Ma volt 9,3 km terepfutás, gyönyörű tájakon, madárcsicsergéssel és időnként felbukkanó napsugarakkal, az ébredező természetben. Persze azért volt benne séta is, az emelkedőket a túrázás közben sem annyira szeretem, nemhogy futás közben... :)
Bár csak 7 km-re tippeltem, hogy le kell futni ezen a körön, de menetközben kiderült, hogy én valahogy rosszul emlékeztem, és bizony ez annál több lesz - de kibírtam, túléltem és még tudok járni. ;)
A másik napi jó az első virtuális könyvklub ülés volt, amit J. szervezett szűkebb baráti körében, amin számomra ő volt az egyedüli ismerős (bár egymás arcát most láttuk először :) ), és emiatt előtte még "kötelezően" olvasnom is kellett szépirodalmat, hogy a tárgyalt könyvhöz én is hozzá tudjak szólni. Az utóbbi hetek rohanása és egyre szaporodó feladathegyei, mások helyettesítgetései, utolsó pillanatban kapott határidős feladatok után felüdítő volt kicsit kikapcsolni és elmélyedni a történetben. 5 oldallal a könyv vége előtt elkezdődött az ülés, de nem lőtték le a poént, mert már sejthető volt az írónő önéletrajzából... Nekem nagyon tetszett a könyv, az önéletrajzi ihletésű könyvek mindig izgalmasak, amikor nem a fikció, hanem a valóság formálja a történetet és ennél a könyvnél a lélekábrázolás is magával ragadott. Jó lenne így merni tudni leírni a bennem munkálkodó érzelmeket...
Persze az ülés után elolvastam a maradék öt oldalt is. Kíváncsian várom a következő könyvklubot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése