napi jó - 52. nap

Reggel arra a gondolatra ébredtem, hogy már az is egy kiváltság, hogy ezt a napot is megérhettem. :) Korábban egyedül szerettem volna tölteni, kicsit elmerengeni az eddigieken és megtervezni a következő egy évet, de végül is túrázásba torkollt, üsse kő, így is jó volt. :)
Az ételek pedig fenomenálisak voltak, ebédre pisztráng egy kis meggyes sörrel, vacsorára kenyérlángos. Ennek soha nem tudok ellenállni. Azért volt kb. 17-19 km túra is közben, úgyhogy a kenyérlángos egy részét azért ledolgoztam. :)

napi jó - 51. nap

Ma futottam ismét az asszisztensnőmmel, és futás közben láttunk egy ismerős arcot, aki minket (is) nézett és talán egyet biccentettem is neki, mert azt hittem, hogy orvoslátogató lehet az alapján, hogy már biztos többször is találkoztunk, annyira megszokott volt az arca (ennyire tudom követni a körülöttem változó arcokat, neveket, cégeket).
Később is néhányszor elmentünk még egymás mellett, akkor is összenéztünk.

Már az autóban esett le nekem ,hogy ki is volt ez az illető: az egyik helyi színész, akit többször is láttam szerepelni az utóbbi évtizedben a színházban- hát innen volt ismerős. :) Gondolom neki nem voltam ismerős, csak látta, hogy valaki kedvesen üdvözölte őt. :D

napi jó - 50. nap

... online vizsgáztatás, majdnem összeomló rendszerek, egyelőre még eléggé ismeretlen internetes felület, amin 10 percen belül kellene új vizsgát összedobni, követelőző diákok, idővel versenyt futva javított tesztek közben könnyesre nevetni magunkat a régi-kis-jelenleg-nagyfőnökömmel. :)

napi jó - 49. nap

Éjfél előtt pár perccel túróscsuszát enni. :)

napi jó - 48. nap

Ma olyan nagyon jó volt tovább aludni, valamikor fél 8-kor spontán ébredni. :)

Ismét szabadságon pár napig, ismét éjfélig vizsgáztatáshoz töltögetem fel az anyagokat, csitítom a diákokat, de ma végig sütött a nap, és jó volt egy kicsit futni a szabadban, asszisztensnőmmel közösen, az ő tempójában (amit olyannyira bírok, hogy nem vörösödött ki a fejem, mint ahogy általában minden futás végére szokott... :) ), végig beszélgetve közben. Úgyhogy azért szerintem holnap is megyek futni, hogy végül túlélhessem a 10 km-es roppant merész célkitűzésemet...

Vagy holnap kipróbálom a jógát... eddig még mindig valamiért elmaradt. :)
Lehet, hogy tudat alatt attól félek, hogy képes vagyok kitörni a nyakamat és én még élni szeretnék egészen sok-sok éven keresztül... :)

plussz egy jó :)

... életemben először kihasználtam a J0y napok kedvezményeit és megvásároltam online életem első  hűtőszekrényét, mosógépét és mikrohullámú sütőjét, egészen kellemes összeggel kevesebbért. :)

... és nem hagytam magam elcsábulni és venni egy csomó egészen fölösleges, de szintén akciós dolgot, pedig mennyi, de mennyi kupon volt még.... :)

... kicsit büszke vagyok magamra.

napi jó - 47. nap

Az utóbbi napok megint elég sűrűek voltak, két ügyelet, amiből a tegnapi során kb. félórát aludtam 24 óra leforgása alatt, de legalább úgy tűnik, hogy megérte, érzem, hogy valaki odafentről próbál ilyenkor segíteni és a tegnap éjjel valami szokatlan nyugalmat éreztem, ami új érzés volt...

A mai nap elmentem egyedül futni, miután délben azért aludtam kb 4 órát, hogy bepótoljam a lemaradást, az asszisztensnőm ma inkább tanult (egyszer eljutottunk a héten és eldöntöttük, hogy ezentúl társulunk egymáshoz, így motiválva a másikat), így nyugodtan vállalhattam a hosszabb 1 órás futástervet, amit eredetileg is hétvégére szab ki nekem a sportórám és a mögöttes szoftver. 

Futás (ami még mindig több séta a pulzusom alapján...) közben valami hanganyagot hallgattam a célok megfogalmazásáról, fújt a szél kicsit, de azért sütött a nap, felfedeztem egy új útvonalat, ami során rengeteg finom illatú virág és bodzabokor és az alábbi fotón látható gyönyörű búzavirágok mellett haladtam el, ami eszembe juttatta, hogy egyik nagymamám kedvenc virágai voltak. :) Szerintem is csodálatosak, bár most hirtelen nem is tudom megmondani, hogy épp mik a kedvenc virágaim, mindegyik olyan gyönyörű, rengeteget fotózom mostanában. :)

 

Jó volt kicsit visszakalandozni a gyerekkorba, örülök, hogy a szakma és az utóbbi évtizedek zűrzavarai nem szorítottak ki minden általános iskolás szép gyerekkori emléket. :)

(teg)napi jó - 46. nap

Este 7-kor egy fél órára ledőltem aludni - 10 után ébredtem, de ügyesen visszaaludtam - reggelig. :)

napi jó -45. nap

Van egy nővér, akivel korábban futólag dolgoztam együtt és akiről azt hittem hajdanán, hogy árgus szemekkel figyeli a lépteimet és pontozza a cselekedeteimet (és azt volt az érzésem, hogy nem szerepeltem túl jól a 10 pontos skálán...). Érdekes módon ezt az érzést kevés ember támasztotta eddig bennem, nővérek közül szerintem csak maximum 2 és ő volt az egyik közülük. Amikor más intézménybe távozott, én bizony kicsit megkönnyebbültem, mert bár a munkájában nem találtam kivetnivalót, de feszélyezett a jelenléte. Teltek, múltak az évek és úgy hozta a sors, hogy visszatért hozzánk, ami szintén nem töltött el túl nagy örömmel, mert ismét visszatért az a kényelmetlen érzés, amit hajdanán a jelenlétében éreztem: hogy meg fogok ismét mérettetni és kevésnek találtatok.
Ma kiderült, hogy vele fogok szakrendelni hűséges jobbkezem szabadsága miatt és egy kicsit azért tartottam tőle, hogy hogyan fogom érezni magam... és bármi hihetetlen is, a türelmemet és segítségemet kérte, és én őszintén mondtam, hogy boldogulni fogunk mi ketten és így is lett, ügyesen megoldottuk a szakrendelést, jó hangulatban, gyakran nevetve. Nagyon jó volt, hogy nem hagytam magam befolyásolni a saját régebbi félelmeim és elképzeléseim miatt, tiszta lappal indítottunk és jól tudtunk együtt dolgozni.

Lehet, hogy néhány szilárd meggyőződésemet más emberekkel kapcsolatban ideje lenne újra szemügyre venni, mivel az évek múlásával nem csak az ősz hajszálaim gyarapodnak, hanem talán elfogadóbb és kevésbé paranoiás is leszek... :)

Azért vannak olyan kapcsolataim is, amiket inkább nem piszkálnék - tudjátok, amikor már az illető nevének említésekor is feláll a szőr a hátadon... Bár lehet, hogy ezekkel az emberekkel is még dolgom van (csak még nem állok rá készen) és egyszer majd ezek a kapcsolatok is a semleges kategóriába kerülnek...

napi jó - 44. nap

Ma a saját lelkem legmélyebb bugyrait kutatgattam kicsit, és hát arra jutottam, hogy vannak itt olyan dolgok, amiken még dolgozni kell, elfogadni magam az összes tökéletlenségemmel együtt, de azért az volt a legjobb érzés, hogy rájöttem, hogy igazából az emberek többségétől pozitív visszajelzéseket kapok, talán ideje elfogadni, hogy lehet engem is szeretni és erről akár meg is próbálhatom meggyőzni magamat. És nemcsak akkor, ha kétszer annyit dolgozom, mint a velem egykorúak. Bár ez vélhetően azért a főnökség részéről hozzátesz a megítélésemhez...

Egy másik jó dolog pedig a ma esti meggyes sör volt (Nem vagyok én apáca nevet viseli, mindenkinek ajánlom,  aki szereti az édes bárna sört), ami remélhetőleg segít, hogy ne éjjel kettőig kakukkoljak, holnap munka vár... (a pezsgő a háttérben ajándék volt, nem tudom hova pakolni).

napi jó - 43. nap

A mai napi első jó dolog az volt, hogy kiderült, hogy a körömlemosómmal le tudom törölni az alkoholos filcemmel írt listát a fényképtartóról...
A kis cetlik nincsenek eléggé szem előtt és már régebben kitaláltam, hogy egy adott napra tervezett feladatokat felírom egy klasszikus használaton kívüli fényképtartóra (nővéreinktől lestem a technikát), majd a nap végén letörlöm és újraírom másnapra - épp csak egy gyötrelemnek bizonyult a törölgetés, nem vitte le az itthon tartott Octeniseptes fertőtlenítő, a házi birsalma pálinka (ez utóbbi nagy csalódás volt és azóta is értetlenül állok az események előtt), a monitor tisztító spray, majd támadt egy remek ötletem és kipróbáltam az acetonmentes körömlemosót, ami kihasználatlanul áll itthon kb 1 éve (évente egyszer használom körömerősítő lakk eltávolítására, pont ugyanennyiszer használok is lakkot). Jelentem - kiválóan bevált, mostantól szárnyalni fog a hatékonyságom. :)

A másik napi jó egy kis 14 km-es laza túra volt, egy elvarázsolt erdőben, ahol egy település szélén gyerekeknek is van kincskereső pálya, mindenféle kuckókkal és álomcsapdákkal az úton...
Nagyon szép nap volt, friss levegővel, némi munkával, és a saját magamon időszakos elgondolkozással. Bőven maradt még, amin gondolkozni. :)

Az utolsó képen 2 teknős van elrejtve (épp sütkéreznek a vízből kiemelkedő fatörzseken :) ).

napi jó - 42. nap

Ma be kellett szaladnom a munkahelyemre egy megbeszélés miatt, utána viszont hazavittem az egyik kolléganőmet és kitaláltuk, hogy ebédeljünk együtt. :) Beugrottunk a közeli, nagyon jó gyrososhoz, ahol már majdhogynem régi ismerősként üdvözölt a tulaj pedig kb félévente járok oda, és kaptunk ajándék sültkrumplit. :)
A tavaszi napsütésben jót beszélgettünk a hatalmas gyrosok társaságában, jó hangulatban telt, de azért nem mondhatnám, hogy hiányzik a munkahelyem és várom a hétfői napot, amikor bent is indul megint a munka... 

napi jó - 41. nap

... a mai nap legjobb része az volt, amikor kiderült, hogy a főnököm elnézte kicsit az időpontokat és nem most hétfőn lesz az első elektronikus vizsga, amire még kell kb 20-30 kérdést írni és 150-et feltölteni a számítógépbe német nyelven, hanem csak szerdán kezdünk az angollal és azzal már egészen jól állunk. :)

... kicsit fárasztó ez a szabadság, ma például 14 órát ültem a gép előtt, hogy a vizsgáztatáshoz felépítsük az infrastruktúrát, remélem kapok majd olyan szabadnapokat is, amikor kipihenhetem ezt a szabadságot. :)

... az időgazdálkodásom még mindig nem túl fényes.

(teg)napi jó - 40. nap

... az utóbbi napok késői fekvései és a tegnapi 6:30-kor kelés a munka miatt megtette a hatását. Délután 6-kor kicsit ledőltem ruhástól evés (estebéd?) után, a háttérben talán CSI helyszínelőkkel (van egy idősáv, amikor képzeljétek el, hogy nincs Columbo egyik adón sem) és ma reggel 6-kor ébredtem, mert elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt az újabb szabadnapomra (a rendeletnek hála, hogy részarányosan ki kell májusig adni a szabadságokat, még így is marad pár napom :) ).

Így elég sok tegnapi tervem elmaradt: a szokásos esti szüleimmel beszélgetés, a lassan megszokássá váló napi jó megírása, jövő héttől induló vizsgaidőszakkal kapcsolatos szervezési és kérdésbank rendezési feladatok... de legalább most kialudtam magam és talán sikerül visszacsalogatni az alvási periódusomat a valamivel rendezettebb este 10-11 közötti periódusba, mert ez már kezdett átcsúszni az éjjel 1-2-es tartományba, ami, ha nem váltok munkahelyet, nálam tarthatatlan állapot.

Tegnapi jóként talán azt tudnám kiemelni, hogy az asszisztensnőm, aki a járóbeteg rendelésen a lelki támaszom és jobb kezem is egyben, reggel egy pohár tejeskávéval (tejhab nélkül, amint a büfés hölgy emlékeztette rá :) ), egy banánnal és sajtkrémes rudacskákkal fogadott, hálából, hogy segítettem neki elkészíteni az egyik vizsgájához egy power point file-t. Nekem előző este max. 10 perc munka volt zenehallgatás közben, már el is felejtettem, de ezek szerint benne nyomokat hagyott. Kávét nagyjából mindennap kapok tőle, amikor a "bányában" vagyok, de aranyos volt tőle, hogy megjegyezte a sajtkrémes rudacskáimat, amik időnként elcsábítanak még akkor is, ha épp viszek magammal ennivalót. :)

napi jó - 39. nap

A mai napi jó az volt, hogy mivel ma szabadnapos voltam, majdnem 11 órakor ébredhettem azok után, hogy éjjel fél 3-ig olvastam. :) nem is emlékszem, mikor volt utoljára olyan, hogy ennyire beszippantott az olvasás.

A lefekvés előtti olvasást ezennel ünnepélyesen rögzítem a napirendemben. :)

napi jó - 38. nap

Munka után inkább szellemileg elfáradva sétálni indulni egy barátnővel és ilyen csodára találni. :)

Többet kellene a természetben lenni...

Kár, hogy én szerintem egyedül a Tescoban is képes vagyok az ellenkező irányba indulni...

Mindenesetre ahhoz képest, hogy ha itthon maradok, biztos reggelig aludtam volna, így annyira felfrissültem, hogy még egy kis munka és egy kis könyvolvasás (A döntés,  egyszerűen alig letehető... :) ) is belefért.

napi jó - 37. nap

A mai napi jó már reggel eldőlt miközben fogalmaztam a levelet az én Drága Édesanyámnak és a szintén Drága Édesapámnak, hogy felköszöntsem Őket Anyák napján (mert hát Apukám is kellett ehhez a nagy naphoz...). A napi és valójában mindennapi jó, hogy vannak, hogy tudunk naponta beszélgetni, még ha most távol is vagyunk egymástól és olyan bizonytalan egyelőre még, hogy mikor tudunk ismét találkozni. Én azért reménykedem benne, hogy hamarosan és akkor élőben is megpuszilhatom és szorongathatom őket és megünnepeljük, hogy létezünk és együtt lehetünk.

napi jó - 36. nap

Ma sétáltam 2 órát (kb 8 km-t) egy barátnőmmel (belvárosba be, majd haza), akivel munkáról, pasikról, vírusról beszélgettünk és közben jó érzés volt jól érezni magamat a saját bőrömben. :)

Vásároltam egy szép zöld felmosóvödröt hozzávalókkal, amikkel várhatóan nem másfél órába fog telni egy kétemeletes lépcsőház kitakarítása, mint a tegnap... :)

Vásároltam egy e-könyvet (A döntés, Marcipánördög hatására) mert rájöttem, hogy minden nyomtatott könyv vásárlással a saját bajomat gyűjtöm meg a költözés során... :) Még mindig működik a kis Kindle-em, amit sok-sok évvel ezelőtt vásároltam még Firenzében.

Megannyi jó dolog. :)

napi jó- 35. nap második felvonás

A mai napi jó előtt kiegészíteném még a tegnapi napot egy jó dologgal- amit számítógép hiányában, látogatóban egy kolléganőnél és családjánál nem volt alkalmam megosztani: a tegnap reggel elég nagy izgalommal átvonultam a felújítás alatti életem-első-lakásához, hogy felmossam a lépcsőházat, mivel itt mindenki maga oldja meg, mivel kevés a lakó (össz-vissz két emelet miatt tényleg elgondolkoztató, hogy kell-e ezért valakinek fizetni, bár én szívem szerint azt tenném...). Indult egy lista a postaládák felett kitéve, amin a két szomszéd neve már szerepelt és gondoltam, ideje nekem is felkerülni rá, ha rögtön az elején nem akarom elrontani a viszonyt, amit az elhúzódó felújítás miatt lassan már lehet, hogy mégiscsak elkerülhetetlen lesz... 
Mivel egyszer már volt egy feszültebb hangulatú első találkozás és bemutatkozás a szembe szomszéd férfi tagjával, aki azóta is időnként kommentálja a lakásfelújítást az ott dolgozó munkásoknak, szívem szerint reggel 7-kor mentem volna, amikor még hátha mindenki alszik, de végülis nem tudtam korán felébredni, mivel ismét éjjel 1-ig dolgoztam.
A lakásnál jöttem rá, hogy seprűt elfelejtettem hozni és a lakásban sincs, így feszülten, izzadó tenyérrel, lámpalázasan kopogtam be a szembe szomszédhoz, hogy kérjek egyet és a hölgy meglepően barátságos és segítőkész volt, összetegeződtünk (édesanyámmal egyidős lehet), seprűt és lapátot is kaptam (ez utóbbiról is elfeledkeztem, ő tukmálta rám, látszik, hogy milyen nagy házisámán vagyok), úgyhogy nekifoghattam a munkának.
A felső szomszéd a motoszkálásra kijött és egy igazi tündért ismerhettem meg, úgy érzem, vele jól ki fogok tudni majd jönni, velem kb egykorú lány, szerintem még a szüleivel él, de mozgalmas az élete sok utazással, mivel vállalkozóként dolgozik. Olyan embernek tűnik, akinél el tudom képzelni, hogy rábízhatom majd a virágaim locsolását, ha lesz akár egy is, ami kibírja nálam 1-2 hétnél tovább és esetleg elutaznék...
Bár nagyon féltem a szomszédokkal találkozástól, meglepően szerencsésen alakult. :)

Bár a szemközti szomszéd férfival lesznek még azt hiszem nézeteltéréseink, de majd igyekszem széles ívben kerülni. Nem szerethet mindenki mindenkit. De örülök, hogy nem fordultam meg és mentem haza egy seprűért is (bár akkor meg lapátért kellett volna bekopognom a szomszédokhoz... :) ) és végül is jól alakult az ismerkedés.

A karanténban még introvertáltabb lettem. :)

napi jó- 35. nap

Barátoknál.  :)

napi jó - 34. nap

Ma egész nap dolgoztam a számítógépen és időnként online webinarokat néztem (3 darabot, amiből egyik a Wiley kiadó idő menedzsmentről tartott előadása volt, kár, hogy folyamatosan akadozott a nem megfelelő internet kapcsolat - előadóé - miatt) :)
De végre éjfélkor elküldtem az anyag nagyobb részét, amit eredetileg úgy számoltam, hogy kb max 3 nap alatt le tudok adni (ebből tartok kereken egy hétnél úgy, hogy mindennap éjfél után feküdtem le).
Fogalmam sincs, hogy mi mennyi időbe telik. De most indítok egy oldalt a kapcsos naptáramban, amin ilyen figyelmeztetéseket jegyzetelek magamnak, mint pl hogy az online modulhoz a kérdések gyártása nem 1-2 nap, hanem inkább 4-5 nap, legalábbis az én tesztkérdés író gyakorlatommal (pedig már írtam elég sokat, de nem angolul és nem ilyen feltételekkel...).

A nagyon jó dolgon is gondolkoztam és most valaminek a hiányát kell megjelölnöm: ma este volt egy megbeszélés két nagyon-nagyon intelligens férfi kollégával és az egyik elmesélte, hogy 2 napja rettenetes migrén gyötri, lesötétített szobában ül és elhaló hangon tudott csak kommunikálni. Hiába minden tudás, minden elismerés, ha jön a migrén, akkor bizony ki van lőve néhány nap (én mondjuk ezt migrén és egyéb fájdalom nélkül, Columboval tudom reprodukálni).

Ma nagyon jó érzés volt, hogy semmiféle migrénes tendenciám nincs és remélem így is marad. :)

Köszönöm!

napi jó - 33. nap

A mai legjobb az volt, amikor a titkárnő megsúgta, hogy azért ajánlotta fel önként a segítségét egy bizonyos elég monoton munkában, mert kiderült, hogy egyébként az egészet nekem kellene megcsinálni (amiben van sajnos némi realitás, mert a kollégák messzire szaladnak, ha bármi kis technikai dolgot kell újonnan megtanulni, például a diákok online teszteléséhez szükséges tesztfeltöltés elsajátítása - bár sehol sem írja, hogy amúgy ez csak az én munkaköri feladatom lenne).

Két embernek is bőven elég lesz ezt megcsinálni amúgy. 

De azért ma annak örülök, hogy egy emberben felébresztettem a rajtam segíteni akarás vágyát... :))

napi jó - 32. nap

(majdnem újrakezdtem a számolást 1-től, mert olyan, mintha egy hónap véget ért volna ... és valójában ez is történt...azért továbbra is repül az idő...)

A mai nap legjobb és legkiemelkedőbb része az volt, amikor egy április 30.-i határidős betegtájékoztató írás miatt (amivel egyelőre még csak gondolatban foglalkoztam) kértem vasárnap estig haladékot, mert már napok óta egy másik angol nyelvű határidős feladattal szenvedek és még messze nem látom a végét...), mire a hölgy nagyvonalúan megkérdezte, hogy május 15. jó lesz új határidőnek?

Hát én magamban konkrétan ujjongtam. :) így lehet, hogy még másik három mihamarabbi feladatot, ami oktatással kapcsolatos, be tudok iktatni a betegtájékoztató elé - egy folyamatos zsonglőrködés az idővel az életem... :) még szerencse, hogy szabadságra küldtek.

Ismét rá kell jönnöm, hogy valaki odafentről kicsit azért igazgatja a dolgaimat (most a felhők feletti fentet értem ;) ).

Most már csak egy ilyen kezet küldjön legyen szíves (azaz kettőt, egy relatíve ép emberhez kapcsoltan...:) ):

napi jó - 31. nap

Egy mondat egy előadásból, belső hang által mondva az illetőnek (az én belső hangom folyamatosan  Columbot nézne, szóval kénytelen leszek kölcsönvenni ennek az előadó belső hangjának a bölcsességét és kiírni valahova):

"Te tényleg így akarod leélni az életedet?"

... és ha ez a szemem előtt lebeg, akkor könnyebben rá tudom venni magam, hogy időhúzások helyett megpróbáljak gyorsan végezni a 42.000 feladatommal és az így felszabadult időt pedig a saját boldogságkeresésemmel töltsem.

napi jó - 30. nap

jó, hogy még éjfél előtt eszembe jutott ide írni.

A legjobb a mai séta volt. :) uff.

napi jó - 29. nap

Bár reggel enyhe fejfájással indult a nap, amit inkább az előző napi csökkent folyadékbevitel számlájára írok, mintsem az este elfogyasztott 2 dl vörösboréra, de azért ma végre nekifogtam egy kb 3-4 hónapja kiosztott, április 30.-i határidős feladatot megcsinálni (persze akkor szembesültem vele, hogy vannak részei, amik kevesebb energiát igényelnek, mint korábban sejtettem, viszont más részei pedig valamivel többet, úgyhogy lesz bőven amit csinálni vele a következő napokban is). Nagyjából 2 óra folyamatos munka után, amiben a szürkeállományom sejtjei ugyancsak igénybe voltak véve (angol szöveg, hibakutatás és ugyanakkor azon töprengés, mennyire naprakész az információ, kell-e aktualizálni) még némi csokit is bevetettem, hogy leküzdjem a rám törő álmosságot, de végül kénytelen voltam feladni a harcot és ledőltem fél órácskára... amiből a nap legjobb része alakult, mivel kereken 3 óra múlva ébredtem spontán, üdén, frissen és semmivel sem motiváltabban....

Azért mostanig dolgozgattam, amikor épp nem a hűtőt fosztogattam - elképesztő, hogy az utóbbi hétben mennyire haspók lettem, folyamatosan csak ennék, bármit a zöldborsófőzeléket továbbra is leszámítva - a futást viszont ma is ellógtam... rosszabb vagyok, mint egy ötéves gyerek.

napi jó - 28. nap

A mai napi jó az a tudat volt, hogy jövő héten szabadságra lettem küldve, hogy fogyjanak időarányosan a szabadnapjaim. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogok felbukkanni a munkahelyemen, mert maradt még kb 40 elintézetlen telefon, de nagy megkönnyebbülés, hogy egész héten a május 1.-i leadási határidejű feladataimmal foglalkozhatom - így talán lesz esélyem be is fejezni...

Ma megvolt a heti 1 alkalmas bevásárlás is, és mivel a múlt héten kicsit túllőttem a célon és amúgy is a megrendelt ebédből számos vacsorára is futotta, most csak néhány finomságot vásároltam: olajbogyó, feta sajt, grana padano sajt, sonka, avokádó és joghurt, és persze ezek közül nagyon sokmindent ma este már végig is kóstoltam. Szép zárása ennek a hét(közép)nek.

Az egyik legnagyobb örömforrás az életben tényleg az evés. :)

napi jó - 27. nap

A mai napi jót Marcipánördögnek köszönhetem, aki egy sorozatot ajánlott az egyik friss bejegyzésében, amire rá akartam keresni, de véletlenül ügyelet utáni szédelgősségemben egy másik sorozatnál kötöttem ki: az "Exek együtt" címűnél.
4 párról szóló valóságshow szerűség, akik közül az egyik fél próbálja ismét életre hívni a kapcsolatot. Persze 3 hét ideális körülmények, nem kell közben dolgozni járni és a végén egy pár napos nyaralás végén kell meghozni a nagy döntést. Nem mondom, hogy egy Oscar díjas alkotás, de azért a tévé elé láncolt pár órácskára, ameddig az első évadot végig megnéztem (kíváncsi voltam, kik döntenek az együtt maradás mellett). A vége nagyjából a vártnak megfelelően alakult - a vége utáni vége is. :)
Második évad egyelőre nincs. :)

Rengeteg érzelmet lehetett végigkövetni - őszintéket és mesterkélteket egyaránt - de jó volt látni, hogy lehetnek boldog befejezések is. :)

A mára tervezett futást viszont ellógtam, mert a sorozatnézés vége fele már lelkiismeret furdalásom támadt a nagy semmittevés miatt, így nekifogtam kartonokat leletezni. De legalább azzal is haladtam. :)

napi jó - 26. nap

A mai napi jó az a 2 darab kávés Merci csokiszelet volt, amit az akut betegfelvétel előtt gyorsan bekaptam. :) kellett némi plusz endorfin... :)

napi jó - 25. nap

... végre rávettem magam és este nekifogtam itthon kartonokat leletezni - 1 órát terveztem (hogy legalább elkezdjem valahol), de végül két óra lett belőle... maradt még bőven, de legalább végre úrrá lettem magamon. :)

... van remény, hogy uralni tudom az elmém...

... bár a remény egyelőre még csak pislákol... :)

napi jó - 24. nap

Hétfőnként, ami amúgy is szakrendelős napjaim egyike, mindig izgulok kicsit, hogy meglátom-e a jót, ami biztosan ott ólálkodik körülöttem, csak túl morcos vagyok, hogy észrevegyem...

Azért volt a mai napban is jó dolog, nem is egy. :) Az egyik, hogy kiderült, hogy az egyik betegemnek, akinek korábban több problémás terhessége volt, végül megszületett a régóta várt trónörököse és már otthon vannak egészségesen. :) Idén is reményeim szerint szaporodni fognak a speciális albumomban a fényképek. :)
Mai is volt olyan, hogy egy amúgy elég mogorva betegem a telefonos beszélgetés végén kissé aggódva kívánt nekünk egészséget, és hogy vigyázzunk magunkra, még egy félmosolyt is kihallottam a szavaiból. :)
A nap végén pedig én lettem a győztes, mert sikerült legyőznöm magam és elindultam teljesíteni a napi futást, pedig a munka végén erre még nem sok esélyt láttam. :) Így, hogy tudom, hogy mielőtt elfáradnék úgyis váltanom kell a sétára, mert a pulzusom felszáll az egekbe, nem is olyan elrettentő dolog ez a sétafutkorászás. :)

napi jó - 23. nap

... a mai napi legjobb toronymagasan az orgonaillat lett, ami futás közben időnként belengte a tájat és ami miatt (és persze az óra zizegése miatt is) néhányszor lelassítottam és odahajolgattam megillatozni a virágot. :) Második helyezett a rózsaillat lett, az is nyílt egy bokron és olyan igazi rózsaillata volt, amit mostanában ritkán lehet érezni az ágyásokba kiültetett virágokon. Bevallom, néha szoktam próbálkozni velük.
... igazi tavaszi hangulatot keltett ez a sok szép és finom illatú virág és némileg feledtette, hogy ma 55 percig kellett sétálnomfutnom a terv szerint.

.. a következő jó pedig az volt, amikor egy barátnőmnek elvittem a fonendoszkópomat, az övé fogságba esett egy másik városban, viszont holnap kezdi a több napos szakorvosi vizsgát, és nem árt fegyverrel menni a csatába - olyan jó volt, hogy túl két hasonló-szerű retteneten (bár nem ugyanebből a szakirányból), bölcsen nyugtatgathattam, hogy ügyes lesz, menni fog, a fonendoszkópom már két ilyen vizsgán sikeresen helytállt, mondhatni kabalaként is tekinthet rá. :) A legjobb érzés viszont mégiscsak az volt, hogy nem én vagyok az ő helyében... :) néha még elmerengek, hogy valami szakvizsgát tehetnék (lenne is néhány ötletem), de aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot. Majd esetleg ha elkezdek unatkozni....

napi jó - 22. nap

... mai napi nagyon jó, hogy ezen a héten is van olyan nap, amikor spontán ébredhetek (mivel nem szombaton ügyeltem) és ezért ma például reggel 8-kor nyitottam ki a szemeimet...
További jó dolog volt egy újabb túra, az előző heti útvonalán, csak a körön fordítva elindulva.
Egyre könnyebben mennek az emelkedők- de azért továbbra sem tapsikolok az örömtől, amikor meglátom, hogy min kell felmenni... :) Ki szerettem volna használni még ezt a szép időt és azt, hogy a jelenlegi munkarend még lehetővé teszi, hogy a szabad hétvégémen akár túrázzak is (a tervezett munka mellett, amit a holnapi lehűlés miatt inkább holnapra tartogatok).

Hétvégi terv: a mának élést (is) gyakorolni. :)

 

napi jó - 21. nap

... a mai napi legjobb a gyönyörű napsütés és meleg idő volt, amikor délelőtt leléptem ügyelet után. :) Még a lustaságomat is képes voltam leküzdeni és elmentem futni az egyébként a Polar órám által kiszabott időtartamra és különböző tempókra. Ma intervallum futás volt gyorsabb és lassabb szakaszok váltakozásával, amikor lassítani kellett volna, akkor konkrétan majdnem végig sétáltam, mert a pulzusom természetesen rögtön felszökött az egekbe. :) Cserébe utána frissen és majdnem üdén vihettem az autót nyári gumi cserére, és kimaradt a szokásos alvás, ami ügyelet utáni napokon (is) igen gyakori nálam. Még az is lehet, hogy eljön az idő, amikor ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy heti 4-5x fussak... egyelőre még elég sokat kell noszogassam magam a 3-4 alkalomra is, de az, hogy végre napsütésben, rövid ujjúban lehet futni, kezd motiválni... :)

napi jó - 20. nap

... az ember(lánya) hajlamos megfeledkezni olyan jó dolgokról, amik körülveszik őt és olyan magától értetődőnek veszi, hogy vannak.

... az egyik ilyen nagyon jó dolog, hogy leghűségesebb szurkolótáborom, a szüleim, most is épp szorítanak nekem, mivel ügyelek. Ők ezt észben tartják. :) De amikor épp nem ügyelek, akkor is mindig szorítanak valamiért, amibe épp belecsöppenek. Valójában szerintem amióta megszülettem, minden nap minden órájában szorítanak értem, hogy ne tegyen tönkre a világ. :)


... A világnak így esélye sincs erre, ezért kénytelen vagyok magam gondoskodni róla, hogy mégse érezzem magam felhőtlenül boldognak a saját bőrömben...

napi jó - 19. nap

lefekszem este 9-kor (azaz 2 perc múlva). :)

megengedem magamnak és nem matatok még órákig, leginkább fölöslegesen, magam előtt elhitetni próbálva, hogy hasznos az, amit teszek... :)

napi jó - 18. nap

Mai napi jó a főnököm arca volt, amikor megemlítettem neki, hogy a koronavírus elleni küzdelem részeként én napi két marslakócskát kapok be...

És meglebegtettem neki, hogy képzelje el, mi lesz, ha túllépek a napi ajánlott 2 marslakócska dózison, mert még több marslakócskára vágyom... már így is elég zizzent vagyok...

Szerintem több plussz feladatot nem fog rámbízni mostanában - vagy legalábbis remélem, hogy most meggyőztem, hogy vannak nálam komolyabb és beszámíthatóbb munkatársai is...

napi jó - 17. nap

Amióta kijárási korlátozás van, egyre jobban vágyom a természetbe - természetesen emberek nélkül. :) Annyi gyönyörűséget lehet ott látni. :)

Szerencsére a viszonylag korai indulás miatt emberek csak délután kezdtek el felbukkanni, amikor már a visszafele úton haladtunk, így nem nagyon kellett senkit kerülgetni.

Tegnap este elkezdtem Bill Gates életrajzi minisorozatát nézni és egy mondata nagyon megfogott: te magad döntöd el, hogy mivel töltöd az idődet (nem beszélve arról, hogy hetente legalább 7 könyvet olvas, különböző témákban, óránként 150 oldalas sebességgel, aminek a 90%-ra emlékszik is utána...).

Úgy döntöttem, hogy kicsit tudatosabban kezdem az időmet beosztani, Columbot kissé hanyagolva, mert úgyis láttam már nagyjából ötvenszer minden részt (ez nálam egy jó kis pótcselekvés, amikor a nap végén már pihentetni szeretném az agysejtjeimet), helyette inkább olyan könyveket olvasva, amiket még soha és olyan filmeket nézni, amik inspirálhatnak - pl. Bill Gates élete... ;) És több mozgás, több kirándulás, több merengés. :) Az alvásra mostanában igazán nem lehet szavam, Columbo mellett ezzel töltöm a legnagyobb részét a szabadidőmnek is, az egyébként is alvásra szánt órák mellett... :)

futóleckék

... a naptáramra pillantva valamelyik nap rájöttem, hogy bár a karantén miatt az első futóversenyt, amire idén regisztráltam, lemondták, de a szeptemberi még nem teljesen esélytelen, csak mondjuk 95%-os eséllyel marad el. De a maradék 5% esély még ott van, és kár lenne azért nem elmenni, mert konkrétan 1 hónapja nem futottam egy lépést sem, és csak lefele alakul a teljesítményem, nem felfele...

