Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Puját asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!
(Bartal Klári)
Részletes számadás idén sem lesz, csak csendes hálaadás, hogy ez az év relatíve szerencsésen eltelt, még nem menekültem el a saját életemből, nem adtam fel, amikor nagyon nagy volt a kísértés, sikerült befejezni olyan feladatokat is, amik a saját szempontomból fontosak, nem hiába drukkoltak naponta szeretteim... :)
És hogy hogyan néz ki 2010 annak alapján, hogy mivel töltöm az év első napját? Feltehetően sokszor fogok korán kelni, torokfájósan, enyhe hőemelkedéssel ügyelni az új évben, ugyanis ez vár rám holnap...
Hát akkor Isten hozott 2010! :)
csütörtök, december 31, 2009
péntek, december 25, 2009
Boldog Karácsonyt
kívánok én is minden kedves Olvasómnak!
Ez az első nap több, mint egy hete, amikor úgy érzem, hogy mostmár a gyógyulás útján lépkedek és nem a kórházi bennfekvéshez vezető göröngyös és meglehetősen rossz közérzettel övezett úton...
... és ha végre azt is megérem, hogy a pirítóskenyér helyett végre az ünnepi ételekből is tudok enni, akkor talán az élethez és kommunikációhoz való kedvem is jelentősen megugrik.
Ez az első nap több, mint egy hete, amikor úgy érzem, hogy mostmár a gyógyulás útján lépkedek és nem a kórházi bennfekvéshez vezető göröngyös és meglehetősen rossz közérzettel övezett úton...
... és ha végre azt is megérem, hogy a pirítóskenyér helyett végre az ünnepi ételekből is tudok enni, akkor talán az élethez és kommunikációhoz való kedvem is jelentősen megugrik.
vasárnap, december 13, 2009
Hétvégi sikertörténet...
... avagy milyen állat a muffin? :)
Az enyém az átlagnál laposabb, de az ízére igazán nem lehetett panasz.:)
Az enyém az átlagnál laposabb, de az ízére igazán nem lehetett panasz.:)
csütörtök, december 10, 2009
Önkéntelenül...
... is egy aprócska fogadalom fogalmazódott meg bennem még így Szilveszter előtt, amikor ma megtaláltam a hűtőben a pár hete ottfelejtett tökfőzeléket... ezentúl 48 órán belül köteles vagyok elmosogatni, mert különben... hát a büntetést még ki kell találjam magam számára (bár már az is elég nagy, hogy ezek után úgyis csak én fogom elmosogatni az életre kelt maradékot tartalmazó edényt...).
... talán ha írásban megfogalmazom a fogadalmat, nagyobb eséllyel is fogom tudatosítani... és remélhetőleg be is tartani... :)
... nevezzük akár főpróbának Szilveszterre... :)
... talán ha írásban megfogalmazom a fogadalmat, nagyobb eséllyel is fogom tudatosítani... és remélhetőleg be is tartani... :)
... nevezzük akár főpróbának Szilveszterre... :)
szerda, december 09, 2009
Apró sikerek és élmények...
... és bámulatosan jóleső érzéssel tudok visszagondolni az utóbbi két napra. :) Tegnap gyakorlatot váltottam (százegynéhány oltás beadását követően...), és bár számomra ismeretlen helyre mentem, előzetesen elfelejtett bejelentés után (tehát gyakorlatilag senki sem tudta, hogy érkezem), szerencsémre belebotlottam egy erdélyi származású lányba, aki egy egész hétig volt idén a szobatársam, és aki bemutatott az ott dolgozó emberkéknek és segített kibogozni, hogy ki lesz ebben a hónapban a gyakorlatvezetőm, akinek az utasításait engedelmesen kell követnem. És máris sokkal derűsebben indult a nap, mint ahogy az ilyen helycserék esetén szokott... ezek után kiderült, hogy kissé különc gyakorlatvezetőmnek erdélyi a felesége, és már magyarázkodnom sem kellett, hogy miért nem ismerem ezt az épületet és hogyan tanultam meg ilyen meglepően jól magyarul.:) És mivel még került két látásból ismerős emberke az osztályon, a teljes elhagyatottság és kiszolgáltatottság érzése sem tudott eluralkodni rajtam.:) Még sötétedés előtt lejáró munkanapom végén sikerült meghosszabbítanom a könyvtári belépőmet is (mindössze egyetlen aprócska kitérővel egy igazolásért), a nap méltó befejezéseként pedig egy 4 hónapja nyúzott-halasztott cikket röptettem egy folyóiratba... :)
... ma a pozitív élménysorozat folytatásaként életemben először élő (altatott) embert intubáltam némi asszisztenciával, természetesen a kezdők szerencséje és egy türelmes oktató kellett hozzá, de én így is nagyon tudtam neki örülni.:)
... és annak is, hogy egyéb invazívkodást is elkövettem, de végre nem rettegtem attól, hogy fájdalmat okozhatok vele, ha nem sikerül egyből (persze azért megkönnyebbülés volt, hogy mégis sikerült)...
... talán csak jó irányba haladok a tapasztalatszerzés útján és remélhetőleg nem az adrenalin raktáraim teljes kimerülése okozza ezt a meglepő nyugalmat és örömfelhőt... :)
... ma a pozitív élménysorozat folytatásaként életemben először élő (altatott) embert intubáltam némi asszisztenciával, természetesen a kezdők szerencséje és egy türelmes oktató kellett hozzá, de én így is nagyon tudtam neki örülni.:)
... és annak is, hogy egyéb invazívkodást is elkövettem, de végre nem rettegtem attól, hogy fájdalmat okozhatok vele, ha nem sikerül egyből (persze azért megkönnyebbülés volt, hogy mégis sikerült)...
... talán csak jó irányba haladok a tapasztalatszerzés útján és remélhetőleg nem az adrenalin raktáraim teljes kimerülése okozza ezt a meglepő nyugalmat és örömfelhőt... :)
csütörtök, december 03, 2009
...42...
... a hétvégét pedig némaságba burkolózva óhajtom tölteni... el kell telnie kis időnek, ameddig regenerálódik az oxigén nélkül maradt szürkeállomány, és a hangszalagok ismét hajlandóak engedelmeskedni...
szerda, december 02, 2009
Rekordkísérlet...
... ma délután 32 embert oltottunk be kettesben az asszisztensnővel, ő a papírmunka egy részét intézte, én az oltást és a maradék papírmunkát... mostanra oxigénhiányos állapotba jutottam, zsong a fejemben az a párszázezer szó, amit összesen elmondtam, röpke kórelőzmény, allergiák, amit a mellékhatásokról tudni kell... és mindez 32-szer... remélem holnap nem fogom saját rekordomat megdönteni (ameddig a füzetben visszamenőleg megnéztem, ma jöttek a legtöbben, délelőtt is nagy volt a tumultus, de az én tiszteletemre a délutáni műszakba 5 emberkével még többen ellátogattak).
... és most megint elő kellene venni a munkát (mert hát a szórakozás része megvolt a napnak, legyen már valami látszata is...), célkitűzéseket írni a dolgozatomhoz, de azt hiszem, a fejemre húzom a paplant, lágy zenét teszek Albinóra, hogy kimossa a fejemből ezt a szó-zuhatagot, végre ismét csend legyen körülöttem, és bennem, és visszamerészkedjenek hozzám a gondolataim...
... és most megint elő kellene venni a munkát (mert hát a szórakozás része megvolt a napnak, legyen már valami látszata is...), célkitűzéseket írni a dolgozatomhoz, de azt hiszem, a fejemre húzom a paplant, lágy zenét teszek Albinóra, hogy kimossa a fejemből ezt a szó-zuhatagot, végre ismét csend legyen körülöttem, és bennem, és visszamerészkedjenek hozzám a gondolataim...
hétfő, november 30, 2009
Behívó...
... ma reggel megjött a telefonos értesítés, én is bevonulok felvenni a küzdelmet a H1N1 pandémiával szemben... holnaptól egy héten keresztül kapok egy oltópontot részmunkaidőben (csak napi 6 órában), hogy szurkáljam az embereket, akár életük árán is. :) Na jó, a mondat vége csak vicc (sajnos az eleje nem...), főleg ha elárulom azt is, hogy engem megnyugtat a tudat, hogy a hozzám közelálló emberek jelentős része már be van oltva.:)
... már csak a holnapi napot kell átvészelni valahogy, hogy megjöjjön a rutin és túl legyek a már szokásos első napi esetlenségen és feszültségen.
... már csak a holnapi napot kell átvészelni valahogy, hogy megjöjjön a rutin és túl legyek a már szokásos első napi esetlenségen és feszültségen.
szerda, november 25, 2009
Képregény(ke)...
Az elmúlt két hét tömören... :)
És a jutalom...
Ami kimaradt: színes markerekkel és kurzusokkal fedett ágy az olvasólámpa fényénél, tanulás a konyhaasztalnál (igaz, hogy csak a vizsga előtti 3 este), és az ismerős zűrzavar a fejben a vizsga napján...
... bizonyos dolgok már csakazértsem nem változnak... :)
És a jutalom...
Ami kimaradt: színes markerekkel és kurzusokkal fedett ágy az olvasólámpa fényénél, tanulás a konyhaasztalnál (igaz, hogy csak a vizsga előtti 3 este), és az ismerős zűrzavar a fejben a vizsga napján...
... bizonyos dolgok már csakazértsem nem változnak... :)
hétfő, november 23, 2009
Elgondolkodtató...
(... köszönet L.-nek, aki felhívta rá a figyelmemet.:) )
Popper Péter: 7 undok megjegyzés a szerelem kínjairól
Elmondanék – diákosan pontokba szedve, mint egy érettségi tételt – néhány fontos dolgot.
1. Az emberiség története egy testvérgyilkossággal kezdődik. Káin megöli Ábelt, mert Isten visszautasította az ő áldozatát, csak Ábelét fogadta el. A Biblia mintha arra figyelmeztetne, hogy az ember életében a lehető legnagyobb sérelem a visszautasítás. Mert minden visszautasítás egyben ítéletet is hordoz: nem vagy méltó rá, nem vagy méltó hozzám, nem kellesz, nem felelsz meg, vannak jobbak nálad stb. S ha ez a visszautasítás, a szenvedélynek, a rajongásnak, vagy akár csak az ösztönök által felkorbácsolt vágynak szól – a sérelem megsokszorozódik, és elviselhetetlen erősségű indulattá duzzadhat. Ezért, aki szerelmet utasít el, nagy szenvedésnek teszi ki a másikat, és veszélyes tűzzel játszik.
2. Az évezredes bölcsesség azt mondja: Az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik. A tízemeletes házat is egy sor téglából kezdik felépíteni. Tehát sose játsszunk egy másik ember szenvedélyével. Az első lépést nem szabad megtenni. Az első sor téglát nem szabad lerakni. Akkor még egy kis seb, egy kis fájdalom árán minden megoldható. De ha ezt nem vállaljuk, mert gyávák vagyunk, álságosan kíméletesek, lusták, az „időre bízzuk” életünk kellemetlenségeinek elintézését, vagyis sodródni kezdünk, akkor kiderülhet, hogy az idő nem old meg helyettünk semmit sem, hanem nagy tragédiák felé sodor.
3. Azt gondolom, hogy az ember öngerjesztő lény. Nagyon ritkán fordul elő – s legtöbbször csak a lektűrökben – a meglátni és megszeretni egy pillanat alatt. A gyatra szerzők ezt úgy szokták kifejezni, hogy „mintha villámcsapás futott volna át mindkettejükön.” Szép lenne, de legtöbbször nem igaz. Hanem az történik, hogy az ember vágyódni kezd a szerelemre. S szinte „kinyitja magát” egy remélt szenvedély előtt. Ezért a híres magyar író, Füst Milán egy apróhirdetést szeretett volna feladni: „Meglévő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!”
4. Egy öreg pszichológus – akit leggyakrabban mégis csak szerelmi csalódások, kapcsolatok válsága miatt keresnek fel – hajlamos úgy vélekedni, hogy a szerelmeseknek legtöbbször fogalmuk sincs arról, kit szeretnek. Mert először is vágynak a szerelemre, s ha végre felbukkan a várva várt dalia vagy tündér, rávetítik minden erotikus fantáziájukat, vágyképeiket, álmaikat az „igazi”-ról, és a saját képzeletük által kifestett képbe szeretnek bele. S hogy e fantáziakép mögött milyen a valódi ember, arról alig tudnak valamit. Ám ha eljönnek a csalódások drámai percei, akkor nem saját magukra haragszanak, hanem a partnerre: Miért nem vagy olyan, amilyennek elképzeltelek? Arról már nem is szólok, hogy a lángoló szerelem a grandiózus színjátékok ideje, mindenki a legjobb, a legszebb arcát mutatja. Mögötte rejtve marad a valódi jellem, a minden emberben meglévő torzulatok, sokszor nehezen elviselhető rigolyák, szokások.
Szégyenkezve vallom be, hogy ezért én nem vagyok lelkes híve az úgynevezett szerelmi házasságoknak. A kölcsönös rokonszenv, a barátság, sőt még az érdek által vezérelt kapcsolatokban is több a reális emberismeret.
5. A szerelem vidéke különben is tele van önbecsapásokkal. Félezer évvel ezelőtt egy angol drámaíró megírta egy valódi szerelem történetét. S az emberek ma is beülnek a színházba, és bámulják Rómeó és Júlia sorsának alakulását. Szerelem tehát létezik, de elég ritka jelenség, Viszont manapság valaki kitalálta, hogy tisztességes férfi, erkölcsös nő csak szerelemből fekszik le választottjával. Nosza, akkor mindent ki kell nevezni szerelemnek: minden tetszést, megkívánást, vonzódást, flörtöt, szexuális izgalmat. Mi értelme van ennek?
6. A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat – a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!
7. Az igazi szerelem szenvedély, extázis, boldogság. Ám mindez nem állapot, hanem rövid időre felvillanó szenzáció. S ha elmúlt? Akkor megjátsszuk magunkat? Vagy új élmények után nézünk? Hiszen megszoktuk, hogy szinte „jár nekünk” ez a szélsőséges érzelmi-indulati állapot. Mondják, hogy a szerelem szeretetté alakul át. Előfordul. De legtöbbször közöny, undorodás, gyűlölködés lesz belőle, amint ezt a válóperek meg a gyerek-elhelyezési küzdelmek, a vagyonmegosztás gusztustalan harcai bizonyítják.
Mi hát a teendő? A legfontosabb, hogy soha ne hallgasson senki az ilyen mániásan igazat mondó öreg „szakemberre”, amilyen én vagyok. Soha senki ne hallgasson senkire – se szülőre, se barátra –, aki károg, óv, figyelmeztet, amikor ő szárnyalni akar az ég és a nap felé, hogy utolérje a boldogság kék madarát. Egyrészt, mert úgyis hiába minden okoskodás. A szenvedély mindig erősebb az okos szónál. Másrészt, mert ez a bizonyos kék madár kiszámíthatatlan. Néha hagyja magát megfogni, néha maga száll rá valamelyik kiválasztottja vállára, s különben sem létezik.
Mert még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ”Igazi” sem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.
Popper Péter
Érdemes gyorsan végigolvasni, mielőtt az ember alaposan mindent végiggondol, megemészt, kivetít, bevetít, végleg elkeseredik, abbahagyja az olvasást valahol a felénél és felad minden reményt... :)
Popper Péter: 7 undok megjegyzés a szerelem kínjairól
Elmondanék – diákosan pontokba szedve, mint egy érettségi tételt – néhány fontos dolgot.
1. Az emberiség története egy testvérgyilkossággal kezdődik. Káin megöli Ábelt, mert Isten visszautasította az ő áldozatát, csak Ábelét fogadta el. A Biblia mintha arra figyelmeztetne, hogy az ember életében a lehető legnagyobb sérelem a visszautasítás. Mert minden visszautasítás egyben ítéletet is hordoz: nem vagy méltó rá, nem vagy méltó hozzám, nem kellesz, nem felelsz meg, vannak jobbak nálad stb. S ha ez a visszautasítás, a szenvedélynek, a rajongásnak, vagy akár csak az ösztönök által felkorbácsolt vágynak szól – a sérelem megsokszorozódik, és elviselhetetlen erősségű indulattá duzzadhat. Ezért, aki szerelmet utasít el, nagy szenvedésnek teszi ki a másikat, és veszélyes tűzzel játszik.
2. Az évezredes bölcsesség azt mondja: Az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik. A tízemeletes házat is egy sor téglából kezdik felépíteni. Tehát sose játsszunk egy másik ember szenvedélyével. Az első lépést nem szabad megtenni. Az első sor téglát nem szabad lerakni. Akkor még egy kis seb, egy kis fájdalom árán minden megoldható. De ha ezt nem vállaljuk, mert gyávák vagyunk, álságosan kíméletesek, lusták, az „időre bízzuk” életünk kellemetlenségeinek elintézését, vagyis sodródni kezdünk, akkor kiderülhet, hogy az idő nem old meg helyettünk semmit sem, hanem nagy tragédiák felé sodor.
3. Azt gondolom, hogy az ember öngerjesztő lény. Nagyon ritkán fordul elő – s legtöbbször csak a lektűrökben – a meglátni és megszeretni egy pillanat alatt. A gyatra szerzők ezt úgy szokták kifejezni, hogy „mintha villámcsapás futott volna át mindkettejükön.” Szép lenne, de legtöbbször nem igaz. Hanem az történik, hogy az ember vágyódni kezd a szerelemre. S szinte „kinyitja magát” egy remélt szenvedély előtt. Ezért a híres magyar író, Füst Milán egy apróhirdetést szeretett volna feladni: „Meglévő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!”
4. Egy öreg pszichológus – akit leggyakrabban mégis csak szerelmi csalódások, kapcsolatok válsága miatt keresnek fel – hajlamos úgy vélekedni, hogy a szerelmeseknek legtöbbször fogalmuk sincs arról, kit szeretnek. Mert először is vágynak a szerelemre, s ha végre felbukkan a várva várt dalia vagy tündér, rávetítik minden erotikus fantáziájukat, vágyképeiket, álmaikat az „igazi”-ról, és a saját képzeletük által kifestett képbe szeretnek bele. S hogy e fantáziakép mögött milyen a valódi ember, arról alig tudnak valamit. Ám ha eljönnek a csalódások drámai percei, akkor nem saját magukra haragszanak, hanem a partnerre: Miért nem vagy olyan, amilyennek elképzeltelek? Arról már nem is szólok, hogy a lángoló szerelem a grandiózus színjátékok ideje, mindenki a legjobb, a legszebb arcát mutatja. Mögötte rejtve marad a valódi jellem, a minden emberben meglévő torzulatok, sokszor nehezen elviselhető rigolyák, szokások.
Szégyenkezve vallom be, hogy ezért én nem vagyok lelkes híve az úgynevezett szerelmi házasságoknak. A kölcsönös rokonszenv, a barátság, sőt még az érdek által vezérelt kapcsolatokban is több a reális emberismeret.
5. A szerelem vidéke különben is tele van önbecsapásokkal. Félezer évvel ezelőtt egy angol drámaíró megírta egy valódi szerelem történetét. S az emberek ma is beülnek a színházba, és bámulják Rómeó és Júlia sorsának alakulását. Szerelem tehát létezik, de elég ritka jelenség, Viszont manapság valaki kitalálta, hogy tisztességes férfi, erkölcsös nő csak szerelemből fekszik le választottjával. Nosza, akkor mindent ki kell nevezni szerelemnek: minden tetszést, megkívánást, vonzódást, flörtöt, szexuális izgalmat. Mi értelme van ennek?
6. A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat – a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!
7. Az igazi szerelem szenvedély, extázis, boldogság. Ám mindez nem állapot, hanem rövid időre felvillanó szenzáció. S ha elmúlt? Akkor megjátsszuk magunkat? Vagy új élmények után nézünk? Hiszen megszoktuk, hogy szinte „jár nekünk” ez a szélsőséges érzelmi-indulati állapot. Mondják, hogy a szerelem szeretetté alakul át. Előfordul. De legtöbbször közöny, undorodás, gyűlölködés lesz belőle, amint ezt a válóperek meg a gyerek-elhelyezési küzdelmek, a vagyonmegosztás gusztustalan harcai bizonyítják.
Mi hát a teendő? A legfontosabb, hogy soha ne hallgasson senki az ilyen mániásan igazat mondó öreg „szakemberre”, amilyen én vagyok. Soha senki ne hallgasson senkire – se szülőre, se barátra –, aki károg, óv, figyelmeztet, amikor ő szárnyalni akar az ég és a nap felé, hogy utolérje a boldogság kék madarát. Egyrészt, mert úgyis hiába minden okoskodás. A szenvedély mindig erősebb az okos szónál. Másrészt, mert ez a bizonyos kék madár kiszámíthatatlan. Néha hagyja magát megfogni, néha maga száll rá valamelyik kiválasztottja vállára, s különben sem létezik.
Mert még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ”Igazi” sem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.
Popper Péter
Érdemes gyorsan végigolvasni, mielőtt az ember alaposan mindent végiggondol, megemészt, kivetít, bevetít, végleg elkeseredik, abbahagyja az olvasást valahol a felénél és felad minden reményt... :)
kedd, november 17, 2009
Ünnepélyes...
... hódolatnyilvánítás a román postának, amiért 3 munkanap alatt a postaládámban landoltatta anyum levelét, minden teke és tória és megkülönböztető jelzés nélkül. :) Úgy tűnik, kissé szkeptikussá váltam és már nem merek hinni a változásban - pedig igenis létezik és ki-ki kandikál egy-egy hétköznapi feladat mögül és néha annyira meglepő eredményeket produkál, hogy még nekem is feltűnik. :)
Hát akkor háromszoros éljen és csak így tovább, kedves Posta!
És ha még azt is megérjük, hogy mindennapos jelenséggé válik a melegvíz és fűtés (és még volna pár felsorolnivalóm, de csakazértsempolitizálokebbenazórában), akkor tényleg elmondhatjuk, hogy beköszöntött a Kánaán... és a kószálások végetérnek, és a morcos-morgó vándor homlokán kisimulnak a ráncok...
Hát akkor háromszoros éljen és csak így tovább, kedves Posta!
És ha még azt is megérjük, hogy mindennapos jelenséggé válik a melegvíz és fűtés (és még volna pár felsorolnivalóm, de csakazértsempolitizálokebbenazórában), akkor tényleg elmondhatjuk, hogy beköszöntött a Kánaán... és a kószálások végetérnek, és a morcos-morgó vándor homlokán kisimulnak a ráncok...
vasárnap, november 15, 2009
Óra elindult...
... és én kíváncsian várom, hogy EU-s csatlakozásunk óta hány napra van szükség egy levélnek otthonról a határátlépéshez és ideérkezéshez, úgy, hogy nem nyom többet a latban, mint egy átlagos, jólnevelt iromány és nem is látták el semmilyen drága pénzekbe kerülő megkülönböztető jelzéssel... anyukám úgy tippelte, hogy hétfőn már meg is kapom (csütörtök délben vették át és dobták is a külföldi kupac tetejére, azaz 3 munkanap szerinte elég kellene legyen...), én viszont, emlékezve, hogy korábban a húsvéti és karácsony üdvözlőlapnak két hétbe telt, mire célba ért, némileg szkeptikus vagyok, és leghamarabb csütörtökre várom... mert bár sok minden változott, időben és nemcsak, de ennyire talán mégsem...
... persze hagyom magam kellemesen meglepni... :)
... persze hagyom magam kellemesen meglepni... :)
csütörtök, november 12, 2009
hát ezt is megértem...
... kb. 10 percnyi tömör kínlódásba és google-es keresésembe került, ameddig megírtam egy rövidke e-mailt románul egy otthoni professzornak... ötödennyi időbe és energiába került volna ugyanez angol nyelven... most vagy ennyire jól megtanultam angolul, vagy ilyen félelmetesen inaktiválódott államom hivatalos nyelve... tartok tőle, hogy ez utóbbi történt, és már látom, hogy lesznek még gyötrelmek a nagy hazatéréskor és szakma-fellendítő akcióim során...
... be kell vezessem heti egy otthoni cikk elolvasását, mielőtt még a sebességem lecsökken 1 email(ROU)/24 órára, mert csendben, alattomosan, látványos jelek nélkül ilyen irányba szelektál a memóriám...
... be kell vezessem heti egy otthoni cikk elolvasását, mielőtt még a sebességem lecsökken 1 email(ROU)/24 órára, mert csendben, alattomosan, látványos jelek nélkül ilyen irányba szelektál a memóriám...
hétfő, november 09, 2009
Fájdoklik...
... a fejem, elszokott már az egész délelőttös előadás hallgatástól és délutáni gyakorlattól, amin az egyedüli kérdés ami bennem felmerült, a legközelebbi kávéautomata holléte volt... hiába na, ha egyszer az ember fogja a tarisznyát, meghallgatja az elbocsájtó szép üzenetet és kilép az életbe, elég nehéz visszaszuszakolni magát az iskolapadba, figyelmes tekintettel és információra kihegyezett receptorokkal ülni, és leküzdeni a kényszert, hogy percenként ránézzen az órára, a megváltó szünetet várva...
... s ha belegondolok, hogy ez a következő két hétben így fog zajlani, a végén egy szigorú vizsgával, amire komolyan készülni is kell, minden porcikám önálló életre kel és bánatosan, vigasztalhatatlanul sajog... és attól tartok, ezen sima fájdalomcsillapító nem is igazán segít...
... most nagyon át tudom érezni ezt a Pa-Dö-Dö számot...
... s ha belegondolok, hogy ez a következő két hétben így fog zajlani, a végén egy szigorú vizsgával, amire komolyan készülni is kell, minden porcikám önálló életre kel és bánatosan, vigasztalhatatlanul sajog... és attól tartok, ezen sima fájdalomcsillapító nem is igazán segít...
... most nagyon át tudom érezni ezt a Pa-Dö-Dö számot...
péntek, november 06, 2009
Szomorúságosan egészséges...
... vagyok, se könnyezés, se orrfolyás, se izomlázszerű fájdalom (legalábbis ami nem a tegnapi ugrabugrával magyarázható), így hát nem marad más hátra, mint holnap bemenni ügyelni... csak remélni tudom, hogy nem lesz olyan emlékezetes, mint legutóbbi hétvégi ügyeletem, amikor be kellett kötögessem huszonixx beteg infúzióját úgy, hogy életemben először azt megelőző napon kötöttem egy darab infúziót... persze tisztában vagyok, hogy gyakorlat meg mester meg ilyen rokon szavak jól korrelálnak, és nem ártott meg ennyi tapasztalat (azt a pár ősz hajszálat pedig ugyan ki számolja...), de ugyanakkor én hiszek abban is, hogy nővér és orvos annyi mint kolléga és egymás mellett tolni könnyebb azt a szekeret, mint egymással szemben állva... és hát nem utolsó sorban ott a szem előtt tartanivaló közös nevező, aki történetesen a beteg...
... és aki ezek után azt hiszi, hogy a délutánt statisztikázással töltöttem, az cseppet sem téved... :)
... most viszont ideje előszedni egy kis ügyeleti szakirodalmat, mert a legritkább esetben szoktak ilyenkor a nővérek alacsony korrelációs koefficiensek és elkóborolt vektorok miatt riasztani...
... és aki ezek után azt hiszi, hogy a délutánt statisztikázással töltöttem, az cseppet sem téved... :)
... most viszont ideje előszedni egy kis ügyeleti szakirodalmat, mert a legritkább esetben szoktak ilyenkor a nővérek alacsony korrelációs koefficiensek és elkóborolt vektorok miatt riasztani...
szerda, november 04, 2009
"Tudod, hogy nekem is...
... rém kellemetlen, hiszen be lettem oltva H1N1 ellen..." Ákos után szabadon... és önként, még ha nem is dalolva, de ma reggel végre átestem az oltáson, amit előbb a prágai utazás (beszámoló még annyira folyamatban, hogy még a párizsit sem kezdtem el, ami megelőzte... :) ), majd egy ifjúsági kongresszus miatt napoltam. Most pedig várom, hogy milyen tünetek ütnek ki rajtam, mert hátha hátha, és akkor hétvégén nem kellene ügyelnem...
... egyelőre csak az eső kezdett azóta esni és folytatja is szorgalmasan, de ezt azért nem hoznám összefüggésbe az oltással... :)
... és köszönet L.-nek a képért, amivel felderítette a napomat (még ha nem is tud róla...). :)
... egyelőre csak az eső kezdett azóta esni és folytatja is szorgalmasan, de ezt azért nem hoznám összefüggésbe az oltással... :)
... és köszönet L.-nek a képért, amivel felderítette a napomat (még ha nem is tud róla...). :)
kedd, november 03, 2009
Pihenj, feküdj...
... Murphy, legalább most az egyszer... mert az azért már tényleg túlzás, hogy amikor egy nyúlfarknyi statisztika (az eddigiekhez viszonyítva) választ el a cikk véglegesítésétől, akkor nyögi ki a program, hogy lejárt a licensz és forduljak, akihez akarok... de leginkább a cég (e)földi helytartójához... akiről holnap valószínűleg kiderül, hogy szabadságon van, vagy épp a kocsiját szervizeli, vagy ilyen-olyan-amolyan influenza gyötri, vagy valami feltételeket támaszt, nehogy egyszer a változatosság kedvéért emelt fővel másszak ki egy adminisztrációval folytatott párharcból...
... így próbálja nekem még valaki reklámozni a jogtiszta programokat...
... olyan halálosan unalmas lenne az élet(em) Murphy törvényei nélkül... de azért néha "büntethetne" már azzal is, hogy kivonul kicsit a színről...
... így próbálja nekem még valaki reklámozni a jogtiszta programokat...
... olyan halálosan unalmas lenne az élet(em) Murphy törvényei nélkül... de azért néha "büntethetne" már azzal is, hogy kivonul kicsit a színről...
vasárnap, november 01, 2009
Távolság...
... mindenki, akivel Halottak Napján ki szoktam járni a temetőbe, minimum 600 (de méginkább 800) km-re van most tőlem, és akad olyan is, aki talán épp most igazítja meg féltő gondoskodással Jim Morrison sírján a kialudni készülő kis gyertyáját... Így kedves néhai rokonom, Ági néni mintájára én is kis kuckómban gyújtottam egy gyertyát és felsoroltam magamban mindazokat, akik most odafentről figyelnek (és csóválják a fejüket, hogy szeleburdi unokájuk megint hogy eltöltötte a hétvégét, nagyjából semmilyen felmutatható munkabeli eredmény nélkül...).
... viszont ha igaz, amit egy Elsevier bemutatón hallottam, akkor jelentősen javítottam néhány cikk statisztikáját, hiszen állítólag egy cikket teljes terjedelmében átlagosan 2 (azaz kettő darab) ember olvas el...
... és én már túl vagyok pár példányon...
... csak az a kár, hogy a java még hátravan...
... és hogy ezt az áldozatos munkát senki sem díjazza...
... és hogy ezt nem ártott volna kb 2 éve megejteni...
... de az ember úgyis csak a saját hibáiból képes tanulni... és meglepő módon az ember lánya nemkülönben... :)
... viszont ha igaz, amit egy Elsevier bemutatón hallottam, akkor jelentősen javítottam néhány cikk statisztikáját, hiszen állítólag egy cikket teljes terjedelmében átlagosan 2 (azaz kettő darab) ember olvas el...
... és én már túl vagyok pár példányon...
... csak az a kár, hogy a java még hátravan...
... és hogy ezt az áldozatos munkát senki sem díjazza...
... és hogy ezt nem ártott volna kb 2 éve megejteni...
... de az ember úgyis csak a saját hibáiból képes tanulni... és meglepő módon az ember lánya nemkülönben... :)
szombat, október 31, 2009
Felfedezés...
... na nem Nobel díjas, csak helyi szintű... :) 3 hónapja egyre csak gyűjtöm szelektíven a palackokat, ugyanis térfelújítás miatt elköltöztették az "anyagspecifikus" kukákat. Az erkélyről lassan már kiszorított a rengeteg palack, és már a konyhám felett kezdte átvenni az uralmat, ezért ma a cikkemmel kínlódás közben gondoltam egy merészet és nagyot, és mivel minden egyéb pótcselekvési lehetőséget kimerítettem (evés, ivás, zuhany, tévé, rádió, stb... ), nekivágtam a nagy útnak két teli szatyorral, új kukát keresni. S mit ad a kedves, jóságos, és a cikkem sorsát a szívén viselő Fennvaló...? Hát egy szelektív szemetest a szomszéd lépcsőház elé... és két kör, összesen 10 percnyi hangos palacktapicskolás után ismét ülhetek gép elé, és visszatérhetek oda, ahonnan elindultam... :) tudat alatt már újabb pótcselekvéseken gondolkozva... talán ez a bejegyzés is egyike azoknak...
... na de ha már így nekiveselkedtem az írásnak, még egy jó hír azoknak, akik szívükön viselik tudományos karrierem sorsát is... tegnap reggel arra a hírre ébredtem (szó szerint, mert előző este kicsit kinyúlt a kongresszus szocializálódós része), hogy némi apróbb módosítások után a nemzetközi folyóirat, ahova röptettem a cikkemet, hajlik rá, hogy leközölje (ezért most a kínlódás, egyébként még egy darabig biztos nem nyitottam volna meg...)... ezek után az eredetileg betervezett 100%-os izgulás helyett már csak 87%-os adrenalinszint mellett mutattam be az egybegyűlteknek eddigi kalandos munkám (és sok más emberé is, akiknek már többször köszönetet mondtam és fogok még mondani) gyümölcsét.
... még 1-2 ilyen jó hír, és foghatok is neki valami jó kis családorvosi praxist keresni egy 200 fős településen... :) így is lesz már mit mesélni az unokáknak. ;)
... na de ha már így nekiveselkedtem az írásnak, még egy jó hír azoknak, akik szívükön viselik tudományos karrierem sorsát is... tegnap reggel arra a hírre ébredtem (szó szerint, mert előző este kicsit kinyúlt a kongresszus szocializálódós része), hogy némi apróbb módosítások után a nemzetközi folyóirat, ahova röptettem a cikkemet, hajlik rá, hogy leközölje (ezért most a kínlódás, egyébként még egy darabig biztos nem nyitottam volna meg...)... ezek után az eredetileg betervezett 100%-os izgulás helyett már csak 87%-os adrenalinszint mellett mutattam be az egybegyűlteknek eddigi kalandos munkám (és sok más emberé is, akiknek már többször köszönetet mondtam és fogok még mondani) gyümölcsét.
... még 1-2 ilyen jó hír, és foghatok is neki valami jó kis családorvosi praxist keresni egy 200 fős településen... :) így is lesz már mit mesélni az unokáknak. ;)
hétfő, október 26, 2009
Éktelen nyikorgás...
... és porfelhő fogadott, amikor megnyitottam a blogomat ma este... :) Rég nem tettem be ide a lábam, úgy tűnik, amióta nyugodt gyakorlatomat töltöm, még annyira sem jut időm pötyörészni, mint világfájdalmasan-nagyonelfoglalt periódusomban. :) Igaz, hogy azért zajlik az élet most is, voltam például nyaralni, három darab "p" betűs városban, Párizs, Prága és két óra erejéig Pozsonyban jártam szájtátva, néha kifejezetten dideregve, de közben bőszen kattogtatva a fényképezőgépemet. :) Először fordult elő, hogy egy városra nem volt elég egy 1 gigás memóriakártya... :) és hogy nem vittem magammal a csere-memóriakártyát... és az USB kábelt, amivel leszedjem a képeket a gépről és áttegyem laptopra... de ezeket az apróságokat inkább most ugorjuk, mert nem akarok rossz(abb) benyomást kelteni (a feltétlenül szükségesnél és elkerülhetetlennél... ;) ).
Téma tehát van, fotóval is ledokumentálva, már csak idő kell, jószerencse, ihlet és egészség (a H1N1 oltásom már a hűtőben, csak nem szeretném a hétvégi kongresszust izomlázban, hőemelkedések közepett tölteni - lesz ott egyébirányú láz jó bőven...), s ha a Fennvaló is úgy akarja, akkor meg is örökítem (főleg ha a blogger is elkezdi arhiválni a szomorodmányaimat...).
Hát akkor munkára fel, cikkhegy középről megbont, ágyat cikkestől ellep... és 10 perc múlva édesdeden elalusz... ;)
Téma tehát van, fotóval is ledokumentálva, már csak idő kell, jószerencse, ihlet és egészség (a H1N1 oltásom már a hűtőben, csak nem szeretném a hétvégi kongresszust izomlázban, hőemelkedések közepett tölteni - lesz ott egyébirányú láz jó bőven...), s ha a Fennvaló is úgy akarja, akkor meg is örökítem (főleg ha a blogger is elkezdi arhiválni a szomorodmányaimat...).
Hát akkor munkára fel, cikkhegy középről megbont, ágyat cikkestől ellep... és 10 perc múlva édesdeden elalusz... ;)
vasárnap, október 04, 2009
Hurrá, nyaralok... :)
... legalábbis mindenki szerint erről fog szólni a következő két hónapom, ugyanis végül mégsem a mentőzés következik, hanem egy másik gyakorlat... igaz ugyan, hogy emellett kellene megszülessen a tézisfüzetem, valamint minimum 90 oldalas mondanivalóm az eltelt 3 évről, pontosabban arról, hogy mi újat hoztunk, munkacsoportom és én, a medicínában (és 3 hét múlva újabb előadást kell tartanom egy konferencián), de reménykedek benne, hogy mindez még belefér, őszülő hajszálak nélkül... egyet ugyanis már felfedeztem magamon, bár az is lehet, hogy csak szőkülök... :) Nem is tudom, melyiknek örvendenék jobban...
Október mégis a két "p" betűs városról lesz a legemlékezetesebb, ahova készülök...:) Talán a krónikás kedvem is újabb lendületet kap, de ha mégsem, akkor is lesz talán néhány fotó. Az elemeket már meg is vettem a fényképezőgépembe, ezen tehát elvileg nem múlhat...
... csak a napocska süssön, és jókedv legyen, és egészség és akadozó internet... ;)
Október mégis a két "p" betűs városról lesz a legemlékezetesebb, ahova készülök...:) Talán a krónikás kedvem is újabb lendületet kap, de ha mégsem, akkor is lesz talán néhány fotó. Az elemeket már meg is vettem a fényképezőgépembe, ezen tehát elvileg nem múlhat...
... csak a napocska süssön, és jókedv legyen, és egészség és akadozó internet... ;)
hétfő, szeptember 28, 2009
A kocka...
... el van dobva, én pedig fel vagyok vetődve... izé, fordítva... :) Kb 3 perce ugyanis elküldtem végre elsőszerzős (de másodszülött) cikkemet "A" folyóiratba, ami ugyan nem a legnagyobb, de nem is a legkisebb, és épp elég ahhoz, hogy visszadobják, mert túl nagyot mertünk... És akkor mégiscsak nyári kosztümöt húzhatok majd a védésemre (ha belegondolok, elég nagy gondot jelentene télen kiállni a bizottság elé, bár tény és való, hogy fűtött terem is akad azért még errefele, gazdasági perpatvar ide vagy oda... :) ).
... szóval akkor marad a várakozás (és addig is sajnos újabb feladatok), és elsejétől talán egy újabb osztály, illetve talán ezúttal nem is osztály, bele a kellős közepébe mindannak, ami sürgős, talán épp azért, hogy ismét feltámadjon bennem választott szakmám szeretete és megbecsülése, ami az utóbbi időben azért kissé megfakult (bár inkább a kollégák és nem az egyéb tényezők hatására)...
... és szokás szerint most ismét rohanok a buszra, mert vagy ez, vagy egy andalító 1 órás séta a holdfényben, Albinóval a hátamon, ilyen-olyan kavargó gondolatok közepett...
... ezért a hosszas búcsúzkodás most elmar
... szóval akkor marad a várakozás (és addig is sajnos újabb feladatok), és elsejétől talán egy újabb osztály, illetve talán ezúttal nem is osztály, bele a kellős közepébe mindannak, ami sürgős, talán épp azért, hogy ismét feltámadjon bennem választott szakmám szeretete és megbecsülése, ami az utóbbi időben azért kissé megfakult (bár inkább a kollégák és nem az egyéb tényezők hatására)...
... és szokás szerint most ismét rohanok a buszra, mert vagy ez, vagy egy andalító 1 órás séta a holdfényben, Albinóval a hátamon, ilyen-olyan kavargó gondolatok közepett...
... ezért a hosszas búcsúzkodás most elmar
szerda, szeptember 23, 2009
Lassan, lassan...
... megfontoltan (bár igazából magamon nehezen uralkodva) eljutok addig, hogy egyszer elpróbáljam a holnap délután tartott előadásomat... 8 perc gyötrelem... lesz akkor. Most még valószínűleg első körben 10, aztán 9:30, aztán már csak 9 perc... és mire fél óra önsanyargatáson túl vagyok, rájövök, hogy úgyis nagyjából felesleges, mert a lámpaláz miatt törvényszerűen el fogok felejteni pár részletet a konferencián és 7 perc alatt még köszönetet is mondok a munkatársaimnak... akik nélkül...
... és utána megnyugodva fogok városnézni, előadásokat hallgatni, ismerősöket csillapítani, hogy meglátják, simán megy majd minden, nem lehet semmi gubanc az ő szereplésük során. :)
Csak már itt tartanék és ne várna rám még az a kínos fél óra... stopperrel a kezemben, ketrecbe zárt oroszlánként. Na jó, legyen valami kisebb és kevésbé ijesztő állat, mondjuk mormota vagy lajhár, a szellemi frissességem úgyis csak az övékkel versenyezhet... másokkal szemben már esélyem sincs...
Hát akkor óra indul... "Tisztelt hallgatóság...."
... és utána megnyugodva fogok városnézni, előadásokat hallgatni, ismerősöket csillapítani, hogy meglátják, simán megy majd minden, nem lehet semmi gubanc az ő szereplésük során. :)
Csak már itt tartanék és ne várna rám még az a kínos fél óra... stopperrel a kezemben, ketrecbe zárt oroszlánként. Na jó, legyen valami kisebb és kevésbé ijesztő állat, mondjuk mormota vagy lajhár, a szellemi frissességem úgyis csak az övékkel versenyezhet... másokkal szemben már esélyem sincs...
Hát akkor óra indul... "Tisztelt hallgatóság...."
szerda, szeptember 16, 2009
Mindig kellemes...
... meglepetés, amikor kiderül, hogy mégsem kések egy napot az absztrakt regisztrálással, mert pár nappal meghosszabbították a jelentkezési határidőt... :) Ez történt ma is, ezek után megkönnyebbülten hátradőlök és élvezem első szabadnapomat - tovább. :) Ráér holnap is lefaragni azt a plussz 30 szót, ami miatt a normatívák szerint még nem elég karcsú roppantilag de érdekes és szívbemarkoló kivonatom.:) Ami karaktert mostanában kispórolok a blogomból, azt sikerül mindig belevarázsolni fölöslegként (és kellemetlen fejtörésként) a hivatalosabbnak szánt irományokba...
Most tehát folytathatom utóbbi időben meglehetősen szokatlan tevékenységemet, a (nemszakirodalom) könyvolvasást, amelyet nem kell minduntalan félbeszakítsak aláhúzogatásokkal, szövegkiemeléssel.:) Bámulatosan gyorsan lehet vele haladni, ha nem kell arra koncentráljon az ember, hogy memorizálja is az olvasottakat... bár lehet, hogy pont ennél a könyvnél nem ártana, na de erről talán majd később... ;)
Megint béke van, anyai húsleves, atyai rímek, dal- és versfoszlányok, szobám a régi apróságaimmal... bámulatosan gyorsan a homályba tud merülni a tegnapi felnőtt életem, és ismét gyerek vagyok, akit reggel megpuszilnak, megölelnek és aki még mindig tudja, hogy hol kell a lakásban keresni a csokidugihelyeket... :)
Most tehát folytathatom utóbbi időben meglehetősen szokatlan tevékenységemet, a (nemszakirodalom) könyvolvasást, amelyet nem kell minduntalan félbeszakítsak aláhúzogatásokkal, szövegkiemeléssel.:) Bámulatosan gyorsan lehet vele haladni, ha nem kell arra koncentráljon az ember, hogy memorizálja is az olvasottakat... bár lehet, hogy pont ennél a könyvnél nem ártana, na de erről talán majd később... ;)
Megint béke van, anyai húsleves, atyai rímek, dal- és versfoszlányok, szobám a régi apróságaimmal... bámulatosan gyorsan a homályba tud merülni a tegnapi felnőtt életem, és ismét gyerek vagyok, akit reggel megpuszilnak, megölelnek és aki még mindig tudja, hogy hol kell a lakásban keresni a csokidugihelyeket... :)
szombat, szeptember 12, 2009
Mai napom idézete :)
"A házasság tudomány. Az ember nem házasodhat, mielőtt egy asszonyt föl nem boncolt volna." (Móra Ferenc)
Ez vajon fordítva is igaz...? Mert akkor...
