Szombaton a nagy munka végén egy másik telephelyen felejtettem a rezidensként sok sok évvel ezelőtt összekuporgatott pénzemből vásárolt balatonzöld fonendoszkópomat (angolszász irodalomban sztetoszkópomat). Vasárnap este vettem észre, hogy sehol sem találom, és rájöttem, hogy valószínűleg az öltözőben maradhatott, szokás szerint figyelmetlenül letettem valahova és utána már nem is kerestem... Kicsit izgultam, amikor ma reggel felhívtam a recepciót, hogy tiszta véletlenül találtak-e egy gazdátlan fonendoszkópot és nagy megkönnyebbülés volt, amikor kiderült, hogy megvan. :) Hiába na, sokat zakatoltunk együtt és még nem állok rá készen lelkileg, hogy megváljak tőle... Próbáltam reggel pozitívan állni hozzá és bízni benne, hogy még összehoz a sors, de én voltam a legjobban meglepődve, amikor tényleg így is lett. :)
Amikor délután munka után érte mentem, a portán megállított egy biztonsági ember, aki persze megkérdezte, hogy mi járatban vagyok és mondtam, hogy a fonendoszkópomért jöttem - mire ő jóindulatúan csak annyit mondott, menjen csak és találja meg az endoszkópját... ami ugyebár egy kicsit más dolog. Maradok a fülbe akasztható balatonzöldemnél. :)
2 megjegyzés:
Milyen jó, h meglett! :)
A hét eddigi fénypontja volt, hogy előkerült. :)
Megjegyzés küldése