napi jó - 176. nap

Egy kicsit eltűntem, elült az irkálási kedv (egyszerűen csak energiatakarékos üzemmódban létezem), de most rájöttem, hogy továbbra is a jóra kell koncentrálni és venni a fáradtságot, hogy ezeket a nem is olyan kevés pozitív élményeket az ember (lánya) meg is örökítse. Máskülönben bekúszik és tartósan ott felejti magát az életünkben a félelem, a szomorúság, a tehetetlenség érzése, a szorongás. 

Gyönyörű tavaszunk van megint (mint ahogy a tavaly is volt, bármennyire is akkor szakadt ránk a járvány első alkalommal), rengeteg színes, illatos virággal, madárcsicsergéssel, napsütéssel. 

Próbálom a futást továbbra is rendszeresen űzni, bár a nagy cél elérése most kicsit távolabbra került, mert a havi tervezett kilométer számot nem mindig érem el, de nincs kőbe vésve a cél, és nem ragaszkodom hozzá foggal-körömmel. :) 

Belevágtam egy mindfulness online tanfolyamba is, hogy egy kicsit a figyelmemet próbáljam meg a jelenben is tartani, nem csak a múlt és jövő között cikázni. :) Egyébként pont amikor átutaltam a pénzt, akkor beszélt egy pszichiáter szintén egy online webinarium keretén belül, hogy a világjárvány kellős közepén az egyik leghasznosabb dolog, amit tehetünk, ha megtanulunk kicsit relaxálni, a jelenben maradni és erre kitűnő technika lehet a mindfulness.:) Nagyon jó szakmai webinariumok vannak egyébként a neten laikusoknak, valódi szakemberektől, ahol egyre rendszeresebb vendég 1-1 pszichológus vagy pszichiáter is a virológusok, intenzív terápiás szakemberek, infektológusok, belgyógyászok, immunológusok mellett.

Az egyik legnagyobb megvalósításom egyébként a mindfulnessel kapcsolatban az, hogy reggelente szuszakolom bele a napirendembe a majdnem fél óra meditációt, így már mielőtt beérnék a munkahelyemre, tettem magamért valamint 28 percen keresztül. Persze kb percenként 3-4x azon kapom magam, hogy a gondolataim a munkahelyemre, betegeimhez kalandoznak, de marad legalább percenként 10-20 másodperc a saját magamra fókuszálásra is. 

Az öngondoskodás második szintjére léptem.

Ugyan ott még nem tartok, hogy a napi munkát rendszerint ne étlen-szomjan 8 órán keresztül végezzem, szóval még van hova fejlődni, de nem vagyok telhetetlen. ;)

napi jó - 175. nap

Ma olyan dolog történt velem, ami még soha életemben - megkérték a kezem!

Ugyan szerintem még életemben nem láttam és nem is tudom az illető nevét, életkorát, illetve, hogy a maszk alatt milyen a mosolya és visel-e bajuszt, vagy szakállt, de reggel a munkahelyemre behajtani készülve, maszk felbűvölés közben az arcomra, a testhőmérséklet méréskor bizony elhangzott a kérés. :) Nem is emlékszem, hogy mit válaszoltam, annyira meglepődtem. :)

A hőmérséklet mérés után odakapott a zsebéhez, hogy hát azért ugye cserélünk telefonszámot is az eljegyzés után, de mondtam, hogy majd hazafele. :) Hazafele viszont már más testhőellenőrök álltak ott- nem volt elég kitartó az ismeretlen herceg. :D Vagy csak a bioritmusunk nem egyezik. :)) 

Mindenesetre vidáman indult a napom. :) 

Amúgy még van 1 portás (életkorát kb 65 évre tippelem), aki szeretettel üdvözöl reggelente és már előre kifejti, hogy hiányozni fogok, mert 2 hétig más beosztás szerint jár dolgozni - egészen felemelő érzés így kezdeni a napot. :)

napi jó - 174. nap

 ... annyira magával ragadott az előadói technika mesterkurzus anyaga, amit a múlt héten néztem meg, hogy egy félórás online előadásanyagot 2 napig bütyköltem. Azt hiszem még nem volt soha ilyen szép diasorom... 

... mondjuk a kérelmekkel nem is haladtam egy molekulányit sem... 

... az egyensúlyt még meg kell találnom a befektetett idő és energia és az előadás fontossága között...

napi jó - 173. nap

Úgy tűnik, ez az év hivatott arra, hogy számos félelmemmel kénytelen - kelletlen szembenézzek - és leküzdjem.

Egyszerűen most nincs kibúvó. 

napi jó - 172. nap

Ismét elröppent egy hétvége, és csak annyit tudok, hogy nagyon jól telt, de olyan nagy konkrétumokat nemigen tudok felmutatni. De legalább kialudtam magam, 2x9 óra összejött. :) 

Azért néhány dolog mégis emlékezetes marad:

• tegnap 3 órán keresztül gyűjtöttem össze az elintézésre váró feladatokat (sikerült 3 oldalt megtölteni ezzel, munka, lakás, család, és autó témakörben),  
• majdnem végighallgattam/néztem egy több órás "Hogyan adjunk elő" mesterkurzust, kaptam néhány jó tippet, sajnos a vége megint csak az lett, hogy a legfontosabb gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni és ez amikor előző este készül el a végső verzió, elég nehezen kivitelezhető... 
• majdnem végighallgattam egy másik kurzussorozatot is, ami női önbizalom erősítés témában készült - volt egy-két mondat, ami elgondolkoztatott. 
• belehallgattam egy hangoskönyvbe is, amiben az A típusú sikerorientált férfiban ismertem magamra - ezzel még lesz dolgom így XX kromoszómájúként... :) ha már így alakult néhány évtizede...
  
• ma futottam 10 km-t a közelben található parkban, amivel letudtam a márciusi 10 km-es célkitűzésemet, valamint a Hello Tavasz virtuális futást is teljesítettem. Annyira szép az érem és a fejpánt, hogy elcsábultam, pedig korábban az volt a terv, hogy nem gyűjtögetek érmeket csak élőben zajló versenyekről - de mivel egyelőre még velünk marad ez a miniatűr lény, egyhamar nem fogok a Duna parton endorfintól átitatott tömegben futni. :) 
• futás közben végig sütött a nap és a végén még ibolyákat is fotóztam, igaz ez utóbbit a mögöttünk található kis kertben. :)

 

napi jó - 171. nap

Ma bár végül nem mentem futni napsütésben, helyette viszont délután 6-kor megkönnyebbülve elküldtem a 10 éve időnként írogatott cikkem legfrissebb változatát egyik főnökömnek, reménykedve abban, hogy most pár napig olvasgatni fogja, majd utána jön a módosítási tervekkel. Utána hazaindultam a munkahelyemről.

Kb. 20 perc múlva már jött is a válasz, hogy a végét át kell írjam.

napi jó - 170. nap

írtam egy panaszkodós hangvételű bejegyzést az emberek türelmetlenségéről és figyelmetlenségéről - de nem osztom meg veletek. :) 

Ez a napi jó. ;) Nektek. 

Nekem pedig az lesz a legjobb, ha legközelebb meg sem írom a bejegyzést. :)

napi jó - 169. nap

 

És megvolt a februári 10 km-es futás is. :) ez egy nagyon elfoglalt hónap lett, örülök, hogy legalább 55 km összejött a tervezett 80 helyett. 

Remélem szép napsütéses tavasz lesz, mert szívesebben futkosnék inkább többet a melegben, hogy behozzam a lemaradást. 

napi jó - 168. nap

Pénzt már nem költök cserepes virágra (vágottat néha szoktam vásárolni a piacon az idős nénikéktől szombatonként), de ma sikerült enélkül is szert tenni egy újabb áldozatra. 

Nagyon jó hátteret szolgáltat egy másik aprócska kedves gesztusnak is. :)

Szép-szép, csak kérdés, hogy kibírja-e a hétvégéig, amikor a cukorsüveg fenyőmmel együtt talán kiköltöztethetem vidékre. :)

Kertész génjeim, ébredjetek! 

ZzZZZzZ

napi jó - 167. nap

 Ma már legalább egy órát foglalkoztam kutatással kapcsolatos tevékenységgel a munkahelyemen... a végén még valahogy be tudom csempészni a hétköznapjaimba is, nem csak a hétvégi pihenés helyett... :)

 

napi jó - 166. nap

Ma úgy indítottam a napot, hogy arra gondoltam, hogy ma hagyom, hogy az Univerzum elkápráztasson és csodás napom legyen (ha már egyszer hétfő van, ami nem tartozik a 6 legkedvencebb napom közé...)...

3 gondolattal később sikerült a kocsiajtót az ujjamra csapni, láttam néhány káprázatos szikrát a szemem előtt, de azóta is mozog, nem zsibbad és meg sem duzzadt az ujjacskám, hát lehet, hogy a káprázattal megúsztam.

A szakrendelés után gyorsan megettem az ebédet, mert már éreztem, hogy nem maradt túl sok energiám, majd rögtön utána 4-kor nekivágtam egy könnyű 30 perces futásra. Az első kör végén beszorult a levegő és egy nagyobbacska követ éreztem az egész pocakomban, úgyhogy kénytelen voltam gyaloglásra váltani úgy is, hogy a pulzusom amúgy nem feltétlenül indokolta volna... összesen 4 km lett végül, több sétával, némi elfogyó levegővel és időnként szúró hasi fájdalommal, de legalább volt ürügyem, hogy a befagyott tó tetején a jégdarabokat és a naplementét fotózgassam ... 3 év alatt most következett be először, hogy túl gyorsan futottam az elején, és nem maradt rendesen energiám a közepére és végére... inkább visszatérek a rendes nyugdíjas tempómra, hogy ezt elkerüljem. :) 

Ja hogy ez napi jó bejegyzés...?? A napi jó pedig az volt, hogy még mindig nem estek le a füleim, pedig elfelejtettem sapkát és kesztyűt vinni, és bár ragyogó napsütés volt még a futás elején, igencsak belecsipkedett a szél és a fagy a kedvenc testrészeimbe... :) nagyon hiányoznának...🙉

 

napi jó - 165. nap

Ma beoltották a betegek nagy részét, mire átvettem az oltóponton a munkát, így kicsit hamarabb szabadultam a vártnál. :) Közben jelentkezett a kedvenc asszisztensnőm, hogy sütött sajtos-sonkás tekercset, amiből nekem is tett félre, így hazafele összefutottunk egy M0l kúton és átadta a finomságot, cserébe én meghívtam egy kávéra, ami Valentin napi akcióban fele áron volt (azaz 1-et fizet, kettőt kap akcióban..). 

Egész hétvégém a hatékonyság jegyében telt, ma végre elküldtem egy cikk részletet is, ami miatt állt az egész projekt, és egy kisebb kő gördült le a lelkemről. 

Én így töltöttem a mai ominózus napot. :)

A futás ezen a héten nagyjából kimaradt (egy laza majdnem negyvenperc fért csak bele végül), részben a hideg, de főleg a sürgetőbb munkák/előadások miatt, remélem jövő héten be tudom pótolni az elmaradást, némi felmelegedést ígérnek... :) 

 

napi jó - 164. nap

Olyan környéken lakom, ahol ha 1 óráig a nem bezárt garázs ajtóban lengedezik a kulcs-csomóm, akkor visszavár ugyanabban a pozícióban... :) Annyira nyomasztott a mai előadás tudata, hogy egyszerűen elfelejtettem bezárni az ajtót miután kiálltam a garázsból, csak simán elhajtottam... 😅

napi jó - 163. nap

 Bár az első kör mosás után a mosógép fogta magát és nem nyílt ki, hiába is feszegettem, egy újabb rövid kör elindítása után mégiscsak visszaadta a kötött téli ruhámat, amivel a szombati előadáson szeretnék megjelenni... :) az élet apró örömei. :)

napi jó - 162. nap

 Életem első futóérme megérkezett. :)))

Ha 25 éve mondja valaki, vagy ha csak 3 éve, hogy nekem lesz ilyenem, akkor biztos nem hittem volna el. Az csak külön ráadás, hogy nem is utolsóként végeztem sem a korosztályomban, sem a teljes mezőnyben.

Kezdek hinni a változásban, a változásra való képesség(em)ben. :)

napi jó - 161. nap

Szombaton a nagy munka végén egy másik telephelyen felejtettem a rezidensként sok sok évvel ezelőtt összekuporgatott pénzemből vásárolt balatonzöld fonendoszkópomat (angolszász irodalomban sztetoszkópomat). Vasárnap este vettem észre, hogy sehol sem találom, és rájöttem, hogy valószínűleg az öltözőben maradhatott, szokás szerint figyelmetlenül letettem valahova és utána már nem is kerestem... Kicsit izgultam, amikor ma reggel felhívtam a recepciót, hogy tiszta véletlenül találtak-e egy gazdátlan fonendoszkópot és nagy megkönnyebbülés volt, amikor kiderült, hogy megvan. :) Hiába na, sokat zakatoltunk együtt és még nem állok rá készen lelkileg, hogy megváljak tőle... Próbáltam reggel pozitívan állni hozzá és bízni benne, hogy még összehoz a sors, de én voltam a legjobban meglepődve, amikor tényleg így is lett. :) 

Amikor délután munka után érte mentem, a portán megállított egy biztonsági ember, aki persze megkérdezte, hogy mi járatban vagyok és mondtam, hogy a fonendoszkópomért jöttem - mire ő jóindulatúan csak annyit mondott, menjen csak és találja meg az endoszkópját... ami ugyebár egy kicsit más dolog. Maradok a fülbe akasztható balatonzöldemnél. :)

a k4meráról...

 ... pedig többet szót sem ejtek, mert azóta hirtelen felszaporodtak az ilyen események... 

.. a Zuniverzum pedig közben csendben mosolyog... vagy inkább hangosan nevet?

napi jó - 160. nap

Tegnap beoltottam több, mint 70 embert, az átlagéletkoruk kb. 83 év lehetett, de volt 93 éves és egy napos is. :) Sajnos nem néztem, ki lett a rekordtartó, könnyen lehet, hogy volt nála is idősebb. A többségük mosolygós és aktív volt, többen egyedül éltek és látták el magukat, vagy a család segítségével. Csak egy személy mondta, hogy már minek tovább élnie, és egy volt, aki mindenen nevetett. Gyanúsan mindenen. Őt az unoka is elkísérte.

Volt közöttük néhány 80+-os nyugalmazott kolléga is, néhányan a feleségükkel/férjükkel érkeztek...  

Egy pár órára bepillantást nyertem a jövőbe. Nem is olyan rémes... :)

napi jó - 159. nap

Ma oktatóvideót készítettünk két betegemmel és egy kollégával. Pár csilliószor elpróbáltuk a vizsgálatokat, remélem jól sikerül és használható videót tudunk belőle létrehozni. Nem irigylem azokat az embereket, akik kamerák előtt élik az életüket - az én nyugalmamat kellően megzavarta és még a legalapvetőbb dolgokat is hirtelen elfelejtettem... :) 

Jövő héten lesz egy előadás, amit élőben közvetítenek, klasszikus kamerával véve - a mai élmény nem növelte kifejezetten a nyugalmamat ilyen téren...

napi jó - 158. nap

 .. legyen az, hogy utolsó pillanatban lemondva a napsütésben futásról, erős elszántsággal nekifogtam cikket írni (határidős, naná), és valamennyire oda is tudtam figyelni kb 1,5 órán keresztül. 

... most pedig cikkeket fogok olvasni egy másik témában a jövő heti előadásomhoz és ezennel ki is kapcsolom a gépemet, hogy ne jelentsen erős kísértést a virtuális lét. Éljenek a kinyomtatott cikkek. :)

... csakazértis képes vagyok erőt venni magamon (utolsó utáni pillanatban...).

napi jó - 157. nap

Kb. 3-4 év után úgy tűnik, hogy ismét lesz virága az egyik "zöldségnek", amit utoljára akkor láttam virágozni, amikor ajándékba kaptam. Szemlátomást jól érzi magát a hálószobámban... az irodámban még csak új hajtást sem volt hajlandó teremteni, itt pedig számos zsenge zöld hajtás mellett most két pirosat is látok...

Mondjuk tény, hogy én is jobban érzem magam ebben a szobában, mint abban...

napi jó -156. nap

ma azzal a szándékkal indultam neki a napnak, hogy nem fogom magamat áldozatnak érezni és nem panaszkodom. 

természetesen nem sikerült, elillant az elhatározás, amikor megint olyan feladatot kaptam a végtelenített listám tetejére, amit akár más is megcsinálhatna, csak nem érzi magáénak, hiába szerepel ő is az emailben ... :)

de nem adom fel. holnap is így indulok neki a napnak és minden egyes nap februárban. :)

és talán egyszer majd össze tudom ezt kapcsolni a nemet mondással is... ;)

napi jó - 155. nap

 Nem olyan könnyű megtalálni a szabadság hete utáni első hétfőben a jót, pörgetem a nap eseményeit a fejemben: a reggel 7:30-kor beérkező első hívás egy betegtől; a gyorsteszt, ami minden hétfőn könnybe lábasztja a szememet; a szakrendelés, ahol ketyeg az óra, de azért mindenki örül, hogy látja a másikat és a végén mindenki mindenkinek jó egészséget kíván és hogy vigyázzon magára (mindig meglep, amikor a betegek is megkérdezik, hogy én hogy vagyok... :) ); a végtelen üzenethalmaz, ami  a múlt hét alatt gyűlt úgy, hogy még az előző kupacnak sem értem a végére; a csalódottság, amit akkor éreztem, amikor rájöttem, hogy a barackos túrós rétes helyett egy fél rúd szalámit hoztam magammal nassolnivalónak, mert kb ugyanolyan papírba volt csomagolva és reggel álmosan nem észleltem a különbséget; a szomorú hír otthonról, hogy ismét valaki a szüleim ismeretségi köreiből többé már nem fog velük kirándulni.

Legyen a napi jó az üzenetes füzetem, amit az utóbbi 1 hétben neveztek ki, ameddig én nem dolgoztam és aminek a borítóján egy pár hónapos csecsemő vigyorog tele szájjal. Hátha egyszer élőben is megadatik. A füzetben szereplő emberek is előbb-utóbb megjelennek élőben...

napi jó - 154. nap

...  annyira jó, hogy létezik az időjárás előrejelzés és végül is ennek hatására már a tegnap elmentem futni egy hosszabbat, mert ma egész nap szállingózott a hó és eléggé lehűlt az idő, így nem nagyon lett volna kedvem kidugni az orromat a jó meleg lakásból... :) 

... bár véget ért a szabadság, és a 20 elemes listából csak kb 1 dolgot pipáltam ki (ugyanis a 7-8 darab megbeszélés egyike sem szerepelt rajta, amin részt vettem) de most valahogy indokolatlanul is optimistának érzem magam és bízom benne, hogy lesz erőm, türelmem és energiám megoldani ezeket a feladatokat is határidőn belül. :)

 

napi jó - 153. nap

Ma gyönyörű napsütésre ébredtem és legnagyobb örömömre ki is jutottam a természetbe, egy kis terepfutásnak álcázott természetjárásra. 

Még ízlelgetem a terepfutást, a már megszokott és kedvelt aszfalt és rekortán pálya és kiszámítható elfáradás után ez most elég új, a váratlanul érkező emelkedők és hirtelen véget érő lejtők folyamatosan némi feszültségben tartanak, ki fogom-e bírni, túl fogom-e élni... Persze bármikor megállhatok vagy belesétálhatok, nem hajt senki, de tény, hogy jobban elfáradok. 

A látvány, a madárcsicsergés és az összehasonlíthatatlanul frissebb levegő azért kárpótol a futás közbeni-utáni vörös fejért. :)

 

napi jó - 152. nap

Gyűlnek a kilométerek a hideg téli napok ellenére, elképzelhető, hogy meglesz a 80 km a hónap végéig. ;) Felfoghatatlanul közeledik január vége, pedig most volt csak Szilveszter...

A 2. oltás után sem volt különösebb probléma, bár kb a 36. óránál jött egy kis hidegrázás, ami viszont paplannal, két bögre forró mézes teával és egy lebilincselő 2 órás filmmel könnyen átvészelhető volt gyógyszermentesen. Akit csak tudok, mindenkit felkészítek, hogy a 2. oltás után 2 napig nagyobb kiruccanást, fizikai megterhelést, heti bevásárlást ne tervezzen, azokon a napokon inkább kicsit kímélje magát. Továbbra is azt gondolom, hogy ez minimális ár azért, hogy ne kapjuk el ezt a nyavalyát, és ha nagyon pechesek vagyunk, és mégis, akkor is elkerüljük az intenzív osztályt. Annyira hiszek az oltásokban, hogy még oltópontra is jelentkeztem, hogy próbáljam segíteni az ellátást, ha végre nagyobb mennyiségben is érkezik oltóanyag. Másképp sokáig itt marad még velünk ez a kis izgága.

