... fokozatosan javulgatok, szerencsére nem viselt meg eddig túlságosan a betegség, bár még mindig kicsit érdekesen rekedtes a hangom, de a napi elfogyasztott papír zsebkendő adag már egyértelműen csökkenő tendenciát mutat és a köhögés is csak hosszabb beszélgetések közben emlékeztet arra, hogy mégiscsak egy döntően légúti betegséggel állunk szemben (bár ugye nem kizárólagosan, ahogy az elmúlt évek megtanították).
... bár igyekszem most inkább pihenni és nem folytatni azt a tempót, ami péntek estig diktáltam magamnak, de így is elég sok időbe telt erről a hétről lemondani időpontokat, megbeszéléseket, és megkérni kollégákat, hogy a pluszba bevállalt betegeket nézzék meg.
... csak tegnap este jöttem rá, hogy a munka mellett én még egy optimista tervet szövögettem pár héttel ezelőtt és beneveztem egy 10 km-es futóversenyre (ami az első nem virtuális lett volna 2018 óta számomra... 😔), ami jövő hét végén lenne. Amikor erre rádöbbentem, éjfél körül még elkezdtem böngészni az ajánlásokat, hogy koronavírus fertőzés után mennyi idővel javasolt megint sportolni, és hát rá kellett jönnöm, hogy hiába voltak csak enyhék a tüneteim, de egy hét kanapén számítógép előtt tespedés után nem ugyanonnan kellene elkezdenem ismét a mozgást, ahol előtte abbahagytam, ráadásul nem is rögtön a karantén lejártát követően.
Így hát írtam egy lemondó levelet, és konstatáltam magamban, hogy egyszerűen nem akarnak nekem összejönni az élő futórendezvények, valami mindig közbejön - egy bokatörés, világjárvány, vagy személyesen a korona....
Lehet, hogy lassan ideje beletörődni és nem álmodozni a tömegsport hangulatáról, energiájáról, húzó erejéről - és nem kockáztatni valami még vadabb indokot, ami miatt a következő futóversenyt is kénytelen legyek kihagyni.. :)
Egyedül vagy futótárssal is célba lehet érni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése