napi jó :) 3. nap

Ma finom édes epret kaptam ajándékba. :) Észre sem vettem, hogy már eperidő van. Az idei év már nem múlik el enélkül a gyümölcs evés nélkül (szerintem tavaly átaludhattam ezt a periódust... ). :)

napi jó :) 2. nap

Hálás vagyok, hogy a szüleimet ezen a napon üdvözölhettem telefonon és megköszönhettem a létüket a felsőbb hatalmaknál.💕

Belefért egy óra szundikálás még ebéd előtt, ami aztán segített ébren maradnom cikkírás közben és végre el tudtam küldeni a saját részemet (utolsóként) a születendő közös magyar nyelvű cikkhez. Mindig nehéz szülés elengedni egy anyagot, mert úgy érzem, hogy lehetne még csinosítgatni, hasznosabb infókat még felkutatni és beletenni - de aztán ránézek a listámra és az ott sorakozó további feladatokra és inkább mégis elküldöm... 🙈 

Beszélgettem egy órácskát J-vel életről, türelemről, elfogadásról. 😊 Ezek ugye az én kulcsszavaim erre az évre... Nagyon jó és elgondolkodtató volt. 😊

napi jó újratöltve - 2023 :) 1. nap

 Ma eszembe jutott, hogy milyen jó érzés volt, amikor a koronavírus okozta feszültség idején elkezdtem vezetni a napi jó dolgokat. :) Ma azt is megfogalmaztam hangosan, hogy azért haldoklik a blogom, mert míg arra vagyok kondicionálva, hogy a mindennapi bosszúságokról fél oldalt tudjak írni, addig a jó dolgokat vagy nem tartom említésre méltónak, vagy nem tartom mások számára érdekesnek.:) és a szókincsem sem annyira alkalmas a jó hírek hosszas ecsetelésére.... 🙈

Most erőt veszek magamon és megpróbálom azért ezentúl rögzíteni címszavakban a 2023-as évet (főként annak pozitívumait), ami az első 4 hónap tapasztalatai alapján meglehetősen sűrűnek és izgalmakban bővelkedőnek ígérkezik. 

Ma számos jó dolog történt amúgy. Talán az első kicsit összetettebb a rokonomnál Pesten töltött éjszaka és reggeli pár óra beszélgetéssel, nosztalgiázással, a remény megcsillantásával, hogy lehet aktívan élni még 86 év felett is (egy korábbi túratársnőjét említette, aki 86 évesen még teljes állásban dolgozik orvosként egy rendelőintézetben és közben bejárja a világot...  - utóbbi részét szeretném, a munkás részét 86 évesként inkább már nem), és egy kis bepillantással az angol koronázási ceremóniába, amiről nem is tudtam volna, ha ő nem tervezi a mai napot ennek a tévében követésére fordítani...  A korona feltevése előtt azért inkább vonatra szálltam és hazautaztam, mivel még munkát is terveztem, amit végül felülírt egy 2,5 órás délutáni alvás... Azt hiszem a tavaszi fáradtság kerülget. :)

Foglalkoztam kicsit cikkírással is és még egy 2,5 órás telefonos beszélgetés is belefért a napba, igazán szerencsésnek mondhatom magam.

mindig is tudtam....

... hogy a legtöbbet én tanulok abból, ha valakiknek elő kell adnom egy bizonyos témát. 

... de most kicsit úgy érzem, hogy elhamarkodottan vállaltam el azokat az előadásokat, amiket egy éjszakám van megérteni (és befejezni a holnapi három kapcsolódó diasort....) 🙈

... holnaputánra nagyon okos leszek ... és valamivel álmosabb az okosságomnál...

NŐnap :)

 NŐnapra feladatot kaptam, életben tartani a fotón szereplő gyönyörűséget... 🙈

Kaptam még egy szál tulipánt reggel az egyik betegszállító sráctól, illetve egy szál nárciszt a Lidl-ben, nem is álmodtam, hogy ilyen virágeső fog köszönteni ezen a napon. :) 

A tulipánt bevittem magammal reggel vizitre is és a nőtársakat is üdvözöltem vele.🌺🌸🌷

ki kellene találni...

 ... valami nagyszerűt Nők napjára. :) Hogy ünnepeljem kicsit magamat és minden Nőt. :) 

Boldog Nőnapot minden Nőnek, aki olvassa. 🌸🌸🌸🌷🌷🌷

És köszönet minden Férfinak, aki segít még inkább Nőnek érezni magunkat. 😊

minden, amiben hiszünk

 ... lehetségessé válik.

Ma egy futóversenyen, amire nem nagyon jutott időm készülni, eddigi legjobb időmet futottam 9 km-en, kb 30 másodperccel gyorsabban megtéve minden egyes km-t a szokásoshoz képest. 

Bár reggel még hittem, hogy nem fogom túlélni, de aztán mégiscsak úgy döntöttem, hogy inkább másba vetem a hitemet és a bizalmamat... :) 

Természetesen az én legjobb időm messze elmarad a többiektől, akik a csapattársaim voltak, de ettől még büszke vagyok magamra és a csapatokra is, akiknek a szervezésébe szintén belefolytam. :)

Most akkor álmodjunk meg valami még merészebb kihívást... :)

én valahogy...

 ... már megint szakdolgozatot írok a diákomnakmal, fenyegető határidők sötét fellegei alatt... 

... ennyit a saját cikkírásomról ... :)

... és már bejelentkezett egy jövő évben szakdolgozatot író ifjú leendő kolléganő is... 🙈

addig viszont befejezem a saját cikkemet. Punktum.

Isten hozott 2023! :)

... bár annyi minden szomorú dolog is történt körülöttem 2022-ben (többek között még jobban felfordult a korábban viszonylag békésnek hitt, majd a koronavírus által megrázott világ), de én valójában csak hálás lehetek a sok jóért, amit hozott az életembe. 

... 2023 sokat ígér, vannak benne kedvenc számaim. :)

... az éves beszámolóról már rég letettem az elmaradásaimat tartalmazó listára egy pillantást vetve, már annak is örülök, ha lesz időm magamban végiglapozgatni a naptáramat és leszűrnöm a tanulságokat. 

... 2023-as jelszavaim: türelem és elfogadás :) 

(ezekkel elég hadilábon állok amúgy kb. születésem óta - nem véletlenül kaptam én leghamarabb az ebédet az egész családból már kb totyogós korom óta)

Kívánom, hogy az új év végre a sok mosolyról és a bizalom és biztonság érzéséről legyen emlékezetes mindannyiunk számára. :)

napi jó - 6. nap

Hurrá, holnap indulok szabadságra. :) Nagyon kellett, sűrű hetek vannak mögöttem, muszáj kicsit kikapcsolódni is.

Csak még pár beutaló írás és nyomtatás, valamint néhány egyéb adminisztratív feladat elvégzése vár rám holnap reggel.

Ja és ne felejtsek el összecsomagolni sem...;)

napi jó - 5. nap

Ma van életem egyik legfontosabb szereplőjének a szülinapja, Isten éltessen itt is sokáig bátyó boldogságban, egészségben, bőségben! :)

Amúgy az elmúlt hónapokkal kapcsolatban, kicsit megnyomorította a hangulatomat az utóbbi negyedévben egy leadásra váró könyv alfejezetecske (mivel ezzel párhuzamosan még néhány cikket is kellett/kellene írnom). 2 héttel a határidő után úgy tűnik, hogy ma este végül csak sikerült elküldeni az alfejezetet a főszerkesztőknek... :) Szokás szerint kicsit túlléptem a terjedelmet, ha már nem blogolok, valahova ki kell kalimpálni a bennem ragadt karaktereket... 

Nagy élvezettel húztam ki most ezt a tételt a listámról.😄

Tegnap pedig véget ért a pilates kihívás és képzeljétek, végigcsináltam. Jó lenne azért megtartani ezt a napi 15-20 perc mozgást, de ehhez kell egy hűséges társ is, aki tud motiválni azokon a napokon, amikor a szemöldök ráncoláshoz érzek egyedül erőt magamban... 

Ma futni voltam, igazoltan hiányoztam a pilatesről. :)

napi jó - 4. nap

Napi 15-20 perc mozgás, magamért, kihívásként teljesítve (meglátjuk, hogy 21 nap után mennyire fog hiányozni, egyelőre még csak látványosan szenvedek és olyan izomcsoportokban is izomlázam van, amikre nem is emlékeztem, hogy használtam volna... )

Kell azért hozzá egy másik hasonlóan elszánt ember(nő), mint én, akivel egymást próbáljuk motiválni, hogy a következő napot is megcsináljuk... 🙈 Egyelőre ő a lelkesebb, pedig én ajánlottam neki a kihívást.😊 nekem már van pár sikertelen felbuzdulásom, igaz, akkor senkit sem tudtam rávenni a környezetemből, hogy csatlakozzon. 

Napi 15-20 perc bele kell férjen még akkor is, ha rettenetesen el vagyok maradva az éppen soron következő (holnapi 😱💣) határidős munkámmal...

napi jó 3. nap

Életemben először virágba borult nálam egy fokföldi ibolya azok után, hogy már legalább 3 hónapja életben is maradt ezt megelőzően a lakásomban... 😇

És a másik 2 ibolyánál is, amit ajándékba kaptam, szintén látom a pici készülődő rügyeket... :) 

Lehet, hogy Fokföldön októberben van a tavasz? 👀

napi jó 2.

a szüleim épségben hazaértek a fesztiválozásból... :) 

+1: képes voltam rávenni magam, hogy elinduljak futni (és ezáltal tenni valamit a saját egészségemért is, végre, egy egész hét után - ami előtt 4 hét maradt ki...), pedig a holnapi előadás miatt minden perc számít.... 

+1: ha jól tudom, akkor ez az utolsó olyan előadásom idén, ami szélesebb szakmai közönség előtt történik - a többi már csak tantermi. 

Valami csak lesz....

napi jó 1 - újratöltve... :)

... muszáj időt szakítani és rácsodálkozni továbbra is arra a sok jó dologra, ami körülvesz. 

... és ismét nekifogni futni, mert szeptemberben csak kétszer jutottam el... 

Szerintem nyugdíjas koromra már menni is fog az időbeosztás. 

Az idei első jó tehát legyen a rózsa, amit gyakorlatilag halottnak nyilvánítottam, miután nyáron kivittem a konyhából az erkélyre és zörgősre száradt, most pedig ismét virágzik (a konyhában még a kegyetlen nyirbálásom ellenére is ismét feltámadt :) ). 

 

még nem tudom...

 ... hogy valaki komolyan vizsgálta-e placebó kontrollált randomizált kettős vak vizsgálattal, hogy a nevetés hizlal.... 

... rám most felszaladt pár kiló...csak a nevetésre tudom fogni (a lustaságomra mégiscsak kevésbé izgalmas lenne...)

a halogatás non plus ultrája...

 ... amikor cikk/könyvfejezet írása helyett a saját blogomat olvasom.... 🙈

rögtön a 0. napon megdőlt az elhatározásom :)

 ... hogy korán fekszem a héten és minden reggel rövidke futással és a gondolataim összerendezgetésével indítom a napot...

... de legalább elolvastam a 15 éve írogatott cikkemet (most már komolyabbacska segítséggel kiegészülve, aki a hallgatóm) és kezdem nem annyira reménytelennek érezni, hogy egyszer megnyomom a "beküldöm" gombot. 

... ez a mumus folyton visszajár kísérteni, pedig azóta már írtam más cikkeket. 

... hogy lehetne végre leküzdeni? talán első lépésben el kellene fogadni, hogy a tökéletlenségei ellenére azért még publikálható lehet, vannak benne fontos gondolatok... 🙈

... utána talán kevésbé sajnálnám rá az eddig befektetett és ezután még kénytelen kelletlen befektetésre váró energiát...  

magamat figyelgetem...

 ... onnan sejthető, hogy emberek fontossá válnak számomra, ha elkezdek aggódni értük bármilyen egészségügyi panasz esetén és bekapcsol az elméleti listagyártás a legsúlyosabb lehetséges szövődményekkel a legelső vonalban...

 ... nem lehet, hogy csak úgy simán megszületik az a jó érzés, hogy jé, ő is egy aranyos ember, aki üsse kő, kaphat egy csücsköt a pici szívemben valahol...?

... lehet, hogy tényleg van valami ebben a családi kollektív aggódásban, ahogy tesó egyszer megjegyezte....?

ne bántsd a szamarat ....

... az átok visszaüt... 

 ... a hallgatóm pont ugyanannyira utolsó pillanatra hagy dolgokat, mint én... enyém főnök szó nélkül viselte korábban (és ha nagyritkán még alkotok valamit, akkor most is... :) ) 

... ilyen múlttal (és jelennel) nem tehetek mást, mint nyelni egyet és félálomban angol szövegeket javítani vagy ötleteket adni pályázati leadási határidő előtt 1,5 órával... 

... azért mutat nekem némi tükröt ez a srác... 🙈

az év fele

 közeledik lassacskán, én pedig próbálom kitalálni, hogy vajon milyen tervekkel vághattam neki ennek az évnek. 

Rémlik, hogy az egyik az volt, hogy érezzem jól magam a saját bőrömben, még akkor is, ha lenne ennél számos hasznosabb elfoglaltság is. :)

Gyakorlat teszi a mestert, és én már egész ügyes lelkes általános iskolásnak érzem magam ezen a téren. :) 

Az 1000 km.es futást szerintem már februárban elengedtem. 

Az egyre fokozódó memóriazavarom (vagy csak szétszórtságom hatványozódása) miatt a többi tervemre nem  igazán emlékszem... :) Remélem született erről is listám, ami egyszer majd csak előkerül...

kereken...

 ... negyvenszer kerülte meg a Föld a Napot, amióta megszülettem. 

... soha nem képzeltem el korábban, hogy milyen is lesz ez a nap, mit fogok csinálni, de a szűk családi körben töltve, szabadságon, békés hangulatban, úgy érzem, hogy ez most így volt nagyon jó. 

újra futócipőben :)

3,5 hét szünet után ismét futócipőt húztam és nekivágtam a közeli parknak. :) Fél óra futást tűztem ki, barátságos pulzussal, ennek megfelelően volt benne nem kevés séta is a futás mellett, mert gyorsan felszaladt a pulzus. 3,5 km jött így össze, viszont így is élveztem a futást és nem zavar, hogy kezdhetem újra felépíteni az edzettségemet, mert hálás vagyok, hogy legalább ismét futhatok és azért valamennyire még bírom is. :)

Azt már eldöntöttem, hogy a hétvégi továbbképzésre viszem magammal a futócipőt is, és ismét beírom előre a futásokat a naptáramba előre, mert ezek is vannak olyan fontosak, mint minden más, amit be szoktam írni (plusz bevállalt beteg, előadások, utazások, szabadság ;) ).

rózsaszelídítés 7. nap

 Egyelőre úgy tűnik, szereti itt nálam a rózsám, gyönyörű virágokat látok kibontakozni és enyhe rózsaillata is van, ami az utóbbi évek tapasztalata alapján már egyáltalán nem magától értetődő egy rózsának látszó növény megszimatolása esetén... :)

 

Valószínűleg inkább a konyha fekvése, mint a génjeimben hordozott kertész-zsenialitásom az oka, de most nagyon örülök, hogy nem csak az elmúlását asszisztálom, hanem a virágzását is. :)

a tuti tipp

... bár nem volt placebo kontrollált karom, de 2 nap emelt dózisú fokhagyma és mindenféle egyéb hagyma fogyasztását követően végre negatív lett az eredmény. :) 

Kezdődhet ismét a nagybetűs Élet, jó sok munka, és nyomokban némi magánélet! :)

Azért a délutáni 2-3 órás alvások kicsit hiányozni fognak...

 

a titkos fegyver...

... mivel még mindig ragaszkodik hozzám a víruskám, bevetem végre a népi praktikát, fokhagymát eszem mindenféle egyéb hagymával párosítva reggel és este 😅. Remélem működni fog, mert már jó lenne 1,5 méteren belül engedni a számomra fontos embereket - maszk nélkül. Ez sokkal jobban zavar, mint a még mindig kicsit dünnyögő hangom és időnként 1-2 köhintés. 

... hálás is vagyok persze, mert végre kialudhattam magam, de azért itt az idő, hogy búcsút mondjunk egymásnak, víruskám. 

.. légyszi légyszi táj-táj. 👋

virágcsokor helyett... :)

Gondoltam egy merészet és nagyot és mivel nem láttam a szívemet gyönyörködtető szép virágot a tegnap az üzletben, emiatt egy cserepes rózsa mellett döntöttem. Az új lakásban még nem tettem el láb alól egyetlen cserepes növényt sem, ezért most bátornak érzem magam és kipróbálom, hogyan érzi magát itt a rózsa.

Első nap:

Időnként meg fogom örökíteni  a virágot, hogy követhető legyen a fejlődése, vagy visszafejlődése... :)

míg én karanténkodtam...

 A természet kivirult. :)

karanténnapi (7. nap) jó

 ... fokozatosan javulgatok, szerencsére nem viselt meg eddig túlságosan a betegség, bár még mindig kicsit érdekesen rekedtes a hangom, de a napi elfogyasztott papír zsebkendő adag már egyértelműen csökkenő tendenciát mutat és a köhögés is csak hosszabb beszélgetések közben emlékeztet arra, hogy mégiscsak egy döntően légúti betegséggel állunk szemben (bár ugye nem kizárólagosan, ahogy az elmúlt évek megtanították). 

... bár igyekszem most inkább pihenni és nem folytatni azt a tempót, ami péntek estig diktáltam magamnak, de így is elég sok időbe telt erről a hétről lemondani időpontokat, megbeszéléseket, és megkérni kollégákat, hogy a pluszba bevállalt betegeket nézzék meg.

... csak tegnap este jöttem rá, hogy a munka mellett én még egy optimista tervet szövögettem pár héttel ezelőtt és beneveztem egy 10 km-es futóversenyre (ami az első nem virtuális lett volna 2018 óta számomra... 😔), ami jövő hét végén lenne. Amikor erre rádöbbentem, éjfél körül még elkezdtem böngészni az ajánlásokat, hogy koronavírus fertőzés után mennyi idővel javasolt megint sportolni, és hát rá kellett jönnöm, hogy hiába voltak csak enyhék a tüneteim, de egy hét kanapén számítógép előtt tespedés után nem ugyanonnan kellene elkezdenem ismét a mozgást, ahol előtte abbahagytam, ráadásul nem is rögtön a karantén lejártát követően. 

Így hát írtam egy lemondó levelet, és konstatáltam magamban, hogy egyszerűen nem akarnak nekem összejönni az élő futórendezvények, valami mindig közbejön - egy bokatörés, világjárvány, vagy személyesen a korona.... 

Lehet, hogy lassan ideje beletörődni és nem álmodozni a tömegsport hangulatáról, energiájáról, húzó erejéről - és nem kockáztatni valami még vadabb indokot, ami miatt a következő futóversenyt is kénytelen legyek kihagyni.. :) 

Egyedül vagy futótárssal is célba lehet érni...

karanténnapi jó

 ... még nem úgy nézek ki, mint Rudolf, a piros orrú rénszarvas, csak mint egy kezdő alkohol rajongó... 

... nem is zavarna a látvány, ha átjutna rajta a levegő. 

... de legalább lázam már nincs. 

... és a vizsgabeosztás és a jövő heti előadásom is nagyjából elkészült.

kicsit csalódott vagyok....

 ... mert azt hittem így két év után, hogy egyike vagyok azoknak a különleges embereknek, akiket a vírus nem tud elkapni. Hát ennyire azért nem vagyok különleges, mint kiderült... :) Azért a tegnapi napot még végigdolgoztam (mi továbbra is kötelezően maszkban dolgozunk), és csak hazaérve délután derült fény arra, hogy az a kis felső légúti tünetegyüttes nem sima nátha. Kb 1 hét kényszerpihenőre kerültem, talán már időszerű is volt, mert december eleje óta nem voltam 1 hét összefüggő szabadságon. 

... most akkor végiggondolom, hogy miért kaptam ezt a hetet. :) Persze egyből beugrott, hogy mennyi elmaradásomat tudnám most behozni, de azért nem csak erre szeretném ezt a hetet használni. Még az is lehet, hogy sütni is fogok... :))

... többen felajánlották a segítségüket, apum már majdnem el is indult, hogy ápoljon, tesóm is drága volt és ajánlkozott, P hozott vitaminokat és kenyeret, most már egészen biztosan nem fogok éhen halni, mert végignézve a készletet, szerintem 2 hétig is bírnám itthon éhezés nélkül. :) 

Nem vészes a helyzet, csak a hangom mutál és a láz szokatlan, de végre van indokom, hogy egész nap pizsamában lógjak itthon és amikor kedvem szottyan, aludjak 1-2 órát. :)

ismerős nektek az az érzés?

 ... hogy annyira el vagy havazódva, hogy amikor a kutatási területeden az "Istenek" közé tartozó egyik csúcskutató rád ír (gondolom nem csak rám, és automatikus üzenet lehet, de szerepel benne a vezetéknevem a Dear Doctor után), hogy fejezd be a kérdőív kitöltését, amire felkértek és elkezdted pár hete, akkor csak megvonod a vállad és hozzáadod a vasárnapi elvégzendők listájához, majd folytatod a tűzoltást és a holnapi határidős feladatokat próbálod összetákolni...? 

... ja, eddig nekem sem... :)

próbálok hinni benne, hogy

 ... ha megérkezik a tavasz és vele a sok illat, a madárcsicsergés, a napsugarak és a sok-sok zöld, akkor már a külvilág sem tűnik olyan elszomorítónak és minden jó lesz. 

... talán nekem is több kedvem lesz kimenni futni, mert a lendületem most kicsit alább hagyott - idén a hideg és a szél elég könnyen visszatántorított - lehet, hogy ez már a korral is jár... ? 🙈

... most a cél, hogy ne aggodalmaskodjak, sajnálkozzak és elvárjak, hanem próbáljak meg aktívan segíteni - és mellette tenni a saját dolgomat, szívvel - lélekkel. 

... nem mindig könnyű.

időzíteni márpedig tudni kell :)

 ... teljes nyugalomban, éjféli határidő előtt 6 perccel töltöttem fel egy anyagot  + hanganyag részt egy kongresszusra, azok után, hogy a hétvégém nem a munkáról szólt, mert fogtam magam és elutaztam. :) 

... a maximalizmusomat már elengedtem, de azért a csírája még megmaradt, mert végül mégiscsak felvettem másodszor is az egyik részt, miután sikerült elnevetnem magam közben, olyan mókás szócserét hajtottam végre... :) 

... bár lehet, hogy akkor emlékezetesebb lenne a munkám, mint így, nevetés nélkül... 🙈🙉🙊

lassan a februárnak is vége :)

 ... csak kapkodom a fejemet. 

... a munkában természetesen sikerült telepakolni mindenféle határidőkkel és feladatokkal a naptárt, így esténként viszonylag gyakran tudományos feladatokkal (is) foglalkozom...

... nem mellesleg tovább ismerkedem önmagammal, a korlátaimmal, a félelmeimmel, a motivációimmal és azzal, hogy mi dolgom lehet nekem még a világban.  

Izgalmas út, érdekes felismerésekkel, és a reménnyel, hogy ha sikerül elengednem a nem kevés előítéletemet, elvárásaimat, listáimat és az agyalásomat, akkor mindenkinek sokkal jobb lesz, de leginkább nekem. :) 

Előtte viszont még el kell fogadnom, hogy a legrosszabb, ami történhet, hogy lehet, hogy mégsem sikerül végigjárni az utat. És akkor morcos, türelmetlen, mindig alvás után vágyakozó vén banyává válok szépen lassan....

egyre feledékenyebb....

ma mosogatás közben döbbentem rá, hogy egy szülinapot, ami pár nappal korábban volt és amit korábban rendszerint nem felejtettem el, sikerült kitörölni a memóriámból... 

 lehet, hogy eljött az agyi keringésjavítás ideje... vagy egy kis szabadságé .... vagy is... 🙈

 

aki mer az időnként nyer

Alakulgat az új év, és bár egyre feledékenyebb vagyok és a teendő listáim ebben az évben sem akarnak nagyon leapadni, de most kaptam egy visszajelzést arról, hogy mindig érdemes megpróbálni korrigálni a tévedést, beismerni, ha hibáztunk, maximum nem vevő rá a másik fél, de legalább a tudat megnyugtató, hogy nem adtam fel próba nélkül.

Az történt ugyanis, hogy beneveztem egy virtuális futóversenyre, amit tavaly minden évszakban meghirdettek és elbűvölő érmeket osztogattak a teljesítőknek, ha vették a fáradtságot, hogy határidőn belül feltöltötték a futás teljesítését igazoló valamiféle fotót. 

A téli nevezés során futottam is decemberben egy 11 km-s távot a tervezett 10 helyett, de szerettem volna csak egy kerek 10 km-es távot is lekocogni, hogy a tempóm ne legyen álságosan lassabb a ténylegesnél (mivel a kiválasztható 10 km-es távhoz a fotón szereplő 11 km-es futási időt lehet csak megadni)... 

Addig-addig halogattam az eredmény feltöltését és vártam, hogy majd egyszer futok még 10 km-t is, hogy 10 nappal túlléptem a határidőt, mire észbekaptam és a holnapon már megszűnt a link is, amin az eredmény beküldhető volt. 

Majdnem elengedtem a dolgot (vérző szívvel), és beletörődtem, hogy csak 3 érem fog egymás mellett lógni a teljes kollekció helyett, de azért végül úgy döntöttem, hogy írok a szervezőknek, hátha megszánnak - persze azt is hozzátéve, hogy azt is megértem, ha mégsem, mert a szabályok világosak voltak, én voltam csak szokás szerint kissé figyelmetlen... 

A történet szerencsére boldog véget ér, a pár napja feltöltött eredménylistán az én nevem is szerepel, és így csendben abban is reménykedhetek, hogy hamarosan az érem is érkezni fog. :) 

Éljen az asszertivitás, éljen a kommunikáció, éljen a jóakarat. :)

nem kizárt...

 ... hogy a tegnap a tusfürdővel mostam hajat.... ma reggel olyan furán selymesen olajos volt ... mint a tusfürdőm....  

... tudatosan odafigyelve, samponnal mosva, most megint a régi a tapintása...  

... lehet, hogy most kellene téli álomra vonulni és kirakni a "kérem ne zavarjanak" táblát.

a halogatást ...

 ... sajnos nem felejtettem 2021-ben, sikerült ma 1 hét késéssel elküldenem egy cikkbírálatot. Sokszor megfogadtam már, hogy több ilyen mizériát nem vállalok, mert csak az időt rabolja és a napi döntési készletemet csökkenti. Amúgy is hadilábon állok a döntésekkel így vizsgaidőszak táján: hallanátok csak, micsoda párbeszédek futnak le a fejemben vizsgáztatás során, most akkor ez 4-es legyen, vagy 5-ös, vagy mégiscsak 4-es...? de ha ekkora badarságot mondott, akkor vágjam ki, vagy csak adjak neki 2-est... ? (1-5-ig terjedő skálán... ) 

Kicsit várom már én is a nyári szünidőt, amikor sem oktatni, sem vizsgáztatni nem kell ... :))

2022 mottója

Csak lazán!😊

napi jó - 198. nap

Ma meglett a 800 km futás a 2021-es esztendőben!! :) azaz pontosabban kicsit több, mint 805 km. :) 

Bár december elején még nem hittem benne, de végül csak sikerült elérni a módosított tervet apránként, több 30-40 perces futás és 1-2 hosszabb futás árán. 

Az 1000 km-t pedig újra kitűzöm - jövőre... :)) 

egy nyugodt év végében reménykedtem....

 ... de úgy tűnik, hogy túlzott volt az optimizmusom, a legnyugisabb 2021-es hétfői nap után ma eléggé felpörögtek az események, mind a munkahelyemen, mind otthon. 

Mindenki legyen olyan kedves és maradjon ép és egészséges és ne piszkálja a koszorúereimet. 

Köszönöm!

napi jó 197. nap

Az előző ugyanis a 196. napi lett volna, ha tegnap este utánanézek... :)

Ma felavattam az új futóövemet, amit végül bátyó javaslatára nagy nehezen, de sikerült a németországi Am@zonon keresztül beszerezni. :) 

Nagyon örültem annak, hogy megérkezett, ugyanis az a ritka jelenség alakult ki, hogy a másikból kifogytam és mindenféle fura praktikákat kellett bevetnem ahhoz, hogy ne forogjon körbe rajtam futás közben. :) Mivel végül 11.6 km lett a végeredménye a mai felavatásnak, látok némi pislákoló reményt, hogy mégiscsak meglesz a cél év végéig, bár már alig van 12 darab napocska ebből az évből. 

Lassan elérkezik a számadások ideje is, meg kell keresnem a tavalyi jegyzetemet, hogy mit is tűztem ki erre az évre és el kell gondolkozzam azon, hogy mi az, amit ebből sikerült megvalósítani és a többit miért is nem? Látok már néhány mintát... :)

Napi jó nem tudom hányadik :)

Végre lett 2 új könyvespolcom és a földről felköltöztek a könyvkupacok méltó helyükre. 

Ezentúl lehet, hogy tényleg csak e-könyveket vásárolok...

karácsonyi recept :)

 

nem is volt olyan rég...

 ... amikor visszafele vezettem életemben először egyedül a szülővárosomból most már a saját lakásomba, jó sok 100 km-en keresztül.. 

Csodaszép tájakon haladtam keresztül, Eckhart Tolle-t hallgatva, elmélkedve a saját életem mozzanatain (és közben lopva néhány fotót készítve, hogy amikor már az emlékeim kicsit megfakulnak a hétköznapi rohanásban, legyen, amit elővenni és felidézni ezt a varázslatos utazást - az egyik ilyen kép azóta is a háttérképem...). 

Csodaszép ősz volt/van, ha nem a tavasz szülötte lennék, ez lenne a kedvenc évszakom. :) 

Útközben a táj mellett azért néha a szembejövő forgalmat is figyeltem és így fordulhatott elő, hogy az egyik kamion ablakában megpillantottam a "Cserebogár" feliratot. :D Ez számomra egy jel volt, valamit kezdenem kellene szegény blogommal, amit mostanában hiába is nyitok meg, mert nem tudok mit írni. Még magamnak is nehéz megfogalmazni a gondolataimat, hát még olyan emberkék előtt, akik számítanak, akik olvasnak és utána esetleg riadtan néznek egymásra, hogy ebbe a lányba vajon mi ütött... :) Pedig csak keresi a belső békét és a cél nélküli, személyektől független boldogságot és többet nem akar panaszkodni. Ezt nehéz másképp megfogalmazni... ennek mentén írni viszont még nehezebb. 

Az utat megszakítva az estét egy kisvárosban töltöttem, már a határ másik oldalán. Mivel korábban érkeztem a tervezettnél, felmerült a gondolat, hogy akár meglátogathatnám a helyi termálfürdőt egy kis regeneráció céljából... épp csak nem hoztam magammal semmilyen fürdőfelszerelést és a szállásomon sem sok jóval biztattak, hogy nyitva tart-e aznap a fürdő kisboltja - a környéki multi üzletek az ünnepre tekintettel mind zárva voltak. Azért csak elsétáltam oda és kellemes meglepetésemre nyitva volt az üzlet, egy nagyon segítőkész hölgy rekordidő alatt segített kiválasztani egy fürdőruhát, ami rámjött, hozzá egy papucsot és egy fürdő logós törülközőt és már meg is volt a menetfelszerelés. 

2 órát lubickoltam, szaunáztam, majd zárás előtt félórával kiúsztam a szabad ég alá a termálmedencében csillagokat bámulni, félig-meddig a medencéből felszálló párába burkolózva... egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mögöttem egy férfi lassú vontatott hangon mond fel üzeneteket a szerelmének a telefonban és hallgatja ezeket vissza. Az üzenetek pedig arról szóltak egytől egyig, hogy elsősorban a hölgynek kell jól lennie ahhoz, hogy utána a környezetén is segíthessen és a gyereke boldog lehessen, az ő feladata ebben is példát mutatnia a csemetének, illetve hogy ne félelemből döntsön, és mindig válassza a boldogságot, a szeretetet. :) 

Különös éjszaka volt...

reflexek

 .. pár napja az autóban ülve beszélgettem egy útitárssal, aki kicsit halkabban beszélt a számomra kívánatosnál, ezért önkéntelenül is elkezdtem feltekerni a hangerőt a műszerfalon - majd rájöttem, hogy ez így nem fog működni... :) 

... vajon eljön egyszer az a nap is, amikor az embereket is bluetooth-on keresztül vagy egyéb módokon lehet csatlakoztatni a hangszóróhoz és adott esetben le-vagy fel tekerhető a hangerő...? :))

... igény az lenne rá... :))) 🙈

még megvagyok :)

Azt hiszem, elkezdtem ismét élvezni a munkám egy részét, ezért nem érzem magam áldozatnak, amikor utolsó pillanatban felkérnek egy-egy olyan előadást tartani olyan témákban, amikről korábban soha nem tartottam és több időt vesz igénybe, mint amennyit eredetileg szántam rá.

Ezen a héten csak 2 darab ilyen lesz, úgyhogy most az idővel zsonglőrködöm. :)

Közben gyakorolom a nemet mondást is, látom, másoknak a környezetemben már nagyon megy, most leskelődök és időszakosan alkalmazom. Nagyon nem is tetszik azoknak, akik beosztásban alattam vannak és eddig nekem próbáltak delegálni... Ne kérdezzétek, hogy is jutottam ide... :)

Közben próbálok visszavenni a reflexesen felbukkanó ítélkezéseimből, mókás, amikor másokban is felismerem ezt a fajta kényszert... Persze sokszor azon kapom magam, hogy visszacsúszok a régibe, de legalább időnként már észreveszem. 

Elég nagy kihívás ez az egyed/tudat/fejlődés...

mivel...

 .. igyekszem nem felbosszantani magam a hétköznapi apróságokon (ami azért nem mindig sikerül, de kitartóan próbálkozom, mert érzem, hogy most már más üzemanyag kell, a düh és sértődöttség csak idáig hozott, innen már az életörömmel és boldogsággal szeretnék tovább menni), alig marad téma, amiről írhatnék... :)

... a futást nem adtam fel, csak az 1000 km-es idei álmot, de ha már 800-at futok, az is pont 260 km-el több lesz, mint tavaly - és 740-el több, mint 2019-ben... :) 

... elkezdtem a csendben is jól érezni magamat. :) 

... és hálás lenni, hogy ma is felébredtem. 

ezt tanulom most :)

 „Csak egyetlen lehetőség van: az ember szeresse a saját történetét, minden vacakságával és csalódásával együtt, mert hiszen önmaga szülte ezt a történetet, és az ember a gyerekének is megbocsájtja, hogy kissé félresikerült, ha nem olyan, mint amilyennek megálmodta.” 

Popper Péter

Itt a cikk is, amiben erre az idézetre rábukkantam, ami Popper Péter munkásságába ad egy kis bepillantást.

napi jó - 195. nap

Meglegyintett Amerika szele, egy fél délutánra elhittem, hogy idén még eljutok oda egy konferenciára... majd kiderült, hogy idén is csak virtuális lesz (bár számomra ez lesz a legeslegelső részvétel ezen a kongresszuson, eddig még virtuálisan sem jutottam el). Ez most azt jelenti, hogy haladok?

... azért jó volt pár órán keresztül abban a hitben lenni, hogy oly sok év után megint látni fogom a lehetőségek országát, ahol hadaró amerikai minden irányban nagyra nőtt emberek, olcsó junk-food és még olcsóbb kreatív kütyük vesznek majd körül. :)

 

napi jó - 194. nap

 Boldog születésnapot kívánni a telefonban édesapámnak. :) Aki mellett ott hallom csacsogni a szintén friss szülinapos édesanyámat is. :) 💓💓

tükrök

 ... a szomszéd lépcsőházban lakik az én képzeletem szerinti álompár: a fiú (férfi) intelligens tekintetű, jóképű srác, aki kiveszi a kocsit a garázsból, majd előzékenyen besegíti a kedves arcú, nőies, csinos párját a pár hónapos kislányukkal együtt az autóba, leviszi sétálni a cuki kiskutyájukat, cipeli a babakocsit a lépcsőkön. A lányt nem sokat látom, gondolom ő 24 órás műszakot lát el a kisbaba mellett. 

... felmerült bennem a kérdés, hogy megkérdezem a srácot, van-e esetleg egy eladósorban levő bátyja, de unokatesó is jöhet, ha elég közeli rokon... :) 

... a másik tükör egy másik viszonylag újabb ismeretségem, nálam pár évvel idősebb hölgy, akivel együtt járunk néha vetélkedőre: brilliáns elme, széles általános műveltséggel, jó humorral, felelősségteljes munkával, aki kényelmes ruhákban jár, nem igazán törődik a külsőségekkel, kiterjedt ismeretségi köre van, mégis egyedül lakik egy albérletben. 

... a kérdés persze az, hogy hogyan tudok változtatni az irányon, ami egy elég egyértelmű végeredmény fele visz, holott érzem, hogy másra vágyom, ami egyébként létező entitás - másoknak. A felismerés önmagában valószínűleg nem elég. 

... valakinél egy kölcsön varázspálca vagy egy fel nem használt kívánság a háromból? :)

oly sok mindent megfogadtam...

 ... hogy azt hiszem, én leszek a Föld hátán a legtürelmesebb, legjóságosabb, és legsegítőkészebb lény. 

Csak fel kell írjam valahova, hogy egyikről se feledkezzek meg. :)

Köszönöm!!!!!!!!!

kedd

Most pedig eldöntöttem, hogy a holnapi nap igenis egy nagyon szimpatikus, jó hírekkel teli KEDD lesz. Ösztönösen szeretném a Jóistent pozitív irányba befolyásolni ("lefizetni"), hogy vigyázzon nagyon édesapámra. De mit is ajánlhatok, ami neki még nincs és amire felcsillanna a szeme és azt mondaná, hogy üsse kő, ez még jól jöhet nekem Cserebogitól... ? 

Azért ha mégis van ilyen, várom az üzenetet és odaadom/ megteszem.

Vasárnapi gyors :)

 de nem a vonat, hanem a mese. :) 

Amióta kirepültem a családi fészekből, leginkább akkor takarítok, amikor valaki bejelentkezik látogatóba. Ma reggel sikerült 9 óra után begyűjteni egy ilyen bejelentkezést, méghozzá 10 órára, így rekord sebességgel próbáltam legalább a nappalit magamhoz képest elfogadhatóvá tenni. Igaz, hogy csak az egyik diákom jött, hogy megköszönje az eddigi segítséget, amivel én is hozzájárultam némileg ahhoz, hogy mostmár kollégaként üdvözölhettem, de mondjuk a nem összehajtogatott zoknik és pólók látványát meg akartam tartani magamnak. Meglepetésemre kaptam tőle ajándékba pár egészséges finomságot (és közben csendben örütem, hogy nem orchideát választott, kicsit rossz a lelkiismeretem a virág társadalommal szemben...). 

12 órakor már az egyik távolabbi szomszéd is az én lakásomat javasolta a kettőnk szakmai megbeszélésének helyszínéül, így 12 és 14:30 között a nappalit és konyhát próbáltam már egy nyugdíjas matematika tanárnő számára is elfogadhatóvá tenni: sepregettem, felsikáltam, a gyanútlanul a szelektáláshoz szétterített dokumentációkat próbáltam ismét rendszerbe szedve összegyűjteni mappákba, közben fél füllel tovább hallgatva a nemzetközi kongresszus anyagát... Tény, hogy nem ártott egyik helyiségnek sem a sürgölődés. :) 

Ezt a nagy izgalmat aztán egy kis délutáni futással kellett levezetni, próbáltam csak a fákra és madárcsicsergésre koncentrálni, és nem a gyorsan elrohanó hétvégére és a fenyegetően közelgő hétfőre. 

Most pedig eldöntöttem, hogy a holnapi nap igenis egy nagyon szimpatikus, jó hírekkel teli hétfő lesz a változatosság kedvéért. Punktum.

az utóbbi napok...

szorongásban telnek, nagyon rosszul viselem, amikor valaki szerettem az egészségügy vendégszeretetét élvezi. Még az is megfordult a fejemben, hogy ismét meseírásba kezdek, mint kicsivel több, mint 10 évvel ezelőtt, de most sokkal kevesebb izgalmas dologról tudnék beszámolni: ma mostam három adag ruhát, meghallgattam egy online kurzus hanganyagát, amire 2 hónapja fizettem be és ami arról szól, hogy merjem azt álmodni, hogy minden IS beleférhet az életembe.

A Skype-nak és a tegnap óta ismét engedélyezett, 10 perces látogatási időnek hála sikerült látnom is aput beszéd közben, nem csak a hangját hallani. Egy kicsit javított a lelkemen, hogy láttam őt mosolyogni, mivel a maszkot sikerült megint letologassa az arcáról, ahogy időnként szokta ... :)

Délután ledőltem pár percre ebéd után, majd sikerült 2 óra múlva felkelni. 

Utána nekifogtam a betegek üzeneteiből képezett cetlihalmazokat szelektálni sürgős, nem sürgős, más által is intézhető (időpontot kérő), már intézve (ergo megsemmisíthető) kategóriákra. Nem merem megszámolni, mennyi intéznivaló maradt úgy is, hogy folyamatosan próbálom beleszuszakolni ezeket a cetliket is valahova a napjaimba...a folyamatosan érkező emailekről már nem is beszélve. Remélem, ha kitartóan arra koncentrálok, hogy mindenre van elég időm, akkor egyszer csak tényleg bekövetkezik - objektív megoldás erre ugyanis nem létezik, csak a varázslat marad, mint egyedüli potenciális opció.

A fejem kiszellőztetésére és egy kis nyugalom beszerzése céljából kimentem futni estefele a parkba, olyan jó, hogy későn sötétedik, így nem kísértek még a denevérek. :) Csak rövid távot futottam, kb 3,3 km-t, és közben próbáltam semmin nem agyalni, csak a futásra figyelni. Egyébként annyira mókás, mert az első és egyben eddig utolsó élő versenyen, amin részt vettem még 2018-ban, 3,2 km-t kellett teljesíteni és az akkor nekem olyan hatalmas kihívásnak tűnt, most pedig a rövid távhoz sorolom már - lehet, hogy tényleg a fejlődés jeleit mutatom...? :).

Utána nekifogtam pár előadást meghallgatni az éves nemzetközi kongresszusunk anyagából, mert csak pár napig lehet még elérni, utána lezár a rendszer. Mindig van új a nap alatt, bárki bármit állítson is. :) 

Hát ilyesmikről tudnék most mesélni, végülis altatónak még lehet, hogy jó lehet... :))

 

napi jó - 193. nap

 ... előkerült a vízfesték. :) jó móka volt kicsit pingálni. :)

napi jó - 192. nap

 ... a rettenetesen sok ideje (3 hete) nyomasztó gondolatként rám telepedő PhD előbírálatot végre sikerült megírnom kb 5 óra alatt. :) Reggel friss(ebb) fejjel még egyszer elolvasom, aztán mehet. Nem könnyű olyan témáról komoly, összefüggő és némi értelemmel is bíró mondatokat írni, amikhez az ember nem igazán konyít... remélem ezzel letudtam az idei dózist, mindkettőnél vért izzadtam. 

... nem hiába halogattam a feladatot, mert tudtam, hogy nem félóra lesz, ahogy nálam okosabb emberek saccolták - bár így utólag tényleg jobb lenne ezeket a békákat minél gyorsabban lenyelni - csak attól tartok, hogy amint eltűnik egy breki, kettő terem helyette... jobb kicsit őrizgetni és hagyni brekegni, hogy addig is távol tartsa a kollégáit... 😜

napi jó - 191. nap

 Ma azt hiszem életemben először nem úgy tekintettem a takarításra, hogy idő- és energiarabló tevékenység. :) És még csak vendégek sem jöttek, ami máskor motiválni szokott... :) 

Rengeteget változtat a hozzáállásomon, ha megpróbálom én-időnek tekinteni és közben az ablakon beszűrődő madárcsicsergést hallgatom - vagy valami előadást a fülesemen keresztül. :)

freudi elszólás

 "feltöltöttem néhány konGferenciát" még a rendszerbe... oktatói tevékenységemet akarják a tavalyi naptári éves tevékenység alapján értékelni - magam is meglepődtem, mennyi mindent csináltam tavaly, már csak az alapján is, amit a rendszer automatikusan átmentett a munkahelyem adatbázisából... 

Erőt veszek magamon és nem fogom megkérdezni, hogy a munkatársaim hány pontot értek el. 

Jelszó: a boldogságra helyezem a fókuszt, nem a magamat másokkal összehasonlítgatásra😅

Így nagy eséllyel az idei év még a tavalyinál is boldogabb lesz. 😁

szegény május

A kedvenc hónapom, én most mégis hallgatásba burkolózom - nem a jó dolgok hiánya miatt, hanem egyszerűen csak nincs időm irkálni (na jó, állítólag kellene, hogy legyen, mert hát mindenkinek 24 órából áll a napja és vannak, akiknek minden fontos belefér)... tudom, hogy fontossági sorrend felállításban még vannak hiányosságaim és már arra is rájöttem, hogy ha épp nyugisabb időszakom lenne, akkor gyorsan beleugrok még 5 olyan feladatba, amit másra is lehetne hagyni akár... 

Még mindig nem fáj eléggé, hogy elrobog az élet mellettem, miközben én folyamatosan valamit nagyon dolgozom...

napi jó - 190. nap

Holnap lejár egy felkért rövid kis előadásom és utána egy jó ideig nem vállalok egy dirib-darabot sem. Pihentetem az idegrendszeremet. Ráfér.

napi jó - 189. nap

éjjel 1-ig önéletrajzot szerkeszteni határidős feladat miatt és szembesülni, hogy megint gyűlt pár dolog az előző frissítés óta... mégsem csak úgy nyom nélkül folyik ki az idő a markomból...

napi jó - 188. nap

 ... ma legalább 3 órát foglalkoztam a cikkemmel és elküldtem a legfrissebb verziót mindkét főnökömnek. 

Már csak azt kellene kitalálni, hogy ezt az időt hogy lehetne belecsempészni a reggel 8-16 óra közötti "normális" munkaidőbe, hogy ne éjfélkor kakukkoljak még a számítógép előtt (majd kimenjek és fosztogassam a hűtőt), másnap pedig 10 percenként vágyakozva gondoljak az ágyamra, miközben negyedóránként komoly döntéseket próbálok meghozni....

napi jó - 187. nap

 

Ma kinyitottam a cikkemet (és megállapítottam, hogy mit miért nem fogok tudni kiszámolni benne, tehát marad az eredeti statisztika, csak más sorrendbe állítva), futottam kicsivel több, mint 9 km-t napsütésben, madárcsicsergéssel a háttérben, valamint az élet összesodort két nagyon bőbeszédű férfivel - egy bankossal és a lakóközösségünk képviselőjével... 10 perc alatt többet megtudtam a közeli és távoli szomszédokról, mint 6 hónap alatt, amióta itt lakom....😵 Pedig csak egy lezárt útról kérdeztem meg az illetőt, ha már tévedésből hozzám kopogott be és nem a másik új lakóhoz...

napi jó - 186. nap

Bámulatosan jó dolgok történnek mostanában. :) 

Elkészült a nyomtató, kevesebbet kellett fizetnem, mint amennyit a tegnap a telefonban értettem és kb 3x kevesebbet, mint amennyire eredetileg készültem az előző nyomtatóm tönkretevése után kapott árajánlat alapján.. :) 

Megvolt az előadás, ami az utóbbi napokban izgalomban tartott - rögtön kezdés előtt a szépségemet méltatta az egyik előadótárs, ilyen bevezető után mi mást is lehet tenni, mint ragyogni. :) 

A visszajelzések alapján jól sült el a rendezvény, természetesen én szokás szerint úgy éreztem, hogy lehettem volna jobb is, de ezt most elengedtem és majd legközelebb... bár most is elég sokat készültem rá, valahogy az az érzésem, hogy minél több tapasztalatot szerzek, annál ügyetlenebbnek érzem magam. Hát hogy is van ez? Közben pedig tudom, hogy annyi más embert is felkérhettek volna, szóval kívülről talán nem olyan rettenetes a helyzet, mint ahogyan én érzem - ideje lenne végre elengedni a tökéletesség iránti vágyamat és elfogadni, hogy én is csak egy egyszerű humanoid vagyok. 

Este volt egy hirtelen összehívott lakógyűlés, nagyon jó hangulatban telt, mindannyian egyetértésre jutottunk, majd a 2 legkedvesebb szomszéddal született egy kicsit zártabb virtuális csoport is, ott még egy darabig folytattuk a mókát.

Az előadás óta nem végeztem szellemi tevékenységet - hivatalosan is szabadságra vonultak az agysejtjeim ma estére. :) 

Holnapra azért már vannak szellemi tevékenységgel kapcsolatos terveim - cikket fogok írni. Legalábbis remélem.

napi jó - 185. nap

 Ma és tegnap minden összefogott, hogy rekordidő alatt elintézzek hónapok óta (de tényleg minimum 3-4 hónapja) halogatott dolgokat: a tegnap a Diginél a router beállítási kérelmem leadását követően épp csak beültem az autóba, és már hívtak is, hogy akkor jönnének is, mikor érek haza... És sikerült is beállítani a kütyüt, így mostantól várhatóan a kamrából is tudok Skypeon beszélni bárkivel (nem mintha túl sok időt töltenék ott, rendszerint gyorsan megtalálom, hogy mit akarok kienni a hűtőből és a mosógépet sem szeretgetem hosszasan). 

Ma első hívásra már jönni is akartak összeszedni a szőnyegeket a lakásból vinni a tisztítóba (nem az enyémek, de tisztán akarom visszavinni a másik lakásba), nekem kellett kicsit későbbi időpontra kérni őket, hogy legalább egy gyors porszívózás beleférjen előtte, és az összehajtogatásra váró frissen megszáradt ruhakupacokat is eltüntessem a nagyszobából... Holnap már hozzák is vissza (addig a kupacok maradnak elrejtve - ma ugyanis inkább dolgoztam egy határidős feladaton, minthogy kupactalanítsak). 

Januárban pedig az előző szabadságom alatt (amit szintén végigdolgoztam) már próbálkoztam nyomtató szervizt találni, most végre másodikra sikerült és bár kicsit eltévedtem odafele, de nagyon készségesen navigáltak, így zárás előtt negyedórával le is tudtam adni a nyomtatót, remélem még sokáig fogom tudni használni bent a munkahelyemen, mert ugyan nincs semmi baja, csak sikerült tavaly ráolvasztanom belülről egy levél sok smiley-t tartalmazó matricagyűjteményt (az előző nyomtatónak is ugyanez lett a halála, kétszer is majdnem ártatlan vagyok benne, de mégsem)... 

A mostani működő nyomtatómnak már zárt a papíradagolója, pont az ilyen balesetek elkerülése céljából... :)

Olyan jó érzés, amikor ilyen gördülékenyen mennek a dolgok. :)

napi jó - 184. nap

 

Találtam egy fölöttébb hasznos applikációt a mobilomon, amivel a kézírással írott listák iránti vágyam is kielégül és nem kell keresgélnem a millió cetli között sem... :)

Nem mellesleg végre kihasználom a Galaxy Note kis tollacskáját is, amit az utóbbi 1,5 évben kb 3x vettem elő. Mostanig. 😊

A végén még magamat is kellemesen meglepem... 🙃

napi jó - 183. nap

 Azt hittem, enyhe földrengést érzek este 11 körül, de az internet néma maradt, így vélhetően csak a tudományos cikkolvasás rengette meg a világomat és a kanapémat. 

napifura - 2. nap

A friss szakmai önéletrajzom 11 oldal lett.

A magánéletem egy szóba belefér.

napi jó - 182. nap

 Előadás gyártás közben alkalmas zenét keresve bukkantam az alábbi üzenetre. :)

A dolgok jóra fordulnak.

napi jó- 181. nap

Egy kis kalcium még a kókadozó tulipánoknak is jót tesz. :)))

napi jó - 180. nap

vagy inkább napi fura - 1. nap? :))

Ma egy, azaz egy diáknak tartottam 45 perces előadást. Érdekes élmény volt. :) Még szerencse, hogy magyarul volt és nem volt nagyon időm foglalkozni vele, így túl sok energiát a konkrét előadáson kívül nem vitt el...

Lehet, hogy a napi furát is lehetne rendszeresíteni - minden nap történik olyasmi is. 

napi jó - 179. nap

 Ma csak úgy jó nap volt, érdekesebbnél érdekesebb emberek találtak meg. Kezdem oltási szaktekintélynek érezni magam, pedig nem is. 😅

napi jó - 178. nap

Ma családi napot tartottam, természetesen csakis virtuálisan, 3 különböző országban élő közeli, de ritkán látott rokonommal beszélgettem 1-1 órát, a telefonnak és internetnek hála, valamint természetesen a szüleimmel és rövid ideig tesómmal is (aki jól ránk hozta a frászt, mivel elfelejtette a lehalkított telefonját visszahangosítani és persze amikor az ember hozzászokott, hogy a másik napi 24 órában elérhető, akkor ha 2 órán keresztül ez nem kivitelezhető, már mindenféle fura gondolatok támadhatnak...)

Hálás vagyok a technológiáért, ami elviselhetőbbé teszi a tényt, hogy 1 éve nem tudtam találkozni a szüleimmel és bátyóékkal. 

Bízom benne, hogy ez már nem tart sokáig.

napi jó - 177. nap

Egy kis Húsvét-szerű reggeli a munkahelyemen, csupa jószándékú ember a nap során és ismét megtapasztalhattam, hogyan szomjazzák az emberek a kedves szót... pedig igazán nem kerül semmibe. 

napi jó - 176. nap

Egy kicsit eltűntem, elült az irkálási kedv (egyszerűen csak energiatakarékos üzemmódban létezem), de most rájöttem, hogy továbbra is a jóra kell koncentrálni és venni a fáradtságot, hogy ezeket a nem is olyan kevés pozitív élményeket az ember (lánya) meg is örökítse. Máskülönben bekúszik és tartósan ott felejti magát az életünkben a félelem, a szomorúság, a tehetetlenség érzése, a szorongás. 

Gyönyörű tavaszunk van megint (mint ahogy a tavaly is volt, bármennyire is akkor szakadt ránk a járvány első alkalommal), rengeteg színes, illatos virággal, madárcsicsergéssel, napsütéssel. 

Próbálom a futást továbbra is rendszeresen űzni, bár a nagy cél elérése most kicsit távolabbra került, mert a havi tervezett kilométer számot nem mindig érem el, de nincs kőbe vésve a cél, és nem ragaszkodom hozzá foggal-körömmel. :) 

Belevágtam egy mindfulness online tanfolyamba is, hogy egy kicsit a figyelmemet próbáljam meg a jelenben is tartani, nem csak a múlt és jövő között cikázni. :) Egyébként pont amikor átutaltam a pénzt, akkor beszélt egy pszichiáter szintén egy online webinarium keretén belül, hogy a világjárvány kellős közepén az egyik leghasznosabb dolog, amit tehetünk, ha megtanulunk kicsit relaxálni, a jelenben maradni és erre kitűnő technika lehet a mindfulness.:) Nagyon jó szakmai webinariumok vannak egyébként a neten laikusoknak, valódi szakemberektől, ahol egyre rendszeresebb vendég 1-1 pszichológus vagy pszichiáter is a virológusok, intenzív terápiás szakemberek, infektológusok, belgyógyászok, immunológusok mellett.

Az egyik legnagyobb megvalósításom egyébként a mindfulnessel kapcsolatban az, hogy reggelente szuszakolom bele a napirendembe a majdnem fél óra meditációt, így már mielőtt beérnék a munkahelyemre, tettem magamért valamint 28 percen keresztül. Persze kb percenként 3-4x azon kapom magam, hogy a gondolataim a munkahelyemre, betegeimhez kalandoznak, de marad legalább percenként 10-20 másodperc a saját magamra fókuszálásra is. 

Az öngondoskodás második szintjére léptem.

Ugyan ott még nem tartok, hogy a napi munkát rendszerint ne étlen-szomjan 8 órán keresztül végezzem, szóval még van hova fejlődni, de nem vagyok telhetetlen. ;)

napi jó - 175. nap

Ma olyan dolog történt velem, ami még soha életemben - megkérték a kezem!

Ugyan szerintem még életemben nem láttam és nem is tudom az illető nevét, életkorát, illetve, hogy a maszk alatt milyen a mosolya és visel-e bajuszt, vagy szakállt, de reggel a munkahelyemre behajtani készülve, maszk felbűvölés közben az arcomra, a testhőmérséklet méréskor bizony elhangzott a kérés. :) Nem is emlékszem, hogy mit válaszoltam, annyira meglepődtem. :)

A hőmérséklet mérés után odakapott a zsebéhez, hogy hát azért ugye cserélünk telefonszámot is az eljegyzés után, de mondtam, hogy majd hazafele. :) Hazafele viszont már más testhőellenőrök álltak ott- nem volt elég kitartó az ismeretlen herceg. :D Vagy csak a bioritmusunk nem egyezik. :)) 

Mindenesetre vidáman indult a napom. :) 

Amúgy még van 1 portás (életkorát kb 65 évre tippelem), aki szeretettel üdvözöl reggelente és már előre kifejti, hogy hiányozni fogok, mert 2 hétig más beosztás szerint jár dolgozni - egészen felemelő érzés így kezdeni a napot. :)

napi jó - 174. nap

 ... annyira magával ragadott az előadói technika mesterkurzus anyaga, amit a múlt héten néztem meg, hogy egy félórás online előadásanyagot 2 napig bütyköltem. Azt hiszem még nem volt soha ilyen szép diasorom... 

... mondjuk a kérelmekkel nem is haladtam egy molekulányit sem... 

... az egyensúlyt még meg kell találnom a befektetett idő és energia és az előadás fontossága között...

napi jó - 173. nap

Úgy tűnik, ez az év hivatott arra, hogy számos félelmemmel kénytelen - kelletlen szembenézzek - és leküzdjem.

Egyszerűen most nincs kibúvó. 

napi jó - 172. nap

Ismét elröppent egy hétvége, és csak annyit tudok, hogy nagyon jól telt, de olyan nagy konkrétumokat nemigen tudok felmutatni. De legalább kialudtam magam, 2x9 óra összejött. :) 

Azért néhány dolog mégis emlékezetes marad:

• tegnap 3 órán keresztül gyűjtöttem össze az elintézésre váró feladatokat (sikerült 3 oldalt megtölteni ezzel, munka, lakás, család, és autó témakörben),  
• majdnem végighallgattam/néztem egy több órás "Hogyan adjunk elő" mesterkurzust, kaptam néhány jó tippet, sajnos a vége megint csak az lett, hogy a legfontosabb gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni és ez amikor előző este készül el a végső verzió, elég nehezen kivitelezhető... 
• majdnem végighallgattam egy másik kurzussorozatot is, ami női önbizalom erősítés témában készült - volt egy-két mondat, ami elgondolkoztatott. 
• belehallgattam egy hangoskönyvbe is, amiben az A típusú sikerorientált férfiban ismertem magamra - ezzel még lesz dolgom így XX kromoszómájúként... :) ha már így alakult néhány évtizede...
  
• ma futottam 10 km-t a közelben található parkban, amivel letudtam a márciusi 10 km-es célkitűzésemet, valamint a Hello Tavasz virtuális futást is teljesítettem. Annyira szép az érem és a fejpánt, hogy elcsábultam, pedig korábban az volt a terv, hogy nem gyűjtögetek érmeket csak élőben zajló versenyekről - de mivel egyelőre még velünk marad ez a miniatűr lény, egyhamar nem fogok a Duna parton endorfintól átitatott tömegben futni. :) 
• futás közben végig sütött a nap és a végén még ibolyákat is fotóztam, igaz ez utóbbit a mögöttünk található kis kertben. :)

 

napi jó - 171. nap

Ma bár végül nem mentem futni napsütésben, helyette viszont délután 6-kor megkönnyebbülve elküldtem a 10 éve időnként írogatott cikkem legfrissebb változatát egyik főnökömnek, reménykedve abban, hogy most pár napig olvasgatni fogja, majd utána jön a módosítási tervekkel. Utána hazaindultam a munkahelyemről.

Kb. 20 perc múlva már jött is a válasz, hogy a végét át kell írjam.

napi jó - 170. nap

írtam egy panaszkodós hangvételű bejegyzést az emberek türelmetlenségéről és figyelmetlenségéről - de nem osztom meg veletek. :) 

Ez a napi jó. ;) Nektek. 

Nekem pedig az lesz a legjobb, ha legközelebb meg sem írom a bejegyzést. :)

napi jó - 169. nap

 

És megvolt a februári 10 km-es futás is. :) ez egy nagyon elfoglalt hónap lett, örülök, hogy legalább 55 km összejött a tervezett 80 helyett. 

Remélem szép napsütéses tavasz lesz, mert szívesebben futkosnék inkább többet a melegben, hogy behozzam a lemaradást. 

napi jó - 168. nap

Pénzt már nem költök cserepes virágra (vágottat néha szoktam vásárolni a piacon az idős nénikéktől szombatonként), de ma sikerült enélkül is szert tenni egy újabb áldozatra. 

Nagyon jó hátteret szolgáltat egy másik aprócska kedves gesztusnak is. :)

Szép-szép, csak kérdés, hogy kibírja-e a hétvégéig, amikor a cukorsüveg fenyőmmel együtt talán kiköltöztethetem vidékre. :)

Kertész génjeim, ébredjetek! 

ZzZZZzZ

napi jó - 167. nap

 Ma már legalább egy órát foglalkoztam kutatással kapcsolatos tevékenységgel a munkahelyemen... a végén még valahogy be tudom csempészni a hétköznapjaimba is, nem csak a hétvégi pihenés helyett... :)

 

napi jó - 166. nap

Ma úgy indítottam a napot, hogy arra gondoltam, hogy ma hagyom, hogy az Univerzum elkápráztasson és csodás napom legyen (ha már egyszer hétfő van, ami nem tartozik a 6 legkedvencebb napom közé...)...

3 gondolattal később sikerült a kocsiajtót az ujjamra csapni, láttam néhány káprázatos szikrát a szemem előtt, de azóta is mozog, nem zsibbad és meg sem duzzadt az ujjacskám, hát lehet, hogy a káprázattal megúsztam.

A szakrendelés után gyorsan megettem az ebédet, mert már éreztem, hogy nem maradt túl sok energiám, majd rögtön utána 4-kor nekivágtam egy könnyű 30 perces futásra. Az első kör végén beszorult a levegő és egy nagyobbacska követ éreztem az egész pocakomban, úgyhogy kénytelen voltam gyaloglásra váltani úgy is, hogy a pulzusom amúgy nem feltétlenül indokolta volna... összesen 4 km lett végül, több sétával, némi elfogyó levegővel és időnként szúró hasi fájdalommal, de legalább volt ürügyem, hogy a befagyott tó tetején a jégdarabokat és a naplementét fotózgassam ... 3 év alatt most következett be először, hogy túl gyorsan futottam az elején, és nem maradt rendesen energiám a közepére és végére... inkább visszatérek a rendes nyugdíjas tempómra, hogy ezt elkerüljem. :) 

Ja hogy ez napi jó bejegyzés...?? A napi jó pedig az volt, hogy még mindig nem estek le a füleim, pedig elfelejtettem sapkát és kesztyűt vinni, és bár ragyogó napsütés volt még a futás elején, igencsak belecsipkedett a szél és a fagy a kedvenc testrészeimbe... :) nagyon hiányoznának...🙉

 

napi jó - 165. nap

Ma beoltották a betegek nagy részét, mire átvettem az oltóponton a munkát, így kicsit hamarabb szabadultam a vártnál. :) Közben jelentkezett a kedvenc asszisztensnőm, hogy sütött sajtos-sonkás tekercset, amiből nekem is tett félre, így hazafele összefutottunk egy M0l kúton és átadta a finomságot, cserébe én meghívtam egy kávéra, ami Valentin napi akcióban fele áron volt (azaz 1-et fizet, kettőt kap akcióban..). 

Egész hétvégém a hatékonyság jegyében telt, ma végre elküldtem egy cikk részletet is, ami miatt állt az egész projekt, és egy kisebb kő gördült le a lelkemről. 

Én így töltöttem a mai ominózus napot. :)

A futás ezen a héten nagyjából kimaradt (egy laza majdnem negyvenperc fért csak bele végül), részben a hideg, de főleg a sürgetőbb munkák/előadások miatt, remélem jövő héten be tudom pótolni az elmaradást, némi felmelegedést ígérnek... :) 

 

napi jó - 164. nap

Olyan környéken lakom, ahol ha 1 óráig a nem bezárt garázs ajtóban lengedezik a kulcs-csomóm, akkor visszavár ugyanabban a pozícióban... :) Annyira nyomasztott a mai előadás tudata, hogy egyszerűen elfelejtettem bezárni az ajtót miután kiálltam a garázsból, csak simán elhajtottam... 😅

napi jó - 163. nap

 Bár az első kör mosás után a mosógép fogta magát és nem nyílt ki, hiába is feszegettem, egy újabb rövid kör elindítása után mégiscsak visszaadta a kötött téli ruhámat, amivel a szombati előadáson szeretnék megjelenni... :) az élet apró örömei. :)

napi jó - 162. nap

 Életem első futóérme megérkezett. :)))

Ha 25 éve mondja valaki, vagy ha csak 3 éve, hogy nekem lesz ilyenem, akkor biztos nem hittem volna el. Az csak külön ráadás, hogy nem is utolsóként végeztem sem a korosztályomban, sem a teljes mezőnyben.

Kezdek hinni a változásban, a változásra való képesség(em)ben. :)

napi jó - 161. nap

Szombaton a nagy munka végén egy másik telephelyen felejtettem a rezidensként sok sok évvel ezelőtt összekuporgatott pénzemből vásárolt balatonzöld fonendoszkópomat (angolszász irodalomban sztetoszkópomat). Vasárnap este vettem észre, hogy sehol sem találom, és rájöttem, hogy valószínűleg az öltözőben maradhatott, szokás szerint figyelmetlenül letettem valahova és utána már nem is kerestem... Kicsit izgultam, amikor ma reggel felhívtam a recepciót, hogy tiszta véletlenül találtak-e egy gazdátlan fonendoszkópot és nagy megkönnyebbülés volt, amikor kiderült, hogy megvan. :) Hiába na, sokat zakatoltunk együtt és még nem állok rá készen lelkileg, hogy megváljak tőle... Próbáltam reggel pozitívan állni hozzá és bízni benne, hogy még összehoz a sors, de én voltam a legjobban meglepődve, amikor tényleg így is lett. :) 

Amikor délután munka után érte mentem, a portán megállított egy biztonsági ember, aki persze megkérdezte, hogy mi járatban vagyok és mondtam, hogy a fonendoszkópomért jöttem - mire ő jóindulatúan csak annyit mondott, menjen csak és találja meg az endoszkópját... ami ugyebár egy kicsit más dolog. Maradok a fülbe akasztható balatonzöldemnél. :)

a k4meráról...

 ... pedig többet szót sem ejtek, mert azóta hirtelen felszaporodtak az ilyen események... 

.. a Zuniverzum pedig közben csendben mosolyog... vagy inkább hangosan nevet?

napi jó - 160. nap

Tegnap beoltottam több, mint 70 embert, az átlagéletkoruk kb. 83 év lehetett, de volt 93 éves és egy napos is. :) Sajnos nem néztem, ki lett a rekordtartó, könnyen lehet, hogy volt nála is idősebb. A többségük mosolygós és aktív volt, többen egyedül éltek és látták el magukat, vagy a család segítségével. Csak egy személy mondta, hogy már minek tovább élnie, és egy volt, aki mindenen nevetett. Gyanúsan mindenen. Őt az unoka is elkísérte.

Volt közöttük néhány 80+-os nyugalmazott kolléga is, néhányan a feleségükkel/férjükkel érkeztek...  

Egy pár órára bepillantást nyertem a jövőbe. Nem is olyan rémes... :)

napi jó - 159. nap

Ma oktatóvideót készítettünk két betegemmel és egy kollégával. Pár csilliószor elpróbáltuk a vizsgálatokat, remélem jól sikerül és használható videót tudunk belőle létrehozni. Nem irigylem azokat az embereket, akik kamerák előtt élik az életüket - az én nyugalmamat kellően megzavarta és még a legalapvetőbb dolgokat is hirtelen elfelejtettem... :) 

Jövő héten lesz egy előadás, amit élőben közvetítenek, klasszikus kamerával véve - a mai élmény nem növelte kifejezetten a nyugalmamat ilyen téren...

napi jó - 158. nap

 .. legyen az, hogy utolsó pillanatban lemondva a napsütésben futásról, erős elszántsággal nekifogtam cikket írni (határidős, naná), és valamennyire oda is tudtam figyelni kb 1,5 órán keresztül. 

... most pedig cikkeket fogok olvasni egy másik témában a jövő heti előadásomhoz és ezennel ki is kapcsolom a gépemet, hogy ne jelentsen erős kísértést a virtuális lét. Éljenek a kinyomtatott cikkek. :)

... csakazértis képes vagyok erőt venni magamon (utolsó utáni pillanatban...).

napi jó - 157. nap

Kb. 3-4 év után úgy tűnik, hogy ismét lesz virága az egyik "zöldségnek", amit utoljára akkor láttam virágozni, amikor ajándékba kaptam. Szemlátomást jól érzi magát a hálószobámban... az irodámban még csak új hajtást sem volt hajlandó teremteni, itt pedig számos zsenge zöld hajtás mellett most két pirosat is látok...

Mondjuk tény, hogy én is jobban érzem magam ebben a szobában, mint abban...

napi jó -156. nap

ma azzal a szándékkal indultam neki a napnak, hogy nem fogom magamat áldozatnak érezni és nem panaszkodom. 

természetesen nem sikerült, elillant az elhatározás, amikor megint olyan feladatot kaptam a végtelenített listám tetejére, amit akár más is megcsinálhatna, csak nem érzi magáénak, hiába szerepel ő is az emailben ... :)

de nem adom fel. holnap is így indulok neki a napnak és minden egyes nap februárban. :)

és talán egyszer majd össze tudom ezt kapcsolni a nemet mondással is... ;)

napi jó - 155. nap

 Nem olyan könnyű megtalálni a szabadság hete utáni első hétfőben a jót, pörgetem a nap eseményeit a fejemben: a reggel 7:30-kor beérkező első hívás egy betegtől; a gyorsteszt, ami minden hétfőn könnybe lábasztja a szememet; a szakrendelés, ahol ketyeg az óra, de azért mindenki örül, hogy látja a másikat és a végén mindenki mindenkinek jó egészséget kíván és hogy vigyázzon magára (mindig meglep, amikor a betegek is megkérdezik, hogy én hogy vagyok... :) ); a végtelen üzenethalmaz, ami  a múlt hét alatt gyűlt úgy, hogy még az előző kupacnak sem értem a végére; a csalódottság, amit akkor éreztem, amikor rájöttem, hogy a barackos túrós rétes helyett egy fél rúd szalámit hoztam magammal nassolnivalónak, mert kb ugyanolyan papírba volt csomagolva és reggel álmosan nem észleltem a különbséget; a szomorú hír otthonról, hogy ismét valaki a szüleim ismeretségi köreiből többé már nem fog velük kirándulni.

Legyen a napi jó az üzenetes füzetem, amit az utóbbi 1 hétben neveztek ki, ameddig én nem dolgoztam és aminek a borítóján egy pár hónapos csecsemő vigyorog tele szájjal. Hátha egyszer élőben is megadatik. A füzetben szereplő emberek is előbb-utóbb megjelennek élőben...