... az utóbbi hetekben csak tévénézés közben tekerem a szobabiciklit, hogy azért valami mozgás mégiscsak legyen, és bár azt hittem, szintentartásnak jó lesz, de a tegnapi ügyelet utáni futópadon futás alatt rá kellett döbbennem, hogy ez cseppet sem így van. Az eddig sem túl fényesnek mondható szintem zuhanórepülésben van, 1.78 km után készültem meghalni, korábban azért valamivel tovább is bírtam.

... így ma úgy döntöttem, hogy végre kipróbálom a 2 éve vásárolt Polar karórám és mellé használható szoftver edzőtervét, beállítottam 10 km-re és ma elindultam az edzőterv szerint az első napi közepes távra, 40 percre. Az intenzitást előre megadja a terv, pulzus kontroll mellett kell futkorászni, méghozzá alacsony pulzusfrekvencián (bemelegítésként max 127/percig mehet fel, utána 25 percig kb 148/percig, majd 5 perc levezetés ismét az alacsonyabb pulzustartományban). 

... ahogy elkezdtem futni, kb fél perc múlva elkezdett folyamatosan zizegni az órám, mert máris meghaladtam a tervezett pulzustartományt, emiatt végül az edzésterv nagyjából 85%-át gyalogolnom kellett, a maradékot lassú léptekkel futni. Úgy tűnik, az állóképességem nem túl fényes, bár nem futok gyorsan, de így is felpörgeti annyira a szívverésemet, hogy rendszerint az átlag pulzusom egy futás során 160 körül szokott mozogni. 

...tény, hogy nem fulladtam ki az edzés végére, és a statisztika alapján azért némi távot is megtettem, de nem volt sokkal gyorsabb, mint amit egy túrázás során képes vagyok sokáig kitartani. 

... egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy ebből hogy lesz 10 km-es futás, de hát annyi rengeteg napom van még addig, talán képes leszek hozzáedződni az új futótervhez és sikerre visz. ;) vagy legalábbis túlélem a nagy napot. Az nálam ugyanaz. ;)

... na de már csak 138/perces átlag pulzust produkáltam ezzel a nem kevés sétával... :)

... a (gyalog)futás végén pedig még újabb tulipánokat is fotóztam a közelemben - nincs semmilyen szűrő a képen, tényleg ilyen hihetetlen színük van... :) 

napi jó - 16. nap

... a klasszikus húsvéti reggeli, amit otthon szoktam enni a szüleimmel és bátyóval, ha együtt tölthetjük a Húsvétot (kakaó, sonka, főtt tojás, kalács).

... én most a gyors verziót választottam, a sonka főzőcskézés helyett az előrecsomagolt feketeerdőt választottam. :)

... egy karantén által ihletett versikében azt hallottam, hogy bár ez egy ilyen Húsvét, de reménykedjünk benne, hogy szebb lesz a Karácsony. Én nagyon reménykedem. :)

napi jó - 15. nap

Két éve, a bokatörésem miatti kényszerpihenőm során fogalmazódott meg bennem, hogy kellene valami hobbi, ami kicsit kikapcsol. Akkor volt akciós egy felnőtt színező könyv és a hozzá tartozó filctoll (azaz karióka :) ) készlet, amit persze gyorsan meg is vásároltam, majd két éve tervezgetek nekifogni, azóta bukkannak fel hol itt, hol ott a könyv és a tollak a lakásban, egy-egy kupac mélyéről...
Végül ma jött el az ideje, hogy a tollakat akcióba is állítsam - a könyvet persze pont most nem találom, így kénytelen voltam a netről letölteni pár mintát.

Szerintem nagyon fogom élvezni. :))) Ha jobban belegondolok, gyerekkoromban is órákig elvoltam a kifestőkkel... a másik ifjúkori hobbim a  babázás volt, most viszont ha kérhetem, inkább élő babát szeretnék, nem a Barbimat... :)

Ez itt pedig egy pici napi jó, egy icipici csokidarab. :) Nagyon finom volt. És vannak még tesói... ;)

napi jó - 14. nap

... történetesen éppen ügyelek, ami némileg befolyásolja, hogy milyen ingerek érnek/értek napközben. A mai napban a legjobb az volt, hogy legalábbis mostanig (és már nincs sok hátra ebből a napból) az összes bármikor instabillá válható beteg a kedvemért egyelőre stabil maradt.

Én ennek olyan nagyon tudok örülni. :)

napi jó - 13. nap

Egy kis szépség. :)

Kedvenc évszakom a tavasz. :) kezdem érezni, hogy ééélek!!! :))

napi jó - 12. nap

.. a mai nap minden betegem, akit felhívtam, hogy felmérjem, hogy bár a szakrendelés elmaradt, de szüksége van-e valamilyen általam írható gyógyszerre, illetve hogyan alakul az állapota (átlag szakrendelős nap előjegyzés, szóval nem a "kedvenc betegek" listámról hívogattam), a lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak magamra és kitartást és erőt kívánt az elkövetkezőkhöz. :)

... a végén még megszeretem a telefonálgatást (de mégsem). :)

napi jó - 11. nap

Ezt most valószínűleg sokan nem fogjátok érteni, de én rengeteget nevettem az alábbi facebook videón, amiben Boti románul tanul, és épp Karácsonyra hazamegy a szülővárosába, ahol soha semmi nem történik...

Régen láttam ennyire vicces videót.  :)))

Remélem facebook nélküli emberek is meg tudják nézni. :)

napi jó - 10. nap

... születésem óta szeretem a hasamat. :)

.. emiatt gyanítom, hogy még számos napi jó bejegyzés fog valamilyen ételről szólni.

... a mai napi jó a vacsorám, végtelenül egyszerű, végtelenül finom - és végtelenül passzol ahhoz az állapothoz, amikor senkire sem kell tekintettel lenni a vacsoraválasztásnál, már senki más nem szenved a következményeitől (lásd hagyma).

... jó sok hagymát vásároltam, nagyon szeretem és most még a híres antivirális hatását is tesztelhetem. :)

... egyelőre tünetmentes vagyok. ;)

napi jó - 9. nap

... a mai napi jó egyértelműen a kiszabadulás volt a szabadba. :) Tegnap már nyomasztott a 4 fal, a friss levegő hiánya és a tudat, hogy 4 nap alatt nagyon kipihentté kellene válnom és ebből már eltelt egy nap. Így mára kezdeményeztem egy túrát, P.-vel, baráti hangulatban, semmi személyes. Az egyedüli kikötés az volt, hogy ne ismerjék sokan a tájakat, amerre megyünk, ne találkozzunk lehetőség szerint emberekkel.

Csodálatos virágokat láttam és voltak olyan percek is, amikor megfeledkeztem arról, hogy egyébként most épp mik történnek a nagyvilágban, és az emberek hiánya is kifejezetten jól esett, csak visszafele, már délután 1-2 óra körül kezdtem sétálókat látni, akik azért gondosan odafigyeltek a 1.5-2 m távolságra, amikor elhaladtunk egymás mellett.

napi jó - 8. nap

... annyira belemerültem egy pályázatírásba, amivel némi technológiai újításhoz lehetne finanszírozást szerezni a munkahelyemen, hogy majdnem lecsúsztam a mai napi jó megírásáról...

... szóval a mai napi legjobb dolog kb. 4 perce történt, amikor, mielőtt átküldtem volna a főnökömnek a pályázatot, rájöttem, hogy szándékosan üresen hagytam a címet és a rövidítést, mert nem éreztem magam elég kreatívnak, hogy magam találjam ki a fantázianevét a pályázatnak... így éjfél előtt 20 perccel, és nem kevés órával azután, hogy nekifogtam ezzel foglalkozni, egyszer csak megvilágosodtam és eszembe jutott valami, amit nagy boldogan le is írhattam (a semmihez képest, ahol órákkal ezelőtt tartottam). Örömmel konstatálom, hogy tudok én kreatív is lenni, ha rávisz a kényszer és egyébként azt érzem, hogy a betegellátás miatt elég szomorú módon pont az ilyen kreatív feladatokra, mint a cikkírás, kutatás és pályázatok nem marad energiám, pedig amúgy egyik sem rossz dolog, időnként még élvezem is és ad némi sikerélményt.

... a delegáláson kellene jobban törjem a fejem (azok után, hogy hétfőn a szabadságom alatt még be akarok menni telefonálgatni a betegeimnek...), csak valószínűleg nem a 2020-as év lesz alkalmas ennek a képességnek a tökéletesítésére.

... de még szolgálhat ez az év meglepetésekkel .... Na jó, inkább ne, ez már bőven elég volt.

... inkább majd jövőre újítok... :)

a nap kérdése

... van 3.5 napom, hogy teljesen kipihenjem magam és újult erővel térjek vissza dolgozni. Mivel még maradtunk (éppcsakhogy) elegen a munkahelyemen, ezért most tervezetten 2-3 munkanapokat kap mindenki, hogy kicsit kipihenje magát azelőtt, hogy beindulnak a dolgok.

... most azon töprengek, hogy mitől tudnék kikapcsolódni annyira, hogy az idegeim is kicsit kisimuljanak és az aluszékonyságomat is szögre akasszam...

... egy angol pályázatot, néhány ambuláns leletet és a 10 éve írt cikkemet még jó lenne azért heggeszteni, de ezeket leszámítva szabad vagyok, mint a madár... :) és holnap reggelre kikapcsolom az ébresztőt, mert ma azért sikerült 6-kor megszólalnia, de azért egy hős voltam és egy órát csakazértis visszaaludtam ezt követően. :)

... olvasás, zenehallgatás, énekelés egy szólamban szerepel a terveim között... még a táncot fontolgatom és hogy belekóstolok kicsit a jógába...

... egyéb ötlet?

napi jó - 7. nap

... mától egészségmegőrzés jelszóval bevezettük a munkahelyemen a napi fél órás tornát, amit szakember vezet, hogy próbáljuk meg magunkat formában tartani. :)
... az első tornát jelentem túléltem, igaz állítólag ennél már csak nehezebb lesz. :)

... egyelőre úgy tűnik, ez sem tart ébren tartósan, ma este ugyanis megint aludtam kb 2.5-3 órát, miután hazaértem - úgy tűnik, ez lassan mindennapos napirendi ponttá válik az életemben. Engem valószínűleg inkább az álomkór dönt le a lábamról.

napi jó - 6. nap

... miközben körülöttünk rohamléptekkel változik az eddig viszonylag megszokott világ, próbálok azért azzal is foglalkozni, hogy visszatérjen az általam is érzett lelkesedésem a gyógyító tevékenységben (bár friss főnököm szerint még most is lelkesebb vagyok, mint amennyire a kollégáim valaha is voltak/lesznek, de ő biztos elfogult, mert amúgy is gyanúsan jó véleménnyel van rólam... :) )

... ehhez most épp az Együttérző gyógyítás című könyvet olvasom, amiben ma épp a "nem klinikai érintéshez" értem, ami arról szól, hogy milyen fontos néha csak úgy megérinteni egy embert, egy beteget.

... ez azért a napi jó, mert végre leírva is látom, amit érzek: fontos egy kézfogás, amit ugye most mellőzni kell és ami miatt olyan furcsa most a szakrendelésem, mindannyian elindulunk egymás felé, majd zavartan leengedjük a kezünket... remélem, hogy visszatér még az az idő, amikor ez a gesztus ismét belefér a hétköznapokba - megtapasztaltam az erejét mindkét oldalon...
.. jó csak úgy megérintem egy pillanatra egy beteg vállát, amikor elmegyek mellette a vizsgálat közben, mindkettőnket képes megnyugtatni, és még soha senki nem húzta vissza a kezét, amikor megfogtam, mert félt valamitől.

Bízom benne, hogy további napi jókat rejteget még ez a könyv. :)  

napi jó - 5. nap

Egy kicsit késői ebéd után, 6 órakor pár percre ledőltem és 3.5 óra múlva ébredtem fel. Nagyon jót aludtam. :)

Bár napközben nincs idő nagyon a jelenlegi helyzeten gondolkozni, de valószínűleg tudat alatt a feszültség eléggé munkálkodik bennem/bennünk és ez leginkább pszichésen fáraszt ki. Pedig a java még hátravan.

napi jó - 4. nap

Jelszó: vírusírtó :)

Ami pedig még a barackos tåtra teánál is jobb, az a munkahelyi kollégákkal folytatott pár perces online beszélgetés és virtuális koccintás. Nehéz időkben kovácsolódik igazán össze az amúgy is jó kis csapat és vizsgázik jelesre. :)

napi jó - 3. nap

... azt hiszem, megszelídítettem egy 18 éves, kifejezetten nehéz természetű betegemet (a gyerekorvos konkrétan felujjongott, amikor végre nagykorúvá vált és átadhatta a gondozását...), legalábbis úgy tűnt a mai beszélgetésünkből, amikor egy nem túl jó hírt közöltem vele és mégis végre nem egyből az ellenkezést kaptam, hanem az együttműködés reményét és néhány halvány mosolyt.

... remélem, hogy tudunk segíteni rajta. 

mai jó - 2. nap

... már majdnem azt kellett írnom, hogy a legjobb pillanat az volt, amikor a gonosz kis vírusról szóló 41 oldalas kézikönyv utolsó oldalára értem laposakat pislogva, de aztán végül a vacsorára evett avokádós-fokhagymás-lila (otthon: vörös) hagymás kenyér vitte el a mai pálmát.

... fotó nem készült, nem nézett ki túlzottan fotogénen, kifejezetten éhes voltam amikor készítettem és siettem, na meg amúgy sem vagyok egy nagy konyhatündér, de ízre nagyon finom volt. :)

... biztos vagyok benne, hogy holnap valami felemelőbbről tudok beszámolni. ;)

... amúgy ma este kidőltem, és a tapsra ébredtem. A felénél én is kibotorkáltam az erkélyre és csatlakoztam.

este 8 óra... másodszor

ma este én is csatlakoztam a tapsoláshoz.

mindenkinek hála, aki otthon marad és aki nem maradhat otthon.

utána viszontláttam magam a fb-on, igaz irinyó pirinyó lelkesen és kitartóan tapsoló foltként. :) az egyik szomszédos tömbházból videózták az eseményt.

remélem holnap zene is lesz. :)

marcipánördög napi jó kihívására: a napi legjobb pillanatok az erkély ablakában tapsolva teltek. az utcán sétáló anyuka és 5-6 éves kisfia is tapsolt... milyen szép is lenne, ha ez az esti 8 órás tapsolás megmaradna a gyerekek emlékezetében is. 

Egy mosoly... :)

Érkezett a tusfürdők mellé, amit online rendeltem a megszokott helyről.

Apróságoktól is szép lehet ez a világ. :)

este 8...

... ma este 8-kor megszólalt a taps a környező épületekben, az egészségügyi dolgozóknak szurkolásként....

... én pedig elkezdtem sírni. nem örömömben.

Ez marad nekem, az egészségügy és esténként az egyedüllét. Esetleg Columbo, ha meg nem unom addig....

Néha nagyon gondolkozom, hogy ideje valami másba fogni, ami mellett nem pukkan szét végleg az az álmom, hogy egyszer mellém sodródik egy ember, aki velem akar megöregedni az összes rigolyám ellenére és minden vágya velem saját családot alapítani...

nem izgalmas

... ma csak havat kellett 10 percig lapátolnom az autóról, küzdöttem az aluszékonysággal egész nap, szétzilálták a gondolataimat a folyamatos telefonhívások a munkahelyemen (más kollégák számomra idegen betegein próbáljak meg akutan segíteni úgy, hogy soha nem találkoztunk és egy darabig jó lenne, ha így is maradna a járványügyi helyzetre tekintettel), összetűzésbe kerültem egy visszapillantó-tükörrel, de szerencsére minden és mindenki megúszta...

... igazán átlagos nap volt, ha azt vesszük, hogy semmilyen természeti katasztrófa nem ütött be... mondjuk még hátravan másfél óra belőle...

Zűrzavar...

Tegnap földrengés...

Ma havazik...?!?!?!

Kíváncsi vagyok, mit tartogat a holnap...

földrengésre ébredtem...

... úgy látszik, az ösztönök nem alszanak velem együtt (vagy legalábbis nem olyan mélyen), mert annak ellenére, hogy éjjel fél 1-kor feküdtem le kérelemírogatások miatt, de hajnali fél 7-kor arra ébredtem, hogy ringatózik az ágy... kb 5 percembe telt, hogy leellenőrizzem a neten, hogy tényleg 5.4-es erősségű földrengés volt Horvátországban, mert valamiért az internet sem akart rendesen működni.

... mivel kiröppent az álom a szememből, gondoltam, hogy hasznosan indítom a napot, kicsit ápolom a lelkemet is és meghallgatok egy kb. 10 perces meditációs anyagot (éljen a Calm applikáció, éljen a mindfulness :) ), majd eközben ismét elkezdett mozogni az ágy... úgyhogy a légvételekre koncentrálás helyett azon kezdtem tűnődni, hogy milyen kis túlélőcsomagot készítsek elő, ha ez a helyzet tovább fokozódna: pénztárca, laptop, mobil, e kettő töltője... az orvosi pecsét csak félóra múlva jutott eszembe... :)

... elgondolkoztató, hogy a laptopot is menteném, de rajta van nagyjából minden okosság, amit valaha elműveltem... :) és közben azon is kezdhetek gondolkozni, hogy hogyan tudom a legfontosabb dolgokat laptoptól függetlenül is tárolni a virtuális térben, illetve nem is a hogyan, hanem a melyik platformon a valódi kérdés.

lassan kezdődik...

... átrendeződnek az erővonalak és nemsokára vissza fogom sírni a relatív nyugodt, valamennyire átlátható, kissé túlzsúfolt életemet.

... néha azon gondolkozom, hogy önkéntesnek kellene jelentkezni, jobb lenne fejest ugrani a bizonytalanságba, mint várni, hogy mi történhet... a sokkterápia amúgy is jó a mindenféle vélt és valós félelmek leküzdésére...

... aztán rájövök, hogy sokkterápia vár a munkahelyemen is, ha ketten-hárman kell tartsuk a mi frontunkat, ügyeletekkel, több megye folyamatos konzíliumával, társszakmák nélkül gyakorlatilag...

Szeptemberre rettenthetetlen leszek.

Vagy közömbös.

izgulok...

... hogy vajon a szüleim, a szüleim barátai, a szüleim barátainak a rokonai és azok ismerősei mennyire értették meg, hogy nem mászkálhatnak el otthonról, csak a létező legritkább esetekben és akkor is betartva a szükséges óvintézkedéseket... bár egy kisvárosban élnek, de a vírus a kisvárosok lakóit is szereti.

... ha vállalkozói szférában dolgoznék, most olyan céget indítanék, ami online rendelésre kiszállítja a kenyeret bárhova az országban (légyszi kisvárosom lakói indítsatok ilyen céget).

esőben :)

ma futottam először esőben- bár eredetileg nem így terveztem, de rájöttem, hogy egy hónap után végre ismét ideje lenne futócipőt húzni, ha túl szeretném élni az áprilisi eseményt. És bár épp csepergett az eső, de nem tűnt olyan vészesnek, így sikerült a szokásos 1 kört megtenni a környéken, amit még épp túl is éltem. :) élmény volt, hogy alig volt ember a környéken az eső miatt...

apró terveket kell szőjek, mondjuk heti 4x 2 km, reggelente, csak sikerüljön felkelni előtte... remélem az önuralmamat is kellően meg tudom edzeni ehhez.

a sors keze

... gyanítom, hogy először és utoljára, de elhalasztották a nemzetközi kongresszust, amire jövő héten mennem kellett volna és amivel kapcsolatban olyan szinten elcsúsztam a dolgokkal, hogy elég reménytelen lett volna mindent időre megcsinálni úgy, hogy az előtte levő utolsó napokban még a munkahelyemre is rendesen be kellett volna járnom...

... én bizony most nagyon hálás vagyok ezért (talán én egyedül...). :)

... a jövő héten pedig az így felszabadult időt igyekszem nem megtölteni újabb feladatokkal, hanem végre kicsit kipihenni magam, mert még mindig mormota üzemmódba kapcsoltnak érzem magam...

... pedig már a Bér3s cseppet is megvásároltam (már csak neki kellene fogni szedni...)

téli fáradtság szindróma...

... vagy februárra előrehozott tavaszi lenne...?

nem tudom, de vágyakozva gondolok azokra, akik ma a tévé hírei szerint két hétre karanténba lesznek zárva egy olaszországi kirándulást követően.

minden vágyam most két hétig napi 10 órákat aludni és nem azon töprengeni, hogy mikor lesz nekem időm a munka mellett felkészíteni két TDK-somat a házi konferenciára, felkészülni azokra a szekciókra, ahol zsűri tag is leszek és amik teljesen párhuzamosak az én érdeklődési területemmel és egyáltalán a hivatásommal, elkészíteni egy posztert egy óceánokon átívelő nemzetközi konferenciára (ahol tuti biztos találkozni fogok a COVID-del, mert ugyebár ez lett a hivatalos megnevezése a világot rettegésben tartó vírusnak), nem hanyagolni tovább a futóversenyre való készülésemet (sajnos lassan 3 hete nem futottam és nem is bicikliztem és kb 1 hónap múlva indul a mandula), haladni a papírmunkáimmal, beleértve a kérelmeket is...

... az új lakással kapcsolatos vásárlásokra, tervezgetésekre pedig még nem is különítettem el időt/energiát...

kicsit nyűgös vagyok, de leginkább áááálmos....

egy új betegség van születőben

... nem, nem a korOnáról lesz most szó, az már megszületett... :)

egész nap fájt a fejem, feszült voltam reggel óta, amikor hazaértem, elaludtam keresztben az ágyon és amikor felkeltem még mindig fájt a fejem és tompának éreztem az agyamat...

az egyik rezidens lány vetette fel, hogy ez vélhetően a "hármas rendelő szindróma" lehet, hiszen ma szokás szerint szakrendeltem, amit ma még tetézett az is, hogy az osztályon helyettesítenem kellett egy kollégát is, akinek beteg a gyereke, ezért sikerült 1 óra késéssel landolnom az ambulancián...

ezek a hétfői napok igazi lelki traumák az én életemben... ha ehhez hozzávesszük a kriminális péntekeket is.

mit tegyek, hogy beleszeressek végre bizonyos hétköznapokba és ne heti 2x-i fejfájással éljem le az életemet...?

február 13

... a nap, amikor műtötték anyut, ami jobban megviselt lelkileg, mint gondoltam és ezt a testem is jelezte egy idő után (többek között pl elborult az agyam és eddigi autóvezetői karrierem legcsúnyább szabálytalanságát követtem el, még szerencse, hogy senkinek semmi baja nem lett, csak az ijedtséggel és a hangos dudálással maradtam, és az órákkal később is még rámtörő lelkiismeretfurdalással és értetlenséggel, hogy hogyan is gondolhattam azt, hogy ez jó ötlet).
... és bár szabadságon voltam, de kb 2 órán keresztül telefonálgattam munkahelyi ügyekben, illetve kb 20 percen keresztül anyum ügyében, majdnem rágyógyult a fülem a telefonra....
... emellett írtam néhány kérelmet, de persze töredékét annak, amit terveztem...
... látogatási tilalom ellenére belógtam pár percre anyuhoz (legyen valami kézzelfogható előnye is annak, hogy én is a köpeny másik oldalán vagyok).
... intéztem a lakásfelújítással kapcsolatban is néhány dolgot (és teljesen megfeledkeztem néhány másikról, ami pedig tervbe volt véve eredetileg...).

Valójában összességében szerencsés nap volt, mint ahogy általában a 13-as számot viselők családom történetében, anyu jól van, engem sem vitt el egy szívinfarktus vagy kilyukadt gyomorfekély, kaptam néhány mosolyt és osztogattam néhány mosolyt, igazit és virtuálist egyaránt, most már a család többi tagja is megnyugodhatott kicsit.

Működött a "minden rendben lesz" mantrám.

minden rendben lesz

minden rendben lesz
minden rendben lesz
minden rendben lesz

a konyhában...

Édeskrumpli és sárgarépa/murok :)

Krinolin és virsli

Időnként az én életemben is eljön a pillanat, amikor a konyhába kényszerülök, hogy életben tartsam a gondjaimra bízott embereket, most például anyukámat.

Az eredmény nem olyan vészes, ellenben időnként meglepő, például még életemben nem láttam úgy "kinyílni" a krinolint (azt a vastagabb debreceni-szerűségű húsneműt), mint amit ma tapasztaltam... :)

Vélhetően nem kellett volna végig maximum hőfokon felejteni, ameddig én a lakásban tébláboltam és a holnapi kéményellenőrzésre próbáltam még pár dolgot elintézni (pl. kémény lezáró akármicsodát stabilabban rögzíteni). Korábbi krinolin evő emlékeim során (márpedig volt néhány, mert nagyon szeretem és P. időnként készített) egyáltalán nem így nézett ki, valahogy kompaktabb maradt.

Tény, hogy nem kell aggódnom, hogy nem sült át teljesen.

Iskola mellett találtam:)

Új közlekedési tábla- eddig a legaranyosabb. :)

Apuka megpuszilja a kocsiablakon keresztül az iskolába induló kislányát... :) Kiss and go. ;)

Felnőttekre is kellene egy ilyent rendszeresíteni a kórházak közelében. :) hátha akkor több puszi csattanna el... és csökkenne a közlekedési dugó.

ahogy az élet....

... kezd visszarendeződni a megszokott mederbe, úgy kezdenek visszanőni a kupacok a szoba közepére, a mosatlan a kagylóba, a könyvek és egyéb papíráru az ágyba és a káosz körém...

és belém...

Az orrviszketés analógiájára....

... vajon mire utalhat, ha leforrázod a bal kezed teával, majd rögtön ezután a konyha kövén ezer darabra törik a mézesüveg és utána mézesen ragad az egész lakás...?

... Mi várható a jövőben...?

másodszor...

... vagyok beteg idén, pedig még alig kezdődött el az év... még szerencse, hogy kitalálták végre a felnőtteknek is a gumimacimultivitamint (bár a gyerek mintha finomabb lett volna, amit a tavaly eszegettem, amikor épp eszembe jutott). Nem vagyok nagy vitaminszedő, de kénytelen leszek elárasztani vele a szervezetemet, mert bár azt hiszem, hogy minden rendben, a szaporodó megfázások nem erre utalnak...

... azért nem kell temetni, ez se nem az influenza (be vagyok oltva, mint minden évben, egyébként nagyságokkal több halálos áldozatot szedett már idén is, mint a rettegett új vírus), se nem a k0rona... :) bár az még összejöhet a közelgő kongresszuson...

már teljesen biztos...

... hogy nem vagyok normális.

Miután elvállaltam egy angol nyelvű betegfórum egyik ülésének vezetését egy világkongresszuson, most épp mégiscsak visszaválaszoltam egy felkérésre és elvállaltam, hogy nagy embereket interjúztatok ugyanazon a kongresszuson, csak épp az orvosi körökben... ami aztán kimegy online én pedig aggódhatok az angol nyelvtudásomon, valamint szégyenkezhetek a bugyuta kérdéseken, amiket a kamera előtt fel fogok tenni... ha egyáltalán képes leszek egy árva hangot is kinyögni...

igazán nem tudom, mikor lettem mazochista és vállalok ezért el (igaz, hogy finom emlékeztető emailek hatására - gentle reminders, amikbe be van cc-zve a volt olasz főnököm is...)  ilyen feladatokat...

nem tudom, mi várható jövőre... lehet, hogy engedek a nyomásnak és hagyom, hogy valami területi képviselőnek jelöljenek a szakmai köreimben...? csak hogy kellőképp szembemenjek a fóbiáimmal...

azért maradt még egy pár feloldatlan, nem kell izgulni, marad mit megoldani a következő években... vagy belepusztulni az izgalomba.

20200202 margójára...

... ha már ilyen fura szerkezete van ennek a mai dátumnak, palindrom vagy mi a szösz, elölről és hátulról olvasva is ugyanazt adja...

Hát én azt hiszem, elég emlékezetes marad ez a nap: reggel olvastam az SMS-t ami éjjel érkezett, hogy mehetek átvenni az új lakás kulcsait 11 órakor, úgyhogy gyönyörű napsütésben ismerkedhettem egy kicsit életem első saját lakásával (lassan már őszülő fejjel), a leendő szomszédok némelyikével, és láthattam, amint könnybe lábadt szemmel búcsúzik tőle az előző tulajdonos, aki itt élt 17 évig. Úgy gondolom, nekem is jó lesz itt laknom, ha egyszer eljutok odáig, hogy be is költözhetek a tervezett pár felújítási munkálat után. Ez lesz a 2020-as év egyik kihívása.

Ugyancsak ma "beszélgettem" online kicsit P.-vel (a tegnapi eszmecsere folytatásaként), aki hétvégén felbukkant a virtuális életteremben és akivel olyan dolgokról beszélgettünk/vallottunk, amit 5 év alatt nem sikerült mindenféle kommunikációs bénaságaink miatt felhozni... némileg felkavart, volt néhány könnycsepp, milyen nagy szerencse, hogy ez nem megy át az éteren, elég, ha én tudom. Gyakorlatilag elbeszéltünk egymás mellett évekig, mert mindenki azt gondolta, hogy tudja, mire gondol épp a másik... pedig természetesen pont, hogy nem azt...
A tegnapi kommunikációnk előtt pedig épp azon gondolkoztam, milyen vidám hangulatban telt a január ahhoz képest, hogy én mennyire nem szeretem általában ezt a hónapot, nem volt bánkódás, pesszimizmus a jövőmet illetően, erre most egy kicsit megint megbillent a stabilitásom.
Amúgy idén elkezdtem gyakorolni az asszertivitást, belemenni szemtől szembe konfrontációkba, ha épp a helyzet úgy kívánta és erősebbnek éreztem magam utána (és nem folyt vér sem és mindenki jó hangulatban távozott..). Ezért írtam néhány dolgot, amit máskor szintén agyonhallgattam volna, nehogy túlságosan kiadjam magam. P. szerint tele vagyok keserűséggel... én inkább bizalmatlanságnak nevezném, de lehet, hogy vele szemben a keserűség sem egy rossz szó...

Utána pedig írtam 11-12 kérelmet, mert rájöttem, hogy körmömre égett a gyertya és néhány betegemnél kifutok a kérelem határidőből (képtelenség lépést tartani, már rég feladtam). Ezzel el is ment vasárnap délután 4-től 10-ig az idő, közben kúráltam kicsit a visszatérő náthámat tátra teával, mézes citromos teával és Neocitránnal. Nem is emlékszem mikor volt olyan, hogy egy évben kétszer legyek megfázva, hát még hogy 1 hónap leforgása alatt, majd megírtam a TDK hallgatóm konzulensi értékelését kissé tátrateás kellemes hangulatban és láss csodát, el is telt a hétvége, ideje lefeküdni. :)

Remélem a február egy kicsit lassít, mert alig jön, hogy elhiggyem, hogy ennek az évnek is eltelt már az 1/12-e... lassan kezdhetek karácsonyi ajándékokon töprengeni...

Megörökítem

Életem eddigi leghosszabb futását,  7.18 km-t, amit áprilisban is kell majd teljesítenem (hacsak anyum véletlen jóslata nem teljesül be és nem törölik a rendezvényt holmi vírusok miatt...)

Aprócska megnyugvás, hogy már most képes vagyok rá. :)

Viszont egy felfedezést is tettem, egyszerre sírni és futni nem nagyon megy, görcsbe rándul a torkom légcsővel együtt és nem kapok rendesen levegőt.

Szóval erre oda kell figyelnem a versenyen.

annyira elfáradtam...

... a mai szokásos hosszú péntek után (6-kor jöttem el szokás szerint), majd 4 órán keresztül még a saját absztraktomat szépítgettem egy nemzetközi konferenciára, valamint az egyik TDK hallgatómét egy ennél (számomra legalábbis) jóval kisebb kaliberű megmérettetésre (miért az amúgyis olyan szomorú hangulatú január végén van az összes absztrakt leadási határidő...???), mindketten elküldtük végül, de most mozdulni is alig tudok a fáradtságtól....

... beteszem zsongani a N3tflixen talált érdekes orvosi esetes sorozatot, ameddig alvásra kész állapotba hozom magam (úgy értem, hogy nem civil ruhában, még farmerben, ahogy hazaestem és egyből leültem a gép elé)...

... amúgy jó kis sorozat, kár, hogy csak 7 része van, a valóság ihlette, ebből is látom, hogy mennyi sok mindenről halvány lila gőzöm sincs (de szerencsére ez ugye pont arról szól, hogy másoknak sem, legutóbb épp a Mayo klinikán álltak értetlenül egy eset előtt), de rávilágít ugyanakkor arra is, hogy a közösségi hálónak mekkora hatása és tudása van... szerencsére körülöttem is van egy személyes kisebb körű háló, ahol ötletelhetünk, ez a legjobb az elmúlt tizenévben.

... most, hogy kicsit visszaengedtem a kutatást az életembe, visszatért az az édes-keserű érzés is, amit egy cikk/absztrakt feltöltésekor éreztem mindig, hogy végre elkészült, elküldtem, de akkor most megint megmérettetek és ki tudja, hogy elégnek találtatok-e...

oktatói karrierem egyik csúcsa... :)

... múlt héten kaptam egy csokit egy fiútól diáktól, akit vizsgáztattam és aki szegény annyira megijedt tőlem a vizsgától, hogy elkezdett hiperventillálni (gyorsan kapkodni a levegőt) és félő volt, hogy elájul, nekem kellett nyugtatgatni, hogy vegyen mély levegőket és nem lesz semmi baj, nem fogom bántani... sikeres volt az ügyködésem, mert végül is nem ájult el... :)

... és kb 1 hónappal később bejött az orvosi szobába, hozott egy tábla csokit és kérte, hogy maradjak továbbra is ilyen oktató/vizsgáztató, ne hagyjam, hogy elvesszen ez a tulajdonságom (annak ellenére, hogy végül nem engedtem át, mert az egyik tételéhez semmit sem tudott mondani, megnyugodva sem és úgy sem, hogy próbáltam rávezetni a tételre).

újabb meglepő élménnyel gazdagodott az oktatói karrierem. :)

az vajon normális...?

... hogy a Spartathlonról és egyéb ultrafutásokról / ultrafutókról nézegettem ma filmeket a y0utube-on?

... akadályozzátok meg légyszi, hogy benevezzek akár csak egy félmaratonra is mostanában, amikor még a 6 km-es futás is csak 170-es átlag szívfrekvencia mellett megy... :)

... képes vagyok túl nagy kihívások elé állítani magam, ha elkap a hév... ehhez szerintem sem a kitartásom, sem a motivációm, sem elég mozgásvágyam nincs.

Jó lesz nekem a heti 3x 5 km is, ha végre a köd kicsit békén hagyja a tájat...

one day...

Ismét felkerült a kocsiban tartott pendrive-omra az a válogatás album, amit még az egyetemen állítottam össze magamnak, amikor összetörték a szívemet. Nem kevésszer hallgattam végig akkoriban, fájó szívvel, azon töprengve, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, hogy még ma is boldogan éljünk, míg az ásó meg a kapa...

Aztán valahogy lekerült végre az album az aktív kütyüimről, mostanában viszont eszembe jutott, előbányásztam és felmásoltam az autóban hallgatott zenék közé.

Az egyik kedvencem ment ma róla (Gary Moore - One day), hihetetlenül szép, jó a szövege, és hiszem, hogy igazat mond. :)



Elmaradt a szomorúság, amit régen a szám hallatán éreztem...

Minden rendben van.