Az utóbbi napok megint elég sűrűek voltak, két ügyelet, amiből a tegnapi során kb. félórát aludtam 24 óra leforgása alatt, de legalább úgy tűnik, hogy megérte, érzem, hogy valaki odafentről próbál ilyenkor segíteni és a tegnap éjjel valami szokatlan nyugalmat éreztem, ami új érzés volt...
A mai nap elmentem egyedül futni, miután délben azért aludtam kb 4 órát, hogy bepótoljam a lemaradást, az asszisztensnőm ma inkább tanult (egyszer eljutottunk a héten és eldöntöttük, hogy ezentúl társulunk egymáshoz, így motiválva a másikat), így nyugodtan vállalhattam a hosszabb 1 órás futástervet, amit eredetileg is hétvégére szab ki nekem a sportórám és a mögöttes szoftver.
Futás (ami még mindig több séta a pulzusom alapján...) közben valami hanganyagot hallgattam a célok megfogalmazásáról, fújt a szél kicsit, de azért sütött a nap, felfedeztem egy új útvonalat, ami során rengeteg finom illatú virág és bodzabokor és az alábbi fotón látható gyönyörű búzavirágok mellett haladtam el, ami eszembe juttatta, hogy egyik nagymamám kedvenc virágai voltak. :) Szerintem is csodálatosak, bár most hirtelen nem is tudom megmondani, hogy épp mik a kedvenc virágaim, mindegyik olyan gyönyörű, rengeteget fotózom mostanában. :)
Jó volt kicsit visszakalandozni a gyerekkorba, örülök, hogy a szakma és
az utóbbi évtizedek zűrzavarai nem szorítottak ki minden általános
iskolás szép gyerekkori emléket. :)
1 megjegyzés:
De szép ez a virág :)
Megjegyzés küldése