A mai napi jó előtt kiegészíteném még a tegnapi napot egy jó dologgal- amit számítógép hiányában, látogatóban egy kolléganőnél és családjánál nem volt alkalmam megosztani: a tegnap reggel elég nagy izgalommal átvonultam a felújítás alatti életem-első-lakásához, hogy felmossam a lépcsőházat, mivel itt mindenki maga oldja meg, mivel kevés a lakó (össz-vissz két emelet miatt tényleg elgondolkoztató, hogy kell-e ezért valakinek fizetni, bár én szívem szerint azt tenném...). Indult egy lista a postaládák felett kitéve, amin a két szomszéd neve már szerepelt és gondoltam, ideje nekem is felkerülni rá, ha rögtön az elején nem akarom elrontani a viszonyt, amit az elhúzódó felújítás miatt lassan már lehet, hogy mégiscsak elkerülhetetlen lesz...
Mivel egyszer már volt egy feszültebb hangulatú első találkozás és bemutatkozás a szembe szomszéd férfi tagjával, aki azóta is időnként kommentálja a lakásfelújítást az ott dolgozó munkásoknak, szívem szerint reggel 7-kor mentem volna, amikor még hátha mindenki alszik, de végülis nem tudtam korán felébredni, mivel ismét éjjel 1-ig dolgoztam.
A lakásnál jöttem rá, hogy seprűt elfelejtettem hozni és a lakásban sincs, így feszülten, izzadó tenyérrel, lámpalázasan kopogtam be a szembe szomszédhoz, hogy kérjek egyet és a hölgy meglepően barátságos és segítőkész volt, összetegeződtünk (édesanyámmal egyidős lehet), seprűt és lapátot is kaptam (ez utóbbiról is elfeledkeztem, ő tukmálta rám, látszik, hogy milyen nagy házisámán vagyok), úgyhogy nekifoghattam a munkának.
A felső szomszéd a motoszkálásra kijött és egy igazi tündért ismerhettem meg, úgy érzem, vele jól ki fogok tudni majd jönni, velem kb egykorú lány, szerintem még a szüleivel él, de mozgalmas az élete sok utazással, mivel vállalkozóként dolgozik. Olyan embernek tűnik, akinél el tudom képzelni, hogy rábízhatom majd a virágaim locsolását, ha lesz akár egy is, ami kibírja nálam 1-2 hétnél tovább és esetleg elutaznék...
Bár nagyon féltem a szomszédokkal találkozástól, meglepően szerencsésen alakult. :)
Bár a szemközti szomszéd férfival lesznek még azt hiszem nézeteltéréseink, de majd igyekszem széles ívben kerülni. Nem szerethet mindenki mindenkit. De örülök, hogy nem fordultam meg és mentem haza egy seprűért is (bár akkor meg lapátért kellett volna bekopognom a szomszédokhoz... :) ) és végül is jól alakult az ismerkedés.
A karanténban még introvertáltabb lettem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése