Szóval a mai napi jó az volt, hogy jó ízűen eszegette csemeténk az ebédjét, ami életem első önállóan megfőzött húsleveséből származott (főtt pulykacomb és sárgarépa/murok/ pürésítve). Jó érzés látni, hogy van értelme annak, amit csinálok (időt töltök a konyhában és ehető, ami elkészül). Az apukája is szeretné a főztömet, ha kapna... 😅
Egyszerűen nem tudom, másoknak hogy fér bele az idejükbe a főzés is az egyéb házimunkák mellett, ha van egy aludni nem szerető kisbabájuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése