... a nap, amikor műtötték anyut, ami jobban megviselt lelkileg, mint gondoltam és ezt a testem is jelezte egy idő után (többek között pl elborult az agyam és eddigi autóvezetői karrierem legcsúnyább szabálytalanságát követtem el, még szerencse, hogy senkinek semmi baja nem lett, csak az ijedtséggel és a hangos dudálással maradtam, és az órákkal később is még rámtörő lelkiismeretfurdalással és értetlenséggel, hogy hogyan is gondolhattam azt, hogy ez jó ötlet).
... és bár szabadságon voltam, de kb 2 órán keresztül telefonálgattam munkahelyi ügyekben, illetve kb 20 percen keresztül anyum ügyében, majdnem rágyógyult a fülem a telefonra....
... emellett írtam néhány kérelmet, de persze töredékét annak, amit terveztem...
... látogatási tilalom ellenére belógtam pár percre anyuhoz (legyen valami kézzelfogható előnye is annak, hogy én is a köpeny másik oldalán vagyok).
... intéztem a lakásfelújítással kapcsolatban is néhány dolgot (és teljesen megfeledkeztem néhány másikról, ami pedig tervbe volt véve eredetileg...).
Valójában összességében szerencsés nap volt, mint ahogy általában a 13-as számot viselők családom történetében, anyu jól van, engem sem vitt el egy szívinfarktus vagy kilyukadt gyomorfekély, kaptam néhány mosolyt és osztogattam néhány mosolyt, igazit és virtuálist egyaránt, most már a család többi tagja is megnyugodhatott kicsit.
Működött a "minden rendben lesz" mantrám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése