Egyelőre úgy tűnik, szereti itt nálam a rózsám, gyönyörű virágokat látok kibontakozni és enyhe rózsaillata is van, ami az utóbbi évek tapasztalata alapján már egyáltalán nem magától értetődő egy rózsának látszó növény megszimatolása esetén... :)
Valószínűleg inkább a konyha fekvése, mint a génjeimben hordozott kertész-zsenialitásom az oka, de most nagyon örülök, hogy nem csak az elmúlását asszisztálom, hanem a virágzását is. :)
... bár nem volt placebo kontrollált karom, de 2 nap emelt dózisú fokhagyma és mindenféle egyéb hagyma fogyasztását követően végre negatív lett az eredmény. :)
Kezdődhet ismét a nagybetűs Élet, jó sok munka, és nyomokban némi magánélet! :)
Azért a délutáni 2-3 órás alvások kicsit hiányozni fognak...
... mivel még mindig ragaszkodik hozzám a víruskám, bevetem végre a népi praktikát, fokhagymát eszem mindenféle egyéb hagymával párosítva reggel és este 😅. Remélem működni fog, mert már jó lenne 1,5 méteren belül engedni a számomra fontos embereket - maszk nélkül. Ez sokkal jobban zavar, mint a még mindig kicsit dünnyögő hangom és időnként 1-2 köhintés.
... hálás is vagyok persze, mert végre kialudhattam magam, de azért itt az idő, hogy búcsút mondjunk egymásnak, víruskám.
.. légyszi légyszi táj-táj. 👋
Gondoltam egy merészet és nagyot és mivel nem láttam a szívemet gyönyörködtető szép virágot a tegnap az üzletben, emiatt egy cserepes rózsa mellett döntöttem. Az új lakásban még nem tettem el láb alól egyetlen cserepes növényt sem, ezért most bátornak érzem magam és kipróbálom, hogyan érzi magát itt a rózsa.
Első nap:
Időnként meg fogom örökíteni a virágot, hogy követhető legyen a fejlődése, vagy visszafejlődése... :)
... fokozatosan javulgatok, szerencsére nem viselt meg eddig túlságosan a betegség, bár még mindig kicsit érdekesen rekedtes a hangom, de a napi elfogyasztott papír zsebkendő adag már egyértelműen csökkenő tendenciát mutat és a köhögés is csak hosszabb beszélgetések közben emlékeztet arra, hogy mégiscsak egy döntően légúti betegséggel állunk szemben (bár ugye nem kizárólagosan, ahogy az elmúlt évek megtanították).
... bár igyekszem most inkább pihenni és nem folytatni azt a tempót, ami péntek estig diktáltam magamnak, de így is elég sok időbe telt erről a hétről lemondani időpontokat, megbeszéléseket, és megkérni kollégákat, hogy a pluszba bevállalt betegeket nézzék meg.
... csak tegnap este jöttem rá, hogy a munka mellett én még egy optimista tervet szövögettem pár héttel ezelőtt és beneveztem egy 10 km-es futóversenyre (ami az első nem virtuális lett volna 2018 óta számomra... 😔), ami jövő hét végén lenne. Amikor erre rádöbbentem, éjfél körül még elkezdtem böngészni az ajánlásokat, hogy koronavírus fertőzés után mennyi idővel javasolt megint sportolni, és hát rá kellett jönnöm, hogy hiába voltak csak enyhék a tüneteim, de egy hét kanapén számítógép előtt tespedés után nem ugyanonnan kellene elkezdenem ismét a mozgást, ahol előtte abbahagytam, ráadásul nem is rögtön a karantén lejártát követően.
Így hát írtam egy lemondó levelet, és konstatáltam magamban, hogy egyszerűen nem akarnak nekem összejönni az élő futórendezvények, valami mindig közbejön - egy bokatörés, világjárvány, vagy személyesen a korona....
Lehet, hogy lassan ideje beletörődni és nem álmodozni a tömegsport hangulatáról, energiájáról, húzó erejéről - és nem kockáztatni valami még vadabb indokot, ami miatt a következő futóversenyt is kénytelen legyek kihagyni.. :)
Egyedül vagy futótárssal is célba lehet érni...
... még nem úgy nézek ki, mint Rudolf, a piros orrú rénszarvas, csak mint egy kezdő alkohol rajongó...
... nem is zavarna a látvány, ha átjutna rajta a levegő.
... de legalább lázam már nincs.
... és a vizsgabeosztás és a jövő heti előadásom is nagyjából elkészült.
... mert azt hittem így két év után, hogy egyike vagyok azoknak a különleges embereknek, akiket a vírus nem tud elkapni. Hát ennyire azért nem vagyok különleges, mint kiderült... :) Azért a tegnapi napot még végigdolgoztam (mi továbbra is kötelezően maszkban dolgozunk), és csak hazaérve délután derült fény arra, hogy az a kis felső légúti tünetegyüttes nem sima nátha. Kb 1 hét kényszerpihenőre kerültem, talán már időszerű is volt, mert december eleje óta nem voltam 1 hét összefüggő szabadságon.
... most akkor végiggondolom, hogy miért kaptam ezt a hetet. :) Persze egyből beugrott, hogy mennyi elmaradásomat tudnám most behozni, de azért nem csak erre szeretném ezt a hetet használni. Még az is lehet, hogy sütni is fogok... :))
... többen felajánlották a segítségüket, apum már majdnem el is indult, hogy ápoljon, tesóm is drága volt és ajánlkozott, P hozott vitaminokat és kenyeret, most már egészen biztosan nem fogok éhen halni, mert végignézve a készletet, szerintem 2 hétig is bírnám itthon éhezés nélkül. :)
Nem vészes a helyzet, csak a hangom mutál és a láz szokatlan, de végre van indokom, hogy egész nap pizsamában lógjak itthon és amikor kedvem szottyan, aludjak 1-2 órát. :)
