hétfő, január 23, 2017

Ááh

...csak ezt a halogatósdit tudnám kigyomlálni magamból..mennyivel kellemesebb lenne napi 1 kérelmet írni heteken keresztül, mint esténként hármakat kutyafuttában, egyéb bokros teendők mellett/helyett. Pedig már cikkeket is olvastam a témában.

Nem megy ez nekem, gyenge vagyok és esendő.

posted from Bloggeroid

vasárnap, január 22, 2017

Valahol Magyarországon

... azaz továbbképzés verzió n+1.






Az ismeretek bővítése mellett a másik jó dolog az, hogy ilyenkor olyan emberekkel is összefuthatok/megismerkedhetek, akikkel évközben nagyjából lehetetlen a nagy rohanás, illetve a számos kilométer miatt, ami elválaszt. Ezen a továbbképzésen pl.olyan emberkével ismerkedtem össze, aki felettem járt néhány évvel az egyetemen, én ismertem őt névről, ő persze nem ismert engem, és akit hajdanán meg sem mertem szólítani, most viszont jót beszélgettünk. Neki még nincs szakvizsgája, nekem van kettő, nekem nincs gyerekem, neki van három...

Behozható előnyben és behozhatatlan hátrányban érzem magam.

hétfő, január 16, 2017

nélküled...

Szöszikét befektették diagnosztizálásra és kezelésre, bár eredetileg csak ambuláns betegellátásra készültünk: ennek eredményeként váratlanul kiránduláson kaptam magam, a legközelebbi buszmegállóig, majd ismét ismerkedtem a tömegközlekedéssel, 7-8 km-t két busszal, 2 jeggyel, buszon egyik pillanatról a másikra járatszám váltással. Kicsit meglepődtem, hogy ilyenek is vannak.

Szöszike még nem tudja, de úgy érzem, hogy lassan elbúcsúzom tőle és új autót veszek: csak még meg kell hoznom egy döntést, amit nem is olyan egyszerű: Hyundai, Opel, Suzuki vagy sportos Dacia.

Addig most egy kicsit buszozok és közben töprenghetek kedvemre.


vasárnap, január 08, 2017

van új a nap alatt

.. bármennyire is hihetetlen - és most nem a szakmámra gondolok, mert ott naponta szembesülök azzal, hogy még mindig vannak olyan feladatok, amikbe nem futottam korábban és aminek lehet keresgélni a megoldását. Ezúttal több évtizedes vonatozással a hátam mögött szembesültem egy olyan jelenséggel, amivel még soha korábban: a nemzetközi gyorson egy lány hozott két kutyát magával többszáz km-en keresztül, a kutyusok is az üléseken utaztak, mint a kétlábú utasok is, és amikor a kutyáknak is ki kellett menni a mosdóba, akkor a bejárati ajtó előtt megálltak (ami történetesen épp az orrom előtt volt, ugyanis rögtön az ajtót követő első sorba szólt a jegyem), és amikor az egyik elvégezte a dolgát, akkor a kedves gazdi ügyesen szépen amit nem tudott felszedni a kezében levő papírral, azt ügyesen beledörgölte az ajtó előtti szőnyegbe.

... el lehet képzelni, hogy milyen illatfelhő övezte utamat a maradék néhány száz km-en keresztül, miután az ifjú hölgy és kísérete még országhatáron belül elhagyta a fedélzetet.

... nem ismerem a szabályzatot, de létezik, hogy ez így megengedett?

szombat, január 07, 2017

végigpörgetve

.... kicsit a naptáramat, hogy felidézzem, mi minden is történt velem 2016-ban, rájöttem, hogy ez az év így visszatekintve nagyon mozgalmas és szép volt és igazán nem lehet okom panaszra.
Eljutottam több városba is, ahol korábban még soha nem jártam (ilyen volt például Lisszabon és Lipcse), voltam nagy kedvencekben is (például Firenze és London), és még akkor is, ha munka vitt ezekre a helyekre, 1-2 titkos órát azért kiszakíthattam magamnak és élvezhettem egy kicsit az új/más világot. Voltam egy nagyon szép és meghitt esküvőn és voltam egy barátnőm kislányának a keresztelőjén.

Voltam otthon és legalább olyan szép helyeken jártam, mint a nagyvilágban.
Találkoztam a volt évfolyamtársakkal és a volt osztálytársaimmal, és úgy vettem észre, hogy a nagy többség nem sokat változott, de gyakorlatilag mindenki előnyére az elmúlt évek- évtizedek alatt.

Volt izgalom is a szüleimmel kapcsolatban, de a Jóisten szerencsére vigyázott most is rájuk, ha már én gyakorlatilag képtelen vagyok.

Voltak napok (kb heti 5-6x), amikor nehéz volt felkelni és bemenni dolgozni (általában elsőként beérni és utolsóként hazamenni), de kb ugyanennyiszer rádöbbenni, hogy én ezt nem tudom másképp csinálni, ennyi munka mellett, ennyi elvárással szemben (amelyek közül a leggonoszabbakat én támasztom magammal szemben).

Voltak olyan betegeim, akiktől sokat tanultam és akiket megkönnyeztem, és voltak olyanok is, akik továbbra is nyitva tartják a kérdést, hogy akarom-e én ezt az orvososdit egy életen keresztül játszani...

A felelősség nem lett sajnos kevesebb, hanem ugrásszerűen növekedett, sajnos a munka mennyiségével párhuzamosan (ha valamit választhatnék, hogy ebből az évből kihagyhassak, akkor ez lenne az), egyelőre próbálok helytállni, és az új csapat úgy tűnik, hogy ebben próbál ténylegesen is segíteni.

Volt magamhoz képest rengeteg filmnézés és moziba járás és rengeteg gyalogosan megtett kilométer (éljenek a túrák, télen- nyáron, egyszer majd összeszámolom - eltévedésekkel együtt :) ), volt hozzá társaság és szilárd elszántság, hogy ne hagyjanak négy fal között megdohosodni.

Volt szokásos nyaralás a tesómékkal és volt ennek kapcsán első külföldön megtett hosszú autózás Szöszikével, gyakorlatilag nagyobb meglepetések nélkül. Ezt megelőzően és ezt követően azért volt számos meglepetés is Szöszikéhez köthetően, fogalmazzunk úgy, hogy lassan már tényleg azt hiszem, hogy a balesetet leszámítva végigvettük a lehetséges problémákat (remélem nem most szóltam el magam).

Voltak persze nagyon szomorú események is, például egy osztálytársam halála, ami rádöbbentett arra, hogy az Élet többet nem kímél, mert még "túl fiatalok vagyunk" - mi lettünk az aktív felnőtt korosztály, ahol már vannak betegségek és vannak pillanatok alatt bekövetkező tragédiák. És nincs mentség, nincs kifogás, és nem mindig van lehetőség újratervezésre.

És hogy mit szeretnék 2017-ben? Leginkább a Szeretteimnek és mindenkinek egészséget, és persze legyen Világbéke - de tényleg. Minden egyéb pótolható.

vasárnap, január 01, 2017

az első email...

... a boldog új esztendőben a hivatalos postaládámban: "postaládája majdnem megtelt. Törölje a postaládából a szükségtelen elemeket, és ürítse ki a Törölt elemek mappát."

... agresszív kismalac énem lázadásért kiált és csakazértsemakar értékes perceket vesztegetni az ominózus új esztendőből azzal, hogy emaileket válogat és törölget... s akkor most vajon mi történhetne...? 

(a már ismert sátáni kacaj, majd álomba ájulás.)