent erre fogunk), 1 hete pedig érzem is, hogy most már tényleg úton van, mikor Babó az evést is fogíny fájdalom csillapításra használja... ennyi csillagot életemben nem láttam napközben, mint amennyit emiatt a huncut kis fog miatt...😵 bele sem merek gondolni, hogy még 19 darab hátravan.... 

Közös a szenvedés, csak mindenki kicsit másképp... 

Nagyon belehúzott a kicsink, egy hét alatt ülés, mászás, első fog... most igazán pihenhetnénk egy hónapot a következő kaland előtt... 😊

napi jó 8. nap (2024) (pótlás :) )

 Biztos olvasta Babó az előző bejegyzést, mert tegnap elkezdett egyedül mászni. 😊💗

napi jó 7. nap (2024)

Ma valamivel több, mint 2 órát aludt Babó összesen napközben, ez nálam már majdnem pirosbetűs ünnep kategória. 

Mászott is pár "lépést" önállóan, sejti talán, hogy ahhoz, hogy megússza a következő randit a gyógytornásszal, valamit kell villantani 2 napon belül... 

Nagyon édes látni, ahogy egyedül üldögél már, még kileng a felsőteste, de rendszerint nem dől el és már labdával játszadoztunk, miközben üldögélt... 😊

napi jó 6. nap (2024)

 Az új életem szempontjából ma nagyon sűrű nap volt, volt nálunk reggel a védőnő, aki megállapította, hogy kisdedünk nem is olyan kicsi, jól raktározza a bevitt táplálékot (tényleg sikerül kb. megtripláznia a születési súlyát 9 hónapra a szokásos 12 hónapos kor előtt), délután 2-től vizsgáztam (az egy órás vizsga utolsó 40 percét Babó az ölömben töltötte, mert felébredt és beszélgetni támadt kedve, néha a vizsgáztató hangját is elnyomva), fél 5-re pedig a fodrászhoz volt időpontom, amihez előbb Babó apukáját kellett begyűjteni, hogy a csemetét le tudjam adni neki.

Amikor már az autóban ültem a fodrász fele, éreztem, hogy azért volt bennem egy adag feszültség a mai nap során, pedig semminek nem volt igazán tétje, csak már annyira megszoktam ezt a fajta érzelmi működést, hogy ez kapcsol be, ha nem figyelek... jó lenne legközelebb hamarabb észrevenni.

Egyébként mindhárom program jól alakult, és napi jó bónuszként még kaptam a vegetáriánus szomszédomtól egy húsos péksütit is ajándékba, mert tévedésből azt adták neki vásárláskor és nem akarta eldobni. 😊

napi jó 5. nap (2024)

Ma reggel Babó és én is elaludtunk, majdnem fél 9-kor ébredtünk (persze éjjel szokás szerint volt pár eszegetés), úgyhogy némi kapkodással indult a nap, de így is odaértünk időben babaúszásra. Ma sikerült nem belepottyantsam a vízbe, végülis lehet ez is egy napi jó (mindkettőnknek, bár ő egyelőre még nem vezeti- vagy csak nem láthatóan). 😅 Ma először kapott karúszókat (elsőre elég nehezen tudtam feladni rá, ezt még nekem is gyakorolni kell), onnantól a karmunka helyett belekapaszkodott bal kezével a bal karúszóba, a másik kezét leengedte maga mellett, és a labdákat meg sem próbálta megfogni. Kb így szoktam kinézni én is, amikor belekapaszkodok a válltáskámba.... lehet, hogy onnan merítette ő is az ihletet...

Csodálatos módon ma egészségügyi vonalon is jó híreket kaptam. A kolléga, akinél jártam, mondta, hogy a munkahelyemen főleg a fiatalok hiányolnak engem, én nem kérdeztem részleteket, ő nem mondott kérdezés nélkül, de megegyeztünk abban, hogy nem kell sietni vissza a munkába. Megvár. 

napi jó 4. nap (2024)

Látni, ahogy Babó még az apukája oldaláról legmorcosabb családtag arcára is képes mosolyt varázsolni és eléri, hogy szó nélkül hosszasan cipelje mind a 9 kilóját... 😊🤩 

Igazi varázslat.

napi jó 3. nap (2024)

Ma sűrű nap volt, sok jó dologgal. :)  

Megtörtént végre a szelepcsere a hálószobai fűtőtestnél, ami miatt télen pár hónapig olajrezsóval fűtöttünk a szobában, meglepően gyorsan ment és elmaradt a felfordulás, amire számítottam lélekben. 

