... a mai szokásos hosszú péntek után (6-kor jöttem el szokás szerint), majd 4 órán keresztül még a saját absztraktomat szépítgettem egy nemzetközi konferenciára, valamint az egyik TDK hallgatómét egy ennél (számomra legalábbis) jóval kisebb kaliberű megmérettetésre (miért az amúgyis olyan szomorú hangulatú január végén van az összes absztrakt leadási határidő...???), mindketten elküldtük végül, de most mozdulni is alig tudok a fáradtságtól....
... beteszem zsongani a N3tflixen talált érdekes orvosi esetes sorozatot, ameddig alvásra kész állapotba hozom magam (úgy értem, hogy nem civil ruhában, még farmerben, ahogy hazaestem és egyből leültem a gép elé)...
... amúgy jó kis sorozat, kár, hogy csak 7 része van, a valóság ihlette, ebből is látom, hogy mennyi sok mindenről halvány lila gőzöm sincs (de szerencsére ez ugye pont arról szól, hogy másoknak sem, legutóbb épp a Mayo klinikán álltak értetlenül egy eset előtt), de rávilágít ugyanakkor arra is, hogy a közösségi hálónak mekkora hatása és tudása van... szerencsére körülöttem is van egy személyes kisebb körű háló, ahol ötletelhetünk, ez a legjobb az elmúlt tizenévben.
... most, hogy kicsit visszaengedtem a kutatást az életembe, visszatért az az édes-keserű érzés is, amit egy cikk/absztrakt feltöltésekor éreztem mindig, hogy végre elkészült, elküldtem, de akkor most megint megmérettetek és ki tudja, hogy elégnek találtatok-e...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése