... ha már ilyen fura szerkezete van ennek a mai dátumnak, palindrom vagy mi a szösz, elölről és hátulról olvasva is ugyanazt adja...
Hát én azt hiszem, elég emlékezetes marad ez a nap: reggel olvastam az SMS-t ami éjjel érkezett, hogy mehetek átvenni az új lakás kulcsait 11 órakor, úgyhogy gyönyörű napsütésben ismerkedhettem egy kicsit életem első saját lakásával (lassan már őszülő fejjel), a leendő szomszédok némelyikével, és láthattam, amint könnybe lábadt szemmel búcsúzik tőle az előző tulajdonos, aki itt élt 17 évig. Úgy gondolom, nekem is jó lesz itt laknom, ha egyszer eljutok odáig, hogy be is költözhetek a tervezett pár felújítási munkálat után. Ez lesz a 2020-as év egyik kihívása.
Ugyancsak ma "beszélgettem" online kicsit P.-vel (a tegnapi eszmecsere folytatásaként), aki hétvégén felbukkant a virtuális életteremben és akivel olyan dolgokról beszélgettünk/vallottunk, amit 5 év alatt nem sikerült mindenféle kommunikációs bénaságaink miatt felhozni... némileg felkavart, volt néhány könnycsepp, milyen nagy szerencse, hogy ez nem megy át az éteren, elég, ha én tudom. Gyakorlatilag elbeszéltünk egymás mellett évekig, mert mindenki azt gondolta, hogy tudja, mire gondol épp a másik... pedig természetesen pont, hogy nem azt...
A tegnapi kommunikációnk előtt pedig épp azon gondolkoztam, milyen vidám hangulatban telt a január ahhoz képest, hogy én mennyire nem szeretem általában ezt a hónapot, nem volt bánkódás, pesszimizmus a jövőmet illetően, erre most egy kicsit megint megbillent a stabilitásom.
Amúgy idén elkezdtem gyakorolni az asszertivitást, belemenni szemtől szembe konfrontációkba, ha épp a helyzet úgy kívánta és erősebbnek éreztem magam utána (és nem folyt vér sem és mindenki jó hangulatban távozott..). Ezért írtam néhány dolgot, amit máskor szintén agyonhallgattam volna, nehogy túlságosan kiadjam magam. P. szerint tele vagyok keserűséggel... én inkább bizalmatlanságnak nevezném, de lehet, hogy vele szemben a keserűség sem egy rossz szó...
Utána pedig írtam 11-12 kérelmet, mert rájöttem, hogy körmömre égett a gyertya és néhány betegemnél kifutok a kérelem határidőből (képtelenség lépést tartani, már rég feladtam). Ezzel el is ment vasárnap délután 4-től 10-ig az idő, közben kúráltam kicsit a visszatérő náthámat tátra teával, mézes citromos teával és Neocitránnal. Nem is emlékszem mikor volt olyan, hogy egy évben kétszer legyek megfázva, hát még hogy 1 hónap leforgása alatt, majd megírtam a TDK hallgatóm konzulensi értékelését kissé tátrateás kellemes hangulatban és láss csodát, el is telt a hétvége, ideje lefeküdni. :)
Remélem a február egy kicsit lassít, mert alig jön, hogy elhiggyem, hogy ennek az évnek is eltelt már az 1/12-e... lassan kezdhetek karácsonyi ajándékokon töprengeni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése