napi jó - 195. nap

Meglegyintett Amerika szele, egy fél délutánra elhittem, hogy idén még eljutok oda egy konferenciára... majd kiderült, hogy idén is csak virtuális lesz (bár számomra ez lesz a legeslegelső részvétel ezen a kongresszuson, eddig még virtuálisan sem jutottam el). Ez most azt jelenti, hogy haladok?

... azért jó volt pár órán keresztül abban a hitben lenni, hogy oly sok év után megint látni fogom a lehetőségek országát, ahol hadaró amerikai minden irányban nagyra nőtt emberek, olcsó junk-food és még olcsóbb kreatív kütyük vesznek majd körül. :)

 

napi jó - 185. nap

 Ma és tegnap minden összefogott, hogy rekordidő alatt elintézzek hónapok óta (de tényleg minimum 3-4 hónapja) halogatott dolgokat: a tegnap a Diginél a router beállítási kérelmem leadását követően épp csak beültem az autóba, és már hívtak is, hogy akkor jönnének is, mikor érek haza... És sikerült is beállítani a kütyüt, így mostantól várhatóan a kamrából is tudok Skypeon beszélni bárkivel (nem mintha túl sok időt töltenék ott, rendszerint gyorsan megtalálom, hogy mit akarok kienni a hűtőből és a mosógépet sem szeretgetem hosszasan). 

Ma első hívásra már jönni is akartak összeszedni a szőnyegeket a lakásból vinni a tisztítóba (nem az enyémek, de tisztán akarom visszavinni a másik lakásba), nekem kellett kicsit későbbi időpontra kérni őket, hogy legalább egy gyors porszívózás beleférjen előtte, és az összehajtogatásra váró frissen megszáradt ruhakupacokat is eltüntessem a nagyszobából... Holnap már hozzák is vissza (addig a kupacok maradnak elrejtve - ma ugyanis inkább dolgoztam egy határidős feladaton, minthogy kupactalanítsak). 

Januárban pedig az előző szabadságom alatt (amit szintén végigdolgoztam) már próbálkoztam nyomtató szervizt találni, most végre másodikra sikerült és bár kicsit eltévedtem odafele, de nagyon készségesen navigáltak, így zárás előtt negyedórával le is tudtam adni a nyomtatót, remélem még sokáig fogom tudni használni bent a munkahelyemen, mert ugyan nincs semmi baja, csak sikerült tavaly ráolvasztanom belülről egy levél sok smiley-t tartalmazó matricagyűjteményt (az előző nyomtatónak is ugyanez lett a halála, kétszer is majdnem ártatlan vagyok benne, de mégsem)... 

A mostani működő nyomtatómnak már zárt a papíradagolója, pont az ilyen balesetek elkerülése céljából... :)

Olyan jó érzés, amikor ilyen gördülékenyen mennek a dolgok. :)

álom :)

Életemben először ma hajnalban azt álmodtam, hogy futok, méghozzá futóversenyen (volt egy idő, amikor amúgy rengeteget futottam álmomban, vagy valakik elöl, vagy valami közlekedési eszközt - autó, hajó, vonat - próbáltam utolérni, amit épp lekéstem...). Most először álmomban önként álltam a rajthoz és kicsit izgultam, hogy vajon végig tudom-e futni a 4.5 km-es távot, de azért nem voltam nagyon feszült és csak azon csodálkoztam, hogy 1 km megtétele után máris frissítőpont következett, ahol egész rendes ennivalót adtak, az emberek kék kockás terítővel fedett asztaloknál ültek és beszélgettek evés közben. Aztán egyszerre álltunk fel és folytattuk a futást... :) A végére nem emlékszem, a következő álomfoszlányom már egy szakmai kongresszus volt, ahol a Nagyfőnök is felszólalt és tisztújításokról esett szó... és még mondja valaki, hogy az álmainkban nem a nap közben minket érő impulzusokat processzáljuk... :)

Az álmomban megjelenő futóversenyen felbuzdulva és égi jelként tekintve beneveztem egy nyár végi futóversenyre, ami csodálatos helyeken halad keresztül, mindösszesen csak 7 (!) kilométer (azaz van ilyen táv is, mert van azért 30-40 körüli is :) ) és már 2 hónapja napi szinten frissítem a honlapjukat várva, hogy mikor írják ki, hogy pontosan mikor is lesz - csak hogy tudjam, hogy esetleg mikor tegyem szabaddá a naptáramat. :)

Lehet, hogy a verseny napján kicsit fogom bánni ezt a cselekedetet, mert jelenleg még mindig a séta-futás váltogatást űzöm, de egyelőre még nagyon örülök, hogy ezt most kicsit jobban fog motiválni abban, hogy egy héten három nap 30-40 percet fordítsak a túlélésem javítására, vagyis magamra.

Álom...

... Éjjel azt álmodtam, hogy milonka férjhez ment B-hez csak úgy pikk-pakk, civil ruhában (ha jól emlékszem farmerdzsekiben) , különösebb előkészületek nélkül, igen meghitt hangulatot árasztó szűk családi és baráti környezetben.

Úgy tűnik, hogy az a 3-4 blog, amit rendszeresen olvasok, beásta magát a tudatalattimba.
Remélem én is a jövőt álmodom meg, mint a Heroes sorozatban néhány hős - gipszes estéimet most ez tölti meg izgalommal... :)