Ma másodkézből megtudtam, hogy megdicsért a volt főnököm a betegeim ellátásával kapcsolatban. Kitűnően leplezi előttem, hogy mit gondol rólam. Még szerencse, hogy mások előtt azért néha hangot ad neki, így néha én is értesülhetek róla... :)

napi jó - 151. nap

Ma megkaptam az oltás második részét is, egyelőre minden rendben, utána még tornásztam is fél órát, igaz, hogy nem vállövre fókuszálva (onnan már minden izomcsoportom évtizedekkel ezelőtt nyaralni ment), és nem az oltás miatt dolgoztam még kicsit este lassított felvételként, hanem simán csak az álmosság miatt. :) Miközben beadta a kolléga az oltást, beszélgettünk, most találkoztunk élőben személyesen, bár telefonon már néhányszor konzultáltunk és emlékeztünk egymás nevére. Annyira elvonódott a figyelmem, és olyan profin adta, hogy észre sem vettem a szúrást. :) Én nem bánnám, ha ez az állapot így is maradna, de az is világos, hogy a második után megfázásszerű tünetek, hidegrázás, hőemelkedés, ízületi fájdalom is belefér a következő 24-48 órában, ahogy a vizsgálatok során is látható volt - és a szakmai portálokon is olvasható. A Paracetamol és Algopyrin be van készítve.

Éppen ezért holnapra csak lazítást tervezek, spontán ébredést, esetleg egy rövid kis Teams-es megbeszélést, de ezt leszámítva egy valódi szabadnapot. :) 

Ha már történetesen épp szabadságon vagyok... ;)

napi jó - 150. nap

 Ma volt 9,3 km terepfutás, gyönyörű tájakon, madárcsicsergéssel és időnként felbukkanó napsugarakkal, az ébredező természetben. Persze azért volt benne séta is, az emelkedőket a túrázás közben sem annyira szeretem, nemhogy futás közben... :) 

Bár csak 7 km-re tippeltem, hogy le kell futni ezen a körön, de menetközben kiderült, hogy én valahogy rosszul emlékeztem, és bizony ez annál több lesz - de kibírtam, túléltem és még tudok járni. ;)

A másik napi jó az első virtuális könyvklub ülés volt, amit J. szervezett szűkebb baráti körében, amin számomra ő volt az egyedüli ismerős (bár egymás arcát most láttuk először :) ), és emiatt előtte még "kötelezően" olvasnom is kellett szépirodalmat, hogy a tárgyalt könyvhöz én is hozzá tudjak szólni. Az utóbbi hetek rohanása és egyre szaporodó feladathegyei, mások helyettesítgetései, utolsó pillanatban kapott határidős feladatok után felüdítő volt kicsit kikapcsolni és elmélyedni a történetben. 5 oldallal a könyv vége előtt elkezdődött az ülés, de nem lőtték le a poént, mert már sejthető volt az írónő önéletrajzából... Nekem nagyon tetszett a könyv, az önéletrajzi ihletésű könyvek mindig izgalmasak, amikor nem a fikció, hanem a valóság formálja a történetet és ennél a könyvnél a lélekábrázolás is magával ragadott. Jó lenne így merni tudni leírni a bennem munkálkodó érzelmeket... 

Persze az ülés után elolvastam a maradék öt oldalt is. Kíváncsian várom a következő könyvklubot.

egyelőre...

 ... nem érzem, hogy ez az év a kreatív énemet hozza előtérbe... Leginkább sokat aludnék és nem csinálnék semmit. De tényleg semmit. 

napi jó - 149. nap

Elkezdődött az év és már 10 nap el is telt belőle. :) Ez az év sem ígérkezik lassabb tempójúnak, mint a tavalyi. Bár hétvégére terveztem a nagy 2020-as évértékelő megírását, de végül újratervezés lett. Nem amiatt, mert nincs is kedvem rágondolni, nekem meglepő módon a számos viharos fordulat mellett összességében több felismerést és önmagam felett aratott győzelmet hozott ez az év. 

Na de erről majd máskor (remélem nem lógom el végül, a halogatásomat ismerve ;) ).

A mai napi számos jó dolog egyike a Praktiker parkolójában kapható túrós barackos házirétes, egyszerűen valami fenomenális. A másik napi jó, és ne nevessetek, elég ha csak mosolyogtok, hogy a WC-be vásároltam olyan WC-papír tartót, aminek könyv/folyóirat tartó része is van. Végre megoldódik ez a problémám, családi örökségem része, hogy ott nyugalomban lehet olvasgatni, az egy szent hely, ott senki sem zavarhatja a másikat az elmélyülésben. :) Mivel a lakásomnak ez a része különálló a fürdőtől és tényleg pirinyó helység, már mindenféle ajtóra szerelhető megoldásban gondolkoztam, mikor szembejött velem ez a lehetőség. ;)

Délután pedig lehavazott. :) Bár amióta autóm van, ennek annyira nem szoktam örülni, de végül is így január majdnem közepén egy jólnevelt mérsékelt égövi településen ennek itt is lenne az ideje- igyekszem hát én is örülni neki. :)

napi jó - 148. nap

Kutya bajom sem volt az oltás után, se fejfájás, se hőemelkedés, se bőrpír. Tegnap és ma este is végigettem az egész estét, nagyjából mindent végigkóstoltam a hűtőmből, de ez mondjuk teljesen független az oltástól, mivel amúgy is ez az egyik kedvenc esti programom - ha már rendszerint csúszik az ebéd délután 4-5-6-ra, akkor viszont annyira belejövök az eszegetésbe, hogy éjfélig meg sem állok. Ma a Tuc keksz esett áldozatul és egy fél(kilós) pomelo... :)

Második adag függöny is felrakásra kész - miközben a 4. részt is megnéztem ma az Úttörő sebészekből, szorgalmasan rakosgattam fel a műanyag fityfirittyeket a tegnapi kör után még mindig enyhén zsibbadó ujjbegyekkel. Ma épp egy indiai szívsebész életét mutatták be, aki munkája egy jelentős részét ingyen végzi, felkarolva a szegényeket (akikből akad egy pár arrafele) és aki Teréz anya szívproblémáit is gondozta. Remélem lesz még sok-sok évad (bár jelenleg már csak egy adag függöny vár felrakásra kompatibilis állapotba hozásra), nagyon motiváló ez a sorozat. :)

napi jó - 147. nap

Bár most épp elgondolkoztam, hogy esetleg újra kellene kezdeni a számozást 1-től, mert ez már új év, új lehetőségek (de még mindig a régi önmagam, apró kis felismerésekkel)... de akkor duplikátumok keletkeznek??

Szóval a napi jó, hogy ma megkaptam a k0r0navírus elleni védőoltást, természetesen semmi bajom, várom a következőt 3 hét múlva és akkor nyugodtabb szívvel megyek majd be az olyan betegekhez is, akik pl 5 napja érkeztek haza Németországból és eszükbe sem jutott, hogy önként elvonuljanak 10 nap karanténba, ahogy elvileg tenniük kellene, mielőtt kiteszik a lábukat a nagyvilágba és beteszik ugyanezen lábukat egy nem akut betegellátó intézetbe nem akut problémákkal. 

A második napi jó, hogy elkészültek a saját méregetésem alapján tippelt és saját ízlésem szerint választott függönyeim és jól mutatnak, továbbra is tetszenek és nem lettek sem túl rövidek, sem túl hosszúak. :) A nem annyira jó hír, hogy felaggatni a karnisra kb függönyönként félóra, mert ezeket az apró pici műanyag fityfirittyeket egyesével kell bekapcsolni és ha mind megvan, akkor felvezetni a karnis sínjére. A következő karnisom egészen biztosan egy klasszikus cső lesz, amire a függönyBe varrt karikákat kell kb 10 másodperc alatt rávarázsolni. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, amikor mosás előtt egyesével le kell szedegessem ezeket, hogy ne tegye majd tönkre a mosógépet a lekapcsolódó fityfiritty társaság.... 

A harmadik napi jó, hogy függönyfelrakás közben a Netflixen egy sebészekről szóló sorozatot néztem (Úttörő sebészek) és a maximalista transzplantációs sebésznő története közben rájöttem, hogy bár egész életemre az volt a jellemző, hogy belefogtam dolgokba, amiket gyorsan meguntam és ezért abba is hagytam, a munkahelyemen még soha nem éreztem unalmat és ha egyszer elhagyom a pályát/szakágat, annak biztos nem az unalom lesz az oka... :)

az új esztendő...

 ... egyelőre jól alakult, mert egyből 3 munkaszüneti nappal indult, ami során nem ügyeltem, csak telefonvégen kellett lógjak. Azért máris alakul a rejtély, ugyanis amikor össze akartam szedni a 2020-as Esztendő élményeit a kapcsos naptáramból, ahova minden fontosabb eseményt rögzítek, rájöttem, hogy sehol sem találom a 2020. márciust, áprilist és a fél májust megörökítő lapokat... valakinek valami ötlete?? 

A gúgel kalendáriumból persze valamennyire utánkövethető, hogy mi minden történt akkoriban velem, de ez azért mégiscsak furcsa, mert 2016-2019 között az összes lapom megvan lefűzve, szépen archiválva... 

Még egy utolsó fricskát nyomott az orromra a 2020-as esztendő. :)

Amúgy készülök beszámolóval, a statisztikai adatok már összeszedve, már csak egy kis időt kell szánjak a mondatok megfogalmazására. ;)

Azért ne várjátok lélegzet visszafojtva, lélegezzetek csak nyugodtan. :)

napi jó - 146. nap

Az Univerzum egyre jobban rámhangolódik - ma például majdnem elkéstem a munkából, mert visszaaludtam a 6:10-es ébresztés után, így 6:28-kor küldött egy pici kis földrengést, ami gyengéden kiverte az álmot a szememből... 😅

napi jó- 145. nap

3 hónap után kiderült, hogy jól működik a sütő is, amit az előző lakótól örököltem.  :)

napi jó - 144. nap

Ma le tudtam ülni egy kicsit és koncentráltan dolgozni. Annyira belejöttem a szabadságba, hogy felmerült bennem, hogy erre képtelen leszek a jövőben - de azért van még remény. :) 

Még egy napig tart a békesség, de hátha egy kis nyugalmat át tudok menekíteni a hétköznapokba is valahogy. Valami varázsszót kell ehhez kitaláljak és valahova szemmel látható helyre felírjam. :)

Abrakadabra!💥

félreolvasások n + 1

hanganyag helyett hatóanyag... :)

kicsit sem vagyok beszűkült tudatállapotban...

napi jó - 143. nap

A mai nap egy nem annyira Karácsony-specifikus cselekvéssel, azaz hűtődíszítéssel kezdődött (a feldíszített karácsonyfát ugyebár már korábban elhozta az Angyalka)... :) 

Rájöttem, hogy az új lakásban még nem jutott időm a most már elég jelentős, 100 feletti hűtőmágnesemet kitenni jól megérdemelt helyükre, egy kartondobozba zárva várják hónapok óta, hogy ismét gyönyörködni lehessen bennük. 

Ez egy kis időutazás is volt számomra, hiszen minden mágneshez valamilyen emlék fűz, a múzeumokból származó, művészi alkotásokat ábrázolókon kívül (pl. Mona Lisa, A milói Vénusz szobra, Monet és Dali néhány festményének pici mása), amiket saját magamnak vásároltam, a többit leginkább ajándékba kaptam a szüleimtől, ahol ők jártak, vagy P.-től, ahol közösen jártunk. Bár idén nem nagyon gyarapodott a gyűjteményem, de számos csodaszép helyet és emléket felelevenített ez az művelet. :)

Két másik nem annyira megszokott dolog is történt, az egyik az volt, amikor saját kezemmel varrva cseréltem ki néhány ajándékba kapott maszkon a kissé rövidre szabott pántot hosszabbra (hogy használhassam is, mert az eredeti állapotában félő volt, hogy leszedi a füleimet), majd a maszkokat ki is vasaltam, ami már tényleg háziasszonyi tevékenységem csúcspontjának számít, mivel nagyjából minden szökőévben kerül csak elő a vasaló nálam... A titok nyitja a megfelelően megválasztott ruházat és a jó teregetés. :)

Mindeközben hangoskönyveket hallgattam, hogy azért az időt másképp is ki tudjam használni. :) 

Délután azért kénytelen voltam 2 órát aludni is, annyira kimerültem ebben a rengeteg házimunkában... 

Bár majdnem egész nap esett egyébként az eső, ami a mára betervezett futásomat eléggé fenyegette, de végül 6 óra után elcsendesült, és mire az órám megtalálta a GPS jelt, addigra a szemerkélő eső is megszűnt. 

Így egy kis laza futás során átléptem a bűvös 500 km-es idei lélektani határt, ezt is a karácsonyi ajándékaim közé tudom így tenni, ez a 2020-as Esztendő ajándéka számomra, a viszonylag rendszeres futás beiktatása az életembe. :)

 

A tavalyi kb 60-70 kilométerhez képest (a Strava nem tartalmazza minden futásomat, csak kb 1.5 éve kezdtem el ezt is használni, de nem ez a fő applikációm) idén tényleg magam számára is meglepő és látványos a fejlődésem. :)

Bátyó már elültette a bogarat a fülembe, hogy mi legyen a futócélom a következő évre, de annyira merésznek tűnik, hogy le sem merem írni... :) még ízlelgetem...

napi jó - 142. nap

 Azt hiszem alakul a saját karácsonyi napirendem, amiben a tejeskávéval fűszerezett karácsonyi filmnézés közbeni kifestő (színezés) szerintem állandósulni fog. :) 

A harcsapaprikást is kipróbáltam, de mennie kell, maradok a töltöttkáposztánál.

Áldott Karácsonyt!

 

napi jó - 141. nap

A mai napomat is számos apró és nem is olyan apró jó mozzanat kísérte. 

Reggel mégis eljutottam fodrászhoz (ezért nem lesz mostanában derékig érő hajam :) ), mivel reggel 8 óra 10 perckor még csak 6-on álltak előttem online sorban és legnagyobb meglepetésemre 08:40-re már kaptam is időpontot. 

A főnököm beugrott egy halom szépirodalmi könyvvel (szabadságon vagy és ezért ráérsz olvasni felkiáltással), és egy kis karácsonyi mini ajándékcsomaggal (csodaszép kézi kerámia hűtőmágnes egy fenyővel a közepén, és szaloncukrok :) ).

Utána futottam egyet a gyönyörű napsütésben és +10 C fokban, így már csak 1 kilométer választ el az 500-tól... 

Délután ledőltem kicsit, majd a mai online vizsgát javító kollégák telefonjaira és messenger üzeneteire ébredtem, akiknek most először kellett a javításban részt venni. Bár tartottam oktatást erről, amin senkinek nem volt semmi kérdése, de ezek szerint azért kellett az ismétlés is... :)

Este látogatóba mentem É.-hez és a férjéhez, kaptam egy tányér karácsonyi sütit (köztük a nagymamám által is régen gyakran készített non-plusz-ultrával) és nem kevés töltött káposztát, ha mostantól fogva semmi ételt nem vásárolok, akkor sem halnék éhen Szilveszterig, olyan ételmennyiséget sikerült felhalmozni az utóbbi időben. És talán még főznöm sem kellene az életben maradáshoz... :) 

Volt számos karácsonyi üzenet és néhány ilyen jellegű hívás is, még az egyik korábbi takarítónőnk az osztályról is rám írt és boldog Karácsonyt kívánt. :) 

Jó dolog ez a szabadság, szívet melengető ünnep ez a Karácsony! :)

napi jó - 140. nap

Bár az utóbbi napokban kicsit elbizonytalanodtam, hogy az elképzelésem idén megvalósítható-e, de végül mégiscsak lett irinyó-pirinyó nekem tetsző Karácsonyfám. :) Képeket természetesen csak december 24.-én osztok meg, addig próbáljátok meg elképzelni. Nagyjából 5 perc volt feldíszíteni és reményeim szerint leszedni is pont ugyanennyi ideig fog tartani (bár ez utóbbi mindig a szüleimre maradt az utóbbi rengeteg sok évben, az egyetem első éve óta ugyanis mindig más városba szöktem ez elől a procedúra elől... :)

A jelenlegi állás szerint 2020-ban egyáltalán nem jutok el fodrászhoz, mivel már a legeldugottabb helyen sincs szabad időpont, így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a tavalyi fiús nyakszirtig érő frizurámból mostanra vállig érő hajkoronám lett. :) Hamarosan lehet, hogy ismét a derekamat fogja verdesni, mint utoljára emlékezetem szerint az egyetem utolsó évében, legalábbis ha ilyen tempóban jutok hajvágó olló közelébe... Megint megbarátkoztam a lófarokkal, futás közben és lassan már a munkahelyemen is praktikus, épp csak a futáshoz használt sapkát akarja folyton ledobni magáról... a megoldáson még töprengek egy kicsit. 

Talán a legnagyobb jó a mai napban, hogy a hétköznapi dolgok esetén tapasztalt döntésképtelenségemhez képest (melyik ételt válasszam az étteremben, melyik ruha legyen a befutó az üzletben, melyik matrac kerüljön az ágyamba, stb) nagyjából 10 perc alatt választottam függönyt és sötétítőket a lakásomba és meg is rendeltem, varrással együtt. Közben néhányszor ugyan elveszítettem a "fonalat", hogy épp mit kérdez tőlem a hölgy, aki a megrendelést felvette, szerintem nagyobb zavarban voltam, mint egy átlag konferencián az előadóhoz szegezett kérdések kereszttüzében... mindegyik kérdés váratlanul ért... de azért sikeresen abszolváltam a feladatot, csak holnap kell még egyszer visszatelefonálnom, hogy biztosan jól mértem-e le a mennyezet-padló távolságot... :))

napi jó - 139. nap

... bár a köd miatt itt ténylegesen nem látszik a Jupiter és Szaturnusz együttállása, de szerencsére online azért követhető. :)) még szerencse, hogy 2000 éve internet nélkül is működött a dolog. :)

 Éljen a technológia - is! :)

napi jó- 138. nap

 Ma spontán ébredtem reggel 8-kor, álmomban a főnökömnek pozitív lett a koronavírus tesztje, így némi ijedtséggel indult a reggel, mert egyből arra gondoltam álmomban, hogy nagyon fog hiányozni a szakmai tudása, ameddig otthon lábadozik... 

Azért összeszedtem magam és futottam 8.48 km-t, hogy gyűljenek azok a kilométerek, mielőtt még lehavazik. :) Nem vagyok szilárdan meggyőződve arról, hogy képes leszek rávenni magam a futásra, ha havas latyakban kell elindulni... bár már legalább kétszer elindultam szemerkélő esőben is, szóval még meglephetem magam... :) 

Ma már a negyedik gyertyát is meggyújtottam, elröpült az idő, hamarosan tényleg itt a Szenteste. 

Rájöttem, hogy a jelenlegi helyzet remek alkalom arra, hogy kitaláljam, hogy én magam hogyan szeretném tölteni a Karácsonyt, most, hogy nincsenek külső befolyásoló tényezők... Karácsonyfát szeretnék állítani (valami egészen pirinyót), de süteményt lehet, hogy nem fogok sütni, főleg, hogy ma felajánlotta É., az egyik kedves barátnőm, hogy süt nekem is egy tálcával, nehogy nekifogjak sütögetni... 

Lehet ellenállni egy ilyen ajánlatnak?

napi jó - 137. nap

Pont amikor az ajtómra készültem kiaggatni a frissen beszerzett angyalkámat, hogy ezzel is a karácsonyi hangulatot erősítsem magamban, összefutottam Gy. kedves szomszédommal (a két kedves felnőttből az egyik) és nagyon jót beszélgettünk 2020-ról, 2021-ről, önismeretről. :)

Beszélgetésünk kapcsán újabb könyv került a látóterembe és a hangulat kártyák, amik az érzelmi intelligenciát fejlesztik és amiket ki szeretnék én is próbálni. :)

napi jó - 136. nap

Ma elfelejtettem futónadrágot vinni a futáshoz munka után, de szerencsére ez végül nem tántorított el és az egyik ezen a héten nem használt türkizkék munkahelyi nadrágomban kocogtam végül. :) magamon is meglepődtem, hogy a feladás helyett megoldást kerestem. :) lassan eljutok odáig, hogy kezdem élvezni időnként a mozgást magát is, nemcsak az utána következő szellemi felfrissülést. :)

napi jó - 135. nap

Ma azon kellett elgondolkoznom, mit jelent nekem a Karácsony. Holnap elő is kell adnom pár percben.

Könnyekig hatódtam a saját gondolataimtól, sok szép emlékem fűződik hozzá. :)

Remélem holnap el fogom tudni mondani... 

Bátyótól loptam (utólagos engedelmével) egy általa készített fotót, ami szerintem pont ezt az ünnepi hangulatot árasztja. :) 

Egy kicsit megmozdult bennem a karácsonyi hangulat, eddig semmi ilyesmi érzésem nem volt. 

De még van időm. :)

napi jó - 134. nap

Úgy tűnik, beválik a recept, hogy ha futóruhában megyek be dolgozni (persze napközben átöltözöm :) ), akkor utána még jó eséllyel elmegyek futni is. :) 

Gyűlnek a kilométerek, ma is volt 6 darab belőle, még 20 km van hátra az egész év alatt lefutott 500 km-hez és még a hónap fele hátra van. :) A végén még kiderül, hogy tényleg mindenre képes vagyok, amit a fejembe veszek... 

Csak a fejembe kellene vennem dolgokat, amik fontosak nekem és nem engedni, hogy a nem fontos dolgok letaszítsák őket. Erre kellene valami működő technikát kidolgozni (a végtelenített listák nem nagyon alkalmasak... ).

A mai nap jó dolga tehát a futás volt szakrendelés után, a tanulsága viszont egy beszélgetés csattanója volt, ami úgy szólt, hogy jogom van magamat tenni első helyre a saját életemben. 

Azt hiszem ezt magamra kell tetováltassam valahova jól látható helyre magam és a környezetem számára is (pl a homlokom...? :) ), mert hajlamos vagyok megfeledkezni róla.

napi jó - 133. nap

 (halkan megsúgom, hogy kimaradt a 129. nap, de úgy látom, senkinek nem tűnt fel... :)) ) 

A mai nap a fantasztikus beszélgetések jegyében telt. 

Először a tesómmal beszélgettem döntően statisztika ügyben (nem mondtam még le teljesen a cikkírásról), jót tett kicsit magamnak is letisztázni, hogy mi is motoszkál bennem, milyen tudományos kérdések merülhetnek fel egyáltalán, amire választ lehetne keresni? így repült el két óra...

Ezt követően a szüleimmel, ma főleg anyukámmal Skype-oltunk és számos megható és érdekes dolgot tudtam meg anyai ágon a dédnagyszüleimről, nagyszüleimről és anyukám gyerekkoráról. :) Apu részéről is gyűlnek a hasonló információk, még jópár izgalmas beszélgetés vár ránk. :) Bár próbálkoztak fiatalabb koromban ezeket az információkat átadni, de engem olyankor annyira lefoglaltak a saját gondolataim, gondjaim, vagy csak épp egy világfájdalmas periódusomat éltem, hogy akkoriban nem fogtam fel, milyen igazi kincsek ezek az emlékek...

napi jó - 132. nap

Ma szándékosan futóruhában mentem dolgozni, így munka után futottam is egy laza 5 km-t, bár nem volt napsütés, ködbe rejtőzött a táj egy része, de így is hangulatos volt. Utána aludtam két órát. 

Az új futóórám csodás, még ismerkedünk, de számos érdekes dolgot tud, amit az előző még nem, például már azt is mutogatja, ha szerinte nem elég pihentető az alvásom... kíváncsi leszek, hogy a ma délután 2 órás szundikálást észlelte-e... igaz, hogy alvás közben ment egy hangoskönyv is, ami az időmenedzsmentről szól és sikerült viszonylag gyorsan bele is aludnom, bár időnként fel-fel riadtam fejezetváltásnál, szóval nem tudom, ez mennyire számíthat pihentető kategóriának...  

Kezd nem elszállni teljesen az esély, hogy idén meglegyen a lefutott 500 km... :) jövőre lehet, hogy minden lefutott km mellé 10-10 perc cikkírást is meg kellene fogadjak és akkor lehet, hogy végre befejezném az egyik cikkemet...

napi jó - 131. nap

 Valójában tegnapi, de eltöltöttem az időt a beállítgatásával... 

... mostmár akár maratont is futhatnék (ha tudnék, bírnék és akarnék - de leginkább egyik sem), mert akár 40 órát is képes kibírni GPS használat mellett is. De annyi távot inkább csak gyalogolnék, azt sem mostanában. :)

napi jó - 130. nap

... erre a hétre lejárt a szakrendelés, ha jól tudom (természetesen minden nap minden borulhat), így holnap megpróbálhatom magamra zárni a szobám ajtaját és kicsit lefaragni az elmaradt telefonos betegkonzultációkból, leletezésekből... 

... ez az egész jelenlegi helyzet egy kicsit sokkterápia is: eddig mindig úgy gondoltam a hétfőre és a szerdára, amik a klasszikus szakrendelős napjaim voltak, hogy ezek a napok rettenetesek lesznek (még mindig feszélyez a tudat, hogy ketyeg az óra, kint ül rengeteg beteg akik számos olyan problémájukat is elhozzák és rámbízzák a hozzám tartozókon kívül, amikhez semmi közöm és emiatt még inni sem marad időm és mosdóba járni, nemhogy enni, hogy valamennyire lehessen a napot időben zárni - pl csak fél óra csúszással a végén), most viszont már annak tudok örülni, hogy ha egy héten csak három vagy négy nap kell szakrendelni, és nem mindennap. 

... felüdülés lesz, ha egyszer visszatérhetek a csak hétfőkhöz és szerdákhoz... :)

napi jó - 128. nap

 Ma bedobom a Jolly Jokert, mert még készülnöm kell a holnapi előadásomra, csak ma esett le, hogy holnap van az egyik ilyen nap... még szerencse, hogy a változatosság kedvéért ezt legalább évente 1x magyarul, 1x pedig angolul is előadom. Még így is időnként meglepnek a saját diáim és most is épp még pótolgatom fontosnak vélt információkkal... :)

Szóval az év összes napjára, de különösen a késő őszi-téli-kora tavaszi hónapokra mindenképp mondhatom, hogy minden nap szenzációs érzés, hogy van egy garázsom, amit gyakorlatilag a lakásom fűt és ami miatt reggelente, ameddig a többiek a jeget kapargatják a szélvédőről, én vidáman, nem elgémberedő kézujjakkal, mint eddig (na jó, lett vezetéshez kesztyűm, szóval amikor épp megtaláltam, akkor ez utóbbi nem volt jelentős) tudok elindulni dolgozni. Eddig ilyenkor 10 perccel korábban indultam, mostanában inkább 10 perccel később, mert elszöszmötölöm az időt - inkább az ébredéssel, az ágyban hallgatom meg a 6 órakor kezdődő klasszikus zenedarabot a nem is tudom melyik rádióban, majd felolvasnak egy szuper könyvből, majd fél 7-kor végre a hírek kezdetekor elkezdek kibújni a paplan alól...

