a konyhában...

Édeskrumpli és sárgarépa/murok :)

Krinolin és virsli

Időnként az én életemben is eljön a pillanat, amikor a konyhába kényszerülök, hogy életben tartsam a gondjaimra bízott embereket, most például anyukámat.

Az eredmény nem olyan vészes, ellenben időnként meglepő, például még életemben nem láttam úgy "kinyílni" a krinolint (azt a vastagabb debreceni-szerűségű húsneműt), mint amit ma tapasztaltam... :)

Vélhetően nem kellett volna végig maximum hőfokon felejteni, ameddig én a lakásban tébláboltam és a holnapi kéményellenőrzésre próbáltam még pár dolgot elintézni (pl. kémény lezáró akármicsodát stabilabban rögzíteni). Korábbi krinolin evő emlékeim során (márpedig volt néhány, mert nagyon szeretem és P. időnként készített) egyáltalán nem így nézett ki, valahogy kompaktabb maradt.

Tény, hogy nem kell aggódnom, hogy nem sült át teljesen.