Egyébként pedig nosztalgiázom, zenehallgatás közben próbálok munkát mímelni... Most először láttam egy fiatalkori kedvenc számom klippjét , javaslom, hogy először vizuális élmény nélkül hallgassátok, jobb lesz az első benyomás... :)
... mellékvágányon pedig már hazautazásom részleteit tervezem, mert az ügyelet utáni kómás állapotot kell majd összeegyeztetni 3 absztrakt röptetésével, jegyvásárlással, csomagolászással és szendvicskészítéssel... de hát ez már csak a szokásos enyém élet... :)
Ez vajon fordítva is igaz...? Mert akkor...
Egyébként pedig nosztalgiázom, zenehallgatás közben próbálok munkát mímelni... Most először láttam egy fiatalkori kedvenc számom klippjét , javaslom, hogy először vizuális élmény nélkül hallgassátok, jobb lesz az első benyomás... :)
... mellékvágányon pedig már hazautazásom részleteit tervezem, mert az ügyelet utáni kómás állapotot kell majd összeegyeztetni 3 absztrakt röptetésével, jegyvásárlással, csomagolászással és szendvicskészítéssel... de hát ez már csak a szokásos enyém élet... :)
szerda, szeptember 09, 2009
Kaptam egy csodás...
... szerelmes SMS-t az otthoni telefonomra...
... kár, hogy nem nekem szánták... és kár, hogy románul volt... és ezek után még éjjeli órákban is érkezett...
... egyébként kicsit jobban örültem volna neki... ;)
... kár, hogy nem nekem szánták... és kár, hogy románul volt... és ezek után még éjjeli órákban is érkezett...
... egyébként kicsit jobban örültem volna neki... ;)
kedd, szeptember 08, 2009
Bár nyugisan..
... indult a nap, de mostanra olyan sok bosszantó fordulatot vett, hogy nem sok választ el egy elfojtott üvöltéstől és némi nőies toporzékolástól... elmarad a jövő heti csehországi kirándulás (és ezzel a várva várt nyári szabadság időpontja megint bizonytalanná vált...), egy apró figyelmetlenség miatt megint elakadtam a bürokrácia útvesztőiben (pedig csodával határos módon egyszer ebben a hónapban időben elszabadultam a munkahelyemről és 6(!)-ra odaértem...), és az egészségbiztosító pénztárral is halasztódott a randim, pedig már nagyon esedékes lenne...
... nagyon sürgősen szabadságra kell mennem, mert csak gyűl a feszültség és egyszer elfelejtem venni a fáradságot, hogy mindig illedelmesen visszafogjam magam és uvariasan mosolyogva végezzem a saját (és nem saját...) munkámat...
... miért nem lehet már végre egyszerű az élet... olyan igazán unalmas, mindenféle fordulatoktól mentes, hogy egyszer már érezhessem a jól megérdemelt unalom ízét és végre nekifoghassak olvasni abban a rengeteg unalmas órámban. Bármit, aminek semmi köze ahhoz, amiről 7 hónapja minden éjszaka álmodok...
... nagyon sürgősen szabadságra kell mennem, mert csak gyűl a feszültség és egyszer elfelejtem venni a fáradságot, hogy mindig illedelmesen visszafogjam magam és uvariasan mosolyogva végezzem a saját (és nem saját...) munkámat...
... miért nem lehet már végre egyszerű az élet... olyan igazán unalmas, mindenféle fordulatoktól mentes, hogy egyszer már érezhessem a jól megérdemelt unalom ízét és végre nekifoghassak olvasni abban a rengeteg unalmas órámban. Bármit, aminek semmi köze ahhoz, amiről 7 hónapja minden éjszaka álmodok...
péntek, szeptember 04, 2009
Leghűségesebb...
... locsolómat temették ma el otthon...
... nem lesz már többé ugyanolyan Húsvét másodnapja, ahol régi szokás szerint már nem ő fog leghamarabb megérkezni koradélelőtt, amikor apuval még a forró pirostojásokat kergetjük a szalonnabőrrel, pizsamában, álmos szemekkel, borzos hajjal... és nem fog jóízű tréfákat mondani, huncutul kacsintgatni, és őszintén érdeklődni további terveimről...
... még nem készültünk fel arra, hogy egyszer majd nem leszel, és hogy ez a majd ilyen hamar bekövetkezik...
...nagyon fogsz hiányozni mindannyiunknak, Frédi bácsi...
... nem lesz már többé ugyanolyan Húsvét másodnapja, ahol régi szokás szerint már nem ő fog leghamarabb megérkezni koradélelőtt, amikor apuval még a forró pirostojásokat kergetjük a szalonnabőrrel, pizsamában, álmos szemekkel, borzos hajjal... és nem fog jóízű tréfákat mondani, huncutul kacsintgatni, és őszintén érdeklődni további terveimről...
... még nem készültünk fel arra, hogy egyszer majd nem leszel, és hogy ez a majd ilyen hamar bekövetkezik...
...nagyon fogsz hiányozni mindannyiunknak, Frédi bácsi...
vasárnap, augusztus 30, 2009
"Minden nap egy alma...
... és elkerülöd az orvost."
... egy próbát megér, hátha többé nem kell bemennem dolgozni... :)
... egy próbát megér, hátha többé nem kell bemennem dolgozni... :)
szombat, augusztus 29, 2009
Egy év után...
... most derült ki, hogy a lány, akivel reggelente együtt buszozok, nem rezidens orvos, ahogy szentül hittem, hanem egy egészségügyi képzettséggel talán nem is rendelkező asszisztens/írnok a kórházban... ennyit számít a fellépés, magabiztosság és jó szöveg... és az, hogy du. 2-3-ig bőven belefér pár órában megtárgyalni, mi hír az osztályon... :)
... ha belegondolok, hogy engem még talpig fehérbe öltözve, fonendoszkóppal a nyakamon is néha gyógytornásznak vagy nővérkének néznek, némi késztetést érzek, hogy magánórákat vegyek tőle ön-menedzselésből...
... bár amilyen a közhangulat az egészségüggyel szemben, így még van esélyem megúszni pár azonosíthatatlan tulajdonostól érkező nyaklevest egy tömött buszon... :)
... talán mégiscsak maradok a copfnál, álmos, karikás szemeknél és sportcipőnél... és a semleges témáknál...;)
... ha belegondolok, hogy engem még talpig fehérbe öltözve, fonendoszkóppal a nyakamon is néha gyógytornásznak vagy nővérkének néznek, némi késztetést érzek, hogy magánórákat vegyek tőle ön-menedzselésből...
... bár amilyen a közhangulat az egészségüggyel szemben, így még van esélyem megúszni pár azonosíthatatlan tulajdonostól érkező nyaklevest egy tömött buszon... :)
... talán mégiscsak maradok a copfnál, álmos, karikás szemeknél és sportcipőnél... és a semleges témáknál...;)
csütörtök, augusztus 27, 2009
Olyan szép...
... és eseménydús hosszú hétvégém volt, hogy kedvem lett volna megörökíteni... ha lemondó félmosollyal az arcán búcsút nem intett volna nekem az ihlet... ezúttal talán hosszú-hosszú időre...
... így csak egy-egy bátortalanul homlokomról lehámló bőrdarabka emlékeztet rá még egy darabig... amíg a sárga póló kivágása tartott...
... így csak egy-egy bátortalanul homlokomról lehámló bőrdarabka emlékeztet rá még egy darabig... amíg a sárga póló kivágása tartott...
hétfő, augusztus 17, 2009
Mások emlékei....
... amik bennem is emlékeket ébresztenek....
... és a vágyat, hogy valaki mellett öregedhessek meg, ha már úgyis előbb vagy utóbb ez elkerülhetetlenül bekövetkezik...
... mert sokkal szebb ez a rövid utazás, ha van akivel megosztani az élményeket/érzéseket... :)
... még ha olyan csapnivalóan rossz gyerekekkel súlyt is a sors, mint amilyenek mi is voltunk/vagyunk (ugye, anyu? :) )...
... és a vágyat, hogy valaki mellett öregedhessek meg, ha már úgyis előbb vagy utóbb ez elkerülhetetlenül bekövetkezik...
... mert sokkal szebb ez a rövid utazás, ha van akivel megosztani az élményeket/érzéseket... :)
... még ha olyan csapnivalóan rossz gyerekekkel súlyt is a sors, mint amilyenek mi is voltunk/vagyunk (ugye, anyu? :) )...
szombat, augusztus 15, 2009
péntek, augusztus 14, 2009
A gondolkodást...
... mára ezennel befejeztem, már csak egy egyértelmű, neuronokat kímélő filmre vágyom... lehetőleg pozitív végkifejlettel. És 8 óra alvásra a kétszemélyes felfújható matracon, amire átmenetileg áthelyeztem a főhadiszállásomat- ameddig kis kuckómat ismét visszafoglalhatom a lakástulajdonostól...:)
... addig is vendégeskedem és szőlőt majszolok... és rövidke bejegyzésekkel próbálok életet lehelni blogomba... ez legyen hát az első szussz ;)
... addig is vendégeskedem és szőlőt majszolok... és rövidke bejegyzésekkel próbálok életet lehelni blogomba... ez legyen hát az első szussz ;)
hétfő, augusztus 10, 2009
Sportolás...
... remélem 40 perc gyaloglás már sportolásnak minősül a kényelmes és elfoglalt emberek körében... :) főleg ha az első 5 perc még némi rohanással is volt megtűzdelve, ameddig fel nem adtam a reményt, hogy még elérem a buszt...
... a rohanós részt leszámítva azt hiszem, ideje beiktatni valami ilyesfajta sportot az életembe, ha belejövök a sétába, talán még a kocogásra is rá tudom venni magam ... majd... egyszer... talán... :)
... a rohanós részt leszámítva azt hiszem, ideje beiktatni valami ilyesfajta sportot az életembe, ha belejövök a sétába, talán még a kocogásra is rá tudom venni magam ... majd... egyszer... talán... :)
szerda, augusztus 05, 2009
Kész szerencse...
... hogy nem volt időm megenni az ebédet, így nem kell törni a fejem, hogy mi legyen a vacsorám... :)
vasárnap, augusztus 02, 2009
Hétvégi tanulság...
... első önálló palacsintasütésem során azt derítettem ki, hogy egy liszt kanálból nem 1 palacsinta lesz, hanem legalább 4... ezért a két személyre tervezett 9 kanalas palacsintázásból lett ebéd, vacsora, és mai uzsonna. Gyanítom, hogy nem én vagyok az első, aki ezen felfedezését hivatalosan leközli, de úgy érzem, fontos ezt valahol rögzítenem, hogy ha netalán a palacsintasütés reprodukálására adnám a fejem, legyen viszonyítási alap.
... mert az ilyen témájú emlékeim rohamosan fakulnak... hiába na, egy kis átprogramozásra még szükség van a szakmai mellett ilyen téren is... ;)
... mert az ilyen témájú emlékeim rohamosan fakulnak... hiába na, egy kis átprogramozásra még szükség van a szakmai mellett ilyen téren is... ;)
péntek, július 31, 2009
Reklám, reklád, reklája :)
... némi töprengés után (hisz nem akarok szerénytelennek tűnni, bár aki ismer, az természetesen ezt sohasem feltételezné rólam... khmm, khmm... :) ) mégiscsak megosztom veletek a reklám(om), amit egy 80 év feletti általam megvizsgált kedves öregúr komponált rólam/nekem bennfekvése során. :)
"Sztárdoktornő a Honvédban
Csak egy van.
Megismertem és azonnal
Megmondtam.
Szerényebb, mint a
Mezei pacsirta.
Szebben beszél, mint a Vágó
A Pista.
Híres orvos lesz belőle
Jól tudom.
Ha nem botlik meg
Kövezetlen rossz úton.
Ha szerény marad
Mint mezőn a pacsirta
Boldog lesz már
Szókratész is megírta.
Hivatásnak tekinted
A szakmádat
Csak bírd a terhet
Amit reád raknának.
Tebelőled sugárzik a
Szeretet.
Józsi bácsi áldja majd a
Nevedet."
Magától értetődik, hogy leendő negatív rekláimat belecsempészem az ablakom alatti, éppen felújítás alatt levő terecske és szökőkutacska betonöntvényeibe, hogy csak egy Sherlock Holmes képességű ember jöhessen rá majdan, hogy én sem voltam tökéletes... ;)
"Sztárdoktornő a Honvédban
Csak egy van.
Megismertem és azonnal
Megmondtam.
Szerényebb, mint a
Mezei pacsirta.
Szebben beszél, mint a Vágó
A Pista.
Híres orvos lesz belőle
Jól tudom.
Ha nem botlik meg
Kövezetlen rossz úton.
Ha szerény marad
Mint mezőn a pacsirta
Boldog lesz már
Szókratész is megírta.
Hivatásnak tekinted
A szakmádat
Csak bírd a terhet
Amit reád raknának.
Tebelőled sugárzik a
Szeretet.
Józsi bácsi áldja majd a
Nevedet."
Magától értetődik, hogy leendő negatív rekláimat belecsempészem az ablakom alatti, éppen felújítás alatt levő terecske és szökőkutacska betonöntvényeibe, hogy csak egy Sherlock Holmes képességű ember jöhessen rá majdan, hogy én sem voltam tökéletes... ;)
szombat, július 25, 2009
Szegény embert...
... még a fizika törvénye is sújtja...
Nem elég, hogy a nyugodt, nagytakarításra és cikkírásra szánt hétvégémen egy kis hiánypótlás miatt be kellett mennem a munkahelyemre, (és kétszer kellett visszafordulnom a buszra rohanás közben, mert valamit minduntalan ott felejtettem... ), és még egy főnöki röpke személyes megbeszélés is összejött az írás kapcsán, de amikor ezek után egy kis szíverősítőnek szánt, eddig még bontatlan krémlikőrért nyúltam a hűtőbe, kiderült, hogy 4 fokon szilárd halmazállapotot ölt és nem lehet távozásra bírni az üvegből... ezért most vágyakozó szemekkel bámulom, és várom, mikor kóstolhatom meg végre. :) ... és mikor hozza meg a lelkesedésemet a munkára...
... bár lehet, hogy ahhoz valami töményebbre volna most szükség. :)
... vagy egy kis hókuszpókuszos önszuggesztióra...
... vagynemistudom...
Nem elég, hogy a nyugodt, nagytakarításra és cikkírásra szánt hétvégémen egy kis hiánypótlás miatt be kellett mennem a munkahelyemre, (és kétszer kellett visszafordulnom a buszra rohanás közben, mert valamit minduntalan ott felejtettem... ), és még egy főnöki röpke személyes megbeszélés is összejött az írás kapcsán, de amikor ezek után egy kis szíverősítőnek szánt, eddig még bontatlan krémlikőrért nyúltam a hűtőbe, kiderült, hogy 4 fokon szilárd halmazállapotot ölt és nem lehet távozásra bírni az üvegből... ezért most vágyakozó szemekkel bámulom, és várom, mikor kóstolhatom meg végre. :) ... és mikor hozza meg a lelkesedésemet a munkára...
... bár lehet, hogy ahhoz valami töményebbre volna most szükség. :)
... vagy egy kis hókuszpókuszos önszuggesztióra...
... vagynemistudom...
péntek, július 24, 2009
Barátkozom... :))
A nap gondolata az egyik otthoni hírportálon:
"Megszülettél, és amikor eljön a pillanat, vendégeskedésed befejeződik e bolygón. E két pillanatot nem határozhatod meg, ám amit közöttük teszel, abban az Idő lehet a barátod és lehet az ellenséged. Intézd úgy, hogy a barátod legyen! (Crane, Frank, századeleji amerikai író)"
...a jelek szerint egy darabig azért még eltart, ameddig az Időt is megszelidítem, egyelőre még inkább csak köszönőviszonyban vagyunk. :)
"Megszülettél, és amikor eljön a pillanat, vendégeskedésed befejeződik e bolygón. E két pillanatot nem határozhatod meg, ám amit közöttük teszel, abban az Idő lehet a barátod és lehet az ellenséged. Intézd úgy, hogy a barátod legyen! (Crane, Frank, századeleji amerikai író)"
...a jelek szerint egy darabig azért még eltart, ameddig az Időt is megszelidítem, egyelőre még inkább csak köszönőviszonyban vagyunk. :)
szerda, július 08, 2009
Várom...
... hogy teljen az idő és indulhassak haza a következő busszal, ismét eltötyögtem a napot, pedig nem volt megállás, reggeli helyett egyből az ebéddel indítottam, és mégis úgy tűnik, hogy az ebéd is túl nagy luxus, az arra szánt időt is valami másra kell felhasználni. Persze a megoldás az lenne, amit mindenki sugall, hogy kevésbé aprólékosan, felére szűkített kérdéskörrel és intenzívebben terelgetve a szemben ülő fél barokk körmondatait... biztos ez is lesz a vége, hisz jövő héttől lesznek olyan napok is, amikor rám szakad a lenti részleg és több fronton is helyt kell állni, de kicsit félek, hogy a rohanásnak ki issza meg a levét...
remélem senki...
és remélem nem késem le a buszt, de akkor most rohanáááás... :)
remélem senki...
és remélem nem késem le a buszt, de akkor most rohanáááás... :)
hétfő, július 06, 2009
Hétvégi képek... :)
... egy kis fény és árnyék...
...béke és nyugalom...
... és meghittség...
...a megszokott rohanásban. :)
...béke és nyugalom...
... és meghittség...
...a megszokott rohanásban. :)
csütörtök, június 25, 2009
Megint ügyelet...
...és megint első, ezúttal osztályon. És persze napok óta a háttérben ennek a tudata nyomaszt, kicsi vagyok és kezdő, és úgy szeretnék okos lenni és tapasztalt... és még olyan nagyon messze vagyok mindezektől.
Remélem, hogy a szombati esküvőn a boldog ifjú pár képe helyett nem a saját kínos pillanataim fognak a szemeim előtt lebegni.
Szóval kérem holnap rámgondolni, persze tsupa tsupa szeretettel...;)
Remélem, hogy a szombati esküvőn a boldog ifjú pár képe helyett nem a saját kínos pillanataim fognak a szemeim előtt lebegni.
Szóval kérem holnap rámgondolni, persze tsupa tsupa szeretettel...;)
szombat, június 20, 2009
Egy hét után...
.. ismét előkerült a kisbőrönd, a hozott ajándékok helyére kerültek az itthon kapottak, amelyek kicsivel több helyet foglalnak el, úgyhogy némi fizikai erőbehatásra is szükség lesz a lezáráskor, plussz egy 60-as évekbeli belgyó könyv, amiben jópár hasznos gyakorlati információt találtam, úgyhogy cipelem magammal, hátha egyszer erre is ráérek. :)
Már előre látom, hogy a könnyes búcsút most sem úszom meg, gyakorlati képtelenség higgadtan nézni ki a busz ablakán és vidáman visszaintegetni a szüleimnek, tudva, hogy ezt a látványt megint pár hónapra kell elraktározni...
Egyre nehezebben búcsúzom... lehet, hogy a kor, lehet, hogy az ide-oda ingadozó lelki egyensúlyom teszi, de egyre gyakrabban maradok szavak nélkül az utolsó percekben és csak állok és tátogok és abban reménykedek, hogy végre elereszti már az a valami a torkomat, hogy valami optimistának tűnőt én is ki tudjak nyekegni... és megint élesen látom az előttem állókat, csak egyszer sikerüljön már végre kipislogni azt azt a két gonosz porszemet a szemeimből...
Hát akkor indulni kell megint, és reménykedni, hogy lesz még számos találkozás és búcsúzás... mindannyiatokkal.
Már előre látom, hogy a könnyes búcsút most sem úszom meg, gyakorlati képtelenség higgadtan nézni ki a busz ablakán és vidáman visszaintegetni a szüleimnek, tudva, hogy ezt a látványt megint pár hónapra kell elraktározni...
Egyre nehezebben búcsúzom... lehet, hogy a kor, lehet, hogy az ide-oda ingadozó lelki egyensúlyom teszi, de egyre gyakrabban maradok szavak nélkül az utolsó percekben és csak állok és tátogok és abban reménykedek, hogy végre elereszti már az a valami a torkomat, hogy valami optimistának tűnőt én is ki tudjak nyekegni... és megint élesen látom az előttem állókat, csak egyszer sikerüljön már végre kipislogni azt azt a két gonosz porszemet a szemeimből...
Hát akkor indulni kell megint, és reménykedni, hogy lesz még számos találkozás és búcsúzás... mindannyiatokkal.
péntek, június 19, 2009
... és hogy...
... még véletlenül se higgye senki, hogy a szüleim a történet végkifejleteként megtakarított pénzt megkönnyebbülve betették a bankba kamatozni, hogy az angyalka még recesszió idején se érkezzen üres kézzel Karácsonykor, örömmel súgom meg, hogy az anyu által kinézett nyári kosztüm immár egyre vénülő személyem ruhatárát bővíti, sőt bátyó is megszponzorizált egy csodaszép inggel.
Már csak abban reménykedem, hogy nem egy újabb konferenciai szereplésen lesz alkalmam felavatni... ;)
Már csak abban reménykedem, hogy nem egy újabb konferenciai szereplésen lesz alkalmam felavatni... ;)
csütörtök, június 18, 2009
Meglepetés...
Kicsit nehezen tértem magamhoz a meglepetésből, amikor ma a fogorvos kijelentette, hogy nem fogad el pénzt a munkájáért... amikor értetlenkedve ránéztem, és megjegyeztem, hogy messze még az idő, amikor én szakrendelni fogok és viszonozni tudom a szívességét, csak annyit mondott, hogy ő sem tudta meghálálni felesége orvosának a munkáját és így adja tovább a labdát nekem, cselekedjek majd én is hasonlóképp... :)
Felcsillant a remény, hogy mégiscsak vannak emberkék, akik ennek a keveset dícsért egészségügyi rendszernek a különböző csücskeiben összetartanak és összetartoznak... Csak azt kívánom, hogy minél tovább ebben a jóleső tudatban létezhessek és dolgozhassak...
... és persze ígérem, hogy továbbgurítom a labdát...
... addig is még egyszer köszönöm.
Felcsillant a remény, hogy mégiscsak vannak emberkék, akik ennek a keveset dícsért egészségügyi rendszernek a különböző csücskeiben összetartanak és összetartoznak... Csak azt kívánom, hogy minél tovább ebben a jóleső tudatban létezhessek és dolgozhassak...
... és persze ígérem, hogy továbbgurítom a labdát...
... addig is még egyszer köszönöm.
szerda, június 17, 2009
Az idei...
... szülinapi ajándékom remélhetőleg maradandó lesz, ugyanis két napi fogkezelés árában egyeztem ki a szüleimmel... :) Szegény anyu még valami kosztümöt is kinézett a jeles alkalom kapcsán, de szerintem a számla holnapi bemutatkozása után ő is belátja, hogy a nyárnak úgyis lassan vége, és mégiscsak bölcsebb döntés vastagabb ruházatba fektetni - Karácsony táján. ;)
Eddigi tapasztalataim alapján, bár ezt a típusú találkozást most is fájdalom nélkül megúsztam, nagy általánosságban elmondhatom, hogy sokkal gyorsabban telik az idő szemtől szemben egy fogorvossal, ha én a nyakbaakasztós köténykém sarka helyett és ő a kegyetlenül visítozó fúrója helyett 1-1 pohár sört tartunk a kezünkben.
... nem is értem pontosan ennek a mechanizmusát... :)
Eddigi tapasztalataim alapján, bár ezt a típusú találkozást most is fájdalom nélkül megúsztam, nagy általánosságban elmondhatom, hogy sokkal gyorsabban telik az idő szemtől szemben egy fogorvossal, ha én a nyakbaakasztós köténykém sarka helyett és ő a kegyetlenül visítozó fúrója helyett 1-1 pohár sört tartunk a kezünkben.
... nem is értem pontosan ennek a mechanizmusát... :)
kedd, június 16, 2009
Szobornosztalgia...
Az elmúlt napokban tett körútjaink egyikén viszontláttam egyik kedvenc szobromat, amit gyerekfejjel egy alkalommal nagy művészi gonddal le is rajzoltam, amikor épp rámtört az alkotási kényszer. :)
Ilyen kényszeres alkalmakkor rendszerint félnapra kiköltöztem az erkélyre, az én elvarázsolt kis műtermembe, ahol a földön gugolva készültek a nagyszerű remekművek. (Azután persze rájöttem, hogy a lelkesedés mellé tehetség nem párosult, ezért szépen csendben leállt a termelés, beszáradtak a festékek, és végetért a festői karrier.)
Persze azonnal visszatért jópár emlék és érzés a szobor láttán, az akkori lázadó hangulat és a jövőmmel szemben megfogalmazott sziklaszilárd elvárások (amelyekből sajnálatra méltóan sokat lefaragtam az elmúlt években..)...
Kb. abból az időből származik a rajongásom a szintén szobrokról szóló a Zorán dal iránt is, amin hajdanán elég sokat merengtem... :)
Lelki fejlődésem ékes bizonyítéka, hogy legutóbbi kiruccanásunk során az alábbi szobor is a szívembe lopta magát... :)
Ilyen kényszeres alkalmakkor rendszerint félnapra kiköltöztem az erkélyre, az én elvarázsolt kis műtermembe, ahol a földön gugolva készültek a nagyszerű remekművek. (Azután persze rájöttem, hogy a lelkesedés mellé tehetség nem párosult, ezért szépen csendben leállt a termelés, beszáradtak a festékek, és végetért a festői karrier.)
Persze azonnal visszatért jópár emlék és érzés a szobor láttán, az akkori lázadó hangulat és a jövőmmel szemben megfogalmazott sziklaszilárd elvárások (amelyekből sajnálatra méltóan sokat lefaragtam az elmúlt években..)...
Kb. abból az időből származik a rajongásom a szintén szobrokról szóló a Zorán dal iránt is, amin hajdanán elég sokat merengtem... :)
Lelki fejlődésem ékes bizonyítéka, hogy legutóbbi kiruccanásunk során az alábbi szobor is a szívembe lopta magát... :)
vasárnap, június 14, 2009
Lázulok...
... már 1 egész napja és próbálom kideríteni, hogy milyen aktív pihenési lehetőségek vannak a hirtelen jött szabadság maximális kihasználására. A szobabicikli csak egy félig sikerült ötlet, bár megfontolandó a napi beiktatása, hiszen negyedóra tekerés után már a végrendeletem sürgős megírását fontolgattam (és ez sajna csak 5 km-t jelentett megtett távban, tehát a fizikai erőnlétem jelenleg még a kültakarómnál is haloványabb...)...
És mivel most következő napirendi pontként akut (10 percen belüli) temetőlátogatás merült fel, megkönnyebbültem hagyom abba blogírástól elszokott neuronjaim gyötrését, és indulok ki a friss levegőre...
... néha nem árt egy kis oxigén sem a nagy lázulás közepett... ;)
És mivel most következő napirendi pontként akut (10 percen belüli) temetőlátogatás merült fel, megkönnyebbültem hagyom abba blogírástól elszokott neuronjaim gyötrését, és indulok ki a friss levegőre...
... néha nem árt egy kis oxigén sem a nagy lázulás közepett... ;)
szerda, június 03, 2009
Köszönöm...
... az elmúlt napok számos jókívánságát, köszöntőjét. :) A válaszok is folyamatban vannak, már az "a" betünél járok... :))) Addig is, amíg az emailem megtalál Benneteket, húzzatok egy szál virágot a csokorból és érezzétek magatokat megpuszilva. :)
kedd, május 19, 2009
... és böhöm nagy szívás...
... hogy a kárbaveszett órák miatt a főnök még le is szedi a fejedet, hogy addig is nem az ő legfontosabbnak ítélt (de azért nem egyedüli, mert azért közbe-közbe érkeznek még roppant sürgető feladatok) munkájával foglalkoztál... vasárnap... délután...
... én kis naiv, hogyan is hihettem, hogy a hét csak öt munkanapból áll, a plussz napokat pedig legalább megköszönik...
... én kis naiv, hogyan is hihettem, hogy a hét csak öt munkanapból áll, a plussz napokat pedig legalább megköszönik...
hétfő, május 18, 2009
Kárbaveszett órák...
... azok, amelyeket vasárnap kora délutántól estig azzal töltöttél, hogy egy termék leírását fordítottad angolról magyarra, mert "sürgős" címszóval passzintották oda neked, majd hétfőn valaki odasúgja, hogy menetközben kiderült, a termékhez mellékeltek magyar leírást is...
... ráadásul két hét után ma megint felmerült "A" kétely...
... néha elhaló hangon kimondom, hogy "optimizmus" és csodálkozom, hogy nem tökéletes a tudatalattimra kifejtett hatás...
... ráadásul két hét után ma megint felmerült "A" kétely...
... néha elhaló hangon kimondom, hogy "optimizmus" és csodálkozom, hogy nem tökéletes a tudatalattimra kifejtett hatás...
szombat, május 16, 2009
Mai horoszkópom...
"Bár a mai napja sok tekintetben kedvezőbb lesz, mint a tegnapi, még mindig nem az igazi. Sok minden nyomja a lelkét, és nem tudja, hogy szabaduljon meg a nyomasztó gondolatoktól. Az még soha nem jutott az eszébe, hogy kiírja magából? Az Ikrek nemcsak a beszédben, hanem az írásban is tehetségesek, s a lelki hasznon túl soha nem érzett örömet okozhat az írás. Próbálja ki."
Nnna, igen... én mind írok, és írok, é sírok, igaz, hogy cikket, és angolul, és nem is az elsőszerzősömet (pedig arra is nagyon ráférne pár újabb gondolat - és kb 1000-1500 szó törlése), de valahogy csak nem akar ez a nap életem legszebbje lenni. Bár a legrondábbnak sem mondanám, hisz az ablakon túl csicseregnek a madarak és nyár van és Chris Reát hallgattam ma elég sokat (kb ez a zene talál most a lelkiállapotomhoz) és nem 6:30-kor keltem anyai telefoncsörgésre, hanem arra a fura álomra 9-kor, hogy Óóbamát valaki eltette láb alól és még valaki igen fontos személyt, de arra már nem emlékszem (talán a magyar politika nagyjai közül, de akkor hadd választhassam így utólag ki, hogy ki is lehetett az... ;) ).
Hát így vagyok ma...
...persze soha rosszabbat, bár azért kb minden második hétvégén akár jobb is jöhet... ;)
Nnna, igen... én mind írok, és írok, é sírok, igaz, hogy cikket, és angolul, és nem is az elsőszerzősömet (pedig arra is nagyon ráférne pár újabb gondolat - és kb 1000-1500 szó törlése), de valahogy csak nem akar ez a nap életem legszebbje lenni. Bár a legrondábbnak sem mondanám, hisz az ablakon túl csicseregnek a madarak és nyár van és Chris Reát hallgattam ma elég sokat (kb ez a zene talál most a lelkiállapotomhoz) és nem 6:30-kor keltem anyai telefoncsörgésre, hanem arra a fura álomra 9-kor, hogy Óóbamát valaki eltette láb alól és még valaki igen fontos személyt, de arra már nem emlékszem (talán a magyar politika nagyjai közül, de akkor hadd választhassam így utólag ki, hogy ki is lehetett az... ;) ).
Hát így vagyok ma...
...persze soha rosszabbat, bár azért kb minden második hétvégén akár jobb is jöhet... ;)
kedd, május 12, 2009
Jelek :)
Egész nap evési kényszer gyötör, bár délben meleg kétfogásos ebédet eszem, legalább napi 1-1,5 liter vizet megiszom (a betegeknek egy szót sem, mert mindig megdorgálom őket, ha nem fogy el legalább 2 liter naponta..), két kávéval sem érzem magam üdének...
Látszik, hogy nyugodtabb vizekre eveztem pár napja és ráérek nyavalyogni és magamra odafigyelni...:)
...a nyugodtság mellé már csak valaki olyan kellene, akitől sokat lehet tanulni is...
...na de minden egyszerre nem adathat meg az embernek...
...kezdhetnénk inkább a tanulással és ha már nagyon okos lettem, akkor a napi meleg kajával folytatni...? :)
Látszik, hogy nyugodtabb vizekre eveztem pár napja és ráérek nyavalyogni és magamra odafigyelni...:)
...a nyugodtság mellé már csak valaki olyan kellene, akitől sokat lehet tanulni is...
...na de minden egyszerre nem adathat meg az embernek...
...kezdhetnénk inkább a tanulással és ha már nagyon okos lettem, akkor a napi meleg kajával folytatni...? :)
vasárnap, május 10, 2009
Kissé bonyodalmasan...
... de ma voltam szavazni, és pár hónap szünet után megint lerománoztak. Az, hogy erdélyi magyar, az arckifejezésükből és átlagéletkorukból megítélve nem szerepelt a kedves egybegyűltek szótárában...
A nyelvem hegyén volt, hogy "Viszlát a munkahelyemen"-nel búcsúzzak el tőlük, de igazából még ott sem szeretnék velük ismét találkozni...
A választási eredményt viszont kíváncsian várom... persze túl sok reményt nem fűzök hozzá...
A nyelvem hegyén volt, hogy "Viszlát a munkahelyemen"-nel búcsúzzak el tőlük, de igazából még ott sem szeretnék velük ismét találkozni...
A választási eredményt viszont kíváncsian várom... persze túl sok reményt nem fűzök hozzá...
csütörtök, május 07, 2009
Azért talán csak...
... előre araszolok a "dudományosságban", mert a nővér a héten az osztályon fellelhető mindkét mellkasi panaszos beteg miatt engem ugrasztott... mondjuk szívesebben specializálódnék "kis lábujj átmeneti fájdalma" szindrómára, ha lehet választani... hmmm, nem lehet?... jól van na, azért próbálkozni csak lehet... ;)
szerda, május 06, 2009
hétfő, május 04, 2009
Most már ...
.. az is kiderült, hogy bár este 11-kor rendszerint már alszom és empirikus alapon a napi 7-7,5 óra alvás kötelező az akadozó, nyikorgó, de azért még esetenként logikus asszociációkra képes agyi tevékenységhez, de az éjszakai ügyeleti stressz képes ezeket az alapszabályokat felülírni és nyitva tartani a szememet hajnalig. Igaz, hogy két óra alvás azért összejött első ilyen tapasztalatom során (ezek a bevetések továbbra sem tartoznak az 50 legkedveltebb tevékenységem közé), úgyhogy lehet, hogy kissé elfogult ez a bejegyzés... :) Tény és való, minden egyes találkozás az emberiség fehér köpeny nélkül mászkáló képviselőivel újabb és újabb tapaszatatokat eredményez és mindegyik után a felismerést, hogy soha többet ezt és így és majd legközelebb ezt meg azt másképp teszem... lehet, hogy egy külön kis blogban, titkosíttatva kellene vezessem ezeket a felismeréseket, mert gyanítom, hogy messze még a lista vége és már olyan homályosnak tűnnek a pár hónapja történtek...
Egyedül az Alzheimer kórom virágzik töretlenül, na meg a szétszórtságom lépett III. stádiumba... A IV. stádiumban valószínűleg megszánnak és kapok egy árnyas kis szobát valahol a hegyoldalban, szülőhelyemhez közel, 24 órás diszkrét felügyelettel... Már csak az a kérdés, hogy még idén, vagy már csak jövőre szippanthatom be az otthoni fenyvesek friss illatát...
Mert arra, hogy lelki békére leljek és végre összeálljanak a gondolatok a fejemben egy egységes egésszé, egyre kevesebb esélyt látok...
Na de történnek még csodák... :)
Egyedül az Alzheimer kórom virágzik töretlenül, na meg a szétszórtságom lépett III. stádiumba... A IV. stádiumban valószínűleg megszánnak és kapok egy árnyas kis szobát valahol a hegyoldalban, szülőhelyemhez közel, 24 órás diszkrét felügyelettel... Már csak az a kérdés, hogy még idén, vagy már csak jövőre szippanthatom be az otthoni fenyvesek friss illatát...
Mert arra, hogy lelki békére leljek és végre összeálljanak a gondolatok a fejemben egy egységes egésszé, egyre kevesebb esélyt látok...
Na de történnek még csodák... :)
hétfő, április 27, 2009
Elcserélnék...
... egy darab fájdogáló, szétzilált gondolatokkal tele fejet egy megfontolt, optimális döntéshozatalra képes, medicinát oda-vissza fújó, valamint 6.-10. érzékkel is megáldott kobakra. :) És vissza csak csütörtökön adnám, mert szerdán második bevetésem lesz... naná, hogy izgulok...
Jelige: "minden kezdet nehéz - de épp ennyire?!"
Jelige: "minden kezdet nehéz - de épp ennyire?!"
csütörtök, április 16, 2009
A fejem fölött...
... egy egész fúvószenekar próbál...
... mindkét ágy a szobában tele van a dolgaimmal, a csomagok az ágy és a falak mentén, ki sem pakoltam még azóta, hogy ma hajnalban visszaértem a tündérálomnak tűnő röpke kis szabadság után...
... minden szatyor meglepetéseket rejt, ha belekukkantok... filléres emlékeim és a legalapvetőbbnek tartott pár száz cikkem pislog vissza mindenhonnan... csak a praktikus dolgokat nem találom...
... az egyik csomagból kikandikál a rengeteg tisztításhoz szükséges kellék (frissen beszerezve, persze csak részlegesen teljesítve az eredeti listát): szivacsok tiritarka oszlopa, kézkímélő mosogatószer, mégannáliskézkímélőbb folyékony szappan, és mtsai (v.ö. munkatársai, szerk. megj.).
... a szoba kitüntetett pontján, az étkezőasztalon Albinó, háromféle doboz tea, narancslé, és egy kaktusz társaságában...
... a falakon rengeteg lyuk, némelyikből kiálló szeg, régmúlt idők embereinek dekorációs törekvéseire utalva...
... 3 év után ismét bentlakó lettem... még ha csak átmenetileg is...
... és előkerült a rózsaszín fürdőköpeny is. :)
... mindkét ágy a szobában tele van a dolgaimmal, a csomagok az ágy és a falak mentén, ki sem pakoltam még azóta, hogy ma hajnalban visszaértem a tündérálomnak tűnő röpke kis szabadság után...
... minden szatyor meglepetéseket rejt, ha belekukkantok... filléres emlékeim és a legalapvetőbbnek tartott pár száz cikkem pislog vissza mindenhonnan... csak a praktikus dolgokat nem találom...
... az egyik csomagból kikandikál a rengeteg tisztításhoz szükséges kellék (frissen beszerezve, persze csak részlegesen teljesítve az eredeti listát): szivacsok tiritarka oszlopa, kézkímélő mosogatószer, mégannáliskézkímélőbb folyékony szappan, és mtsai (v.ö. munkatársai, szerk. megj.).
... a szoba kitüntetett pontján, az étkezőasztalon Albinó, háromféle doboz tea, narancslé, és egy kaktusz társaságában...
... a falakon rengeteg lyuk, némelyikből kiálló szeg, régmúlt idők embereinek dekorációs törekvéseire utalva...
... 3 év után ismét bentlakó lettem... még ha csak átmenetileg is...
... és előkerült a rózsaszín fürdőköpeny is. :)
hétfő, április 13, 2009
Liccs-loccs gondolatok...
... a napi mérleg alapján úgy tűnik, hogy még egy évig kibírom elhervadás nélkül... :)
... elvileg 1 locsolás már terápiás tartományt jelent ugyebár, erre pedig szerencsére ott vannak a beépített férfinemű családtagok, akik pár jelentőségteljes köhintés után már rohannak is a parfümjeinkkel.:)
... persze azért van pár "külsős" locsoló is, akik miatt még nem szoktunk le teljesen a tojásfestésről, igaz, hogy inkább a szüleim barátai, mint az enyémek, na de az ember lánya ne legyen válogatós, főleg, ha ez a hamvas arc ára. :)
... a gazdasági válságnak is megmutatkoztak a jelei, idén nem érkezett SMS-ben locsolóversike (ezt majd összevetem a jövő évi adatokkal, ha addig el nem felejtem;) )
... összességében szép nap volt, tévét néztem, egy intenzív terápiás könyvet olvasgattam és találtam egy relatíve jó honlapot a betegségek diagnosztizálására.:)
... elvileg 1 locsolás már terápiás tartományt jelent ugyebár, erre pedig szerencsére ott vannak a beépített férfinemű családtagok, akik pár jelentőségteljes köhintés után már rohannak is a parfümjeinkkel.:)
... persze azért van pár "külsős" locsoló is, akik miatt még nem szoktunk le teljesen a tojásfestésről, igaz, hogy inkább a szüleim barátai, mint az enyémek, na de az ember lánya ne legyen válogatós, főleg, ha ez a hamvas arc ára. :)
... a gazdasági válságnak is megmutatkoztak a jelei, idén nem érkezett SMS-ben locsolóversike (ezt majd összevetem a jövő évi adatokkal, ha addig el nem felejtem;) )
... összességében szép nap volt, tévét néztem, egy intenzív terápiás könyvet olvasgattam és találtam egy relatíve jó honlapot a betegségek diagnosztizálására.:)
kedd, április 07, 2009
Azt mondják...
... hogy amitől az ember (legjobban) fél, az bekövetkezik. Éppen ezért határozottan állítom, hogy nem félek életem első holnapi felvételes ügyeletétől, optimistán indulok neki és igenis minden rejtett betegséget diagnosztizálok (ha van, ha nincs)...
... csak tudnám, hogy miért van olyan furcsán összeszorulva már most a gyomrom, és miért dobog a szívem minimum 40-el gyorsabban a megszokottnál...
... biztos a tavasz teszi...
... remélem a holnapi tavaszi napot mindenki jól fogja tolerálni... a betegek és nem utolsó sorban én is...
... "Nézz le rám..."
... csak tudnám, hogy miért van olyan furcsán összeszorulva már most a gyomrom, és miért dobog a szívem minimum 40-el gyorsabban a megszokottnál...
... biztos a tavasz teszi...
... remélem a holnapi tavaszi napot mindenki jól fogja tolerálni... a betegek és nem utolsó sorban én is...
... "Nézz le rám..."
péntek, április 03, 2009
...
Aggodalmaim közepett titkon beköszöntött a tavasz... :) Talán a lelkemnek is jót tesz majd ez a sok virág és zöld fű...
kedd, március 24, 2009
Ó meg A
... 4 napja szedem az omega 3-at, lazacolajos kiszerelésben, na persze nem költöztem eszkimókákhoz az olajért, csak a sima kapszulás megoldást iktattam be az életembe. :)
Szóljatok, ha érezhető a hatás, egyelőre sem okosabbnak és összeszedettebbnek nem érzem magam, sem a hideget nem viselem jobban. Lehet, hogy az omega csak a titok egy része és kell még valami, ami az agysejtjeim és belső hőközpontom aktivációjához kell?
Persze pénteken megint elő kell adjak egy fórumon, remélem lángra kap addig az olaj és feldereng bennem a fény, amely kényelmes ágyamon kívül a tudományosabb dolgokra is rávilágít...
ZzZzZz.....
Szóljatok, ha érezhető a hatás, egyelőre sem okosabbnak és összeszedettebbnek nem érzem magam, sem a hideget nem viselem jobban. Lehet, hogy az omega csak a titok egy része és kell még valami, ami az agysejtjeim és belső hőközpontom aktivációjához kell?
Persze pénteken megint elő kell adjak egy fórumon, remélem lángra kap addig az olaj és feldereng bennem a fény, amely kényelmes ágyamon kívül a tudományosabb dolgokra is rávilágít...
ZzZzZz.....
szerda, március 11, 2009
Apró vidámságok (1)
Ha egy nagy darab vidám történetre várok, akkor megvan a veszélye, hogy hűséges olvasótáborom átnyergel valami produktívabb oldalra... :) Ezért úgy döntöttem, hogy az apróbbacska történetekkel is beérem, és megosztom veletek, ameddig még emlékszem rájuk.
