újabb hajrá...

 ... Babó most épp náthás (szegényt eléggé megviselte a legutóbbi oltási kör és erre jött rá egy újabb vírus), ez és az utóbbi 1,5 év kiesés a szakmából eléggé befolyásolja a felkészülésemet és azt az érzést, hogy mennyire érzem képben magam egy olyan helyzetben, amikor a naprakész tudásomat is fogják értékelni (és pontozni)... 

... most még meglepő módon nem szorul erre össze a gyomrom, de gyanítom, hogy az utolsó napokban a kitűnő étvágyam is tovaszáll a maradék lelki nyugalmammal együtt...

Na de a kocka most már el van veszve vetve.

napi jó 57. nap (2024)

Ma megvolt az első érdemi találkozóm a ch@tGPT-vel és teljesen lenyűgözött, hogy egy kb. 7-8 szavas kérésem alapján egy olyan angol nyelvű motivációs levelet rittyentett 20 másodperc alatt, hogy még a szavam is elállt. Tavaly is besegítettem ennek a megírásába ugyanennek az ismerősömnek, még emlékszem, hogy hány órát töltöttem vele... 

Most már nem csodálkozom, hogy a tudományos cikkek írásánál kell nyilatkozni arról is, hogy igénybe vette-e az illető a ch@tGPT-t vagy sem és hogy akár egész szakdolgozatok készülnek ilyen módon. 

Varázslatos és kicsit félelmetes is, főleg olyan szempontból, hogy érthető, hogy könnyű elcsábulni, és a könnyebb utat választani, amikor ilyen eszköz áll rendelkezésre, méghozzá gyakorlatilag ingyen (ha most az adatainkhoz való hozzáférést nem tekintjük árnak).

Lehet, hogy Babó házifeladatainak megfejtéséhez is jó szolgálatot fog tenni pár év múlva...

napi jó 34. nap (2024)

 Ma teljesítettük Babóval a kihívásunk második napját (annyit mászkál a lakásban, hogy lehet, hogy neki külön is összejön kb annyi kilométer, amennyit én ma 1 óra alatt megtettem). Most, hogy már feltérdel és próbálja a kanapét és bármi mást is lepakolni, elkezdődtek a kisebb-nagyobb koppanások is. 🙈

Lehet, hogy érdemes lenne utánanézni, mekkora a legkisebb méretű bukósisak...