napi jó 37. nap (2024)

Találtam egy kekszet, amit Babó elfogad, és nem rázza ki a hideg sem tőle...

Ma összejött 2 óra alvás napközben neki, én közben hallgattam a szuszogását és olvasgattam. Szeretem ezeket a nyugis perceket. :)

napi jó 36. nap (2024)

Vannak olyan napok, mint például ez a mai is, amikor Babó hihetetlenül jól eljátszik egymagában a konyhába beállított utazóágyban, ameddig mi ebédelünk és közben beszélgetünk. És persze vannak olyan napok is, amikor az utazóágy szétszedését fontolgatjuk, ha úgy sem lehet letenni bele a csemetét.... 😅

Nem mondom, hogy sikerült teljesen kiismerni Babót, de legalább még akkor is aranyos és szeretnivaló, amikor torkaszakadtából sír...  😅

napi jó 35. nap (2024)

R., amikor átköti (teljes laikusként) esténként az anyajegy eltávolítás műtéti hegét a hátamon és finoman megvakargatja a ragtapasz alatt viszkető bőrömet....

napi jó 34. nap (2024)

 Ma teljesítettük Babóval a kihívásunk második napját (annyit mászkál a lakásban, hogy lehet, hogy neki külön is összejön kb annyi kilométer, amennyit én ma 1 óra alatt megtettem). Most, hogy már feltérdel és próbálja a kanapét és bármi mást is lepakolni, elkezdődtek a kisebb-nagyobb koppanások is. 🙈

Lehet, hogy érdemes lenne utánanézni, mekkora a legkisebb méretű bukósisak...

napi jó 33. nap (2024)

Ma ugyan elbuktam a mozgás kihívás második napját, de cserébe Babóval kiruccantunk egy baráti házaspár házához és a csemeténk egy kicsit gyomlálgatott az őszi napsütésben, és ismerkedett a virágokkal. 😍

Látott tyúkokat is, de annyira nem tetszettek neki, nem kívánkozott le a kezemből... lehet, hogy érezte rajtam, hogy én sem mernék bemenni közéjük... 😅

Este zenés táncos mulatsággal sikerült megetetni azt, amiből uzsonnára csak pár falatot fogadott el, remélem nem állandósul majd, hogy két felnőtt kell az etetéséhez... egyik szórakoztat, a másik lapátolja az ételt a szájába... 🙃

napi jó 32. nap (2024)

Unokatesómat közös kihívásra csábítottam, mindkettőnkre ráfér a mozgás (Babóra pedig a friss levegő), emiatt napi fél óra sétát kell teljesítenünk. Ő Csehországban, én itt. A mai nap pipa. 

Ahogy nő Babó, úgy csökken az én lelkesedésem mindennap kivinni levegőztetni, részben azért, mert annyira nem rajong a babakocsiért, részben pedig a ragaszkodó kilóim miatt szokatlanul energiahiányosnak érzem magam. Az orvosság a mozgás lenne, amire gondolni sem esik jól. El sem hiszem, hogy 2 éve még 10 km körül futottam hétvégenként... 

Most próbálom apró léptekkel áttörni az ellenállásomat. 😅

napi jó 31. nap (2024)

A mai nap is számos újdonságot hozott.  Babó megtanulta kinyitni az egyik konyhai szekrényt, ahol a serpenyőket tartom, remélem hamarabb sikerül rá feltenni a gyerekzárat,  mint ahogy kipakolja. Újabb hátborzongató hangokat gyakorol, néha úgy fújtat, mint egy kis sárkánybébi. Ma főztem neki paradicsomos-sajtos-karfiolos-sárgarépás/murkos babaételt a receptkönyvből és egészen jó étvággyal ette. 

A tegnapi nap krónikájából kimaradt, hogy először vágtam ki a frufrujából, mert már tényleg a szemébe lógott, papírvágó ollóval nem volt egy könnyű feladat.... amúgy sem értek hozzá, lehet, hogy ideje egy kis jutubica továbbképzésnek. Szintén tegnap óta a meglehetősen alacsony kanapéba kapaszkodva feltérdel és próbál felállni. Remélem egy darabig azért még maradunk a mászásnál, ha már a kúszás kimaradt. Annyira édes, ahogy a fenekét riszálva négykézláb vonul a folyosón... 😍

napi jó 30. nap (2024)

Vélhetőleg újabb fogacskák mocorognak, emiatt Babó az utóbbi napokban ingerlékenyebb, de tegnap és ma is annyira ellazult a fürdés utáni masszázs alatt a Hold folyó című Cserháti számra, hogy öröm volt nézni. Az új fogkefe szerűséget is (valójában nem sörtéi vannak hanem valami rugalmas műanyag "pálcikák", amik masszírozzák az érzékeny fogínyét), első pillanattól elfogadta és ellenkezés nélkül tátotta a száját percekig. Nagyon zavarhatja szegényt a foga, éjjel is többször felriad miatta. 😔 Kencék, fájdalomcsillapítás ismét előkerültek.

Este fél 9-kor kidőlt, utána még tudtunk egy másfél órát kettesben beszélgetni R.-el, mielőtt mi is kidőltünk. 😊

napi jó 29. nap (2024)

Ma nem kis szervezés árán, amibe Babó egyik nagymamája és Babó apukája is beszállt, eljutottam egy szakmai rendezvényre egy másik városba. A bal agyféltekémnek hasznos volt, a jobb agyféltekém azért időnként a mobilt leste, hogy mikor jelentkezik be R., hogy milyen állapotokat talált otthon munka után, 2,5 óra nagyszülői felügyeletet követően. 

Babó és nagymama is helyt álltak, nem volt nagy sírás. 😊 

Azért ahogy közeledtem a lakásajtóhoz, már átszűrődött, ahogy meglehetősen elégedetlen hangon magyaráz. A mosolya pedig, amikor meglátott, mindent megért.❤️

napi jó 28. nap (2024)

Ma igazi vénasszonyok nyara volt 25 fokkal, szelíd napsütéssel, így kimerészkedtem Babóval egyet sétálni. 

Ma jóízűen evett is majdnem mindent, amit elé tettem, úgy tűnik, a tejtermékek (joghurt, tejföl) nagy kedvencek lesznek. 

napi jó 27. nap (2024)

Péntektől 3 napig Szlovákiában voltunk hármasban, én egy képzésen, kicsi családom pedig elkísért, mert Babó még pár évig velem mozog, vagy együtt nem mozgunk. 😊

Nagyon jó volt, hogy az idegen helyen is el tudott aludni, és magához képest meglepően keveset forgolódott, így megúsztuk, hogy lepottyanjon a meglehetősen magas franciaágyról (a kiságyat egyelőre börtönnek éli meg). 

Az is jó volt, amikor odafele, kezdetben még teljes sötétben vezetve a reggel majdnem 5 órai indulást követően, miközben Babó és apukája békésen aludtak a hátsó ülésen, én csendben elmélkedhettem a magam és világ interakcióján.

Tegnap visszafele pedig csodálatosan sütött a nap és igazi őszi hangulatot árasztott a táj (bár abban is van némi őszi hangulat, amikor végig esik az eső... 😊). A 3 nap végére azért kicsit elfogyott az energiám, úgyhogy tegnap már nem éreztem magamban erőt bármit is csinálni, ami nem alvás és a csemete életben tartásához szükséges alapvető cselekedet.

Ma voltunk végre babaúszáson, mert begyógyult a bibi Babó fején. Ma először csobbant a vízbe egy kis csúszdáról, karúszókkal, egyelőre nem látom rajta a felhőtlen örömöt, inkább szemrehányásnak fordíthatnám némely pillantását, miután felbukkan a feje a víz alól (időnként a saját ügyetlenségemnek hála), de nem sír és egyre ügyesebb (az ügyesség rész rám nem igazán vonatkozik, de egyelőre én sem sírok), így egyelőre folytatjuk.

napi jó 26. nap (2024)

Szülinapi giga-mega-muffin sütés (nem találtam meg a muffin sütő tepsit, így a nyers tésztát egy tortaformába öntöttem), miközben bent Babó az apukájával játszik.❤️

napi jó 25. nap (2024)

Ma jó volt együtt szundikálni Babóval reggel 8-ig. 

Nagyon édes, ahogy mindenhova követ a lakásban négykézláb. 😍

Etetni viszont egyre nehezebb, még keressük az ízeket, amikért rajongani fog... ma sikerült minden ételtől összerázkódjon többször is, pedig úgy szeretném, ha a szilárd táplálékok evése is egy élmény lenne számára. Egyelőre inkább rémálom időnként... 

napi jó 24. nap (2024)

 (a tegnapi blogbejegyzés elmaradt, mivel elaludtam, miközben gondoltam végig a napot... 😊 )

Ma meglátogatott Z. baba és anyukája, aki szintén orvos egy másik szakterületen. Z. baba 2,5 hónappal fiatalabb Babónál, egyiküknek sincs túl sok interakciója más babákkal. Babó talán annyiban vezet a kisfiúval szemben, hogy jár babaúszásra és legalább lát másokat is, de kapcsolatot nem létesít, nincs is rá idő, de igénye sem igazán. Szerencsére egész jól kibírták egymás mellett, nézegették egymást, cibálták egymás nadrágját és zokniját, majd vették ki egymás kezéből a játékot. Babó nyilván védte a tulajdonát, érdekes látni, hogy ez már 9 hónapos kor környékén jelen van. Pár héttel ezelőtt volt nálunk egy másik baba, aki nagyon extrovertált, kezdeményező baba volt, az ő társaságában Babó kifejezetten nyűgös, sírós volt és nem tudtam letenni a kezemből. Jó látni, hogy azért alakulgat a csemeténk szociális interakciója.

Z. anyukájával beszélgettünk egy jót, persze főleg a babákkal kapcsolatos dolgokról, de mellette kicsit a munkáról is, kit mi ér utol a szülési szabadság alatt - ő pár tantermi előadást fog tartani, ezeket én idén nem vállaltam (pedig nem bánták volna a munkatársaim, de nem könnyű megoldani Babó felügyeletét napközben, vagy R. kell szabadságot kivegyen, vagy a szüleim 800 km-ről meglátogassanak). Amúgy nem is hiányzik, bőven elég egyéb feladat jut így is, ha összeadogatom, ami innen-onnan csurran-cseppen. 😅

napi jó 23. nap (2024)

Egy csendes, nyugis nap volt a mai, némi takarítással és kiságy költöztetéssel megfűszerezve. 

Remélem eljön az idő, amikor a kiságyban fog aludni... de az is nagyon jó érzés, amikor ott szuszog melletted és éjjel, amikor felébredsz, látod a gyönyörű kis arcát (vagy fenekét, ha épp sikerült megfordulnia az ágyban), vagy érzed, ahogy a háta a lábadnak simul... ❤️

napi jó 22. nap (2024)

Ma kapott Babó először 4-es pelenkát, elbúcsúztunk a 3-asoktól. Eddig mindegyik motívumot szerettük, volt itt egér, róka, katica, cica, valami borznak látszó élőlény és az utolsót már fel sem tudom hirtelen idézni... Most megint egér és róka lesz, csak cifrábban. 😊

Ezt sem gondoltam volna magamról, hogy egyszer pelenkáról fogok bejegyzést írni... 🙈

Azért csak hogy lássátok, maradt még a régi énemből valami, ma kb 4-5 órán keresztül egy angol nyelvű pályázat anyagát kalapáltam, hogy beadható legyen a munkatársaim által. Meg kell állapítanom, hogy továbbra sem hiányzik a munka, de van olyan, akinek szívesen segítek, ha megkér. 😊

Persze kellett hozzá egy Babó apuka, aki visszatartotta közben Babót, hogy mindenféle lehetetlen helyekre bemásszon, eljusson, beszoruljon. Benne van a boogie a kislányunk lábaiban, kezeiben... 💗

napi jó 21. nap (2024)

Kezd kialakulni az a szokásom, hogy amikor Babó elalszik, végiggondolom a napomat és mobilról pötyögöm le az épp aktuális napi jó bejegyzést. 😊

Ma épp nem így van, kiszöktem mellőle, mert vannak feladatok, amiket számítógépen még be kell fejeznem. A blogbejegyzés még belefér közéjük, ha Babó is úgy akarja és nem riad fel másodszor... Ma kicsit szétszórt voltam, szabad napot vett ki R., Babó apukája és ez annyira bekavarta a kialakulófélben levő rendszeremet, hogy egész konkrétan megfeledkeztem Babó uzsonnájáról és egy pelenkázás is kimaradt... 🙈

A napi jóként a délutáni hármasban piknikezést említeném a kertben a lépcsőházunk mögött. Ez volt Babó első közvetlen találkozása a fűvel borított talajjal, egész idő alatt gyomlált és a kitépett fűszálakat nézegette (és gyanús, hogy egyet meg is evett...). Nagyon aranyos volt. 😊 Most, hogy vége a nagy melegeknek, kicsit többet kellene kicipelni a szabadba. Hosszú percekig képes bámulni a konyhaablakon keresztül a faleveleket is, így gondolom azt is élvezné. Egy kis természet csodálás nekem is jót tenne, rég volt már, hogy időt szakítottam egy fa vagy virág szemlélésére.

napi jó 20. nap (2024)

Újabb rekord, ezúttal 9-kor ébredtünk Babóval, persze ebben volt 2 evés is, az első éjjel 3:30-kor, viszont annyira ébernek éreztem magam ezt követően, hogy 6-ig nem tudtam visszaaludni, így gyerekneveléssel kapcsolatos bejegyzéseket olvasgattam. Pedig dolgozhattam volna is kicsit... 

Megmentettem az enyészettől 3 darab körtét, amit ajándékba kapott Babó kb hétfőn, ma jutottam oda, hogy csinos kis jégkockákká varázsoljam a pürét, amit aztán csak meg kell melegíteni és már fogyaszthatja is. Az ő fejében egyelőre minden gyümölcs és zöldség színes kockák formájában létezik... 😊

A hétvégére az édeskrumpli és cékla gyűjteményem vár még hasonló sorsra.... 

napi jó 19. nap (2024)

Ma nagyon jól indult a nap, Babó 8:40-ig aludt, amire születése óta nem volt példa. Vele aludtam én is. 😊 

Aztán nekifogott felfedezni a lakást,  meglepő gyorsasággal jutott ki az előszobába és konyhába is. A nyitott lakásajtón is kisüvített volna, ha el nem kapom. 

Nem tudom Babó mennyire fáradt el, mert csak 2x20 percet aludt napközben, de én úgy érzem, mintha egész nap kapáltam volna, pedig csak a 8,5 hónaposomat próbáltam terelgetni a tiszta lakás területek felé. 

napi jó 18. nap (2024)

Ma hármasban megnéztük a tetőző Dunát, valószínűleg (biztos) Babó nem fog emlékezni rá, de szép nap volt, sétával, kék éggel és bolyhos felhőpamacsokkal, finom forró csokival és olasz vacsorával, tátogott is nagyokat Babó, de akkor sem kapott belőle. Majd eljön az ő ideje is. 😊 

Azért ne aggódjatok, ma sem halt éhen. 😉

napi jó 17. nap (2024)

Ma délután 1 órára jöttek hozzánk egyedi fűtésmérőket cserélni, ezért délelőtt próbáltam ösvényeket vágni a lakásban a fűtőtestekig és megpróbálni eltüntetni valamennyire a rendrakásra képtelenségemet... ezért Babót próbáltam néha magára hagyni kicsit, egy darabig tűrte is, de aztán hiányolta az édesanyját - és akkor végre bevetettem az új hordozót (a harmadikat egészen pontosan, miután az első kettő, amit vettem, gyakorlatilag nem használható babahordozásra...) és némi kezdeti ellenállás után Babó végül megadta magát és majdnem elaludt benne, pedig nem sokkal előtte durmolt délelőtt kerek egész félórát... 😅

Egyelőre úgy tűnik, hogy a harmadik hordozóval talán lesz némi esélyem a közös időtöltésre, amikor végre felszabadul a kezem és matathatok itthon - már csak valahogy azt kell megtanuljam, hogyan pakoljam egyedül a hátamra a kisasszonyt, mert elöl hordozni már nem nagyon bírom fizikailag (elvileg 7 kg-ig javasolt, mi elhagytuk a 9-et)....

napi jó 16. nap (2024)

Nézni Babót miközben alszik... ❤️

Na nem mintha túl sokszor lenne erre alkalom naponta....

Napi viccesek: a zoknival továbbra sincs kibékülve, addig tapos a lábával, még a babakocsiban is, hogy előbb utóbb valamelyik zokni lerepül. Ma újdonságként nekifogott az üzletekben kiabálni (ezt eddig csak itthon szokta), élvezi a hangját, visszhangzott is minden üzlet rendesen.... 🙈 még nincs kiforrott módszerünk arra, hogy hogyan vegyük rá a csendesebb kommunikációra ilyenkor.... 

napi jó 15. nap (2024)

Ma megpillantottam a második kibújt fogacskát is. 🥳 Részemről ugyan nem sürgős, de Babót eléggé meggyötörte az utóbbi 2 hétben az első két fogacska, remélem, most egy kis ideig nyugalma lesz  (és nekem is). 😅

Ma amúgy szokatlanul sokat mászott, vendégségben a nagyszüleinél is, de mint egy mini faltörő kos, fel sem pillantott, ha nem állunk a fal és közé, koppant volna a buksi is párszor... 

És végezetül- ma ittam este kb 0,7 deci fehérbort (nem is tudom hány hónap absztinencia után... ) és pár másodpercre kompetens felnőttnek éreztem magam. 🙃

napi jó 14. nap (2024)

Legyőztem magam és bár nem sok kedvem volt hozzá, de este 9 óta megírtam a cikkemre érkezett bírálatra a választ a bírálónak. Örültem, hogy még azért sikerült pár szakmai mondatot is megfogalmazni angol nyelven és nem kopott ki teljesen a gondolkodásra képesség. Próbálom a halogatós énemet nem hagyni dominálni, mert olyan feledékeny vagyok mostanában, hogy amit 1-2 napra félreteszek, arról képes vagyok hetekig megfeledkezni... 

Ennyi fizetési felszólítást be nem fizetett számlákról szerintem egész életemben nem kaptam, mint január óta... kénytelen leszek egyszer leülni és beállítani a csoportos beszedést....

napi jó 13. nap (2024)

Babó bibije javulgat. Terápia tovább. 

Nagyon mókásan néz ki a fején a pánttal, ami a párakötést kellene a helyén tartsa- így is ma négyszer raktam új kötést... igazi kis kalózlány az időnként a szemébe lógó pánttal. Úgy is viselkedik. Köpköd, kiabál és messzire dob mindent a kezéből: rágókát, kanalat, játékokat. De már lehet vele labdázni és néha ő is felkerekedik és az elgurult labda után mászik, nem mindig nekem kell... 🤩

Ma elmerészkedett a nappali ajtajáig, a küszöbön leült és megszemlélte az előszobát. Oda majd máskor megy, amikor már nem lesz ilyen fárasztó mászni... 😊

napi jó 12. nap (2024)

Tegnap lemondtam a n3tflixet, mert amióta Babó megszületett, csak a tesóm kapcsolta be, amikor látogatóba jött... előtte is csak kb 2-3 havonta neztem rajta valamit. De mivel még maradt egy nap, ameddig működött, gyorsan megnéztem egy filmsorozat második évadát (az elsőt kb 2 éve láttam), főleg miközben Babó aludt (leginkább mobilon), egyik fülemben fülhallgatóval, hogy nehogy felébredjen. Megvolt a heti/havi luxus.😊 

napi jó 11. nap (2024)

Babó első bibije eléggé visszavetette az írhatnékomat, de igyekszem ezen felül emelkedni, továbbra is tenni a dolgomat és megpróbálni a jóra koncentrálni. 

Szóval a mai napi jó az volt, hogy jó ízűen eszegette csemeténk az ebédjét, ami életem első önállóan megfőzött húsleveséből származott (főtt pulykacomb és sárgarépa/murok/ pürésítve). Jó érzés látni, hogy van értelme annak, amit csinálok (időt töltök a konyhában és ehető, ami elkészül). Az apukája is szeretné a főztömet, ha kapna... 😅 

Egyszerűen nem tudom, másoknak hogy fér bele az idejükbe a főzés is az egyéb házimunkák mellett, ha van egy aludni nem szerető kisbabájuk... 

napi jó 10. nap (2024)

 ... ma kicsit nehezebb végiggondolni, hogy mi minden jó történt (pedig volt sok jó), de lassan kezdi Babó a fogacskájával és fájó ínyével elviselhetetlenné tenni a szoptatást és nem érti, miért menekülök és próbálom jelezni, amikor fáj. A cumit, cumisüveget, pohárból tejet nem fogadja el... na de lesz valahogy. 

Amúgy nagyon aranyos, amikor a földön üldögélve nézelődik és magyaráz, lassan nem akar fekve maradni sehol, mert sokkal többet lehet ülve látni (persze minden baba ilyen, de mi rajta keresztül tapasztalunk :) ), egyre változatosabb a bababeszéde és egyre jobban látszik, hogy túltesz a szülein akaratosságban... 😊🙈

napi jó 9. nap (2024)

Ma megpillantottuk Babó első tejfogát! Igazán nem kapkodta el, 3 hónapos kora óta várjuk ezt a pillanatot (kb. azóta mindent erre fogunk), 1 hete pedig érzem is, hogy most már tényleg úton van, mikor Babó az evést is fogíny fájdalom csillapításra használja... ennyi csillagot életemben nem láttam napközben, mint amennyit emiatt a huncut kis fog miatt...😵 bele sem merek gondolni, hogy még 19 darab hátravan.... 

Közös a szenvedés, csak mindenki kicsit másképp... 

Nagyon belehúzott a kicsink, egy hét alatt ülés, mászás, első fog... most igazán pihenhetnénk egy hónapot a következő kaland előtt... 😊

napi jó 8. nap (2024) (pótlás :) )

 Biztos olvasta Babó az előző bejegyzést, mert tegnap elkezdett egyedül mászni. 😊💗

napi jó 7. nap (2024)

Ma valamivel több, mint 2 órát aludt Babó összesen napközben, ez nálam már majdnem pirosbetűs ünnep kategória. 

Mászott is pár "lépést" önállóan, sejti talán, hogy ahhoz, hogy megússza a következő randit a gyógytornásszal, valamit kell villantani 2 napon belül... 

Nagyon édes látni, ahogy egyedül üldögél már, még kileng a felsőteste, de rendszerint nem dől el és már labdával játszadoztunk, miközben üldögélt... 😊

napi jó 6. nap (2024)

 Az új életem szempontjából ma nagyon sűrű nap volt, volt nálunk reggel a védőnő, aki megállapította, hogy kisdedünk nem is olyan kicsi, jól raktározza a bevitt táplálékot (tényleg sikerül kb. megtripláznia a születési súlyát 9 hónapra a szokásos 12 hónapos kor előtt), délután 2-től vizsgáztam (az egy órás vizsga utolsó 40 percét Babó az ölömben töltötte, mert felébredt és beszélgetni támadt kedve, néha a vizsgáztató hangját is elnyomva), fél 5-re pedig a fodrászhoz volt időpontom, amihez előbb Babó apukáját kellett begyűjteni, hogy a csemetét le tudjam adni neki.

Amikor már az autóban ültem a fodrász fele, éreztem, hogy azért volt bennem egy adag feszültség a mai nap során, pedig semminek nem volt igazán tétje, csak már annyira megszoktam ezt a fajta érzelmi működést, hogy ez kapcsol be, ha nem figyelek... jó lenne legközelebb hamarabb észrevenni.

Egyébként mindhárom program jól alakult, és napi jó bónuszként még kaptam a vegetáriánus szomszédomtól egy húsos péksütit is ajándékba, mert tévedésből azt adták neki vásárláskor és nem akarta eldobni. 😊

napi jó 5. nap (2024)

Ma reggel Babó és én is elaludtunk, majdnem fél 9-kor ébredtünk (persze éjjel szokás szerint volt pár eszegetés), úgyhogy némi kapkodással indult a nap, de így is odaértünk időben babaúszásra. Ma sikerült nem belepottyantsam a vízbe, végülis lehet ez is egy napi jó (mindkettőnknek, bár ő egyelőre még nem vezeti- vagy csak nem láthatóan). 😅 Ma először kapott karúszókat (elsőre elég nehezen tudtam feladni rá, ezt még nekem is gyakorolni kell), onnantól a karmunka helyett belekapaszkodott bal kezével a bal karúszóba, a másik kezét leengedte maga mellett, és a labdákat meg sem próbálta megfogni. Kb így szoktam kinézni én is, amikor belekapaszkodok a válltáskámba.... lehet, hogy onnan merítette ő is az ihletet...

Csodálatos módon ma egészségügyi vonalon is jó híreket kaptam. A kolléga, akinél jártam, mondta, hogy a munkahelyemen főleg a fiatalok hiányolnak engem, én nem kérdeztem részleteket, ő nem mondott kérdezés nélkül, de megegyeztünk abban, hogy nem kell sietni vissza a munkába. Megvár. 

napi jó 4. nap (2024)

Látni, ahogy Babó még az apukája oldaláról legmorcosabb családtag arcára is képes mosolyt varázsolni és eléri, hogy szó nélkül hosszasan cipelje mind a 9 kilóját... 😊🤩 

Igazi varázslat.

napi jó 3. nap (2024)

Ma sűrű nap volt, sok jó dologgal. :)  

Megtörtént végre a szelepcsere a hálószobai fűtőtestnél, ami miatt télen pár hónapig olajrezsóval fűtöttünk a szobában, meglepően gyorsan ment és elmaradt a felfordulás, amire számítottam lélekben. 

Találkoztunk K. barátnőmmel, a férjével és a két kisfiukkal a szabadban. Bár Babó ma kihagyta a délutáni alvást, de jól bírta szusszal, végig érdeklődve nézelődött és kicsit magyarázott is, csak kb 7 óra ébrenlét után kezdett nyűgösködni... jobban bírja az alváshiányt, mint én... Persze kaptam tippeket a gyakorló szülőktől, még emésztgetem, hogy akarok-e egy harmadik babahordozóba pénzt fektetni, miután már van kettő gyakorlatilag használhatatlan...

Rendeltünk pizzát, ami nem kicsit csípett, de azért finom volt. :)

napi jó 2. nap (2024)

Babó úgy döntött, hogy kihagyja a kúszást és egyből a mászás és ülés irányába specializálódik. Persze a szakmai anyagokban és babaúszáson is azzal riogatnak, hogy kimarad egy fontos lépés az idegrendszer fejlődésében és gyakoribb a mindenféle tanulási nehézség ezeknél a gyerekeknél. Ma eljutottunk egy Dévényeshez, aki megállapította, hogy valóban nem lesz ebből már kúszás, mert már túl elől jár a kislányunk a folyamatban, de nem kell aggódni, ettől még lehet "orvosprofesszor" a lányból, mert azoknak a gyerekeknek más tünetei is vannak, amiket Babó nem mutat... 😅 nem hinném, hogy tudja, hogy mi az én szakmám, és az esetlenségemből, ahogy a gyerekkel idegen szakemberek előtt (gyerekorvos, védőnő is) megnyilvánulok, valószínűleg fel sem merül benne, de a napi jó, hogy minket megnyugtatott és elengedtük a kúszást (és nem, nem ragaszkodunk az orvosprofesszorsághoz sem, apukája pl. profi női focistát szeretne belőle faragni 😆). Utólag persze kiderült, hogy én sem kúsztam, de persze ezt eddig jótékony homály fedte... 😊

néha rátévedek...

... egy pszichiáter lány blogjára, aki kb. egy hónapja szülte meg a második gyerekét, az első gyerek is még csak most két éves... Annyira meglepő számomra, hogy már két blogbejegyzést is írt azóta, hogy kétgyermekes édesanyává vált, nem mintha ez megugorhatatlan teljesítmény lenne, de valahogy az én írásvágyam eltűnt az utóbbi évben.... nem gondolom, hogy a hormonok 😅, inkább csak egy megszokás nálam, hogy a jó dolgok kevésbé ihletnek meg, mint a panaszkodást kiváltóak....

... itt az ideje ezen változtatni és ismét belevágni a napi egy jó dolog kihívásomnak. 

Bár még messze a nap vége, de máris van három mai napi jó is. 

Babó ma majdnem másfél órát aludt délelőtt, ami nála majdnem egyéni rekord, rendszerint reggeltől estig minden alvását összeadva jön ki hasonló mennyiségű alvás (születése óta). Egyszerűen nem ér rá a kisasszony aludni, mert annyi mindent kell felfedezni ebből a csodálatos világból, időpazarlás lehunyni a szemét... Ebből adódóan a leghatékonyabb időszakom este fél 10 és 11 között van, amikor ő már alszik, én pedig még időnként képes vagyok nyitva tartani a szememet.

A másik jó dolog, hogy az előző két napi étvágytalanság után ma ismét lelkesen eszegetett szilárd ételt is, nemcsak rajtam lógott egész nap (és éjszaka...). Ismét úgy érzem, hogy van értelme a konyhában pepecselni és mindenféle zöldségeket és gyümölcsöket pürésíteni és lefagyasztani, mert van fogadó fél is rá. 😊

És hát Isten éltessen, drága kislányunk, 8 hónapja születtél meg. 💓

egy kis munka...

 ... nagyon régóta az első alkalom, amikor nem emelkedik meg a pulzusom és merülök el az önsajnálatban, amikor ismét valami, a munkámmal kapcsolatos feladattal találnak meg (most épp babázás közben). 

... az univerzum küldi rendesen a gyakorolnivalót, a héten több betegutat is kellett szerveznem, egy könyv alfejezetet sokadszorra átnéznem, illetve egy PhD előbírálatra sem sikerült nemet mondanom... egyelőre úgy érzem, hogy csak teljesítésre váró feladatként tekintek ezekre és nem öntenek el a korábbi rossz érzések. 

... most az olyan cselekvések töltenek el büszkeséggel és örömmel, amikor például egy egész kiló őszibarackot hámozok meg és fagyasztok le püré formájában, hogy Babó igazi gyümölcsökön tanulja meg az ízeket... :) 

... a konyhában ilyen jellegű időtöltés a korábbi magamhoz viszonyítva hatalmas nagy változás az életemben. :)

elcsípett elvárások

 ... nem kevés időbe telt, ameddig észrevettem pár évvel ezelőtt, hogy mennyi irracionális elvárásom van magammal és másokkal szemben és azt hittem, hogy ezt már sikerült letenni és időben észreveszem, ha jönne az érzés.

... aztán megszületett Babó és csak kapkodom a fejem, mennyire visszasüllyedtem a régi működésembe, mennyi elvárásom lett vele szemben tudattalanul...

... például elkezdtük a hozzátáplálást, és a kitűnő étvágyú kisbabánknál elvártam, hogy kitörő örömet mutasson már az első adag almának, igaz, hogy kicsit ízetlenebb, fanyarabb példányt sikerült találni itthon, amit még meg is főztem (természetesen ízesítők nélkül, ahogy a nagy könyvben le van írva), és ezek után még én éreztem csalódottságot, hogy nem örült annyira az első szilárd tápláléknak, savanyú képeket vágott, és nem lett csodálatos csillámpónis videó belőle... 

... pedig valójában hálásnak kellene lennem, hogy nem köpte ki, és igazán le is nyelt néhány falatot ebből a kicsit sem finom trutyiból (amit nem kent szét magán és az etetőszéken)...

... azóta már evett édesebb almát, krumplit és répát is és szerencsére ezeket is elfogadja, még ha elsőre fura képpel kóstolgatja is őket, de egyiket sem vágta a fejemhez, én pedig már tudom, hogy ezekért mind-mind hálás lehetek.  :)

az első nap...

6 hónap alatt, amikor nem készült fénykép vagy videó Babóról... 🙈

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik... 

Azért továbbra is nagyon szeretjük. 😊

már kezdtem büszke lenni...

 ... hogy mostanában képes vagyok életben tartani a növényeket, az orchideáim új virágot hoztak, a fokföldi ibolyák is már többedik éve virágoznak, erre sikerült kevesebb, mint 1 hónap alatt eltenni láb alól egy gyönyörű kálát... 

... szerencsére Babó jobban bírja a kiképzést...😅

a lét értelme...

 ... 42.😉

Egyelőre kihívásokkal, örömökkel és csodákkal telinek ígérkezik az életem ezen éve... 

témaváltás...

 R. mondta, hogy később sajnálni fogom, ha nem írogatom a naplót, ami megörökíti B. életének apró jeleneteit... igaza van, hihetetlenül gyorsan felejtek és még annál is gyorsabban rohan az idő (például az az érzésem, hogy csak az első éjszaka volt nehéz, amikor B.-t hazahoztuk a kórházból 4 hónappal ezelőtt, pedig állítólag azért volt az néhány hét is az elején... :) )...

Ezért elnézést kérek mindenkitől, de mostantól egy jó ideig (kb 18 évig) valószínűleg a téma a kisbabám életének mozzanatairól és az én felismeréseimről fog szólni, nőként, anyaként és feleségként... :)

2 az 1-ben :)

B.-nek mostanában meseolvasás helyett az általam követett bloggerek új blogbejegyzéseit olvasom fel hangosan. 😊 így én is képbe kerülök, ő is hallja a hangomat és a különböző hangsúlyokat. Csak néha kell 1-1 szót kifütyülnöm, amilyen kis figyelmes, még képes lenne meglepetést okozni a korai szókincsével... 🙈 amennyire szeret magyarázni és tornázni, egészen biztosan hamarabb fog érthetően beszélni, mint járni.... 

11 hét...

... csak úgy elrepült... amikor mások kezében látom, akkor érzékelem a legjobban, hogyan nő B., akin szerencsére meg is látszik kitűnő étvágya és a kitartása, hogy meg is szerezze magának, amire szüksége van a fejlődéshez.😍

... túl vagyunk az első kötelező oltás körön és túl az első lázas éjszakán utána... jobban viseltem a vártnál, ő pedig a körülményekhez képest keveset sírt az oltás után.. nekem még órákkal később is sírhatnékom támadt, ha eszembe jutott a háziorvosnál a jelenet...  olyan jó lenne, ha ezeknél a cseppségeknél lenne rá mód az oltásokat szájon keresztül adni... 🙈

... túl vagyunk az első enyhe náthán is, amit hála Istennek jobban viselt, mint mi, felnőttek. 

... ma pedig már étteremben is volt velünk, a háttérzene és emberi hangzavar mellett egészen jól aludt egy darabig... 😊

Újra felfedezem a világot egy teljesen más perspektívából és legalább annyit tanulok magamról, mint a B.-ről és az ő szükségleteiről...

Isten éltesse...

 drága kicsi lányunkat, B.-t (addig Babócáztuk, hogy maradt a B kezdőbetűs név :) ), ma pont 3 hetes. :) 

3 hete végetért az eddigi életem és egy új élet kezdődött egy kis tünemény édesanyjaként.

minden napját szeretném dokumentálni, de egyelőre még a Babanaplóba sem írtam egy sort sem ... remélem javul majd az időmenedzsmentem ahogy gyakorlatot szerzek az anyaságban... :)

apró siker :)

 ... csak szeretném megörökíteni a memóriámnak, hogy a tegnapi napon egy kb 15. éve elkezdett cikket küldtem el végre egy folyóiratnak elbírálás céljából (ami ugyebár nem jelenti azt, hogy el is fogadják, de legalább tesz egy kört a nagyvilágban).... nagy mumus volt, kb 14 éve nyomaszt folyamatosan, hogy be kellene fejezni... 

... annyira megkönnyebbültem, hogy a kölyökpezsgőzés után komolyan felmerült bennem a gondolat, hogy Babóca ezek után biztosan pár órán belül napvilágot is lát, mert végre egy nagy stressz kikerült az életemből és ellazulhatok.... 

... de azt hiszem érzi, hogy van még egy határidős feladatom, amit jó lenne letudni, talán holnap befejezem azt is... :) 🙈

Áldott Karácsonyt! :)

... mindenkinek, aki olvas és aki nem olvas, azoknak is. :) 

Mi még mindig egyben vagyunk, Babóca nem kapkodja el, szerintem csak amiatt, mert tekintettel van arra, hogy az édesanyjának még nem sikerült befejezni a tudományos vállalásait, a 15 éve írt cikkével még maradtak utolsó simítani valók és még egy hallgató szakdolgozatát is kell véglegesíteni január közepéig... 

Így december 25.-én, a 9. hónap vége fele, még szavakat számolgatok, táblázatokat készítek, statisztikákat futtatok és irodalomjegyzéket rövidítek....

Remélem azért nem szeret ki belőlem a kisbabánk és gondolja, hogy már most hanyagolom...

Persze közben a párhuzamos univerzumomban vasalok ( 😁 - amit magamról eddig nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy képes vagyok rá, most pedig széles mosollyal küzdök a frissen vásárolt és mosott textil pelenkákkal, mert erre, mint kiderült, akkor is szükség van, ha mi végül is az egyszer használatosok mellett döntöttünk), mosok, teregetek, hajtogatok apróbbnál apróbb ruhácskákat, és keresgélek videókat, hogy hogyan kell babahordozót bekötni az autóba, kezeslábast hajtogatni, kisbabát fürdetni és pelenkázni... 😂

Még szerencse, hogy nem én vagyok az első ember, akiben ezek a kérdések felmerültek és emiatt egyesek vették a fáradtságot... 🙈

Cserebogi Csodaországba csöppent... 💓

miközben...

 ... majdnem végtelenített listákat próbálok kipipálni (babaszoba kialakítása, babakelengye, szülőszobai csomag, gyermekágyas csomag, baba testápolók meg egyéb kencék), maradt még egy másik listám is a munkahelyi befejezetlen dolgaimmal, ami egy fokkal nyomasztóbb, mivel ebben nincs társam, aki segítene (vagy megcsinálná helyettem)... kicsit félő, hogy még a szülőszobára is laptoppal megyek, hogy a 15 éve írt cikkemet még azelőtt beküldjem, mielőtt először megpillantom a kisbabánk feje búbját... 

... hihetetlen, hogy még ennyi év után is rögtön elalszom, amint megnyitom ezt a cikket (ma is csak 2 órára ringatott mély álomba, most pedig friss vagyok és üde és nem tudok elaludni)... 

... pedig micsoda megkönnyebbülés lenne végre letenni ezt a keresztet...

mi :)

Hónapok óta mindennap megnyitom a blogot, hogy most már aztán igazán írok ide pár sort, de az a helyzet, hogy valahonnan mélyről előjött egy babonás félelem, ami sokáig visszatartott...

Nehogy elszóljam magam, hogy mennyire csodálatosan alakul az életem, miközben azt is tudom, hogy a szűkebb ismeretségi körömben egyesek életük legnehezebb periódusán mennek át éppen. 

De mégiscsak jó lenne az utóbbi évek törekvéseinek megfelelően a jó dolgokról is írni ide, nem csak a negatívakat kiventillálni és hát életem legcsodálatosabb dolgainak egyike éppen most történik velem, kisbabát várok és egy szeretetteli ember az apukája.

Néha még én is alig hiszem el, pedig a gömbölyödő pocak és a benti mozgolódás meglehetősen kézzel fogható. :)

Az elmúlt hónapok során csak bámultam, mint Aliz Csodaországban, számomra teljesen ismeretlen terepre kerültem, új menetrendet kellett kialakítani, amiből a munka lassan teljesen kikopik, új szavakat tanulok, mint például babafészek vagy babaöböl, új fajta dilemmákkal szembesülök (mint pl melyik pelenkát érdemes kiválasztani a széles palettáról) és nem kerülhetem el, hogy odafigyeljek a testem jelzéseire, amiket évtizedekig figyelmen kívül hagytam, mert a kisbabánk szeret enni és folyadékot fogyasztani, és nem tehetem meg vele, hogy órákig sanyargatom, mert épp nem érek rá ilyen földi dolgokkal foglalkozni a munka miatt. 😊

Az utóbbi időben az egyes szám első személy is eléggé kikopott a szótáramból, bár azért én én maradtam, csak a fókusz lett most nagyon más. 

Hát így vagyok mi.😊💓

napi jó - 5. nap :)

Ma több, mint 1 hónap után ismét rávettem magam a futásra, szépen, lassan, fokozatosan, és bár több volt benne a séta, mint a futás, de szerencsére a szúnyogok nem értek utol - vagy nem tartottak elég kívánatosnak.... ;) 

A nap végén pedig azt hiszem életemben másodszor spenótfőzeléket készítettem, miután véletlenül azt vettem ki a fagyasztóból és olvasztottam ki padlizsán helyett.... Kicsit más íze van, mint a padlizsánkrémnek (vinettának 😊), de azért ez is fogyasztható... 💪

napi jó :) 4. nap

Ma magamhoz képest kitűnően bírtam egy monotonitástűrést igénylő feladatot.... :) 

Holnaptól vizsgaidőszak és utolsó előtti pillanatokban még variálnom kellett az online teszttel úgy, hogy közben a rendszer nem működik igazán jól és berakott plussz kb 300 kérdést, amit nem kértem, és amit csak egyesével lehetett törölni, kb 7-8 másodperces latencia idővel az első órában... 

Nem kaptam sikítófrászt és nem okoztam maradandó károsodást a laptopban és a környezetemben sem. :)

Határozottan fejlődőképes vagyok. 💪

napi jó :) 3. nap

Ma finom édes epret kaptam ajándékba. :) Észre sem vettem, hogy már eperidő van. Az idei év már nem múlik el enélkül a gyümölcs evés nélkül (szerintem tavaly átaludhattam ezt a periódust... ). :)

napi jó :) 2. nap

Hálás vagyok, hogy a szüleimet ezen a napon üdvözölhettem telefonon és megköszönhettem a létüket a felsőbb hatalmaknál.💕

Belefért egy óra szundikálás még ebéd előtt, ami aztán segített ébren maradnom cikkírás közben és végre el tudtam küldeni a saját részemet (utolsóként) a születendő közös magyar nyelvű cikkhez. Mindig nehéz szülés elengedni egy anyagot, mert úgy érzem, hogy lehetne még csinosítgatni, hasznosabb infókat még felkutatni és beletenni - de aztán ránézek a listámra és az ott sorakozó további feladatokra és inkább mégis elküldöm... 🙈 

Beszélgettem egy órácskát J-vel életről, türelemről, elfogadásról. 😊 Ezek ugye az én kulcsszavaim erre az évre... Nagyon jó és elgondolkodtató volt. 😊

napi jó újratöltve - 2023 :) 1. nap

 Ma eszembe jutott, hogy milyen jó érzés volt, amikor a koronavírus okozta feszültség idején elkezdtem vezetni a napi jó dolgokat. :) Ma azt is megfogalmaztam hangosan, hogy azért haldoklik a blogom, mert míg arra vagyok kondicionálva, hogy a mindennapi bosszúságokról fél oldalt tudjak írni, addig a jó dolgokat vagy nem tartom említésre méltónak, vagy nem tartom mások számára érdekesnek.:) és a szókincsem sem annyira alkalmas a jó hírek hosszas ecsetelésére.... 🙈

Most erőt veszek magamon és megpróbálom azért ezentúl rögzíteni címszavakban a 2023-as évet (főként annak pozitívumait), ami az első 4 hónap tapasztalatai alapján meglehetősen sűrűnek és izgalmakban bővelkedőnek ígérkezik. 

Ma számos jó dolog történt amúgy. Talán az első kicsit összetettebb a rokonomnál Pesten töltött éjszaka és reggeli pár óra beszélgetéssel, nosztalgiázással, a remény megcsillantásával, hogy lehet aktívan élni még 86 év felett is (egy korábbi túratársnőjét említette, aki 86 évesen még teljes állásban dolgozik orvosként egy rendelőintézetben és közben bejárja a világot...  - utóbbi részét szeretném, a munkás részét 86 évesként inkább már nem), és egy kis bepillantással az angol koronázási ceremóniába, amiről nem is tudtam volna, ha ő nem tervezi a mai napot ennek a tévében követésére fordítani...  A korona feltevése előtt azért inkább vonatra szálltam és hazautaztam, mivel még munkát is terveztem, amit végül felülírt egy 2,5 órás délutáni alvás... Azt hiszem a tavaszi fáradtság kerülget. :)

Foglalkoztam kicsit cikkírással is és még egy 2,5 órás telefonos beszélgetés is belefért a napba, igazán szerencsésnek mondhatom magam.

mindig is tudtam....

... hogy a legtöbbet én tanulok abból, ha valakiknek elő kell adnom egy bizonyos témát. 

... de most kicsit úgy érzem, hogy elhamarkodottan vállaltam el azokat az előadásokat, amiket egy éjszakám van megérteni (és befejezni a holnapi három kapcsolódó diasort....) 🙈

... holnaputánra nagyon okos leszek ... és valamivel álmosabb az okosságomnál...

NŐnap :)

 NŐnapra feladatot kaptam, életben tartani a fotón szereplő gyönyörűséget... 🙈

Kaptam még egy szál tulipánt reggel az egyik betegszállító sráctól, illetve egy szál nárciszt a Lidl-ben, nem is álmodtam, hogy ilyen virágeső fog köszönteni ezen a napon. :) 

A tulipánt bevittem magammal reggel vizitre is és a nőtársakat is üdvözöltem vele.🌺🌸🌷

ki kellene találni...

 ... valami nagyszerűt Nők napjára. :) Hogy ünnepeljem kicsit magamat és minden Nőt. :) 

Boldog Nőnapot minden Nőnek, aki olvassa. 🌸🌸🌸🌷🌷🌷

És köszönet minden Férfinak, aki segít még inkább Nőnek érezni magunkat. 😊

minden, amiben hiszünk

 ... lehetségessé válik.

Ma egy futóversenyen, amire nem nagyon jutott időm készülni, eddigi legjobb időmet futottam 9 km-en, kb 30 másodperccel gyorsabban megtéve minden egyes km-t a szokásoshoz képest. 

Bár reggel még hittem, hogy nem fogom túlélni, de aztán mégiscsak úgy döntöttem, hogy inkább másba vetem a hitemet és a bizalmamat... :) 

Természetesen az én legjobb időm messze elmarad a többiektől, akik a csapattársaim voltak, de ettől még büszke vagyok magamra és a csapatokra is, akiknek a szervezésébe szintén belefolytam. :)

Most akkor álmodjunk meg valami még merészebb kihívást... :)

én valahogy...

 ... már megint szakdolgozatot írok a diákomnakmal, fenyegető határidők sötét fellegei alatt... 

... ennyit a saját cikkírásomról ... :)

... és már bejelentkezett egy jövő évben szakdolgozatot író ifjú leendő kolléganő is... 🙈

addig viszont befejezem a saját cikkemet. Punktum.

Isten hozott 2023! :)

... bár annyi minden szomorú dolog is történt körülöttem 2022-ben (többek között még jobban felfordult a korábban viszonylag békésnek hitt, majd a koronavírus által megrázott világ), de én valójában csak hálás lehetek a sok jóért, amit hozott az életembe. 

... 2023 sokat ígér, vannak benne kedvenc számaim. :)

... az éves beszámolóról már rég letettem az elmaradásaimat tartalmazó listára egy pillantást vetve, már annak is örülök, ha lesz időm magamban végiglapozgatni a naptáramat és leszűrnöm a tanulságokat. 

... 2023-as jelszavaim: türelem és elfogadás :) 

(ezekkel elég hadilábon állok amúgy kb. születésem óta - nem véletlenül kaptam én leghamarabb az ebédet az egész családból már kb totyogós korom óta)

Kívánom, hogy az új év végre a sok mosolyról és a bizalom és biztonság érzéséről legyen emlékezetes mindannyiunk számára. :)

napi jó - 6. nap

Hurrá, holnap indulok szabadságra. :) Nagyon kellett, sűrű hetek vannak mögöttem, muszáj kicsit kikapcsolódni is.

Csak még pár beutaló írás és nyomtatás, valamint néhány egyéb adminisztratív feladat elvégzése vár rám holnap reggel.

Ja és ne felejtsek el összecsomagolni sem...;)

napi jó - 5. nap

Ma van életem egyik legfontosabb szereplőjének a szülinapja, Isten éltessen itt is sokáig bátyó boldogságban, egészségben, bőségben! :)

Amúgy az elmúlt hónapokkal kapcsolatban, kicsit megnyomorította a hangulatomat az utóbbi negyedévben egy leadásra váró könyv alfejezetecske (mivel ezzel párhuzamosan még néhány cikket is kellett/kellene írnom). 2 héttel a határidő után úgy tűnik, hogy ma este végül csak sikerült elküldeni az alfejezetet a főszerkesztőknek... :) Szokás szerint kicsit túlléptem a terjedelmet, ha már nem blogolok, valahova ki kell kalimpálni a bennem ragadt karaktereket... 

Nagy élvezettel húztam ki most ezt a tételt a listámról.😄

Tegnap pedig véget ért a pilates kihívás és képzeljétek, végigcsináltam. Jó lenne azért megtartani ezt a napi 15-20 perc mozgást, de ehhez kell egy hűséges társ is, aki tud motiválni azokon a napokon, amikor a szemöldök ráncoláshoz érzek egyedül erőt magamban... 

Ma futni voltam, igazoltan hiányoztam a pilatesről. :)

napi jó - 4. nap

Napi 15-20 perc mozgás, magamért, kihívásként teljesítve (meglátjuk, hogy 21 nap után mennyire fog hiányozni, egyelőre még csak látványosan szenvedek és olyan izomcsoportokban is izomlázam van, amikre nem is emlékeztem, hogy használtam volna... )

Kell azért hozzá egy másik hasonlóan elszánt ember(nő), mint én, akivel egymást próbáljuk motiválni, hogy a következő napot is megcsináljuk... 🙈 Egyelőre ő a lelkesebb, pedig én ajánlottam neki a kihívást.😊 nekem már van pár sikertelen felbuzdulásom, igaz, akkor senkit sem tudtam rávenni a környezetemből, hogy csatlakozzon. 

Napi 15-20 perc bele kell férjen még akkor is, ha rettenetesen el vagyok maradva az éppen soron következő (holnapi 😱💣) határidős munkámmal...

napi jó 3. nap

Életemben először virágba borult nálam egy fokföldi ibolya azok után, hogy már legalább 3 hónapja életben is maradt ezt megelőzően a lakásomban... 😇

És a másik 2 ibolyánál is, amit ajándékba kaptam, szintén látom a pici készülődő rügyeket... :) 

Lehet, hogy Fokföldön októberben van a tavasz? 👀

napi jó 2.

a szüleim épségben hazaértek a fesztiválozásból... :) 

+1: képes voltam rávenni magam, hogy elinduljak futni (és ezáltal tenni valamit a saját egészségemért is, végre, egy egész hét után - ami előtt 4 hét maradt ki...), pedig a holnapi előadás miatt minden perc számít.... 

+1: ha jól tudom, akkor ez az utolsó olyan előadásom idén, ami szélesebb szakmai közönség előtt történik - a többi már csak tantermi. 

Valami csak lesz....

napi jó 1 - újratöltve... :)

... muszáj időt szakítani és rácsodálkozni továbbra is arra a sok jó dologra, ami körülvesz. 

... és ismét nekifogni futni, mert szeptemberben csak kétszer jutottam el... 

Szerintem nyugdíjas koromra már menni is fog az időbeosztás. 

Az idei első jó tehát legyen a rózsa, amit gyakorlatilag halottnak nyilvánítottam, miután nyáron kivittem a konyhából az erkélyre és zörgősre száradt, most pedig ismét virágzik (a konyhában még a kegyetlen nyirbálásom ellenére is ismét feltámadt :) ). 

 

még nem tudom...

 ... hogy valaki komolyan vizsgálta-e placebó kontrollált randomizált kettős vak vizsgálattal, hogy a nevetés hizlal.... 

... rám most felszaladt pár kiló...csak a nevetésre tudom fogni (a lustaságomra mégiscsak kevésbé izgalmas lenne...)

a halogatás non plus ultrája...

 ... amikor cikk/könyvfejezet írása helyett a saját blogomat olvasom.... 🙈

rögtön a 0. napon megdőlt az elhatározásom :)

 ... hogy korán fekszem a héten és minden reggel rövidke futással és a gondolataim összerendezgetésével indítom a napot...

... de legalább elolvastam a 15 éve írogatott cikkemet (most már komolyabbacska segítséggel kiegészülve, aki a hallgatóm) és kezdem nem annyira reménytelennek érezni, hogy egyszer megnyomom a "beküldöm" gombot. 

... ez a mumus folyton visszajár kísérteni, pedig azóta már írtam más cikkeket. 

... hogy lehetne végre leküzdeni? talán első lépésben el kellene fogadni, hogy a tökéletlenségei ellenére azért még publikálható lehet, vannak benne fontos gondolatok... 🙈

... utána talán kevésbé sajnálnám rá az eddig befektetett és ezután még kénytelen kelletlen befektetésre váró energiát...  

magamat figyelgetem...

 ... onnan sejthető, hogy emberek fontossá válnak számomra, ha elkezdek aggódni értük bármilyen egészségügyi panasz esetén és bekapcsol az elméleti listagyártás a legsúlyosabb lehetséges szövődményekkel a legelső vonalban...

 ... nem lehet, hogy csak úgy simán megszületik az a jó érzés, hogy jé, ő is egy aranyos ember, aki üsse kő, kaphat egy csücsköt a pici szívemben valahol...?

... lehet, hogy tényleg van valami ebben a családi kollektív aggódásban, ahogy tesó egyszer megjegyezte....?

ne bántsd a szamarat ....

... az átok visszaüt... 

 ... a hallgatóm pont ugyanannyira utolsó pillanatra hagy dolgokat, mint én... enyém főnök szó nélkül viselte korábban (és ha nagyritkán még alkotok valamit, akkor most is... :) ) 

... ilyen múlttal (és jelennel) nem tehetek mást, mint nyelni egyet és félálomban angol szövegeket javítani vagy ötleteket adni pályázati leadási határidő előtt 1,5 órával... 

... azért mutat nekem némi tükröt ez a srác... 🙈

az év fele

 közeledik lassacskán, én pedig próbálom kitalálni, hogy vajon milyen tervekkel vághattam neki ennek az évnek. 

Rémlik, hogy az egyik az volt, hogy érezzem jól magam a saját bőrömben, még akkor is, ha lenne ennél számos hasznosabb elfoglaltság is. :)

Gyakorlat teszi a mestert, és én már egész ügyes lelkes általános iskolásnak érzem magam ezen a téren. :) 

Az 1000 km.es futást szerintem már februárban elengedtem. 

Az egyre fokozódó memóriazavarom (vagy csak szétszórtságom hatványozódása) miatt a többi tervemre nem  igazán emlékszem... :) Remélem született erről is listám, ami egyszer majd csak előkerül...

kereken...

 ... negyvenszer kerülte meg a Föld a Napot, amióta megszülettem. 

... soha nem képzeltem el korábban, hogy milyen is lesz ez a nap, mit fogok csinálni, de a szűk családi körben töltve, szabadságon, békés hangulatban, úgy érzem, hogy ez most így volt nagyon jó. 

újra futócipőben :)

3,5 hét szünet után ismét futócipőt húztam és nekivágtam a közeli parknak. :) Fél óra futást tűztem ki, barátságos pulzussal, ennek megfelelően volt benne nem kevés séta is a futás mellett, mert gyorsan felszaladt a pulzus. 3,5 km jött így össze, viszont így is élveztem a futást és nem zavar, hogy kezdhetem újra felépíteni az edzettségemet, mert hálás vagyok, hogy legalább ismét futhatok és azért valamennyire még bírom is. :)

Azt már eldöntöttem, hogy a hétvégi továbbképzésre viszem magammal a futócipőt is, és ismét beírom előre a futásokat a naptáramba előre, mert ezek is vannak olyan fontosak, mint minden más, amit be szoktam írni (plusz bevállalt beteg, előadások, utazások, szabadság ;) ).

rózsaszelídítés 7. nap

 Egyelőre úgy tűnik, szereti itt nálam a rózsám, gyönyörű virágokat látok kibontakozni és enyhe rózsaillata is van, ami az utóbbi évek tapasztalata alapján már egyáltalán nem magától értetődő egy rózsának látszó növény megszimatolása esetén... :)

 

Valószínűleg inkább a konyha fekvése, mint a génjeimben hordozott kertész-zsenialitásom az oka, de most nagyon örülök, hogy nem csak az elmúlását asszisztálom, hanem a virágzását is. :)

a tuti tipp

... bár nem volt placebo kontrollált karom, de 2 nap emelt dózisú fokhagyma és mindenféle egyéb hagyma fogyasztását követően végre negatív lett az eredmény. :) 

Kezdődhet ismét a nagybetűs Élet, jó sok munka, és nyomokban némi magánélet! :)

Azért a délutáni 2-3 órás alvások kicsit hiányozni fognak...

 

a titkos fegyver...

... mivel még mindig ragaszkodik hozzám a víruskám, bevetem végre a népi praktikát, fokhagymát eszem mindenféle egyéb hagymával párosítva reggel és este 😅. Remélem működni fog, mert már jó lenne 1,5 méteren belül engedni a számomra fontos embereket - maszk nélkül. Ez sokkal jobban zavar, mint a még mindig kicsit dünnyögő hangom és időnként 1-2 köhintés. 

... hálás is vagyok persze, mert végre kialudhattam magam, de azért itt az idő, hogy búcsút mondjunk egymásnak, víruskám. 

.. légyszi légyszi táj-táj. 👋

virágcsokor helyett... :)

Gondoltam egy merészet és nagyot és mivel nem láttam a szívemet gyönyörködtető szép virágot a tegnap az üzletben, emiatt egy cserepes rózsa mellett döntöttem. Az új lakásban még nem tettem el láb alól egyetlen cserepes növényt sem, ezért most bátornak érzem magam és kipróbálom, hogyan érzi magát itt a rózsa.

Első nap:

Időnként meg fogom örökíteni  a virágot, hogy követhető legyen a fejlődése, vagy visszafejlődése... :)

míg én karanténkodtam...

 A természet kivirult. :)

karanténnapi (7. nap) jó

 ... fokozatosan javulgatok, szerencsére nem viselt meg eddig túlságosan a betegség, bár még mindig kicsit érdekesen rekedtes a hangom, de a napi elfogyasztott papír zsebkendő adag már egyértelműen csökkenő tendenciát mutat és a köhögés is csak hosszabb beszélgetések közben emlékeztet arra, hogy mégiscsak egy döntően légúti betegséggel állunk szemben (bár ugye nem kizárólagosan, ahogy az elmúlt évek megtanították). 

... bár igyekszem most inkább pihenni és nem folytatni azt a tempót, ami péntek estig diktáltam magamnak, de így is elég sok időbe telt erről a hétről lemondani időpontokat, megbeszéléseket, és megkérni kollégákat, hogy a pluszba bevállalt betegeket nézzék meg.

... csak tegnap este jöttem rá, hogy a munka mellett én még egy optimista tervet szövögettem pár héttel ezelőtt és beneveztem egy 10 km-es futóversenyre (ami az első nem virtuális lett volna 2018 óta számomra... 😔), ami jövő hét végén lenne. Amikor erre rádöbbentem, éjfél körül még elkezdtem böngészni az ajánlásokat, hogy koronavírus fertőzés után mennyi idővel javasolt megint sportolni, és hát rá kellett jönnöm, hogy hiába voltak csak enyhék a tüneteim, de egy hét kanapén számítógép előtt tespedés után nem ugyanonnan kellene elkezdenem ismét a mozgást, ahol előtte abbahagytam, ráadásul nem is rögtön a karantén lejártát követően. 

Így hát írtam egy lemondó levelet, és konstatáltam magamban, hogy egyszerűen nem akarnak nekem összejönni az élő futórendezvények, valami mindig közbejön - egy bokatörés, világjárvány, vagy személyesen a korona.... 

Lehet, hogy lassan ideje beletörődni és nem álmodozni a tömegsport hangulatáról, energiájáról, húzó erejéről - és nem kockáztatni valami még vadabb indokot, ami miatt a következő futóversenyt is kénytelen legyek kihagyni.. :) 

Egyedül vagy futótárssal is célba lehet érni...

karanténnapi jó

 ... még nem úgy nézek ki, mint Rudolf, a piros orrú rénszarvas, csak mint egy kezdő alkohol rajongó... 

... nem is zavarna a látvány, ha átjutna rajta a levegő. 

... de legalább lázam már nincs. 

... és a vizsgabeosztás és a jövő heti előadásom is nagyjából elkészült.

kicsit csalódott vagyok....

 ... mert azt hittem így két év után, hogy egyike vagyok azoknak a különleges embereknek, akiket a vírus nem tud elkapni. Hát ennyire azért nem vagyok különleges, mint kiderült... :) Azért a tegnapi napot még végigdolgoztam (mi továbbra is kötelezően maszkban dolgozunk), és csak hazaérve délután derült fény arra, hogy az a kis felső légúti tünetegyüttes nem sima nátha. Kb 1 hét kényszerpihenőre kerültem, talán már időszerű is volt, mert december eleje óta nem voltam 1 hét összefüggő szabadságon. 

... most akkor végiggondolom, hogy miért kaptam ezt a hetet. :) Persze egyből beugrott, hogy mennyi elmaradásomat tudnám most behozni, de azért nem csak erre szeretném ezt a hetet használni. Még az is lehet, hogy sütni is fogok... :))

... többen felajánlották a segítségüket, apum már majdnem el is indult, hogy ápoljon, tesóm is drága volt és ajánlkozott, P hozott vitaminokat és kenyeret, most már egészen biztosan nem fogok éhen halni, mert végignézve a készletet, szerintem 2 hétig is bírnám itthon éhezés nélkül. :) 

Nem vészes a helyzet, csak a hangom mutál és a láz szokatlan, de végre van indokom, hogy egész nap pizsamában lógjak itthon és amikor kedvem szottyan, aludjak 1-2 órát. :)

ismerős nektek az az érzés?

 ... hogy annyira el vagy havazódva, hogy amikor a kutatási területeden az "Istenek" közé tartozó egyik csúcskutató rád ír (gondolom nem csak rám, és automatikus üzenet lehet, de szerepel benne a vezetéknevem a Dear Doctor után), hogy fejezd be a kérdőív kitöltését, amire felkértek és elkezdted pár hete, akkor csak megvonod a vállad és hozzáadod a vasárnapi elvégzendők listájához, majd folytatod a tűzoltást és a holnapi határidős feladatokat próbálod összetákolni...? 

... ja, eddig nekem sem... :)

próbálok hinni benne, hogy

 ... ha megérkezik a tavasz és vele a sok illat, a madárcsicsergés, a napsugarak és a sok-sok zöld, akkor már a külvilág sem tűnik olyan elszomorítónak és minden jó lesz. 

... talán nekem is több kedvem lesz kimenni futni, mert a lendületem most kicsit alább hagyott - idén a hideg és a szél elég könnyen visszatántorított - lehet, hogy ez már a korral is jár... ? 🙈

... most a cél, hogy ne aggodalmaskodjak, sajnálkozzak és elvárjak, hanem próbáljak meg aktívan segíteni - és mellette tenni a saját dolgomat, szívvel - lélekkel. 

... nem mindig könnyű.

időzíteni márpedig tudni kell :)

 ... teljes nyugalomban, éjféli határidő előtt 6 perccel töltöttem fel egy anyagot  + hanganyag részt egy kongresszusra, azok után, hogy a hétvégém nem a munkáról szólt, mert fogtam magam és elutaztam. :) 

... a maximalizmusomat már elengedtem, de azért a csírája még megmaradt, mert végül mégiscsak felvettem másodszor is az egyik részt, miután sikerült elnevetnem magam közben, olyan mókás szócserét hajtottam végre... :) 

... bár lehet, hogy akkor emlékezetesebb lenne a munkám, mint így, nevetés nélkül... 🙈🙉🙊

lassan a februárnak is vége :)

 ... csak kapkodom a fejemet. 

... a munkában természetesen sikerült telepakolni mindenféle határidőkkel és feladatokkal a naptárt, így esténként viszonylag gyakran tudományos feladatokkal (is) foglalkozom...

... nem mellesleg tovább ismerkedem önmagammal, a korlátaimmal, a félelmeimmel, a motivációimmal és azzal, hogy mi dolgom lehet nekem még a világban.  

Izgalmas út, érdekes felismerésekkel, és a reménnyel, hogy ha sikerül elengednem a nem kevés előítéletemet, elvárásaimat, listáimat és az agyalásomat, akkor mindenkinek sokkal jobb lesz, de leginkább nekem. :) 

Előtte viszont még el kell fogadnom, hogy a legrosszabb, ami történhet, hogy lehet, hogy mégsem sikerül végigjárni az utat. És akkor morcos, türelmetlen, mindig alvás után vágyakozó vén banyává válok szépen lassan....

egyre feledékenyebb....

ma mosogatás közben döbbentem rá, hogy egy szülinapot, ami pár nappal korábban volt és amit korábban rendszerint nem felejtettem el, sikerült kitörölni a memóriámból... 

 lehet, hogy eljött az agyi keringésjavítás ideje... vagy egy kis szabadságé .... vagy is... 🙈

 

aki mer az időnként nyer

Alakulgat az új év, és bár egyre feledékenyebb vagyok és a teendő listáim ebben az évben sem akarnak nagyon leapadni, de most kaptam egy visszajelzést arról, hogy mindig érdemes megpróbálni korrigálni a tévedést, beismerni, ha hibáztunk, maximum nem vevő rá a másik fél, de legalább a tudat megnyugtató, hogy nem adtam fel próba nélkül.

Az történt ugyanis, hogy beneveztem egy virtuális futóversenyre, amit tavaly minden évszakban meghirdettek és elbűvölő érmeket osztogattak a teljesítőknek, ha vették a fáradtságot, hogy határidőn belül feltöltötték a futás teljesítését igazoló valamiféle fotót. 

A téli nevezés során futottam is decemberben egy 11 km-s távot a tervezett 10 helyett, de szerettem volna csak egy kerek 10 km-es távot is lekocogni, hogy a tempóm ne legyen álságosan lassabb a ténylegesnél (mivel a kiválasztható 10 km-es távhoz a fotón szereplő 11 km-es futási időt lehet csak megadni)... 

Addig-addig halogattam az eredmény feltöltését és vártam, hogy majd egyszer futok még 10 km-t is, hogy 10 nappal túlléptem a határidőt, mire észbekaptam és a holnapon már megszűnt a link is, amin az eredmény beküldhető volt. 

Majdnem elengedtem a dolgot (vérző szívvel), és beletörődtem, hogy csak 3 érem fog egymás mellett lógni a teljes kollekció helyett, de azért végül úgy döntöttem, hogy írok a szervezőknek, hátha megszánnak - persze azt is hozzátéve, hogy azt is megértem, ha mégsem, mert a szabályok világosak voltak, én voltam csak szokás szerint kissé figyelmetlen... 

A történet szerencsére boldog véget ér, a pár napja feltöltött eredménylistán az én nevem is szerepel, és így csendben abban is reménykedhetek, hogy hamarosan az érem is érkezni fog. :) 

Éljen az asszertivitás, éljen a kommunikáció, éljen a jóakarat. :)

nem kizárt...

 ... hogy a tegnap a tusfürdővel mostam hajat.... ma reggel olyan furán selymesen olajos volt ... mint a tusfürdőm....  

... tudatosan odafigyelve, samponnal mosva, most megint a régi a tapintása...  

... lehet, hogy most kellene téli álomra vonulni és kirakni a "kérem ne zavarjanak" táblát.

a halogatást ...

 ... sajnos nem felejtettem 2021-ben, sikerült ma 1 hét késéssel elküldenem egy cikkbírálatot. Sokszor megfogadtam már, hogy több ilyen mizériát nem vállalok, mert csak az időt rabolja és a napi döntési készletemet csökkenti. Amúgy is hadilábon állok a döntésekkel így vizsgaidőszak táján: hallanátok csak, micsoda párbeszédek futnak le a fejemben vizsgáztatás során, most akkor ez 4-es legyen, vagy 5-ös, vagy mégiscsak 4-es...? de ha ekkora badarságot mondott, akkor vágjam ki, vagy csak adjak neki 2-est... ? (1-5-ig terjedő skálán... ) 

Kicsit várom már én is a nyári szünidőt, amikor sem oktatni, sem vizsgáztatni nem kell ... :))

2022 mottója

Csak lazán!😊

napi jó - 198. nap

Ma meglett a 800 km futás a 2021-es esztendőben!! :) azaz pontosabban kicsit több, mint 805 km. :) 

Bár december elején még nem hittem benne, de végül csak sikerült elérni a módosított tervet apránként, több 30-40 perces futás és 1-2 hosszabb futás árán. 

Az 1000 km-t pedig újra kitűzöm - jövőre... :)) 

egy nyugodt év végében reménykedtem....

 ... de úgy tűnik, hogy túlzott volt az optimizmusom, a legnyugisabb 2021-es hétfői nap után ma eléggé felpörögtek az események, mind a munkahelyemen, mind otthon. 

Mindenki legyen olyan kedves és maradjon ép és egészséges és ne piszkálja a koszorúereimet. 

Köszönöm!

napi jó 197. nap

Az előző ugyanis a 196. napi lett volna, ha tegnap este utánanézek... :)

Ma felavattam az új futóövemet, amit végül bátyó javaslatára nagy nehezen, de sikerült a németországi Am@zonon keresztül beszerezni. :) 

Nagyon örültem annak, hogy megérkezett, ugyanis az a ritka jelenség alakult ki, hogy a másikból kifogytam és mindenféle fura praktikákat kellett bevetnem ahhoz, hogy ne forogjon körbe rajtam futás közben. :) Mivel végül 11.6 km lett a végeredménye a mai felavatásnak, látok némi pislákoló reményt, hogy mégiscsak meglesz a cél év végéig, bár már alig van 12 darab napocska ebből az évből. 

Lassan elérkezik a számadások ideje is, meg kell keresnem a tavalyi jegyzetemet, hogy mit is tűztem ki erre az évre és el kell gondolkozzam azon, hogy mi az, amit ebből sikerült megvalósítani és a többit miért is nem? Látok már néhány mintát... :)

Napi jó nem tudom hányadik :)

Végre lett 2 új könyvespolcom és a földről felköltöztek a könyvkupacok méltó helyükre. 

Ezentúl lehet, hogy tényleg csak e-könyveket vásárolok...

karácsonyi recept :)

 

nem is volt olyan rég...

 ... amikor visszafele vezettem életemben először egyedül a szülővárosomból most már a saját lakásomba, jó sok 100 km-en keresztül.. 

Csodaszép tájakon haladtam keresztül, Eckhart Tolle-t hallgatva, elmélkedve a saját életem mozzanatain (és közben lopva néhány fotót készítve, hogy amikor már az emlékeim kicsit megfakulnak a hétköznapi rohanásban, legyen, amit elővenni és felidézni ezt a varázslatos utazást - az egyik ilyen kép azóta is a háttérképem...). 

Csodaszép ősz volt/van, ha nem a tavasz szülötte lennék, ez lenne a kedvenc évszakom. :) 

Útközben a táj mellett azért néha a szembejövő forgalmat is figyeltem és így fordulhatott elő, hogy az egyik kamion ablakában megpillantottam a "Cserebogár" feliratot. :D Ez számomra egy jel volt, valamit kezdenem kellene szegény blogommal, amit mostanában hiába is nyitok meg, mert nem tudok mit írni. Még magamnak is nehéz megfogalmazni a gondolataimat, hát még olyan emberkék előtt, akik számítanak, akik olvasnak és utána esetleg riadtan néznek egymásra, hogy ebbe a lányba vajon mi ütött... :) Pedig csak keresi a belső békét és a cél nélküli, személyektől független boldogságot és többet nem akar panaszkodni. Ezt nehéz másképp megfogalmazni... ennek mentén írni viszont még nehezebb. 

Az utat megszakítva az estét egy kisvárosban töltöttem, már a határ másik oldalán. Mivel korábban érkeztem a tervezettnél, felmerült a gondolat, hogy akár meglátogathatnám a helyi termálfürdőt egy kis regeneráció céljából... épp csak nem hoztam magammal semmilyen fürdőfelszerelést és a szállásomon sem sok jóval biztattak, hogy nyitva tart-e aznap a fürdő kisboltja - a környéki multi üzletek az ünnepre tekintettel mind zárva voltak. Azért csak elsétáltam oda és kellemes meglepetésemre nyitva volt az üzlet, egy nagyon segítőkész hölgy rekordidő alatt segített kiválasztani egy fürdőruhát, ami rámjött, hozzá egy papucsot és egy fürdő logós törülközőt és már meg is volt a menetfelszerelés. 

2 órát lubickoltam, szaunáztam, majd zárás előtt félórával kiúsztam a szabad ég alá a termálmedencében csillagokat bámulni, félig-meddig a medencéből felszálló párába burkolózva... egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mögöttem egy férfi lassú vontatott hangon mond fel üzeneteket a szerelmének a telefonban és hallgatja ezeket vissza. Az üzenetek pedig arról szóltak egytől egyig, hogy elsősorban a hölgynek kell jól lennie ahhoz, hogy utána a környezetén is segíthessen és a gyereke boldog lehessen, az ő feladata ebben is példát mutatnia a csemetének, illetve hogy ne félelemből döntsön, és mindig válassza a boldogságot, a szeretetet. :) 

Különös éjszaka volt...

reflexek

 .. pár napja az autóban ülve beszélgettem egy útitárssal, aki kicsit halkabban beszélt a számomra kívánatosnál, ezért önkéntelenül is elkezdtem feltekerni a hangerőt a műszerfalon - majd rájöttem, hogy ez így nem fog működni... :) 

... vajon eljön egyszer az a nap is, amikor az embereket is bluetooth-on keresztül vagy egyéb módokon lehet csatlakoztatni a hangszóróhoz és adott esetben le-vagy fel tekerhető a hangerő...? :))

... igény az lenne rá... :))) 🙈

még megvagyok :)

Azt hiszem, elkezdtem ismét élvezni a munkám egy részét, ezért nem érzem magam áldozatnak, amikor utolsó pillanatban felkérnek egy-egy olyan előadást tartani olyan témákban, amikről korábban soha nem tartottam és több időt vesz igénybe, mint amennyit eredetileg szántam rá.

Ezen a héten csak 2 darab ilyen lesz, úgyhogy most az idővel zsonglőrködöm. :)

Közben gyakorolom a nemet mondást is, látom, másoknak a környezetemben már nagyon megy, most leskelődök és időszakosan alkalmazom. Nagyon nem is tetszik azoknak, akik beosztásban alattam vannak és eddig nekem próbáltak delegálni... Ne kérdezzétek, hogy is jutottam ide... :)

Közben próbálok visszavenni a reflexesen felbukkanó ítélkezéseimből, mókás, amikor másokban is felismerem ezt a fajta kényszert... Persze sokszor azon kapom magam, hogy visszacsúszok a régibe, de legalább időnként már észreveszem. 

Elég nagy kihívás ez az egyed/tudat/fejlődés...