napi jó 60. nap (2024)

Ma találkozott először életében Babó a Mikulással a munkahelyemen szervezett előrehozott rendezvényen. Az ismeretlen környezetben, ünnepi kivilágításban, sok kisebb-nagyobb gyerek jelenlétében egész végig csendben ült és figyelt, még a Mikulás szakállát sem akarta megcibálni, pedig kicsit izgultam, mert amúgy nagy élvezettel tépi az emberek haját és szakállát. De a jelek szerint főleg az ismerősökét (bár ez sem teljesen igaz, mert babaúszáson azért volt már, hogy "megigazította" egy-két baba haját, ameddig betettem a közös járókába, ameddig felöltözöm). A Mikulás hozott neki egy Mézi lufit és némi édességet, a lufi pálcikáját utána végig szorongatta és sikerült egyedüliként kipukkasztania (legalábbis ameddig mi ott maradtunk). :) 

Babó miatt ismét visszakerül a varázslat és mese az életünkbe. 💓

napi jó 49. nap (2024)

Ma először láttam Babót igazán felszabadultan pancsolni a babaúszáson. Remélem nem kell majd évekig terápiára járjon, mert az anyja fontosnak érezte, hogy legyen vízbiztonsága...

Ma este majdnem elmentünk R.-el ünnepelni, de aztán győzött Babó altatási idejének szorítása és jól is döntöttünk, mert az egész napos pörgés miatt valamivel hamarabb el is aludt a csemete.... na de talán majd holnap. Szerencsére az én szüleim a legnagyobb örömmel vállalják Babó szórakoztatását a következő pár hétben, így talán a kettesben ünneplés és a munkával haladás is összejön...

napi jó - 140. nap

Bár az utóbbi napokban kicsit elbizonytalanodtam, hogy az elképzelésem idén megvalósítható-e, de végül mégiscsak lett irinyó-pirinyó nekem tetsző Karácsonyfám. :) Képeket természetesen csak december 24.-én osztok meg, addig próbáljátok meg elképzelni. Nagyjából 5 perc volt feldíszíteni és reményeim szerint leszedni is pont ugyanennyi ideig fog tartani (bár ez utóbbi mindig a szüleimre maradt az utóbbi rengeteg sok évben, az egyetem első éve óta ugyanis mindig más városba szöktem ez elől a procedúra elől... :)

A jelenlegi állás szerint 2020-ban egyáltalán nem jutok el fodrászhoz, mivel már a legeldugottabb helyen sincs szabad időpont, így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a tavalyi fiús nyakszirtig érő frizurámból mostanra vállig érő hajkoronám lett. :) Hamarosan lehet, hogy ismét a derekamat fogja verdesni, mint utoljára emlékezetem szerint az egyetem utolsó évében, legalábbis ha ilyen tempóban jutok hajvágó olló közelébe... Megint megbarátkoztam a lófarokkal, futás közben és lassan már a munkahelyemen is praktikus, épp csak a futáshoz használt sapkát akarja folyton ledobni magáról... a megoldáson még töprengek egy kicsit. 

Talán a legnagyobb jó a mai napban, hogy a hétköznapi dolgok esetén tapasztalt döntésképtelenségemhez képest (melyik ételt válasszam az étteremben, melyik ruha legyen a befutó az üzletben, melyik matrac kerüljön az ágyamba, stb) nagyjából 10 perc alatt választottam függönyt és sötétítőket a lakásomba és meg is rendeltem, varrással együtt. Közben néhányszor ugyan elveszítettem a "fonalat", hogy épp mit kérdez tőlem a hölgy, aki a megrendelést felvette, szerintem nagyobb zavarban voltam, mint egy átlag konferencián az előadóhoz szegezett kérdések kereszttüzében... mindegyik kérdés váratlanul ért... de azért sikeresen abszolváltam a feladatot, csak holnap kell még egyszer visszatelefonálnom, hogy biztosan jól mértem-e le a mennyezet-padló távolságot... :))

napi jó- 138. nap

 Ma spontán ébredtem reggel 8-kor, álmomban a főnökömnek pozitív lett a koronavírus tesztje, így némi ijedtséggel indult a reggel, mert egyből arra gondoltam álmomban, hogy nagyon fog hiányozni a szakmai tudása, ameddig otthon lábadozik... 

Azért összeszedtem magam és futottam 8.48 km-t, hogy gyűljenek azok a kilométerek, mielőtt még lehavazik. :) Nem vagyok szilárdan meggyőződve arról, hogy képes leszek rávenni magam a futásra, ha havas latyakban kell elindulni... bár már legalább kétszer elindultam szemerkélő esőben is, szóval még meglephetem magam... :) 

Ma már a negyedik gyertyát is meggyújtottam, elröpült az idő, hamarosan tényleg itt a Szenteste. 

Rájöttem, hogy a jelenlegi helyzet remek alkalom arra, hogy kitaláljam, hogy én magam hogyan szeretném tölteni a Karácsonyt, most, hogy nincsenek külső befolyásoló tényezők... Karácsonyfát szeretnék állítani (valami egészen pirinyót), de süteményt lehet, hogy nem fogok sütni, főleg, hogy ma felajánlotta É., az egyik kedves barátnőm, hogy süt nekem is egy tálcával, nehogy nekifogjak sütögetni... 

Lehet ellenállni egy ilyen ajánlatnak?