gyertyák

Ma Babóval és az apukájával az apai nagyszülőknél jártunk és eljutottunk a temetőbe is, ahol két dédnagyszülőnél gyújtottunk gyertyát. Babót láthatóan nagyon lenyűgözte a sok fény és tűz az esti sötétségben, de az ő kedvét cseppet sem befolyásolta az elmúlás hangulata, ami a sírokat látogató emberek arcán eléggé kiült. Ő csak jó mókát látott a sírok között mászkálásban és a gyertyák figyelésében. 

Itthon én is gyújtottam gyertyát az én nagyszüleimért, miután Babó elaludt. 

Ha belegondolok, hogy hány embernek kellett találkoznia és szerelembe esnie a felmenőink között, hogy pont ez a 100% öntudat kislány megszülethessen.... remélem mindannyian a szemük sarkából odafigyelnek rá és vigyáznak kicsit, amikor nekünk épp elfogy az energiánk/türelmünk... 😊

még mindig...

 ... nem tanultam meg a leckét... amikor határidős feladatom van és időhiányba sodródok (mint általában mindig), a testi-lelki jóllétem szempontjából legfontosabb dolgokról mondok le leghamarabb: alvás, testmozgás, kritikus helyen található kupacok felszámolása (pl. íróasztalon) a lakásban. 

... 2 hete szünetel a futás. De azért nem adom fel.

január vége...

Január 30.-án volt gyakorlatilag a habilitáció beadásának határideje (igazából február 1, ami szombat és pénteken nem volt ügyfélfogadás). Előtte volt pár éjszakázás, hogy össze tudjam állítani az anyagot, aminek az lett a következménye, hogy egy idő után fura dolgokat kezdtem művelni: összekevertem január 25-öt február 25-el, elfelejtettem elmenni a kozmetikushoz a naptáramba beírt időpontban, egyéb apróságok is ködbe vesztek el... 🙈

Végül aztán 29.-én éjjel 3-ig javítgattam még az anyagot és nyomtattam... Még aznap este 6 körül becsípte a nyomtató a papírt és leállt, R. szemöldökcsipeszével szerettük volna kipiszkálni, de az rejtélyes módon eltűnt a táskájából, egyikünk sem találta (2 nap múlva spontán meglett a táskában...), szerencsére a szomszédtól tudtunk kölcsönkérni és sikerült kivarázsolni a beszakadt papírdarabokat. Éjjel elfogyott a papír (majdnem két db 500-as csomag, mert elvileg egy oldalasra kell az anyagot nyomtatni 4 példányban), ez állított le éjjel 3-kor, majd 4-ig forgolódtam, annyira felpörögtem... Reggel fél 7-kor nagy nehezen kikászálódtam, hogy ameddig R. még itthon van, el tudjak ugrani A4-es papírt vásárolni Babó nélkül. Utána újranyomtattam a cikkeimet 2 oldalasra, mert olyan vastag lett volna a paksaméta, hogy nem lehetett volna spirálozni. Babó eléggé nehezményezte, hogy rá kevesebb figyelmet fordítok, mint amennyit ő elvárt volna, de végül valahogy sikerült befejezni a nyomtatást és rendezgetést, és fél 11-kor kettesben elvittük a nem kevés papírt beköttetni. Mire hazaértünk, már szóltak is, hogy mehetünk érte, de addigra Babó, aki kihagyta a délelőtti alvást, már kellően álmos és éhes is volt, így tartottunk egy kis szünetet a folyamatban.

Fél 2 után mentünk a füzetekért, majd R.-t elraboltuk a munkából, így volt, aki Babóra vigyázzon az autóban, ameddig leadtam a füzeteket és nem kellett az egyetemre magammal cipelni a karomban (a felújítások miatt nem vagyok meggyőződve, hogy babakocsival bejutnék - amúgy sem tudom, mennyire van babakocsi/kerekesszék kompatibilisre kialakítva a hely, bevallom, egészen Babó megszületéséig nem figyeltem erre)...

Másfél órával az ügyfélfogadási idő vége előtt már át is adtam a füzeteket, nagyon megkönnyebbültem, hogy ezt az oly sok éve halogatott feladatot is végre elindítottam.... Persze ez csak a folyamat első lépése volt, most majd jönnek a további kihívások, nem kevés szervezés, további éjszakázások és végül három előadás és egy nyilvános vita. Nem fogok unatkozni tavasszal sem.... 🙈

Zsebibabó

 ... amióta náthás a csemeténk, egyre jobban igényli, hogy leginkább rajtam lógjon, éjjel és nappal egyaránt. Még az amúgy nagyon szeretett apukájától is átkérte magát ma hozzám (pedig mindig én fogom az orrszívó végét... 👿). Inkább a mászást is elfelejti (pedig több, mint 4 hónapja gyakorolja, meglehetősen ügyesen), csak vegyem fel és vigyem magammal, bárhová is megyek. Persze így semmivel nem haladok, beleértve a számítógép előtti határidős munkáimat, mert ha az ölembe felkéri magát, akkor azonnal bőszen nekifog a billentyűket püfölni és szegény gépem értetlenül pislog egy idő után... egy használaton kívüli billentyűzettel viszont nem tudom lekenyerezni, mert akkor nem nyílnak meg ablakok, nem gyakorol hatást a képernyőre... 😆 Ma a Netflixet is majdnem újra aktiválta a tévén, annyira kitartóan nyomogatta a minimalista távirányító gombjait (még jó, hogy nem tudja a mobilszámomat az aktiváló kód küldéséhez, itt bukott el végül az akció...). Egyébként próbáljuk a digitális világtól még távol tartani, szerintem nem olyan rossz hatásfokkal, de bámulatos, ahogy már most nyomogatja a kütyüket, ha valahogy a kezébe kerülnek.

Annyira kíváncsi vagyok, milyen emberke lesz belőle. 😊

Na és a napi jó: már csak az összefoglalót kell megírni a tézishez, és nem érzem áldozatnak magam, amiért éjszakánként tudok csak ezzel haladni.

bújj-bújj

Rohannak a napok, és este blogírás helyett inkább kicsit beszélgetek még R-el (ha nem alszom el én is véletlenül), mert addigra nyugszik el a ház. Babó a náthája óta bújósabb és kicsit nyűgösebb is, szorosan a nyomomban van, és legszívesebben a karjaimból mutogatná egész nap az őt érdeklő tárgyakat... így nem igazán sikerült még csak a töredékét sem elvégezni azoknak a feladatoknak, amiket terveztem, a lakás egyelőre romokban, karácsonyi ajándékok pedig tényleg csak valami csoda folytán kerülhetnek a fa alá... 😅

Lassan elengedem az elképzeléseimet és lesz ami lesz... De karácsonyi zene biztos, hogy van és lesz... 😊

napi jó 54. nap (2024)

Ma próbáltam kicsit haladni a bírálati anyaggal, aminek vészesen közeledik a leadási határideje... Anyumék játszottak Babóval, aki egyszer csak elkezdett hiányolni, ezért beköltöztem én is a játszószőnyegére, a kinyomtatott anyaggal a kezemben és egy fülhallgatóval a fülemen, ami elég jól kiszűri a környező zajokat. Gondoltam, a jelenlétem elég lesz, de őt annyira kíváncsivá tette a fülhallgató látványa (hiszen ilyent sem látott soha korábban), hogy folyamatosan a térdemen megtámaszkodva próbálta elérni a kütyüt és közben teli szájjal mosolygott. Nagyon édes volt. A bírálattal persze nem haladtam, mert nem lehet kibírni puszi-cunami nélkül az ilyen jeleneteket.

Még akkor is a fülhallgató izgatta, amikor egy órával később apukájával kettesben ellógtunk bevásárolni és a nagyszüleire hagytuk...

napi jó 53. nap (2024)

Ma elég furán alakult a nap, Babó kihagyta a délelőtti alvást, majd délben kidőlt. Így a délutáni alvás és az esti lefekvés is csúszott. Babó pörgött, rengeteget magyarázott babanyelven, maga köré tekert egy tekercs citromillatú szemetes zsákot, nagyon édes volt. 😊 nekem ma karácsonyi dalokat támadt kedvem hallgatni a konyhában tevékenykedés közben (Babónak próbálok főzőcskézni amikor belefér), kíváncsi leszek az első közös karácsonyunkra. 😊

napi jó 44. nap (2024)

(Ma elgondolkoztam, hogy az időszakos nehezebb helyzetekről hogyan írhatok ezután, a napi jó végén furán hatna például arról beszámolni, milyen érzés látni Babó homlokán a pírt, ami a tegnapi koppanására emlékeztet- elárulom: nem túl jó, de pillanatok alatt változik a stabil önálló kincskereső térdelés az egyensúlyból kibillenéssé... de valójában lehet, hogy nem is kell ezeknek túl sok figyelmet adni a nap végén, csak aktuálisan levonni a tanulságokat... 😅 )

Annyira vicces, amikor Babó és az apukája mászva kergetőznek és közben a kisasszony hangosan nevet, pár lépésenként leül és visszanéz, hogy lerázta-e a felnőttet. ❤️ Még szerencse, hogy már nem a kardfogú tigris elől kell menekülni, hanem csak egy szerető apuka elől, mert ezt a gyakori visszapillantgatást rosszul kódolták a csemeténkbe. 😊 de szerintem még a tigrisnek is megesne a szíve, ha látná, milyen nagy igyekezettel trappol és közben hogy mozgatja a kis popsiját...

napi jó 36. nap (2024)

Vannak olyan napok, mint például ez a mai is, amikor Babó hihetetlenül jól eljátszik egymagában a konyhába beállított utazóágyban, ameddig mi ebédelünk és közben beszélgetünk. És persze vannak olyan napok is, amikor az utazóágy szétszedését fontolgatjuk, ha úgy sem lehet letenni bele a csemetét.... 😅

Nem mondom, hogy sikerült teljesen kiismerni Babót, de legalább még akkor is aranyos és szeretnivaló, amikor torkaszakadtából sír...  😅

napi jó 35. nap (2024)

R., amikor átköti (teljes laikusként) esténként az anyajegy eltávolítás műtéti hegét a hátamon és finoman megvakargatja a ragtapasz alatt viszkető bőrömet....

napi jó 33. nap (2024)

Ma ugyan elbuktam a mozgás kihívás második napját, de cserébe Babóval kiruccantunk egy baráti házaspár házához és a csemeténk egy kicsit gyomlálgatott az őszi napsütésben, és ismerkedett a virágokkal. 😍

Látott tyúkokat is, de annyira nem tetszettek neki, nem kívánkozott le a kezemből... lehet, hogy érezte rajtam, hogy én sem mernék bemenni közéjük... 😅

Este zenés táncos mulatsággal sikerült megetetni azt, amiből uzsonnára csak pár falatot fogadott el, remélem nem állandósul majd, hogy két felnőtt kell az etetéséhez... egyik szórakoztat, a másik lapátolja az ételt a szájába... 🙃

napi jó 24. nap (2024)

 (a tegnapi blogbejegyzés elmaradt, mivel elaludtam, miközben gondoltam végig a napot... 😊 )

Ma meglátogatott Z. baba és anyukája, aki szintén orvos egy másik szakterületen. Z. baba 2,5 hónappal fiatalabb Babónál, egyiküknek sincs túl sok interakciója más babákkal. Babó talán annyiban vezet a kisfiúval szemben, hogy jár babaúszásra és legalább lát másokat is, de kapcsolatot nem létesít, nincs is rá idő, de igénye sem igazán. Szerencsére egész jól kibírták egymás mellett, nézegették egymást, cibálták egymás nadrágját és zokniját, majd vették ki egymás kezéből a játékot. Babó nyilván védte a tulajdonát, érdekes látni, hogy ez már 9 hónapos kor környékén jelen van. Pár héttel ezelőtt volt nálunk egy másik baba, aki nagyon extrovertált, kezdeményező baba volt, az ő társaságában Babó kifejezetten nyűgös, sírós volt és nem tudtam letenni a kezemből. Jó látni, hogy azért alakulgat a csemeténk szociális interakciója.

Z. anyukájával beszélgettünk egy jót, persze főleg a babákkal kapcsolatos dolgokról, de mellette kicsit a munkáról is, kit mi ér utol a szülési szabadság alatt - ő pár tantermi előadást fog tartani, ezeket én idén nem vállaltam (pedig nem bánták volna a munkatársaim, de nem könnyű megoldani Babó felügyeletét napközben, vagy R. kell szabadságot kivegyen, vagy a szüleim 800 km-ről meglátogassanak). Amúgy nem is hiányzik, bőven elég egyéb feladat jut így is, ha összeadogatom, ami innen-onnan csurran-cseppen. 😅

napi jó 23. nap (2024)

Egy csendes, nyugis nap volt a mai, némi takarítással és kiságy költöztetéssel megfűszerezve. 

Remélem eljön az idő, amikor a kiságyban fog aludni... de az is nagyon jó érzés, amikor ott szuszog melletted és éjjel, amikor felébredsz, látod a gyönyörű kis arcát (vagy fenekét, ha épp sikerült megfordulnia az ágyban), vagy érzed, ahogy a háta a lábadnak simul... ❤️

napi jó 22. nap (2024)

Ma kapott Babó először 4-es pelenkát, elbúcsúztunk a 3-asoktól. Eddig mindegyik motívumot szerettük, volt itt egér, róka, katica, cica, valami borznak látszó élőlény és az utolsót már fel sem tudom hirtelen idézni... Most megint egér és róka lesz, csak cifrábban. 😊

Ezt sem gondoltam volna magamról, hogy egyszer pelenkáról fogok bejegyzést írni... 🙈

Azért csak hogy lássátok, maradt még a régi énemből valami, ma kb 4-5 órán keresztül egy angol nyelvű pályázat anyagát kalapáltam, hogy beadható legyen a munkatársaim által. Meg kell állapítanom, hogy továbbra sem hiányzik a munka, de van olyan, akinek szívesen segítek, ha megkér. 😊

Persze kellett hozzá egy Babó apuka, aki visszatartotta közben Babót, hogy mindenféle lehetetlen helyekre bemásszon, eljusson, beszoruljon. Benne van a boogie a kislányunk lábaiban, kezeiben... 💗

napi jó 16. nap (2024)

Nézni Babót miközben alszik... ❤️

Na nem mintha túl sokszor lenne erre alkalom naponta....

Napi viccesek: a zoknival továbbra sincs kibékülve, addig tapos a lábával, még a babakocsiban is, hogy előbb utóbb valamelyik zokni lerepül. Ma újdonságként nekifogott az üzletekben kiabálni (ezt eddig csak itthon szokta), élvezi a hangját, visszhangzott is minden üzlet rendesen.... 🙈 még nincs kiforrott módszerünk arra, hogy hogyan vegyük rá a csendesebb kommunikációra ilyenkor....