napi jó 27. nap (2024)

Péntektől 3 napig Szlovákiában voltunk hármasban, én egy képzésen, kicsi családom pedig elkísért, mert Babó még pár évig velem mozog, vagy együtt nem mozgunk. 😊

Nagyon jó volt, hogy az idegen helyen is el tudott aludni, és magához képest meglepően keveset forgolódott, így megúsztuk, hogy lepottyanjon a meglehetősen magas franciaágyról (a kiságyat egyelőre börtönnek éli meg). 

Az is jó volt, amikor odafele, kezdetben még teljes sötétben vezetve a reggel majdnem 5 órai indulást követően, miközben Babó és apukája békésen aludtak a hátsó ülésen, én csendben elmélkedhettem a magam és világ interakcióján.

Tegnap visszafele pedig csodálatosan sütött a nap és igazi őszi hangulatot árasztott a táj (bár abban is van némi őszi hangulat, amikor végig esik az eső... 😊). A 3 nap végére azért kicsit elfogyott az energiám, úgyhogy tegnap már nem éreztem magamban erőt bármit is csinálni, ami nem alvás és a csemete életben tartásához szükséges alapvető cselekedet.

Ma voltunk végre babaúszáson, mert begyógyult a bibi Babó fején. Ma először csobbant a vízbe egy kis csúszdáról, karúszókkal, egyelőre nem látom rajta a felhőtlen örömöt, inkább szemrehányásnak fordíthatnám némely pillantását, miután felbukkan a feje a víz alól (időnként a saját ügyetlenségemnek hála), de nem sír és egyre ügyesebb (az ügyesség rész rám nem igazán vonatkozik, de egyelőre én sem sírok), így egyelőre folytatjuk.

lassan a februárnak is vége :)

 ... csak kapkodom a fejemet. 

... a munkában természetesen sikerült telepakolni mindenféle határidőkkel és feladatokkal a naptárt, így esténként viszonylag gyakran tudományos feladatokkal (is) foglalkozom...

... nem mellesleg tovább ismerkedem önmagammal, a korlátaimmal, a félelmeimmel, a motivációimmal és azzal, hogy mi dolgom lehet nekem még a világban.  

Izgalmas út, érdekes felismerésekkel, és a reménnyel, hogy ha sikerül elengednem a nem kevés előítéletemet, elvárásaimat, listáimat és az agyalásomat, akkor mindenkinek sokkal jobb lesz, de leginkább nekem. :) 

Előtte viszont még el kell fogadnom, hogy a legrosszabb, ami történhet, hogy lehet, hogy mégsem sikerül végigjárni az utat. És akkor morcos, türelmetlen, mindig alvás után vágyakozó vén banyává válok szépen lassan....

nem is volt olyan rég...

 ... amikor visszafele vezettem életemben először egyedül a szülővárosomból most már a saját lakásomba, jó sok 100 km-en keresztül.. 

Csodaszép tájakon haladtam keresztül, Eckhart Tolle-t hallgatva, elmélkedve a saját életem mozzanatain (és közben lopva néhány fotót készítve, hogy amikor már az emlékeim kicsit megfakulnak a hétköznapi rohanásban, legyen, amit elővenni és felidézni ezt a varázslatos utazást - az egyik ilyen kép azóta is a háttérképem...). 

Csodaszép ősz volt/van, ha nem a tavasz szülötte lennék, ez lenne a kedvenc évszakom. :) 

Útközben a táj mellett azért néha a szembejövő forgalmat is figyeltem és így fordulhatott elő, hogy az egyik kamion ablakában megpillantottam a "Cserebogár" feliratot. :D Ez számomra egy jel volt, valamit kezdenem kellene szegény blogommal, amit mostanában hiába is nyitok meg, mert nem tudok mit írni. Még magamnak is nehéz megfogalmazni a gondolataimat, hát még olyan emberkék előtt, akik számítanak, akik olvasnak és utána esetleg riadtan néznek egymásra, hogy ebbe a lányba vajon mi ütött... :) Pedig csak keresi a belső békét és a cél nélküli, személyektől független boldogságot és többet nem akar panaszkodni. Ezt nehéz másképp megfogalmazni... ennek mentén írni viszont még nehezebb. 

Az utat megszakítva az estét egy kisvárosban töltöttem, már a határ másik oldalán. Mivel korábban érkeztem a tervezettnél, felmerült a gondolat, hogy akár meglátogathatnám a helyi termálfürdőt egy kis regeneráció céljából... épp csak nem hoztam magammal semmilyen fürdőfelszerelést és a szállásomon sem sok jóval biztattak, hogy nyitva tart-e aznap a fürdő kisboltja - a környéki multi üzletek az ünnepre tekintettel mind zárva voltak. Azért csak elsétáltam oda és kellemes meglepetésemre nyitva volt az üzlet, egy nagyon segítőkész hölgy rekordidő alatt segített kiválasztani egy fürdőruhát, ami rámjött, hozzá egy papucsot és egy fürdő logós törülközőt és már meg is volt a menetfelszerelés. 

2 órát lubickoltam, szaunáztam, majd zárás előtt félórával kiúsztam a szabad ég alá a termálmedencében csillagokat bámulni, félig-meddig a medencéből felszálló párába burkolózva... egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mögöttem egy férfi lassú vontatott hangon mond fel üzeneteket a szerelmének a telefonban és hallgatja ezeket vissza. Az üzenetek pedig arról szóltak egytől egyig, hogy elsősorban a hölgynek kell jól lennie ahhoz, hogy utána a környezetén is segíthessen és a gyereke boldog lehessen, az ő feladata ebben is példát mutatnia a csemetének, illetve hogy ne félelemből döntsön, és mindig válassza a boldogságot, a szeretetet. :) 

Különös éjszaka volt...

Négy csillagos valójában 5 csillag :)

Valahol Franciaországban. :)

Az ételek és a borok is kitűnőek. :) ha tudnék kicsit is franciául, elkezdenék pályázatokat keresgélni, hogy egy kicsit telítődhessek ezzel... 

ezúttal...

... a személyim maradt otthon. Még szerencse, hogy útlevéllel engednek fel a repülőre és azt viszont megtaláltam. Ez az online összekötött rendszer, amibe a személyivel lehet belépni, egyszer még elnyeli a dokumentumomat... vagy engem... vagy mindkettőt egyszerre. Még szerencse, hogy csak 8 gépen kellett hűséges rezidensem megnézze a szokásos mászkálásaim útvonalát követve, hogy aztán a benti kardigánom zsebében leljen rá...

... vajon büntetendő, ha kilyukasztom és a nyakamba akasztom (mint hajdanán a lakáskulcsot, bár így is néhány tucat kulcsot szerintem sikerült elveszítenem a távoli múltban - és a helyzet azóta csak romlott)...