napi jó - 33. nap

A mai legjobb az volt, amikor a titkárnő megsúgta, hogy azért ajánlotta fel önként a segítségét egy bizonyos elég monoton munkában, mert kiderült, hogy egyébként az egészet nekem kellene megcsinálni (amiben van sajnos némi realitás, mert a kollégák messzire szaladnak, ha bármi kis technikai dolgot kell újonnan megtanulni, például a diákok online teszteléséhez szükséges tesztfeltöltés elsajátítása - bár sehol sem írja, hogy amúgy ez csak az én munkaköri feladatom lenne).

Két embernek is bőven elég lesz ezt megcsinálni amúgy. 

De azért ma annak örülök, hogy egy emberben felébresztettem a rajtam segíteni akarás vágyát... :))

napi jó - 32. nap

(majdnem újrakezdtem a számolást 1-től, mert olyan, mintha egy hónap véget ért volna ... és valójában ez is történt...azért továbbra is repül az idő...)

A mai nap legjobb és legkiemelkedőbb része az volt, amikor egy április 30.-i határidős betegtájékoztató írás miatt (amivel egyelőre még csak gondolatban foglalkoztam) kértem vasárnap estig haladékot, mert már napok óta egy másik angol nyelvű határidős feladattal szenvedek és még messze nem látom a végét...), mire a hölgy nagyvonalúan megkérdezte, hogy május 15. jó lesz új határidőnek?

Hát én magamban konkrétan ujjongtam. :) így lehet, hogy még másik három mihamarabbi feladatot, ami oktatással kapcsolatos, be tudok iktatni a betegtájékoztató elé - egy folyamatos zsonglőrködés az idővel az életem... :) még szerencse, hogy szabadságra küldtek.

Ismét rá kell jönnöm, hogy valaki odafentről kicsit azért igazgatja a dolgaimat (most a felhők feletti fentet értem ;) ).

Most már csak egy ilyen kezet küldjön legyen szíves (azaz kettőt, egy relatíve ép emberhez kapcsoltan...:) ):

napi jó - 31. nap

Egy mondat egy előadásból, belső hang által mondva az illetőnek (az én belső hangom folyamatosan  Columbot nézne, szóval kénytelen leszek kölcsönvenni ennek az előadó belső hangjának a bölcsességét és kiírni valahova):

"Te tényleg így akarod leélni az életedet?"

... és ha ez a szemem előtt lebeg, akkor könnyebben rá tudom venni magam, hogy időhúzások helyett megpróbáljak gyorsan végezni a 42.000 feladatommal és az így felszabadult időt pedig a saját boldogságkeresésemmel töltsem.

napi jó - 30. nap

jó, hogy még éjfél előtt eszembe jutott ide írni.

A legjobb a mai séta volt. :) uff.

napi jó - 29. nap

Bár reggel enyhe fejfájással indult a nap, amit inkább az előző napi csökkent folyadékbevitel számlájára írok, mintsem az este elfogyasztott 2 dl vörösboréra, de azért ma végre nekifogtam egy kb 3-4 hónapja kiosztott, április 30.-i határidős feladatot megcsinálni (persze akkor szembesültem vele, hogy vannak részei, amik kevesebb energiát igényelnek, mint korábban sejtettem, viszont más részei pedig valamivel többet, úgyhogy lesz bőven amit csinálni vele a következő napokban is). Nagyjából 2 óra folyamatos munka után, amiben a szürkeállományom sejtjei ugyancsak igénybe voltak véve (angol szöveg, hibakutatás és ugyanakkor azon töprengés, mennyire naprakész az információ, kell-e aktualizálni) még némi csokit is bevetettem, hogy leküzdjem a rám törő álmosságot, de végül kénytelen voltam feladni a harcot és ledőltem fél órácskára... amiből a nap legjobb része alakult, mivel kereken 3 óra múlva ébredtem spontán, üdén, frissen és semmivel sem motiváltabban....

Azért mostanig dolgozgattam, amikor épp nem a hűtőt fosztogattam - elképesztő, hogy az utóbbi hétben mennyire haspók lettem, folyamatosan csak ennék, bármit a zöldborsófőzeléket továbbra is leszámítva - a futást viszont ma is ellógtam... rosszabb vagyok, mint egy ötéves gyerek.

napi jó - 28. nap

A mai napi jó az a tudat volt, hogy jövő héten szabadságra lettem küldve, hogy fogyjanak időarányosan a szabadnapjaim. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogok felbukkanni a munkahelyemen, mert maradt még kb 40 elintézetlen telefon, de nagy megkönnyebbülés, hogy egész héten a május 1.-i leadási határidejű feladataimmal foglalkozhatom - így talán lesz esélyem be is fejezni...

Ma megvolt a heti 1 alkalmas bevásárlás is, és mivel a múlt héten kicsit túllőttem a célon és amúgy is a megrendelt ebédből számos vacsorára is futotta, most csak néhány finomságot vásároltam: olajbogyó, feta sajt, grana padano sajt, sonka, avokádó és joghurt, és persze ezek közül nagyon sokmindent ma este már végig is kóstoltam. Szép zárása ennek a hét(közép)nek.

Az egyik legnagyobb örömforrás az életben tényleg az evés. :)

napi jó - 27. nap

A mai napi jót Marcipánördögnek köszönhetem, aki egy sorozatot ajánlott az egyik friss bejegyzésében, amire rá akartam keresni, de véletlenül ügyelet utáni szédelgősségemben egy másik sorozatnál kötöttem ki: az "Exek együtt" címűnél.
4 párról szóló valóságshow szerűség, akik közül az egyik fél próbálja ismét életre hívni a kapcsolatot. Persze 3 hét ideális körülmények, nem kell közben dolgozni járni és a végén egy pár napos nyaralás végén kell meghozni a nagy döntést. Nem mondom, hogy egy Oscar díjas alkotás, de azért a tévé elé láncolt pár órácskára, ameddig az első évadot végig megnéztem (kíváncsi voltam, kik döntenek az együtt maradás mellett). A vége nagyjából a vártnak megfelelően alakult - a vége utáni vége is. :)
Második évad egyelőre nincs. :)

Rengeteg érzelmet lehetett végigkövetni - őszintéket és mesterkélteket egyaránt - de jó volt látni, hogy lehetnek boldog befejezések is. :)

A mára tervezett futást viszont ellógtam, mert a sorozatnézés vége fele már lelkiismeret furdalásom támadt a nagy semmittevés miatt, így nekifogtam kartonokat leletezni. De legalább azzal is haladtam. :)

napi jó - 26. nap

A mai napi jó az a 2 darab kávés Merci csokiszelet volt, amit az akut betegfelvétel előtt gyorsan bekaptam. :) kellett némi plusz endorfin... :)

napi jó - 25. nap

... végre rávettem magam és este nekifogtam itthon kartonokat leletezni - 1 órát terveztem (hogy legalább elkezdjem valahol), de végül két óra lett belőle... maradt még bőven, de legalább végre úrrá lettem magamon. :)

... van remény, hogy uralni tudom az elmém...

... bár a remény egyelőre még csak pislákol... :)

napi jó - 24. nap

Hétfőnként, ami amúgy is szakrendelős napjaim egyike, mindig izgulok kicsit, hogy meglátom-e a jót, ami biztosan ott ólálkodik körülöttem, csak túl morcos vagyok, hogy észrevegyem...

Azért volt a mai napban is jó dolog, nem is egy. :) Az egyik, hogy kiderült, hogy az egyik betegemnek, akinek korábban több problémás terhessége volt, végül megszületett a régóta várt trónörököse és már otthon vannak egészségesen. :) Idén is reményeim szerint szaporodni fognak a speciális albumomban a fényképek. :)
Mai is volt olyan, hogy egy amúgy elég mogorva betegem a telefonos beszélgetés végén kissé aggódva kívánt nekünk egészséget, és hogy vigyázzunk magunkra, még egy félmosolyt is kihallottam a szavaiból. :)
A nap végén pedig én lettem a győztes, mert sikerült legyőznöm magam és elindultam teljesíteni a napi futást, pedig a munka végén erre még nem sok esélyt láttam. :) Így, hogy tudom, hogy mielőtt elfáradnék úgyis váltanom kell a sétára, mert a pulzusom felszáll az egekbe, nem is olyan elrettentő dolog ez a sétafutkorászás. :)

napi jó - 23. nap

... a mai napi legjobb toronymagasan az orgonaillat lett, ami futás közben időnként belengte a tájat és ami miatt (és persze az óra zizegése miatt is) néhányszor lelassítottam és odahajolgattam megillatozni a virágot. :) Második helyezett a rózsaillat lett, az is nyílt egy bokron és olyan igazi rózsaillata volt, amit mostanában ritkán lehet érezni az ágyásokba kiültetett virágokon. Bevallom, néha szoktam próbálkozni velük.
... igazi tavaszi hangulatot keltett ez a sok szép és finom illatú virág és némileg feledtette, hogy ma 55 percig kellett sétálnomfutnom a terv szerint.

.. a következő jó pedig az volt, amikor egy barátnőmnek elvittem a fonendoszkópomat, az övé fogságba esett egy másik városban, viszont holnap kezdi a több napos szakorvosi vizsgát, és nem árt fegyverrel menni a csatába - olyan jó volt, hogy túl két hasonló-szerű retteneten (bár nem ugyanebből a szakirányból), bölcsen nyugtatgathattam, hogy ügyes lesz, menni fog, a fonendoszkópom már két ilyen vizsgán sikeresen helytállt, mondhatni kabalaként is tekinthet rá. :) A legjobb érzés viszont mégiscsak az volt, hogy nem én vagyok az ő helyében... :) néha még elmerengek, hogy valami szakvizsgát tehetnék (lenne is néhány ötletem), de aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot. Majd esetleg ha elkezdek unatkozni....

napi jó - 22. nap

... mai napi nagyon jó, hogy ezen a héten is van olyan nap, amikor spontán ébredhetek (mivel nem szombaton ügyeltem) és ezért ma például reggel 8-kor nyitottam ki a szemeimet...
További jó dolog volt egy újabb túra, az előző heti útvonalán, csak a körön fordítva elindulva.
Egyre könnyebben mennek az emelkedők- de azért továbbra sem tapsikolok az örömtől, amikor meglátom, hogy min kell felmenni... :) Ki szerettem volna használni még ezt a szép időt és azt, hogy a jelenlegi munkarend még lehetővé teszi, hogy a szabad hétvégémen akár túrázzak is (a tervezett munka mellett, amit a holnapi lehűlés miatt inkább holnapra tartogatok).

Hétvégi terv: a mának élést (is) gyakorolni. :)

 

napi jó - 21. nap

... a mai napi legjobb a gyönyörű napsütés és meleg idő volt, amikor délelőtt leléptem ügyelet után. :) Még a lustaságomat is képes voltam leküzdeni és elmentem futni az egyébként a Polar órám által kiszabott időtartamra és különböző tempókra. Ma intervallum futás volt gyorsabb és lassabb szakaszok váltakozásával, amikor lassítani kellett volna, akkor konkrétan majdnem végig sétáltam, mert a pulzusom természetesen rögtön felszökött az egekbe. :) Cserébe utána frissen és majdnem üdén vihettem az autót nyári gumi cserére, és kimaradt a szokásos alvás, ami ügyelet utáni napokon (is) igen gyakori nálam. Még az is lehet, hogy eljön az idő, amikor ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy heti 4-5x fussak... egyelőre még elég sokat kell noszogassam magam a 3-4 alkalomra is, de az, hogy végre napsütésben, rövid ujjúban lehet futni, kezd motiválni... :)

napi jó - 20. nap

... az ember(lánya) hajlamos megfeledkezni olyan jó dolgokról, amik körülveszik őt és olyan magától értetődőnek veszi, hogy vannak.

... az egyik ilyen nagyon jó dolog, hogy leghűségesebb szurkolótáborom, a szüleim, most is épp szorítanak nekem, mivel ügyelek. Ők ezt észben tartják. :) De amikor épp nem ügyelek, akkor is mindig szorítanak valamiért, amibe épp belecsöppenek. Valójában szerintem amióta megszülettem, minden nap minden órájában szorítanak értem, hogy ne tegyen tönkre a világ. :)


... A világnak így esélye sincs erre, ezért kénytelen vagyok magam gondoskodni róla, hogy mégse érezzem magam felhőtlenül boldognak a saját bőrömben...

napi jó - 19. nap

lefekszem este 9-kor (azaz 2 perc múlva). :)

megengedem magamnak és nem matatok még órákig, leginkább fölöslegesen, magam előtt elhitetni próbálva, hogy hasznos az, amit teszek... :)

napi jó - 18. nap

Mai napi jó a főnököm arca volt, amikor megemlítettem neki, hogy a koronavírus elleni küzdelem részeként én napi két marslakócskát kapok be...

És meglebegtettem neki, hogy képzelje el, mi lesz, ha túllépek a napi ajánlott 2 marslakócska dózison, mert még több marslakócskára vágyom... már így is elég zizzent vagyok...

Szerintem több plussz feladatot nem fog rámbízni mostanában - vagy legalábbis remélem, hogy most meggyőztem, hogy vannak nálam komolyabb és beszámíthatóbb munkatársai is...

napi jó - 17. nap

Amióta kijárási korlátozás van, egyre jobban vágyom a természetbe - természetesen emberek nélkül. :) Annyi gyönyörűséget lehet ott látni. :)

Szerencsére a viszonylag korai indulás miatt emberek csak délután kezdtek el felbukkanni, amikor már a visszafele úton haladtunk, így nem nagyon kellett senkit kerülgetni.

Tegnap este elkezdtem Bill Gates életrajzi minisorozatát nézni és egy mondata nagyon megfogott: te magad döntöd el, hogy mivel töltöd az idődet (nem beszélve arról, hogy hetente legalább 7 könyvet olvas, különböző témákban, óránként 150 oldalas sebességgel, aminek a 90%-ra emlékszik is utána...).

Úgy döntöttem, hogy kicsit tudatosabban kezdem az időmet beosztani, Columbot kissé hanyagolva, mert úgyis láttam már nagyjából ötvenszer minden részt (ez nálam egy jó kis pótcselekvés, amikor a nap végén már pihentetni szeretném az agysejtjeimet), helyette inkább olyan könyveket olvasva, amiket még soha és olyan filmeket nézni, amik inspirálhatnak - pl. Bill Gates élete... ;) És több mozgás, több kirándulás, több merengés. :) Az alvásra mostanában igazán nem lehet szavam, Columbo mellett ezzel töltöm a legnagyobb részét a szabadidőmnek is, az egyébként is alvásra szánt órák mellett... :)

futóleckék

... a naptáramra pillantva valamelyik nap rájöttem, hogy bár a karantén miatt az első futóversenyt, amire idén regisztráltam, lemondták, de a szeptemberi még nem teljesen esélytelen, csak mondjuk 95%-os eséllyel marad el. De a maradék 5% esély még ott van, és kár lenne azért nem elmenni, mert konkrétan 1 hónapja nem futottam egy lépést sem, és csak lefele alakul a teljesítményem, nem felfele...

... az utóbbi hetekben csak tévénézés közben tekerem a szobabiciklit, hogy azért valami mozgás mégiscsak legyen, és bár azt hittem, szintentartásnak jó lesz, de a tegnapi ügyelet utáni futópadon futás alatt rá kellett döbbennem, hogy ez cseppet sem így van. Az eddig sem túl fényesnek mondható szintem zuhanórepülésben van, 1.78 km után készültem meghalni, korábban azért valamivel tovább is bírtam.

... így ma úgy döntöttem, hogy végre kipróbálom a 2 éve vásárolt Polar karórám és mellé használható szoftver edzőtervét, beállítottam 10 km-re és ma elindultam az edzőterv szerint az első napi közepes távra, 40 percre. Az intenzitást előre megadja a terv, pulzus kontroll mellett kell futkorászni, méghozzá alacsony pulzusfrekvencián (bemelegítésként max 127/percig mehet fel, utána 25 percig kb 148/percig, majd 5 perc levezetés ismét az alacsonyabb pulzustartományban). 

... ahogy elkezdtem futni, kb fél perc múlva elkezdett folyamatosan zizegni az órám, mert máris meghaladtam a tervezett pulzustartományt, emiatt végül az edzésterv nagyjából 85%-át gyalogolnom kellett, a maradékot lassú léptekkel futni. Úgy tűnik, az állóképességem nem túl fényes, bár nem futok gyorsan, de így is felpörgeti annyira a szívverésemet, hogy rendszerint az átlag pulzusom egy futás során 160 körül szokott mozogni. 

...tény, hogy nem fulladtam ki az edzés végére, és a statisztika alapján azért némi távot is megtettem, de nem volt sokkal gyorsabb, mint amit egy túrázás során képes vagyok sokáig kitartani. 

... egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy ebből hogy lesz 10 km-es futás, de hát annyi rengeteg napom van még addig, talán képes leszek hozzáedződni az új futótervhez és sikerre visz. ;) vagy legalábbis túlélem a nagy napot. Az nálam ugyanaz. ;)

... na de már csak 138/perces átlag pulzust produkáltam ezzel a nem kevés sétával... :)

... a (gyalog)futás végén pedig még újabb tulipánokat is fotóztam a közelemben - nincs semmilyen szűrő a képen, tényleg ilyen hihetetlen színük van... :) 

napi jó - 16. nap

... a klasszikus húsvéti reggeli, amit otthon szoktam enni a szüleimmel és bátyóval, ha együtt tölthetjük a Húsvétot (kakaó, sonka, főtt tojás, kalács).

... én most a gyors verziót választottam, a sonka főzőcskézés helyett az előrecsomagolt feketeerdőt választottam. :)

... egy karantén által ihletett versikében azt hallottam, hogy bár ez egy ilyen Húsvét, de reménykedjünk benne, hogy szebb lesz a Karácsony. Én nagyon reménykedem. :)

napi jó - 15. nap

Két éve, a bokatörésem miatti kényszerpihenőm során fogalmazódott meg bennem, hogy kellene valami hobbi, ami kicsit kikapcsol. Akkor volt akciós egy felnőtt színező könyv és a hozzá tartozó filctoll (azaz karióka :) ) készlet, amit persze gyorsan meg is vásároltam, majd két éve tervezgetek nekifogni, azóta bukkannak fel hol itt, hol ott a könyv és a tollak a lakásban, egy-egy kupac mélyéről...
Végül ma jött el az ideje, hogy a tollakat akcióba is állítsam - a könyvet persze pont most nem találom, így kénytelen voltam a netről letölteni pár mintát.

Szerintem nagyon fogom élvezni. :))) Ha jobban belegondolok, gyerekkoromban is órákig elvoltam a kifestőkkel... a másik ifjúkori hobbim a  babázás volt, most viszont ha kérhetem, inkább élő babát szeretnék, nem a Barbimat... :)

Ez itt pedig egy pici napi jó, egy icipici csokidarab. :) Nagyon finom volt. És vannak még tesói... ;)

napi jó - 14. nap

... történetesen éppen ügyelek, ami némileg befolyásolja, hogy milyen ingerek érnek/értek napközben. A mai napban a legjobb az volt, hogy legalábbis mostanig (és már nincs sok hátra ebből a napból) az összes bármikor instabillá válható beteg a kedvemért egyelőre stabil maradt.

Én ennek olyan nagyon tudok örülni. :)

napi jó - 13. nap

Egy kis szépség. :)

Kedvenc évszakom a tavasz. :) kezdem érezni, hogy ééélek!!! :))

napi jó - 12. nap

.. a mai nap minden betegem, akit felhívtam, hogy felmérjem, hogy bár a szakrendelés elmaradt, de szüksége van-e valamilyen általam írható gyógyszerre, illetve hogyan alakul az állapota (átlag szakrendelős nap előjegyzés, szóval nem a "kedvenc betegek" listámról hívogattam), a lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak magamra és kitartást és erőt kívánt az elkövetkezőkhöz. :)

... a végén még megszeretem a telefonálgatást (de mégsem). :)

napi jó - 11. nap

Ezt most valószínűleg sokan nem fogjátok érteni, de én rengeteget nevettem az alábbi facebook videón, amiben Boti románul tanul, és épp Karácsonyra hazamegy a szülővárosába, ahol soha semmi nem történik...

Régen láttam ennyire vicces videót.  :)))

Remélem facebook nélküli emberek is meg tudják nézni. :)

napi jó - 10. nap

... születésem óta szeretem a hasamat. :)

.. emiatt gyanítom, hogy még számos napi jó bejegyzés fog valamilyen ételről szólni.

... a mai napi jó a vacsorám, végtelenül egyszerű, végtelenül finom - és végtelenül passzol ahhoz az állapothoz, amikor senkire sem kell tekintettel lenni a vacsoraválasztásnál, már senki más nem szenved a következményeitől (lásd hagyma).

... jó sok hagymát vásároltam, nagyon szeretem és most még a híres antivirális hatását is tesztelhetem. :)

... egyelőre tünetmentes vagyok. ;)

napi jó - 9. nap

... a mai napi jó egyértelműen a kiszabadulás volt a szabadba. :) Tegnap már nyomasztott a 4 fal, a friss levegő hiánya és a tudat, hogy 4 nap alatt nagyon kipihentté kellene válnom és ebből már eltelt egy nap. Így mára kezdeményeztem egy túrát, P.-vel, baráti hangulatban, semmi személyes. Az egyedüli kikötés az volt, hogy ne ismerjék sokan a tájakat, amerre megyünk, ne találkozzunk lehetőség szerint emberekkel.

Csodálatos virágokat láttam és voltak olyan percek is, amikor megfeledkeztem arról, hogy egyébként most épp mik történnek a nagyvilágban, és az emberek hiánya is kifejezetten jól esett, csak visszafele, már délután 1-2 óra körül kezdtem sétálókat látni, akik azért gondosan odafigyeltek a 1.5-2 m távolságra, amikor elhaladtunk egymás mellett.

napi jó - 8. nap

... annyira belemerültem egy pályázatírásba, amivel némi technológiai újításhoz lehetne finanszírozást szerezni a munkahelyemen, hogy majdnem lecsúsztam a mai napi jó megírásáról...

... szóval a mai napi legjobb dolog kb. 4 perce történt, amikor, mielőtt átküldtem volna a főnökömnek a pályázatot, rájöttem, hogy szándékosan üresen hagytam a címet és a rövidítést, mert nem éreztem magam elég kreatívnak, hogy magam találjam ki a fantázianevét a pályázatnak... így éjfél előtt 20 perccel, és nem kevés órával azután, hogy nekifogtam ezzel foglalkozni, egyszer csak megvilágosodtam és eszembe jutott valami, amit nagy boldogan le is írhattam (a semmihez képest, ahol órákkal ezelőtt tartottam). Örömmel konstatálom, hogy tudok én kreatív is lenni, ha rávisz a kényszer és egyébként azt érzem, hogy a betegellátás miatt elég szomorú módon pont az ilyen kreatív feladatokra, mint a cikkírás, kutatás és pályázatok nem marad energiám, pedig amúgy egyik sem rossz dolog, időnként még élvezem is és ad némi sikerélményt.

... a delegáláson kellene jobban törjem a fejem (azok után, hogy hétfőn a szabadságom alatt még be akarok menni telefonálgatni a betegeimnek...), csak valószínűleg nem a 2020-as év lesz alkalmas ennek a képességnek a tökéletesítésére.

... de még szolgálhat ez az év meglepetésekkel .... Na jó, inkább ne, ez már bőven elég volt.

... inkább majd jövőre újítok... :)

a nap kérdése

... van 3.5 napom, hogy teljesen kipihenjem magam és újult erővel térjek vissza dolgozni. Mivel még maradtunk (éppcsakhogy) elegen a munkahelyemen, ezért most tervezetten 2-3 munkanapokat kap mindenki, hogy kicsit kipihenje magát azelőtt, hogy beindulnak a dolgok.

... most azon töprengek, hogy mitől tudnék kikapcsolódni annyira, hogy az idegeim is kicsit kisimuljanak és az aluszékonyságomat is szögre akasszam...

... egy angol pályázatot, néhány ambuláns leletet és a 10 éve írt cikkemet még jó lenne azért heggeszteni, de ezeket leszámítva szabad vagyok, mint a madár... :) és holnap reggelre kikapcsolom az ébresztőt, mert ma azért sikerült 6-kor megszólalnia, de azért egy hős voltam és egy órát csakazértis visszaaludtam ezt követően. :)

... olvasás, zenehallgatás, énekelés egy szólamban szerepel a terveim között... még a táncot fontolgatom és hogy belekóstolok kicsit a jógába...

... egyéb ötlet?

napi jó - 7. nap

... mától egészségmegőrzés jelszóval bevezettük a munkahelyemen a napi fél órás tornát, amit szakember vezet, hogy próbáljuk meg magunkat formában tartani. :)
... az első tornát jelentem túléltem, igaz állítólag ennél már csak nehezebb lesz. :)

... egyelőre úgy tűnik, ez sem tart ébren tartósan, ma este ugyanis megint aludtam kb 2.5-3 órát, miután hazaértem - úgy tűnik, ez lassan mindennapos napirendi ponttá válik az életemben. Engem valószínűleg inkább az álomkór dönt le a lábamról.

napi jó - 6. nap

... miközben körülöttünk rohamléptekkel változik az eddig viszonylag megszokott világ, próbálok azért azzal is foglalkozni, hogy visszatérjen az általam is érzett lelkesedésem a gyógyító tevékenységben (bár friss főnököm szerint még most is lelkesebb vagyok, mint amennyire a kollégáim valaha is voltak/lesznek, de ő biztos elfogult, mert amúgy is gyanúsan jó véleménnyel van rólam... :) )

... ehhez most épp az Együttérző gyógyítás című könyvet olvasom, amiben ma épp a "nem klinikai érintéshez" értem, ami arról szól, hogy milyen fontos néha csak úgy megérinteni egy embert, egy beteget.

... ez azért a napi jó, mert végre leírva is látom, amit érzek: fontos egy kézfogás, amit ugye most mellőzni kell és ami miatt olyan furcsa most a szakrendelésem, mindannyian elindulunk egymás felé, majd zavartan leengedjük a kezünket... remélem, hogy visszatér még az az idő, amikor ez a gesztus ismét belefér a hétköznapokba - megtapasztaltam az erejét mindkét oldalon...
.. jó csak úgy megérintem egy pillanatra egy beteg vállát, amikor elmegyek mellette a vizsgálat közben, mindkettőnket képes megnyugtatni, és még soha senki nem húzta vissza a kezét, amikor megfogtam, mert félt valamitől.

Bízom benne, hogy további napi jókat rejteget még ez a könyv. :)  

napi jó - 5. nap

Egy kicsit késői ebéd után, 6 órakor pár percre ledőltem és 3.5 óra múlva ébredtem fel. Nagyon jót aludtam. :)

Bár napközben nincs idő nagyon a jelenlegi helyzeten gondolkozni, de valószínűleg tudat alatt a feszültség eléggé munkálkodik bennem/bennünk és ez leginkább pszichésen fáraszt ki. Pedig a java még hátravan.