... egy kedves betegem nézett ki két hete idősebb unokájának, helyre legény lehet, mert második egyetemét végzi, az első is valami mérnökféle volt. A mellém beosztott hatodéves leánytól érdeklődött a néni, hogy az a kedves doktornő, aki mindig mosolyog (hmm, hmm, szerencsére nem látnak a nővérszobában kétségbeesve a lázlapok fölött...), férjhez ment már vagy sem? A kibontakozó románcnak (bár végül az első randi sem jött össze) végül az vetett véget, hogy engem áthelyeztek egy másik kórterembe, így nem tudtam további jó benyomást tenni a hölgyre és valószínűleg az unoka mellett is elrohanhattam a folyosón, mert nem lettünk egymásnak bemutatva... :)
... életemben először sütöttem 3 személyre palacsintát, miután a srácok feladták a küzdelmet vele az egyik jóbarátom lakásában. Az én serpenyőm annyira alkalmasnak bizonyult a feladatra, hogy még nekem is sikerült megforgatnom benne a palacsintákat. Ez hatalmas szó, hisz emlékezetem szerint amikor utoljára én sütöttem a palacsintát, akkor szinte kihívták a bentlakáshoz a tűzoltókat, akkora füst támadt. :) Naná, hogy ez még valamikor egyetemista koromban volt, azóta nem próbálkoztam hasonló tevékenységgel. Ezek után viszont úgy tűnik bármire képes lehetek, következő lépésben megpróbálkozom a rossz vénájú emberektől is vért venni. Ha az is összejön, akkor beiratkozom a NASA-hoz egy gyorstalpaló Holdjáró tanfolyamra, és a következő bejegyzésemet már onnan küldöm. :)
... a doki, akire felnézek a hatalmas tudása és emberségessége miatt, és akihez most be vagyok osztva, megjegyezte valakinek, hogy örül, hogy én kerültem hozzá, mert lelkes vagyok. Elképzelhető, hogy nála a "lelkes" és a "kedvesen ügyefogyott" egy kategória, én ez utóbbit érzem inkább valósnak, na de akkor is jólesett az információ (egy nővértől hallottam vissza) és adott egy kis reményt, hogy nem mentem még teljesen az illető doki idegeire és talán mégiscsak lesz belőlem egyszer még szakmailag kompetens, higgadt, megfontolt doki. Egyelőre még ott tartok, hogy a beteg tartja a kórlapot, hogy ne essen ki belőle minden, amikor épp lapozni szeretnék benne (és még sorolhatnám, de nem teszem, mert még megfilmesíti valaki a következő Mr. Bean-ben :) )... Ilyenkor egy pillanatra beugranak Cilike kalandjai és rémlik valami olyasmi, hogy talán még nyugdíjas korára is volt pár kalandja ennek az oly kedves karakternek...
Láthatjátok tehát, hogy igyekszem kitartani, ti se mondjatok le teljesen rólam... :)
... egy kedves betegem nézett ki két hete idősebb unokájának, helyre legény lehet, mert második egyetemét végzi, az első is valami mérnökféle volt. A mellém beosztott hatodéves leánytól érdeklődött a néni, hogy az a kedves doktornő, aki mindig mosolyog (hmm, hmm, szerencsére nem látnak a nővérszobában kétségbeesve a lázlapok fölött...), férjhez ment már vagy sem? A kibontakozó románcnak (bár végül az első randi sem jött össze) végül az vetett véget, hogy engem áthelyeztek egy másik kórterembe, így nem tudtam további jó benyomást tenni a hölgyre és valószínűleg az unoka mellett is elrohanhattam a folyosón, mert nem lettünk egymásnak bemutatva... :)
... életemben először sütöttem 3 személyre palacsintát, miután a srácok feladták a küzdelmet vele az egyik jóbarátom lakásában. Az én serpenyőm annyira alkalmasnak bizonyult a feladatra, hogy még nekem is sikerült megforgatnom benne a palacsintákat. Ez hatalmas szó, hisz emlékezetem szerint amikor utoljára én sütöttem a palacsintát, akkor szinte kihívták a bentlakáshoz a tűzoltókat, akkora füst támadt. :) Naná, hogy ez még valamikor egyetemista koromban volt, azóta nem próbálkoztam hasonló tevékenységgel. Ezek után viszont úgy tűnik bármire képes lehetek, következő lépésben megpróbálkozom a rossz vénájú emberektől is vért venni. Ha az is összejön, akkor beiratkozom a NASA-hoz egy gyorstalpaló Holdjáró tanfolyamra, és a következő bejegyzésemet már onnan küldöm. :)
... a doki, akire felnézek a hatalmas tudása és emberségessége miatt, és akihez most be vagyok osztva, megjegyezte valakinek, hogy örül, hogy én kerültem hozzá, mert lelkes vagyok. Elképzelhető, hogy nála a "lelkes" és a "kedvesen ügyefogyott" egy kategória, én ez utóbbit érzem inkább valósnak, na de akkor is jólesett az információ (egy nővértől hallottam vissza) és adott egy kis reményt, hogy nem mentem még teljesen az illető doki idegeire és talán mégiscsak lesz belőlem egyszer még szakmailag kompetens, higgadt, megfontolt doki. Egyelőre még ott tartok, hogy a beteg tartja a kórlapot, hogy ne essen ki belőle minden, amikor épp lapozni szeretnék benne (és még sorolhatnám, de nem teszem, mert még megfilmesíti valaki a következő Mr. Bean-ben :) )... Ilyenkor egy pillanatra beugranak Cilike kalandjai és rémlik valami olyasmi, hogy talán még nyugdíjas korára is volt pár kalandja ennek az oly kedves karakternek...
Láthatjátok tehát, hogy igyekszem kitartani, ti se mondjatok le teljesen rólam... :)
szerda, február 18, 2009
Elhatároztam...
... hogy a következő három bejegyzésnek vidám dolgokról kell szólnia...
... tehát akkor kb. 5 év múlva kukkantsatok ide vissza, ha meglesz a szakorvosi vizsgám... :)
... tehát akkor kb. 5 év múlva kukkantsatok ide vissza, ha meglesz a szakorvosi vizsgám... :)
kedd, február 17, 2009
írni kellene...
... de nincs miről... pedig a késztetés egy darabig megvan, de aztán eszembe jut, hogy szakdolgozatokat kell javítsak, és lemondó sóhajjal kitörlöm a bejegyzés címét és becsukom a blogomat... és megnyitom a bűvös fájlokat, igaz, hogy csak kettőt, de azt hiszem, fejenként több energiát fektettem beléjük eddig, mint hajdanán a sajátomba... hiába na, nem úszhattam meg olyan könnyen az álomvizsgaírást, előrenyúlt a múlt a jelenbe és követeli rajtam a tartozás kiegyenlítését... eredmény: egy potenciális új cikk a főnök fejében, aminek a születésénél természetesen ott kell lennem bábaként a vajúdó kismama mellett, csak ez esetben a felelősség mellett a fájdalom jelentős része is rám hárul majd... és az én cikkem szegény megint háttérbe szorul, mert az íráshoz néha nem elég az ihlet, fizikálisan is kell rá legyen idő... mondjuk naponta 2 órácska... és momentán (milyen elegáns szó...:) ) ez egyelőre álom, mint ahogy az is, hogy a napi munkából hazatérve egy kis aktuális szakirodalmat olvassak, legalább azokról a betegségekről, amikkel a napi gyakorlatban összefutok...
... a 180 fokos fordulatból egyelőre úgy tűnik, hogy csak 120 sikerült, és ez elég gyakran képes visszabillenni a kiindulási ponthoz közeli helyre... legalábbis ez az érzésem a megint visszatérő napi-kétnapi munkamegbeszélések alatt... a különbség csak a nyakamban lógó zöld fonendoszkóp, ami elválasztja az elmúlt 2,5 évet a jelentől... :) (egyszer majd fotó is készül róla... :) )
... a 180 fokos fordulatból egyelőre úgy tűnik, hogy csak 120 sikerült, és ez elég gyakran képes visszabillenni a kiindulási ponthoz közeli helyre... legalábbis ez az érzésem a megint visszatérő napi-kétnapi munkamegbeszélések alatt... a különbség csak a nyakamban lógó zöld fonendoszkóp, ami elválasztja az elmúlt 2,5 évet a jelentől... :) (egyszer majd fotó is készül róla... :) )
hétfő, február 09, 2009
Csendélet...
88 éves néni fekszik az ágyban, előtte a kissámlin kb. 68 éves lánya ül... Ugyanazok a vonások, ugyanaz a hullámos fehér haj, csak a ráncok szaporábbak az édesanya vékonyka kezén és arcán...
Előkerül a kalács a szatyorból, évtizedes megszokás lehet, hogy az édesanya azt vacsorázik.
Egymást nézve pihennek csendben, teljes az egyetértés, fölöslegesek a szavak...
Még a többi szobatárs sem képes megtörni a néma egyetértést...
Előkerül a kalács a szatyorból, évtizedes megszokás lehet, hogy az édesanya azt vacsorázik.
Egymást nézve pihennek csendben, teljes az egyetértés, fölöslegesek a szavak...
Még a többi szobatárs sem képes megtörni a néma egyetértést...
péntek, február 06, 2009
Kicsi a világ (1)
Biztos lett volna (és lesz még talán) pár ilyen bejegyzésem, most épp nem vagyok túl lusta leírni...:) ma épp az derült ki, hogy akinek egy hete a nyomában caplatok és gyakorlati kérdéseimmel zaklatom (egy orvoshoz vagyunk mindketten beosztva, csak ő már két éve dolgozik osztályon) szintén erdélyi, egy évfolyamon végeztünk, csak épp más városban.:) Érdekes, mennyire meg tud nyugtatni egy ilyen apró kis infó, hogy mások is vannak körülöttem otthonról.
Egyébként pedig még egy napot átvészeltünk, én és a környezetem, talán mostmár megmaradunk... :) Én a pályán, a majdani betegeimről még nem nyilatkozom, nehogy elszóljam magam.
Persze próbálok mindig a legjobb tudásom szerint eljárni, remélem ez egyre több mindenre elég lesz... :)
Na de fő az optimizmus! :)
Egyébként pedig még egy napot átvészeltünk, én és a környezetem, talán mostmár megmaradunk... :) Én a pályán, a majdani betegeimről még nem nyilatkozom, nehogy elszóljam magam.
Persze próbálok mindig a legjobb tudásom szerint eljárni, remélem ez egyre több mindenre elég lesz... :)
Na de fő az optimizmus! :)
csütörtök, február 05, 2009
Könnyen mondjuk, hogy...
... jobb egyből a mélyvízbe ugrani, de azt senki sem fűzi hozzá, hogy az ugrást követő kapálózás bizony nagyon nehéz és kimerítő tud lenni...
... naponta új tanulságok születnek, minden perc tele van új impulzusokkal, negatívval és pozitívval vegyesen, sokat tanulok és nem utolsósorban magamról...
... és amikor esténként szellemileg és fizikailag teljesen kimerülve nyugovóra térek, néha még az a biztonságérzés sincs meg, hogy az egyetlen rámszabott pályán landoltam, amit igazán sikeresen és hatékonyan űzhetek a következő pár évtizedben...
... na de hátha idővel megjön a tapasztalat és vele együtt a biztonságérzés... és a hatékonyság és tudás... :)
... addig is, ami erőt ad a reggel 6 órás ébredésekhez, az a szüleim, Sz. és barátaim kitartó vigasztalása... akik látnak bennem valamit, amit mostanában a tükör nem mutat...
... és néha kicsit ez a dal is...
... naponta új tanulságok születnek, minden perc tele van új impulzusokkal, negatívval és pozitívval vegyesen, sokat tanulok és nem utolsósorban magamról...
... és amikor esténként szellemileg és fizikailag teljesen kimerülve nyugovóra térek, néha még az a biztonságérzés sincs meg, hogy az egyetlen rámszabott pályán landoltam, amit igazán sikeresen és hatékonyan űzhetek a következő pár évtizedben...
... na de hátha idővel megjön a tapasztalat és vele együtt a biztonságérzés... és a hatékonyság és tudás... :)
... addig is, ami erőt ad a reggel 6 órás ébredésekhez, az a szüleim, Sz. és barátaim kitartó vigasztalása... akik látnak bennem valamit, amit mostanában a tükör nem mutat...
... és néha kicsit ez a dal is...
csütörtök, január 29, 2009
Téli bharack...
... (már csak azért is írom h-val, hogy az ooobaama rajongók ne itt landoljanak szerény kis zöld felületemen, mert ennek a politikához semmi köze..:) ).
Szóval ma kaptam egy bharackot, bár lehet, hogy ezzel nem kellene eldicsekedni, mert nem túl dícséretes dolog. Ugyanis ez nem az elmajszolgatnivaló fajta, hanem az, ami gyerekkorban kapva később identitászavarokat, frusztrációt és bosszúálló embereket eredményez... Felnőttkorban viszont már annyira fura dolog, hogy az ember ezen már csak mosolyogni tud, főleg, mert mosolyogva is adták... igaz, hogy nem más, mint a főnököm, és egy nagyobbat is beígért, miután befejezzük a kivonatot, amit legkésőbb szombaton kell elküldenem. És még csak nem is érzem indokoltnak a bharackosítást, mert köztudott tény, hogy amit én kínkeservesen órákon át összekomponálok és számomra teljesen érthetőnek tűnik, azt ő egyből kiradírozza, "letúlkomplikáltazza", sőt, ma még elhangzott egyszer a "zavaros badarság" kifejezés is...
Persze az már más dolog, hogy végülis a lényeg ugyanaz maradt, a mondatok nagy része tördelve ugyan, de most is ott virít, na de így mindkettőnknek meglehet az a jóleső érzése, hogy ezt az kivonatot mi írtuk, a mi agyunk szüleménye.
Már csak 2 visszajelzést kell kapjak (amit persze még minden kritériummal, az elfáradt agyacskámmal és egyéb tényezőkkel össze kell hangoljak), de ha minden jól megy, akkor holnap már repülhet is az irkálmány egy nemzetközi kongresszusra - előbírálatra. Ha el is fogadják, akkor újabb poszterkedés van kilátásban... ami azt jelenti, hogy valamikor júniusban ismét szomorú hangnemű megfáradt pötyörészésbe kezdek arról, hogy megint szűknek bizonyul ez a napi 24 óra és én miért vagyok ilyen lusti... és hogy hol volt az eszem, amikor... :)
Most viszont befejezem az első adag kávémat (ez még a reggeli, amit délben volt időm csak elkészíteni), táblázatolok még egy fél órát, aztán rájövök, hogy ami nem megy, azt nem szabad túlságosan erőltetni, mert még elpattan valami valahol... :)
És lassan hazadöcögök...
... és a legközelebbi gyümölcsöt ananászban kérem, lehetőleg enyhén cukrozott lében, kompót formájában... :)
Szóval ma kaptam egy bharackot, bár lehet, hogy ezzel nem kellene eldicsekedni, mert nem túl dícséretes dolog. Ugyanis ez nem az elmajszolgatnivaló fajta, hanem az, ami gyerekkorban kapva később identitászavarokat, frusztrációt és bosszúálló embereket eredményez... Felnőttkorban viszont már annyira fura dolog, hogy az ember ezen már csak mosolyogni tud, főleg, mert mosolyogva is adták... igaz, hogy nem más, mint a főnököm, és egy nagyobbat is beígért, miután befejezzük a kivonatot, amit legkésőbb szombaton kell elküldenem. És még csak nem is érzem indokoltnak a bharackosítást, mert köztudott tény, hogy amit én kínkeservesen órákon át összekomponálok és számomra teljesen érthetőnek tűnik, azt ő egyből kiradírozza, "letúlkomplikáltazza", sőt, ma még elhangzott egyszer a "zavaros badarság" kifejezés is...
Persze az már más dolog, hogy végülis a lényeg ugyanaz maradt, a mondatok nagy része tördelve ugyan, de most is ott virít, na de így mindkettőnknek meglehet az a jóleső érzése, hogy ezt az kivonatot mi írtuk, a mi agyunk szüleménye.
Már csak 2 visszajelzést kell kapjak (amit persze még minden kritériummal, az elfáradt agyacskámmal és egyéb tényezőkkel össze kell hangoljak), de ha minden jól megy, akkor holnap már repülhet is az irkálmány egy nemzetközi kongresszusra - előbírálatra. Ha el is fogadják, akkor újabb poszterkedés van kilátásban... ami azt jelenti, hogy valamikor júniusban ismét szomorú hangnemű megfáradt pötyörészésbe kezdek arról, hogy megint szűknek bizonyul ez a napi 24 óra és én miért vagyok ilyen lusti... és hogy hol volt az eszem, amikor... :)
Most viszont befejezem az első adag kávémat (ez még a reggeli, amit délben volt időm csak elkészíteni), táblázatolok még egy fél órát, aztán rájövök, hogy ami nem megy, azt nem szabad túlságosan erőltetni, mert még elpattan valami valahol... :)
És lassan hazadöcögök...
... és a legközelebbi gyümölcsöt ananászban kérem, lehetőleg enyhén cukrozott lében, kompót formájában... :)
kedd, január 27, 2009
Hahó, a tenger... :)
Néha megnézem, hogy honnan kattintanak rá a blogra kitartó olvasóim (néha meg is lepődök 1-1 településnéven), és mindig elmosolyodok, amikor Sepsiszentgyörgyöt látom felbukkanni a térképen. :) Eddig is tudtam, hogy jó hely ez a város és talpraesett emberek lakják, de hogy már sikerült tengeri napfelkeltét is beszerezni maguknak, ezt azért nem néztem ki belőlük... ;)
hétfő, január 26, 2009
Igenember
Hétvégi kultúrprogramként (mert zseniális barátom definíciója szerint az a kultúrprogram, amit kultúrjegyekkel ki lehet fizetni, márpedig a mozit igen :)) ) megnéztük a fent említett filmet, ajánlom mindenki figyelmébe. Bár a főszereplő láttán először abba a tévedésbe estem, hogy csak a szokásos szórakoztató jellegű filmecske lesz, lehengerlő színészi bohóckodással, de meglepetésemre még mondanivalója is volt az egésznek, nem is akármi. :)
(Utólag is gratula a választáshoz, maszatka :) ).
Mostantól fogva, ha mindenre nem is fogok igent mondani, de legalább 1,65-ször meggondolom, mielőtt nemmel válaszolnék... ;)
(Utólag is gratula a választáshoz, maszatka :) ).
Mostantól fogva, ha mindenre nem is fogok igent mondani, de legalább 1,65-ször meggondolom, mielőtt nemmel válaszolnék... ;)
szerda, január 21, 2009
Eljutottam...
.. a nyuszika állapotba: csak reszelem a körmöm és hülyeségeket beszélek... körömreszelés nélkül, mert az nem szokásom, de helyette nyomkodom össze-vissza a gombokat a számítógépen... eredmény: semmi jó.
És próbálom összeszedni a lelkierőmet, hogy megvalósítsam a nagy életmódváltást: napi egy óra torna (hajjaj), 2 liter folyadék, sok magnézium és korai lefekvés. Ezzel talán sikerül ismét jól érezni magam a bőrömben, úgy értem fizikailag, bár a lelkieket is lehetne még egy ici-picit fokozni.
Csak az első két hetet kellene valahogy kibírni és kitartani az eredeti terv mellett, utána már hátha beépül a napi rutinba a táblázatolás és cikktöltögetés/olvasgatás mellé...
És próbálom összeszedni a lelkierőmet, hogy megvalósítsam a nagy életmódváltást: napi egy óra torna (hajjaj), 2 liter folyadék, sok magnézium és korai lefekvés. Ezzel talán sikerül ismét jól érezni magam a bőrömben, úgy értem fizikailag, bár a lelkieket is lehetne még egy ici-picit fokozni.
Csak az első két hetet kellene valahogy kibírni és kitartani az eredeti terv mellett, utána már hátha beépül a napi rutinba a táblázatolás és cikktöltögetés/olvasgatás mellé...
kedd, január 20, 2009
Én azért utálom a januárt…
… mert mindig röviddel a vége előtt derül ki, hogy van egy január végi kivonat leadási határidő, természetesen nemzetközi szintű eseményre, hogy még csak ne is lehessen egy könnyed vállrándítással elintézni, ha nem sikerül tökéletesre… És mivel az eredmények véglegesítése még várat magára, bár lassan nagyobb statisztika könyv gyűjteményem van, mint egy megyei könyvtárnak, ezért szokás szerint az utolsó napok megfeszített tempóban fognak telni, tele fölösleges feszültséggel.
Ezért lassan búcsút inthetek a tervnek, hogy a pályafutásomban bekövetkező hajtűkanyar előtt még kicsit belekukkantok a legfontosabbnak ítélt fejezetekbe, szoktathatom magam a gondolatokhoz és érzésekhez…
Csak abban reménykedem, hogy így legalább a váratlan és meglepő esemény miatt hirtelen még meglepőbb módon közel kerülök a saját cikkem végéhez is, és akkor már lehet azzal is foglalkozni, hogy kitaláljak valami szintén meglepő és felszabadult cselekedetet, amivel megünnepelhetem a cikk beküldését egy valamirevaló folyóirathoz…
Ezért lassan búcsút inthetek a tervnek, hogy a pályafutásomban bekövetkező hajtűkanyar előtt még kicsit belekukkantok a legfontosabbnak ítélt fejezetekbe, szoktathatom magam a gondolatokhoz és érzésekhez…
Csak abban reménykedem, hogy így legalább a váratlan és meglepő esemény miatt hirtelen még meglepőbb módon közel kerülök a saját cikkem végéhez is, és akkor már lehet azzal is foglalkozni, hogy kitaláljak valami szintén meglepő és felszabadult cselekedetet, amivel megünnepelhetem a cikk beküldését egy valamirevaló folyóirathoz…
hétfő, január 19, 2009
Érdekes dolog...
.. ez a 24 órás EKG mérés... az emberből először élő karácsonyfát varázsolnak, ide-oda lógó színes kábelekkel, az ajándékot is a nyakába akasztják (a kis mérőeszközt, ami az egésznek a lelke), aztán lehet mászkálni egész nap és szorgalmasan jegyzetelni, mikor mit csinál éppen (eszik, alszik, dolgozik, utazik, egyéb testmozgásokat végez - gondolom ez a rendszeresen végzett aerobik vagy fallabda vagy ilyesmik lehetnek). És amikor épp rátör a panasz, ami miatt az egész kivizsgálás indult, egyszerűen képtelen megnyomni a panaszjelző gombot, mert hát buszon, tömegben nekifogni vetkőzni és elővarázsolni a kábelek közül az egyszál ingecske alól a kütyüt...
Azt hiszem, még lehet hova tovább fejleszteni a műszert, bár ez már aprócska és hangtalan fajta... :)
Hajrá befektetők, hajrá tervezők! :)
Azt hiszem, még lehet hova tovább fejleszteni a műszert, bár ez már aprócska és hangtalan fajta... :)
Hajrá befektetők, hajrá tervezők! :)
szerda, január 14, 2009
Extrém sportok kedvelőinek...
... ma csupa öröm volt munkába menni. Hajnalban ónos eső esett és ráfagyott mindenre, amit csak ért, a tömegközlekedés természetesen leállt, csak néhány elszánt távolsági busz kóválygott az utakon. Ezek után hajnali 7-től 8-ig tartott bejutni a szobácskámba, volt közben türelmes buszra várakozás, majd felkérezés egy távolsági járatra, onnan lelkes félórás jégen csúszkálás, igazi gyerekkori érzés, előkerültek az évek óta nem gyakorolt mozdulatok... :)
... ha holnap is ugyanez lesz a helyzet, már tudni fogom, milyen technikát alkalmazzak a cél elérésére. Remélem, az időmön is tudok javítani, már lesz, amihez viszonyítani. :)
... és az extrém sport már nem is lesz olyan extrém...
... és nyugodt szívvel kihagyhatom a ma esti gerinctornát, hisz mára már megvolt a kellő mozgás... :)
... ha holnap is ugyanez lesz a helyzet, már tudni fogom, milyen technikát alkalmazzak a cél elérésére. Remélem, az időmön is tudok javítani, már lesz, amihez viszonyítani. :)
... és az extrém sport már nem is lesz olyan extrém...
... és nyugodt szívvel kihagyhatom a ma esti gerinctornát, hisz mára már megvolt a kellő mozgás... :)
szerda, január 07, 2009
Utoljára…
… töltöttem ki a diák buszbérleten a diákigazolványom számát… egyre jobban felgyorsulva ketyeg az óra, jelezve, hogy pár héten belül véget érnek a diákévek, amelyek kicsivel több, mint 20 éve tartanak… fura és kicsit ijesztő lesz kipottyanni a védettséget nyújtó napi rutin mögül, és elfogadni, hogy tényleg nem vagyok már az a kis fruska, akinek a színházban és múzeumban még diákjegy dukált… és már nem kezdhetem azzal a reggeli röpke kis beszámoló emailt, hogy megint elaludtam, de úgysem keres senki a főnököt leszámítva, és ő is csak 8.10 után…
… és bár már vártam, hogy végre szabaduljak el kicsit ebből a mókuskerékből, és elkezdhessem azt, amiért gyakorlatilag ezt a foglalkozást választottam, mégis kezdem sejteni, hogy ahogy nosztalgikus szeretettel gondolok már az általános- és középiskolára, és leginkább az egyetemre (pedig annak is megvoltak az izgalmas-stresszes percei), ugyanúgy fog eljönni a pillanat, amikor visszasírom a magányos, padlásszobában töltött órákat, csak én és a számítógép és sok-sok excel, word, power point, pdf és SPSS fájl és néha 1-1 eltévedt telefon, amikor épp rossz számot tárcsáztak... vagy engem hívatott a Mester. és a múló idő egyre inkább megszépíti ennek a kalandokban meglehetősen bővelkedő időnek az emlékét...
… megint egy újrakezdés, megint az útkeresés, a rengeteg sok bemutatkozás, a tapogatózás az ismeretlenben (nem rosszra gondolni ;) ), az alkalmazkodás, a szorgalmas jegyzetelés és koncentrálás... és mikor úgy érzem, hogy végre reggel a portás rám mosolyog és engem üdvözöl és a kollégáknak is van pár személyreszabott mondata, akkor újból búcsúzás, könnyed sóhaj és kezdődik minden elölről, új osztály, új emberek, új tapasztalatok…
… szerencsére „készen állok”, hisz minden hajdani tudományomat szélnek eresztette a kor, feledés és szétszórt kapkodás… jut tehát elég hely az új információknak, érzéseknek, arcoknak…
… fehér lap vagyok… TANíTSATOK!!
… és bár már vártam, hogy végre szabaduljak el kicsit ebből a mókuskerékből, és elkezdhessem azt, amiért gyakorlatilag ezt a foglalkozást választottam, mégis kezdem sejteni, hogy ahogy nosztalgikus szeretettel gondolok már az általános- és középiskolára, és leginkább az egyetemre (pedig annak is megvoltak az izgalmas-stresszes percei), ugyanúgy fog eljönni a pillanat, amikor visszasírom a magányos, padlásszobában töltött órákat, csak én és a számítógép és sok-sok excel, word, power point, pdf és SPSS fájl és néha 1-1 eltévedt telefon, amikor épp rossz számot tárcsáztak... vagy engem hívatott a Mester. és a múló idő egyre inkább megszépíti ennek a kalandokban meglehetősen bővelkedő időnek az emlékét...
… megint egy újrakezdés, megint az útkeresés, a rengeteg sok bemutatkozás, a tapogatózás az ismeretlenben (nem rosszra gondolni ;) ), az alkalmazkodás, a szorgalmas jegyzetelés és koncentrálás... és mikor úgy érzem, hogy végre reggel a portás rám mosolyog és engem üdvözöl és a kollégáknak is van pár személyreszabott mondata, akkor újból búcsúzás, könnyed sóhaj és kezdődik minden elölről, új osztály, új emberek, új tapasztalatok…
… szerencsére „készen állok”, hisz minden hajdani tudományomat szélnek eresztette a kor, feledés és szétszórt kapkodás… jut tehát elég hely az új információknak, érzéseknek, arcoknak…
… fehér lap vagyok… TANíTSATOK!!
csütörtök, január 01, 2009
Megint január...
.. újból kezdődik a számozás, csak ezúttal 2009-et kell biggyeszteni a hónapok elé... nagyjából csak ennyit érzékelek egyelőre az egész szilveszteri ceremóniából... És ha tényleg igaz a babona, hogy azt fogom csinálni az elkövetkező 365 napban, amit az új esztendő első 12 órájában, akkor lesz benne nevetés, finom ételek, érdekes párbeszédek, szégyenkezés amiatt, hogy megint az orvoskollégák hanyagsága kerül előtérbe, amint az egészségügyre terelődik a szó, (és lényegesen kevesebb szó esik azoknak a munkájáról, akik tényleg egész életüket, sőt családjukat ennek a hivatásnak rendelték alá, mert én még mindig hiszek abban, hogy igenis vannak ilyen emberek, csak mint a jó házasságokat, ezt is csak igen ritkán helyezik a társalgás középpontjába), alvás, és persze az elmaradhatatlan konfliktusok, ezúttal éppen azok részéről, akiktől a legrosszabbul esett. Bármennyire is igyekszem jó gyermek és jó felnőtt lenni, úgy, hogy közben azért én is jól érezzem magam, valami miatt az igyekezetem teljes csődbe fullad, és végül szokás szerint én érzem magam teljesen hülyének és tanácstalannak, hogy már megint mit csináltam rosszul, melyik íratlan törvényt szegtem meg...? És hogy most akkor tényleg én vagyok a legrosszabb/etikátlanabb ember a világon?
Hiába az elvárások, soha nem leszek tökéletes, hiszen én is csak emberből vagyok, tele komplexusokkal és rosszul elsülő igyekezettel. És ez már nemigen fog változni, legalábbis jó irányban...
Azért mindenkinek egy boldog új esztendőt kívánok, én pedig lelkesen visszatérek a munkához, amit felháborító módon legalább 4-5 napig elő sem vettem.
Hiába az elvárások, soha nem leszek tökéletes, hiszen én is csak emberből vagyok, tele komplexusokkal és rosszul elsülő igyekezettel. És ez már nemigen fog változni, legalábbis jó irányban...
Azért mindenkinek egy boldog új esztendőt kívánok, én pedig lelkesen visszatérek a munkához, amit felháborító módon legalább 4-5 napig elő sem vettem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)