 Visszatérve a garázsra, soha nem mertem volna álmodni sem ilyesmiről és most ez megtalált engem. 💓

napi jó - 127. nap

Ma megpróbáltam előbányászni a valamikor 10-12 éves korom körül eltemetett kreatív énemet (a betegtájékoztató írást és cikkírást nem érzem ebbe a kategóriába sorolhatónak...).

Első lépésként előkerültek a 2 éve megvásárolt színes filctollak, azaz kariókák. 😉

Rájöttem, hogy a rajztudásom megragadt 10 éves korom fejlettségi szintjén, kutyát, macskát és embereket akkor is kb. ugyanígy rajzoltam. :))) Na jó, volt egy idő, amikor könyvborítók alapján rajzolgattam alakokat, majdnem felismerhető módon, de ez egy nagyon rövid és átmeneti idő lehetett csak. :)

A végeredményt megtartom magamnak. :)

A következő kreativitási lépés is megvan már, csak ma este nem akartam már itthon árvizet és hatalmas felfordulást csinálni:

Azt hiszem jövő évre benevezek egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra és bebizonyítom, hogy vannak emberek, akiken már a csoda sem segíthet. De a pálcikaembereim meg kell hagyni, hogy páratlanok! És nem csak számban. :)

napi jó - 126. nap

 Vissza kell vezessem a napi blogírást, mert bár rohan az idő, de pár percre meg kellene tudni állni mindennap, felidézni és leírni a jó dolgokat... hogy majd jövőre, amikor már minden olyan nagyon szép és olyan nagyon jó lesz és ez az utóbbi időszak egy sötét rémálomnak tűnik csak, amiből végre felébredhettünk, tudjak visszaemlékezni arra, hogy itt is naponta történtek jó dolgok, csak néha túl elfoglaltak voltunk, hogy észrevegyük. 

Ma például a 8 km-es futásom végére kisütött a nap, amit hét közepe óta nem láttam és itt is maradt velünk. Már csak 62 km-t kell idén futnom, és meglesz az egy év alatt lefutott 500 km!

Az egyik rezidens, akit most a koronavírusos betegekhez osztottak be és aki előtte velem dolgozott 1 hónapon keresztül, ma felidézte a biztató szavaimat, amiket az utolsó nálunk töltött hét végén mondtam neki, ami után őt hétfőn átirányították a koronavírus központba. :) Hatással voltam egy fiatal, fejlődő, még saját magában nem eléggé hívő emberre. 

Megtudtam, hogy apai nagypapám fiatal korában sokat biciklizett és szeretett pingpongozni. :) A biciklizést még továbbvihetjük bátyóval (bár inkább csak szobabicikli formában, na de ki tudja, talán jövőre még a rendes is bekopogtathat). Jövő héten anyai vonalon derítem fel a sportolási anamnézist a felmenőimnél. 

Elkészítettem életem második adventi koszorúját 😊

Szándékosan választottam különböző gyertyákat, pedig lett volna akár 3 egyforma (a negyedik mindig más színű kellene legyen hivatalból), de megtetszett az ötlet, amint a kommentekben kaptam: a kisebb fehér gyertyát amúgy egy 2009-es esküvőn kaptam résztvevőként. :) Ideje betöltse a feladatát és világítsa be kicsit az életemet. :)

Persze joggal merülhet fel, hogy hol van itt a koszorú, de csak abból akartam dolgozni, amit a lakásban találtam. Próbálok nem vásárolni újabb és újabb dolgokat, főként azután nem, hogy megnéztem egy TED előadást, ahol egy hölgy egy éven keresztül csak élelmet vásárolt - és túlélte. Szerintem én is simán túlélném azzal a rengeteg izémizével, amit az utóbbi években felhalmoztam - ruha, sportcikkek, szépségápolási termékek stb vonalon egyaránt.

Kb 15-18 rekesz még tele van a dolgaimmal a tárolóban és a vendégszobában, amik közül egyedül a fehér cérna és a tű hiányzott az utóbbi 1-2 hétben (aztán kaptam kölcsön és így ez is megoldódott), így gyanítom, hogy még mindig túl sok minden fölösleges dolgom van...

napi jó - 125. nap

Mára is jutott egy kis futás, de a mai nap mégis Feldmár András klinikai szakpszichológus "Heti agymosó" sorozatától lett igazán színes. :) 100 részből áll, pár részt hallgattam meg (a végéről kezdve, mert a yútúb így hozza fel), de érdekes problémákat boncolgat benne a pszichológus. Addiktív, mindig csak még egy részt akarok még meghallgatni. Be kell valahogy osszam, hogy azért a munkára is jusson némi idő a nap végén... vagy nem kellene a munkára időt szánni a nap végén...?

napi jó- 124. nap

 Mára volt kitűzve a következő 10 km-es futóverseny, amit csak a motiváció fenntartása céljából néztem ki magamnak (és egyébként is lefújtak mindent nem olyan rég, szerintem helyesen). 

Ma amúgy is terveztem kimenni futni, mert az utóbbi hetekben eléggé ellógtam a mozgást, és végül bár az eredeti terv 5 km lett volna, de mégiscsak lefutottam a 10 km-t. Az időm sem lett rosszabb, mint szeptemberben, tehát a buszt is legyőztem volna. A 10. km lett a leggyorsabb köröm, úgy tűnik, hogy a sok séta-futi mellett azért lettek még tartalékaim is. 

Már a célbaérésnek is nagyon örültem, utána viszont még egy apró okom lett a mosolyra: valaki egy gyermekláncfű virágot hagyott az autómon. :) kedves gesztus volt. Gondolom ameddig egy órán keresztül elárvulva várt rám az autóm, addig sajnálták meg. Az univerzum kedves gesztusa. :)

samúgy

 eltelt kereken egy év.

napi jó - 123. nap

... ma kulcsot másoltatni mentem a Tesco-ba, ahol már épp zárni készült a srác, félig le volt húzva a redőny, de szerencsére még elvállalta a feladatot, így lett 3 kulcs, hogy ne záródjunk be a munkahelyünkre, ha kicsit tovább maradnánk (mert hát miért is ne, a két főnökömet és engem fenyeget egyedül ez a veszély...), a piros műanyag izéket pedig, amiket "világjárvány" felkiáltással választottam a kulcsok mellé megjelölés céljából, ingyen kaptam, mert, mint kiderült, az egyik kolléganőm vizsgálta a kulcsmásolót, mielőtt a kolléganőt átvezényelték vírus irtani - vagy gyógyítani ... vagy miaszösz.

#kicsiavilág

UI: azt hiszem épp most használtam életemben először a hashtaget. :)