Találkoztunk K. barátnőmmel, a férjével és a két kisfiukkal a szabadban. Bár Babó ma kihagyta a délutáni alvást, de jól bírta szusszal, végig érdeklődve nézelődött és kicsit magyarázott is, csak kb 7 óra ébrenlét után kezdett nyűgösködni... jobban bírja az alváshiányt, mint én... Persze kaptam tippeket a gyakorló szülőktől, még emésztgetem, hogy akarok-e egy harmadik babahordozóba pénzt fektetni, miután már van kettő gyakorlatilag használhatatlan...

Rendeltünk pizzát, ami nem kicsit csípett, de azért finom volt. :)

napi jó 2. nap (2024)

Babó úgy döntött, hogy kihagyja a kúszást és egyből a mászás és ülés irányába specializálódik. Persze a szakmai anyagokban és babaúszáson is azzal riogatnak, hogy kimarad egy fontos lépés az idegrendszer fejlődésében és gyakoribb a mindenféle tanulási nehézség ezeknél a gyerekeknél. Ma eljutottunk egy Dévényeshez, aki megállapította, hogy valóban nem lesz ebből már kúszás, mert már túl elől jár a kislányunk a folyamatban, de nem kell aggódni, ettől még lehet "orvosprofesszor" a lányból, mert azoknak a gyerekeknek más tünetei is vannak, amiket Babó nem mutat... 😅 nem hinném, hogy tudja, hogy mi az én szakmám, és az esetlenségemből, ahogy a gyerekkel idegen szakemberek előtt (gyerekorvos, védőnő is) megnyilvánulok, valószínűleg fel sem merül benne, de a napi jó, hogy minket megnyugtatott és elengedtük a kúszást (és nem, nem ragaszkodunk az orvosprofesszorsághoz sem, apukája pl. profi női focistát szeretne belőle faragni 😆). Utólag persze kiderült, hogy én sem kúsztam, de persze ezt eddig jótékony homály fedte... 😊

néha rátévedek...

... egy pszichiáter lány blogjára, aki kb. egy hónapja szülte meg a második gyerekét, az első gyerek is még csak most két éves... Annyira meglepő számomra, hogy már két blogbejegyzést is írt azóta, hogy kétgyermekes édesanyává vált, nem mintha ez megugorhatatlan teljesítmény lenne, de valahogy az én írásvágyam eltűnt az utóbbi évben.... nem gondolom, hogy a hormonok 😅, inkább csak egy megszokás nálam, hogy a jó dolgok kevésbé ihletnek meg, mint a panaszkodást kiváltóak....

... itt az ideje ezen változtatni és ismét belevágni a napi egy jó dolog kihívásomnak. 

Bár még messze a nap vége, de máris van három mai napi jó is. 

Babó ma majdnem másfél órát aludt délelőtt, ami nála majdnem egyéni rekord, rendszerint reggeltől estig minden alvását összeadva jön ki hasonló mennyiségű alvás (születése óta). Egyszerűen nem ér rá a kisasszony aludni, mert annyi mindent kell felfedezni ebből a csodálatos világból, időpazarlás lehunyni a szemét... Ebből adódóan a leghatékonyabb időszakom este fél 10 és 11 között van, amikor ő már alszik, én pedig még időnként képes vagyok nyitva tartani a szememet.

A másik jó dolog, hogy az előző két napi étvágytalanság után ma ismét lelkesen eszegetett szilárd ételt is, nemcsak rajtam lógott egész nap (és éjszaka...). Ismét úgy érzem, hogy van értelme a konyhában pepecselni és mindenféle zöldségeket és gyümölcsöket pürésíteni és lefagyasztani, mert van fogadó fél is rá. 😊

És hát Isten éltessen, drága kislányunk, 8 hónapja születtél meg. 💓

egy kis munka...

 ... nagyon régóta az első alkalom, amikor nem emelkedik meg a pulzusom és merülök el az önsajnálatban, amikor ismét valami, a munkámmal kapcsolatos feladattal találnak meg (most épp babázás közben). 

... az univerzum küldi rendesen a gyakorolnivalót, a héten több betegutat is kellett szerveznem, egy könyv alfejezetet sokadszorra átnéznem, illetve egy PhD előbírálatra sem sikerült nemet mondanom... egyelőre úgy érzem, hogy csak teljesítésre váró feladatként tekintek ezekre és nem öntenek el a korábbi rossz érzések. 

... most az olyan cselekvések töltenek el büszkeséggel és örömmel, amikor például egy egész kiló őszibarackot hámozok meg és fagyasztok le püré formájában, hogy Babó igazi gyümölcsökön tanulja meg az ízeket... :) 

... a konyhában ilyen jellegű időtöltés a korábbi magamhoz viszonyítva hatalmas nagy változás az életemben. :)

elcsípett elvárások

 ... nem kevés időbe telt, ameddig észrevettem pár évvel ezelőtt, hogy mennyi irracionális elvárásom van magammal és másokkal szemben és azt hittem, hogy ezt már sikerült letenni és időben észreveszem, ha jönne az érzés.

... aztán megszületett Babó és csak kapkodom a fejem, mennyire visszasüllyedtem a régi működésembe, mennyi elvárásom lett vele szemben tudattalanul...

... például elkezdtük a hozzátáplálást, és a kitűnő étvágyú kisbabánknál elvártam, hogy kitörő örömet mutasson már az első adag almának, igaz, hogy kicsit ízetlenebb, fanyarabb példányt sikerült találni itthon, amit még meg is főztem (természetesen ízesítők nélkül, ahogy a nagy könyvben le van írva), és ezek után még én éreztem csalódottságot, hogy nem örült annyira az első szilárd tápláléknak, savanyú képeket vágott, és nem lett csodálatos csillámpónis videó belőle... 

... pedig valójában hálásnak kellene lennem, hogy nem köpte ki, és igazán le is nyelt néhány falatot ebből a kicsit sem finom trutyiból (amit nem kent szét magán és az etetőszéken)...

... azóta már evett édesebb almát, krumplit és répát is és szerencsére ezeket is elfogadja, még ha elsőre fura képpel kóstolgatja is őket, de egyiket sem vágta a fejemhez, én pedig már tudom, hogy ezekért mind-mind hálás lehetek.  :)

az első nap...

6 hónap alatt, amikor nem készült fénykép vagy videó Babóról... 🙈

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik... 

Azért továbbra is nagyon szeretjük. 😊

már kezdtem büszke lenni...

 ... hogy mostanában képes vagyok életben tartani a növényeket, az orchideáim új virágot hoztak, a fokföldi ibolyák is már többedik éve virágoznak, erre sikerült kevesebb, mint 1 hónap alatt eltenni láb alól egy gyönyörű kálát... 

... szerencsére Babó jobban bírja a kiképzést...😅

a lét értelme...

 ... 42.😉

Egyelőre kihívásokkal, örömökkel és csodákkal telinek ígérkezik az életem ezen éve... 

témaváltás...

 R. mondta, hogy később sajnálni fogom, ha nem írogatom a naplót, ami megörökíti B. életének apró jeleneteit... igaza van, hihetetlenül gyorsan felejtek és még annál is gyorsabban rohan az idő (például az az érzésem, hogy csak az első éjszaka volt nehéz, amikor B.-t hazahoztuk a kórházból 4 hónappal ezelőtt, pedig állítólag azért volt az néhány hét is az elején... :) )...

Ezért elnézést kérek mindenkitől, de mostantól egy jó ideig (kb 18 évig) valószínűleg a téma a kisbabám életének mozzanatairól és az én felismeréseimről fog szólni, nőként, anyaként és feleségként... :)

2 az 1-ben :)

B.-nek mostanában meseolvasás helyett az általam követett bloggerek új blogbejegyzéseit olvasom fel hangosan. 😊 így én is képbe kerülök, ő is hallja a hangomat és a különböző hangsúlyokat. Csak néha kell 1-1 szót kifütyülnöm, amilyen kis figyelmes, még képes lenne meglepetést okozni a korai szókincsével... 🙈 amennyire szeret magyarázni és tornázni, egészen biztosan hamarabb fog érthetően beszélni, mint járni.... 

11 hét...

... csak úgy elrepült... amikor mások kezében látom, akkor érzékelem a legjobban, hogyan nő B., akin szerencsére meg is látszik kitűnő étvágya és a kitartása, hogy meg is szerezze magának, amire szüksége van a fejlődéshez.😍

... túl vagyunk az első kötelező oltás körön és túl az első lázas éjszakán utána... jobban viseltem a vártnál, ő pedig a körülményekhez képest keveset sírt az oltás után.. nekem még órákkal később is sírhatnékom támadt, ha eszembe jutott a háziorvosnál a jelenet...  olyan jó lenne, ha ezeknél a cseppségeknél lenne rá mód az oltásokat szájon keresztül adni... 🙈

... túl vagyunk az első enyhe náthán is, amit hála Istennek jobban viselt, mint mi, felnőttek. 

... ma pedig már étteremben is volt velünk, a háttérzene és emberi hangzavar mellett egészen jól aludt egy darabig... 😊

Újra felfedezem a világot egy teljesen más perspektívából és legalább annyit tanulok magamról, mint a B.-ről és az ő szükségleteiről...

Isten éltesse...

 drága kicsi lányunkat, B.-t (addig Babócáztuk, hogy maradt a B kezdőbetűs név :) ), ma pont 3 hetes. :) 

3 hete végetért az eddigi életem és egy új élet kezdődött egy kis tünemény édesanyjaként.

minden napját szeretném dokumentálni, de egyelőre még a Babanaplóba sem írtam egy sort sem ... remélem javul majd az időmenedzsmentem ahogy gyakorlatot szerzek az anyaságban... :)